Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-29 / 147. szám

IM4 hm?fl» 29. Nyári szimfónia. A rettenetesen száguldó idő szárnyán megérke­„ítt Péter-Pál is, első ünnepe a nyárnak. Talán ez az egyetlen jó benne, hogy siet s gyorsan röpülnek a hetek, hónapok, lassabban az évek. A forróságot felváltja a hűvösebb, esős idő, el­virágzott már másodszor is az akác s éjféli órán ha megborzongunk, eszünkbe jut az ősz, ami szin­tén itt lesz egy-kettőre szén és fagondiaival. A régi boldog időben, amikor nyugalmas sabló­nokkal dolgozott az újságíró, egész sereg téma állt ilyenkor a rendelkezésére. Megérett a buza és a diák egyaránt. Mindig volt fölöslegünk a ke­nyérből, bőven elláttunk belőle szegényebb szom­szédokat is. Most a magunk kenyere sem biztos, ha mindjárt épp olyan termékeny az anyaföld, amilyen azelőtt volt. Nem tudjuk, hova tűnik, de idehaza egyre vékonyabb lesz a karaj s a termelő egyre vastagabb. Termelni egyébként is csak azt érdemes Magyarhonban, amit a földből lehet ki­csalni, nem az agyvelőből. (Ámbár meglehet, hogy mi elfogultak vagyunk s Balogh Lajos megvan önmagával elégedve, ha mindjárt inditvány nélkül hagyta is elárvulni a juniusi közgyűlést Mit csinál most őszig, mert hogy az esetleges rendkívüli közgyűléseken nem járja az inditvány, meg az interpelláció 1) Keressük, hogy mit hoz a nyár, mit várhatunk tőle? Alig érdemes. Az időjósok szerint juliusban lehűl a levegő, augusztus is enyhe napokat ígér, a nyár eltolódik szeptemberre. Eltolódik! Ez a helyes kifejezés politikában, általános emberi mun­kában, alkotásokban egyaránt. A tisztviselők arany­paripája is eltolódik, de csak csikó marad elő­vezettetésekor is. Szegény kicsi féreg nem tudott megnőni... paripa azért is, mert ülnek rajta s mert mindenki ezen lovagol. Ugyan, ne restelkedjenek a hivatalnokok csodá­latos jólétén rágódók, nézzenek el délutánonkint a leszámolóhivatalba, ahol most osztogatják a tisztviselőszövetet. Micsoda tülekedés, kétségbe­esett kapkodás az után a jámbor minőségű szövet után, amely bucsuadományként lehetett volna va­lamivel derekabb is. Valahogy a takarékos vendég jut az eszünkbe, aki távozik a hotelből. — Sose jövök ide többet, mondja magában, hát nem adok borravalót annak a nagy léhűtő sze­mélyzetnek, amelyet csak most látok itt köszönt­getni. Ezt a szövetet is előbb vagy utóbb igyekszik megvarratni a gazda, aztán jön az ősz s ugy jár az uj ruha, mint az emberi ideg. időnap előtt elkopik. Tévedések elkerülése végett sietünk felvilágosí­tani minden kételkedőt, hogy a szövetre várók nem a pillanat ünnepélyessége okából öltöztek ferencjózsefbe (barna nadrággal és bakkancscsal tarkitva), hanem a legeslegutolsó ruhadarabjukat hordják. Ez a nép az, amely nemcsak nagy urak­kal nem eszik cseresznyét, hanem családtagjaival sem, mert képtelen 8—15.000 koronával megfizetni a gyümölcsöt, habár csak ennek a révén juthatna húshoz. Mozgó húshoz. Adjunk tanácsot az ifjúságnak, amely most lép j az életbe, hogy milyen pályára menjen? Két jó pálya van csak, télen a korcsolyáról, nyáron a tenniszről elnevezett. Az elsőből pláne nincs Szegeden, ebben is szegények vagyunk. Régen néhány tucat vezércikk ontotta az oktatást, ki mibe kezdjen, hogy felviruljunk. Ma fordított a helyzet, a tanács arra való, hogy mi ne legyen a gyerek. — Ne menj, fiam, tisztviselőnek, mert öreg zsidó leszel, mire állásba jutsz. Aki nem kerül B-listára, az negyven évig nem mozdul ki a helyéből. Az eljövendő generáció térdig érő szakállas aggastyán­regimentet lát ünnepi alkalmakkor a fogadalmi templomba vonulni, ezek mind köztisztviselők. A szakálluk is azért nőtt meg, mert leszoktak a bo­rotválkozásról. Tévedsz, nem ők lármáznak — bár caattoe a használatlanságban el nem kopott kitűnő " ,k - a csontju1- "4erf4t ak a kis csopor •un Pesten svalog — —B — —, szanálták a Vasutat és képtelenek voltak megfizetni