Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-03 / 150. szám

SZBQBD 19t4 julius 3 — Most a korona sorsáról gondoskodik aNemzeti Bank, teljes bizalommal számithatunk a javulásra, mert hisz az országot életrevalónak és életképesnek tartják még azon külföldi álla takarékosságra. A kormánynak tudomásom szerint eltökélt szándéka, hogy a milliós és milliárdos számokat rövid időn belül eltüntesse a számitásokból és hogy az egyszerűbb szárnocs CICI&CPC&iicK larijüK MEG «¿un RUHUIUI ana- u szanmasuKuui es nogy mok is, amelyek egyébként elfogultak irántunk. I lási egységre térjen át. Rá kell térni a szigorúan értelmezett állami * MNMWWMMMM^^ Lakáspör a város és a rendőrség kc Szeged, julius 2. (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség államosítása óta lakásügyben nagyon sokszor véleményeltérés támadt a rendőrség és a város hatósága között. A rendőrség államositáiáról szóló törvény ugyanis ugy intézkedett, hogy azokat a hivatalos helyiségeket, amelyek az államosítás alkalmával a városi rendőrség használatában Állottak, a város köteles átengedni továbbra is a rendőrségnek. A város készségesen eleget tett a törvény rendelkezéseinek, a volt városi rendőrség minden helyiségét átadta az államnak, néhány tanyai rendőrlakás azonban felszitotta az ellentéteket. A városnak az volt az álláspontja, hogy a törvény csak a rendőrség hivatalos helyiségeinek átadására kötelezi, a volt várost rendőrtisztek természetben való lakása felett azonban továbbra is szabadon rendelkezik. Az államrendőrség nem így vélekedett és ennek következtében sokszor kiéleződött a helyzet a város tanácsa és az államrendőrség vezetősége között. Ujabban egy ilyen rendkívül érdekes és bo< nyolult lakásügy foglalkoztatja a városi és rendőri hatóságokat. Pottyondy Miklós feUötanyai lakásáról van szó, amely már akkor természetbeni lakása vo:t Pottyondy Miklósnak, amikor még a város szolgálatában teljesített Felsőtanyán szolgálatot és megtartotta a lakást akkor is, amikor az állam rendőrfelügyelőként átvette. Pottyondy Miklósnak azonban bizonyos differenciája támadt az államrendőrség szolgálati szabályzatával és ennek következtében felfüggesztették állásától. A kérdéses differenciák valószínűleg a súlyosabb természetűek közé tartoznak. Erre enged következtetni az a körülmény, hogy Pottyondy Miklósnak kl kell költöznie felsőtanyai lakásából. így tehát a lakás megüresedik. A mai lakásviszonyok között minden megüresedő lakás izgdmat kelt a lakásnélküliek hatalmas táborában, de talán nincs még egy olyan lakás, amely olyan nagy izgalmat keltett volna, mint ez. A városi közigazgatás felsőtanyai exponensének, Balassa József községi bírónak ugyanis a város annak idején nem tudott megfelelő lakást adni és igy kénytelen volt egy egy szobából álló szükséglakásba költözködni feleségével és két gyermekével együtt. Most, hogy Pottyondy Miklós lakása felszabadul, a polgármester ugy gondolta, hogy ezt a lakást Balassa Józsefnek adja. Az átadás azonban nem volt o'yan egyszerűen megoldható kérdés, mint amilyennek első pillanatban látszott, mert az államrendőrség szegedi kapitánysága is igényt formált a lakásra. Ide akarta költöztetni azt a rendőrtisztviselőt, aki Pottyondy Miklós utóda lesz Felsőtanyán, Megindultak a tárgyalások a város és a rendőrség között, de eredmény nélkül. Egyik fél sem engedett. Az államrendőrsígnek az volt az álláspontja, hogy Pottyondy Miklós felsőtanyai lakása is azok közé a helyiségek közé tartozik, amelyeket a rendőrség államosításáról szóló törvény értelmében a városnak át kell adnia. Ezzel szemben a város hatóságának az az álláspontja, hogy Pottyondy Miklós lakása magánlakás, amelynek használatáért Pottyondy Miklós rendes bért fizetett a városnak azóta, amióta állami szolgálatba lépett és elvesztette jogosultságát a természetbeni lakásra. Az állemrendőrség szegedi kapitánysága hivatalosan közölte a város hatóságával, hogy a lakásba saját tisztviselőjét költözteti be. A polgármester nem vette tudomásul ezt a bejelentést, hanem közölte az államrendőrség szegedi kapitányságával, hogy mint