a menetdijat,-akkor kopott el térdig alábuk — ne íegy jDaros mert apaiidua coc». \n<uuiu hét előtt elküldtem sámfára a cipőmet, máig sincs kész. Azt hallom nhics kaptafa, elkérték kölcsönbe közintézmények s azóta a suszterem búskomor.) — Hetedikes korodban még jó pálya volt a börze, meg a valuta Ha most gondolnál arra, inkább lépj egy ródlitályára ott épp olyan gyor­sai csúszol le. ' — A földbirtokosi pályát már merem ajánlani, de vigyázz, nehogy összetéveszd az agrár, meg az agár fogalmát. Éppen csak azt nem tudom, hogyan kell hozzáfogni. Nyilván itt is vannak inasévek, amiket ki kell tölteni — más cselédje­ként. (Milyen vallású is vagy?) Aztán jön a fel­szabadulás. Te minden esetre fölszabadulsz, de valamennyi földről nem merem ezt elmondani. ItlflHD — Légy izé, nem mondhatom, hogy paraszt, mert abból hosszú pantallóban látok legtöbbet az aszfalton, a kisgazda szó is lejárta magát, — igen, — igen, a polgármester legutóbbi kitalálását alkal­mazom, légy „tanyai közönség", bár készülj el rá, hogy akkor tényezője leszel a nyelvtörténeti mü­vekkel foglalkozó nagyok körének, habár egyéni­ségedben fellép a fogalomzavar. Ok ugyanis nem hívják már labodának a labodát, hanem dísznö­vénynek. A verebet csirke néven ismerik, a kop­pasztott varjura azt mondják, hogy kappan. Gyak­ran elkorhadt faágakat száraz-kolbász névvel illet­nek s egész szép jövedelemhez jutottak igy. Az elkorcsosult városi nép ugyanis lassankint elfelejti az ennivalók cimét és formáját. — Tudok még egy pályát, légy politikus, ahhoz még iskola sem szükséges. Csak tisztviselő ne, ezt nem győzöm a lelkedre kötni. Ez a szegény pária abból tengeti az életét, hogy naponta bejár a hivatalába. EITenben jobban boldogulsz, ha kö­veted a költő szavait, aki olyan fennen énekelte már évtizedek előtt is, hogy: Ily késő éjszaka kijár . ISSF^lJlíW niI?cs. 'dóhöz kötve, amint a költői idézetből is kiderül. A szóban forgó Illető ott is késő éjszaka végzi a kijárást, amikor a naoi lárma nem zavarja az idegeket. Hamarosan nem tudok több tanácsot adni de ha áttanulmányozol mindent, amit mondtam vala­hol elhelyezkedhetsz az életben. Hafiz Etnekir, Hz angol miniszterelnök és a szocializmus. Az angoloknak vannak talán a legbolondabb politikai szokásaik. Ők még az úgynevezett politikai elveket is komolyan veszik. Annyira komolyan veszik, hogy néhány esztendő előtt egy nagy londoni könyvkiadó cégnek az az ötlete támadt, hogy három közéleti emberrel megíratja a három nagy politikai pártnak világ­nézleti alapjait, történeti fejlődésüket és gyakor­lati céljaikat. Igy jött létre A szocialista moz­galom cimü könyv, amelynek a jelen pillanat­ban az kölcsönöz különös érdekességet, hogy szerzője, J. Ramsay Macdonald, a munkás­pártnak akkori titkára, időközben Nagy-Britannia miniszterelnöki székébe emelkedett. Ez a kö­rülmény indította az egyik budapesti kiadó­vállalatot arra, hogy ezt a kötetet magyarra lefordíttassa. Elvégre a magyar közönség szem­pontjából sem lehet minden érdekesség nélkül való, ha a világ leghatalmasabb állama minisz­terelnökének társadalmi és politikai nézeteivel megismerkedik. A szocializmus, mint doktrína nem régi; mint törekvés ellenben majd olyan régi, mint maga az emberiség. Eredője mindazoknak a vágyaknak, óhajtásoknak és akarásoknak, me­lyek a széles néprétegek sorsának megjavítását és az emberi jogoknak minél szélesebb réte­gekre való kiterjesztését célozzák. Mint doktrína, legfeljebb gazdasági és politikai jellegű, mini mozgalom kiterjed a vallási, erkO/cSI, irodalmi és művészeti élet minden megnyilvánulására, összefoglalni egy széleskörű mozgalomnak ilyen szétágazó megnyilatkozásait cak az képes, aki hisz az általa képviselt tanok igazságában, világos áttekintése van a dolgok fölött és kép­zeteit logikus sorrendben, mindenki által ért­hető módon tudja kifejezésre juttatni. Az angol miniszterelnök