háztulajdonos, fenntartja magának a lakás felett való szabad rendelkezési jogát és a lakást Balassa Józsefnek, Felsőtanya községi birájának adja bérbe. Az államrendőrség pedig a polgármester ízlését nem vette tudomásul. A polgármester most a lakáshivatalhoz fordult jogorvoslatért, mert ugy látja, hogy az államrendőrség hivatalos hatalmával érvényt tudna szerezni álláspontjának. A lakáshivatalban dr. Simkó Elemér tb. főügyész, a lakáshatóság elnöke szerdán délben már tárgyalást is tartott ebben a kényes ügyben. A tárgyalásnak — értesülésünk szerint — csupán informatív jellege volt. Megjelentek rajta dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Szendrey Jenő tanácsnok a város képviseletében mint háziurak és dr. Bottka Sándor rendötfőtanácsos az államrendőrség képviseletében, mint lakásigénylő. Dr. Simkó Elemér meghallgatta a felek álláspontját. A polgármester hivatkozott arra az 1921-ben kelt belügyminiszteri leiratra, amely válm volt egy hasonló ügyben tett tanácsi fölterjesztésre. A leirat szerint a város azoknak a helyiségeknek átadására köteles, amelyek a rendőrség államosítása idején a városi rendőrség céljait szolgálták. „A volt városi rendőrségi alkalmazottak által Szeged várostól élvezett természetbeni lakások azonban — mondja a belügyminiszteri leirat — nem tekinthetők az idézett rendelet határozmányai alá tartozó helyiségeknek, ennélfogva az ezek feletti rendelkezési jog továbbra is Szeged várost Illeti meg. Ez alapon az államrendőiséghez átvett várost rendőrségi tisztviselők és egyéb rendőrségi alkalmazottak által a város tulajdonát képező épületekben birt lakásokra nézve a magánjogi szabályok nyernek alkalmazást.' Dr. Bottka Sándor is előterjesztette a maga megokolt álláspontját. Az érdekelt felek ezek« után kiváncsian várják, hogy a lakásbivatal hogyan oldja majd meg ezt a bonyodalmas lakásügyet. IMMMMMMMMMÍMMMMWMÍMMMIII Győrött szocialista képviselőn választottak. Győr, julius 2. Ma reggel hirdették ki a győri pótválasztás eredményét. A pótválasztás alkalmával leadtak összesen 9119 szavazatot. amelyből érvénytelen volt 149. A szavazásnál 158-al több választó je'entkezett, mint az első választásnál. A szavazás eredménye a következőkép oszlik meg : Malasits Géza szociáldemokrata 4546, dr. Bernolák Náador keresztényszocialista 4424. Malasits Gézát tehát 122 szótöbbséggel megválasztották Győr II. kerületének képviselőjévé. Tüntetések Japánban Amerika ellen. Tokió, julius 2. Az uj amerikai kivándorlási törvény életbeléptetése alkalmával a nagyobb japán városokban a japánok elleni tüntetésre került sor. A tüntetéseken magasrangu tisztviselők és körülbelül 20000 tartalékos tiszt is részt vett. A Japánban tartozkodó amerikaiakat a hatóságok felkérték, hogy lehetőleg ne tartózkodjanak az utcán, nehogy a tömeg inzultálja őket. Egy japán ember Tokióban az amerikai nagykövetségről letépte az amerikai zászlót és elmenekült. A rendőrséget és a katonaságot megerősítették, hogy az Amerika elleni tüntetéseket megakadályozzák. Ne szólj hozzám ... Ereztétek már a vágyódást a magány után akár nagy sokadalomban is? Amikor a léleknek megvan az elfoglaltsága s reszketve gondol rá, hogy megzavarják benne. Egy asszony mondta valamikor, valamelyik ismerőséről beszélve: — Nem tudom szívelni ezt az embert, mindig kellemetlen érzést ébreszt bennem, ha látom. — Emlék? — Szó sincs róla. A társaságunkhoz tartozott, ártatlan figura volt, minden apró szolgálatra alkalmas. Tudta a pletykákat, számon tartotta a névnapokat, beszélt, ha kellett órákhosszat, minden különösebb tartalom nélkül. Amolyan társaságbeli lény volt, akit leültetnek tizennegyediknek az asztalhoz, ő az, aki mindenkivel táncol, ha nincs más, ö zongorázik egész estén, hazakíséri az öreg néniket s rá lehet bízni a fiatal lányokat, mert azok se veszik komolyan. Sőt azonnal beavatják az intim titkaikba s szívességet kérnek tőle. Egyszer visszakerültem a gyermekkorom városába s nagy kompániával kivonultunk az erdőbe. Nagyon meg voltam hatva, száz apróság jutott az eszembe, kerestem a régi helyeket, ahol táncoltunk, megvolt