könyvének ezek a legfőbb előnyei. Nem teoretizál, nem az életet akarja dogmákba szorítani, hanem a históriai fejlődésből, a jelenségek vizsgálatából indul ki és ezekből vonja le következtetéseit. Egész gon­dolkozásmódja, okfejtésének rendszere a mi számunkra, akik főleg a német katedra-szocialis­tákon keresztül tanultuk megismerni a szo­cializmust, újszerű, kritikája psdig, amelyet a szociális gondolat régebbi képviselői felett gya­korol, sok esetben meglepő. Marx például nem érinthetetlen szentség számára, hanem egy a kiváló gondolkodók hosszú sorában, akit meg kell érteni, de szintén meg kell kritizálni. Marxnak legnagyobb érdsme Macdonald sze­rint a szocializmus történetében az, hogy a történelmi materializmus elméletének felállításá­val egységes magyirázatot tudott adni az addig elszigetelt jelenségeknek, a célok rendszerbe foglalásával pedig keretet tudott adni a moz­galomnak. De Marx is tévedett, mert tévednie kellett, mert még nem ismerhetett bizonyos jelenségeket, amelyeket mi már nagyon jól ismerünk. Marx idejében egy forradalmi áramlat vonult végig Európán és ez az áramlat színezte meg Marx gondolkodását is. ő és hivei komolyan hitték, hogy egy nap a kizsákmányolók társa­dalma összedöl és a kizsákmányoltak a forra­dalmi nekilendülésnek a rohamában foglalják el az összes pozíciókat. Ma tudjuk, hogy ez nem történhetik igy. A szocializmust Macdo­nald szerint nem az elnyomottaknak kirobbanó elkeseredése, hanem a jóllétnek, az életszín­vonalnak és kulturának terjedése fogja meg­hozni. A szocializmus nem tüzcsóva lesz a sötét éjszakában, hanem terjedő pir a hajnali égen. Ha pedig Marx másként látta a fejlődést, annak oka az volt, hogy forradalmi korban élt és a tapasztalatok hiánya folytán nem tudhatta, hogy még az olyan máskülönben helyes elmé­letek is, amilyent ö felállított, alá vannak vetve a külső tényezők befolyásának. A történelmi materializmus még a materiális elmélettel szem­ben is érvényesül. Látszólag igy az angol miiiszterelnök szo­cializmust más, mint amit mi ezen a néven ismerünk. Ha például egy fejezetének, — Mi nem szocializmus? — az alcímeit végignézzük, azt renerne hinn/mk, *<,er a szocializmusnak egy ellenségével állunk szemb:n. Nem szocia­( lizmus szerinte az anarchizmus és kommuniz­mus, a magántulajdon megszüntetése, a sza­badság tagadása, a gazdasági determinizmus, a tökéletes egyenlőség. Ezek utópiák. Ha azon­ban elemezzük, ho^y mi rejlik a cimek alatt és mikben keresi Micdonald a szocializmus céljait, akkor kibontakozik előttünk a konstruk­tív törvényhozásnak egy nagyszabású terve, amely demokráciát akar teremteni, biztosítja a megélhetéshez és munkához való jogot, gon­doskodik az igazi tehetségek érvényesüléséről és mindenkinek módot nyújt, hogy tényezője legyen a saját sorsának. A königsbergi böl­cselő tételét állítja oda a szocializmus legfőbb célja gyanánt. Az ember legyen öncél és ns eszköz mások céljainak szolgálatában. Még egy igen nagy érdekessége van a Macdo­nald féle könyvnek: angol világításban magya­rázza meg azokat az eltéréseket, melyek a kü­lönböző népek szocializmusában jelentkeznek. A szocializmus legismertebb magyarázóinak ,' egyike, Simbart, ezeket a különbözőségeket a 1 nemzeti és f iji tulajdonságokra vezeti vissza. Macdonald ezeknek alig tulajdonit jelentőséget. Szerinte az ok intézményekben rejlik. Német­országban a császárság idején sohasem volt Telefon: Pénztár 582. Belvárosi Mozij Szeged telefon: igazg. 258. Junius hó 29-én, vasárnap Emil Jannings, Mia May és Wiadimir Gaidarow főszereplésével: Paris grófnője Mind a négy rész egyszerre, egy előadásl>an­Tekintettel • rendkívül bosszú műsorra, az előadások kezdete 3 ó és 9 Arakor. Állandó, képkiállítás Megtekinthető vételkényszer nélkül Frelmannál, fezeffed, Takaréktár-utca 8. * Telefon 11-30. Speciális képkeretező ratthely

Next

/
Oldalképek
Tartalom