még a folyó partján, bár elvénhedetten, a füzes s mintha ugyanazon varjak keringtek volna fölöttünk, amelyeket itt hagytam, — bolyongtam s az ismerősünk kisért. Próbált beszélgetni, de nem feleltem rá, magamban éltem. Epp a legöregebb fát bámultam, amelynek odvába Mária-kép van illesztve, előtte halomszámra hajtű, — (az a babona járta, hogy aki itthagyja a hajtüjét, megmenekül a fejfájástól), — mikor hirtelen elkacagja magát. — Érdekes hecce volt tegnap a Partillánénak, nem tudom, hallotta-e? Mintha belém ütöttek volna, ugy éreztem magam. Tele vagyok a legszentebb áhítattal s ő ostoba pletykákba kezd. — Nagyon lekötelezne, mondtam, ha megnézné, 1 hogy nem másznak-e a fiaim a fára. En még itt maradok. Az a különös, hogy sose érezte meg, mi bántott akkor, de sose tudtam többé jószemmel ránézni, mert elzavarta a hangulataimat s hiába jártam azóta is a gyerekkorom erdejét, mindig rá kellett gondolnom. . . . Tudok én is egy ilyen megtisztult érzésről, finom hangulatról. Akkor történt, mikor Mikszáth Kálmán lejött a jubileuma során Szegedre, hogy aztán nagyon hamar el ís vándoroljon a jobbik hazába, anol nagyon várta már a Jánoska fia. Nem mondhatni, hogy valami különösebben szerette Szegedet. Aránylag ritkán kereste föl, többnyire ha már nem tudott ellentállani lejáró politikusoknak. O elindult egyszer innen a dicsőség Ltjára s képtelen vagyok másképen megérteni a dolgot — mert sokat kerestem —, hogy nem szivesen gondolt vissza élete legszegényebb korszakára, amikor súlyos betegen, egész egyedül élt itt, immár tul az első házasságán, de még jóval előtte a másodiknak. (Akkor is a régi feleségét vette el megint.) De a jubileuma kiforgatta s örökös cinizmust mutató lelke tele volt meghatottsággal, mintha érezte volna, hogy búcsúzni jött, utoljára látja a várost, amelynek temetésén épp ugy résztvett, mint a keresztelőjén az újjászületésekor. Azért hasztalan tartotta magát távol tőlünk, az Írásaiban nem kerülhette el Szegedet s a kaszát vásárló paraszttól kezdve, akit a Kátay-féle vaskereskedésben látott meg, a mi motívumainkat szőtte bele más vidéken játszó novelláiba is. A Gilagó i cigánynyal, a bodomi réttel együtt. Aki elmélyed " az Írásaiban, az megérzi a szegedi füvek illatát. Abban az időben meglehetős rendetlen volt a Szeged-állomás, a vonatok valamerre Pokolegyházán álltak meg, vagon-utcákban hosszú utat kellett megtenni a kijáratig. Mikszáth is leszállt a vonatról, kezet fogott néhány ismerősével. Aztán Lázár György polgármester karonfogta, mentek kifelé. Gömbölyű szeme, amely soha semmit el nem árult, legkevésbé azt a feneketlen mese-tavat, amely felszívta a más által meg nem látott kincseket, — látszólag közömbösen siklott el Alsóváros házain, a Ferencrendiek öreg templomán, mikor azt mondta Lázárnak: — Kérlek, most ne szólj hozzám. Lázár abban a hiszemben, hogy Mikszáth az üdvözlő beszédtől ijedt meg, sietett megnyugtatni. — Ne félj, majd lesz rá holnap elég alkalom. Kocsiba ültek, hajtottak befelé az éljenző sorfala előtt. Mikszáth rágja a szivarját, csak néz, de ki követhetné a tekintetét? — Te Kálmán . . . kezdené Lázár, azonban nem jut tovább, mert Mikszáth valami árnyalatával az idegességnek, rászól. — Jó, jó, de most ne társalogj velem. Aznap nem is váltottak több szót. Néha megfordult Mikszáth a kocsiban, valami uj házat vett nyilván észre, kereste az emléket, hogy mi volt egyszer annak a helyén, jöttek egyenest, mint az általa megirt kapitány, akinek útjával a városrendezés tervét jellemezte, aztán hamar lepihent. Aki szereti a csendet és lelki elmélyülésében azt is bántónak találná néha, ha világhírű művész, vagy szónok vágna bele a hangulatába, (ami csak becsesebb, ha az ifjúságot hozza vissza rövid pillanatokra), egyedül az tudja megérteni, miért nem akarta ünnepeltetése nagy előestéjén még a kebelbeli jóbarát szavát se hallani. Benne akkor a régi, betegséggel küzdő, érvényesülést újból élűiről kezdő ifjú, bohém Mikszáth élt, aki eljött még egyszer a régi városba, hogy elbúcsúzzék tőle. Lesz holnap szó, tömjén elég, de a ma maradjon egészen a multté. Bob.