Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-29 / 147. szám

SZEGED 19U junim 29. igazi hálálom, síig volt egyéb tiszteletreméltó vita-egyletnél. Egy ilyen parlamentben a szo­cialisták állíthattak fel nagyon ködös, távoli programmokat. Angliában ellenben a becsüle­tes parlamentarizmusnak volt a következése, hogy a munkáspárt sohasem tűzött távoli, for­radalmi célokat maga elé, hanem mihelyt az első emberét behozta az alsóházba, annak a lehetőségével számolt, hogy a többség meg­szerzése révén, alkotmányos eszközökkel fogja céljait megvalósítani. Ez az igazi alkotmányos­ságnak és demokráciának ereje, amely lesúrolja az ellentéteket és automatikusan megszünteti a forradalmak veszedelmét. Hogy milyen lesz a szocialista állam, milyen lesz például ebben a szocialista államban az irói és művészi tehetségek elhelyezkedése, mi­ként fognak a kisebbségek jogai érvényesülni, milyen lesz az iparvállalatok igazgatása, mind­ezekre a kérdésekre szintén vet néhány nagyon érdekes fénysávat Macdonald könyve. Amit azonban ezekről a kérdésekről elmond, azok a vélemények a saját állítása szerint csak egyéni nézetet fejeznek ki és nem is lényegesek. A { szocializmus teljesítménye csak hosszú idők I multával következhetik be, „ha az emberiség fejlődése folytatódik", ha az emberek megériik, hogy az individualizmus mellett a társulási ösztön és kölcsönös segítség is a legfontosabb tényezők közé tartozik és ha a gazdasági elő­feltételek meglesznek a szocialisztikus társada­lom megvalósulására. Amig ezek az előfeltéte­lek hiányzanak, éppen olyan hiu törekvés meg­rajzolni a szociális állam gépezetének teívét, mint ahogy képtelenség lett volna képet nyúj­tani a kapitalizmusról a hűbériség idejében. Látnokokat ismer az emberiség története, de ezeknek szerepe nem a részletek megjövendö­lése volt, hanem az, hogy nagy változások hi­tét tudták felébreszteni embertársaikban. Macdonald könyvét, mely az egyes országok szocializmusának fejlődéséről is összefoglaló képet nyújt, fontosságához képest a Franklin Társulat a mai könyvkiadás nyomoruságaitól jólesően elütő díszes kiállításban adta ki. A fordítás munkáját dr. Tonelli Sándor végezte, akinek már számos kiváló műfordítása forog közkézen. Ugyanő az angol kiadást kiegészí­tette a legutolsó esztendők szociális történeté­nek vázlatos ismertetésével is. Egy óráig Veér Imrével az államfogház elsö emeletén. Megvakult « félszemére ... Szeged, junius 28. (Saját tudósítónktól.) A szegedi állami fogház egyedüli árva lakója dr. Veér Imre, a Dózsa Györgyök, Mariinuzzik késői, de nem elkésett ivadéka. A Töreky­tanács másfél évre itélte Veér Imrét, a köz­társasági párt elnökét, Nagy Gyurka utódját, köztársasági agitációért akkor, amikor az ösz­szes működő magyar törvényszék ma igy kezdi az iiéletek kihirdetését: „A magyar állam ne­vében /" — Egy fél esztendőt töltött ki bünte­téséből eddig Veér Imre, egy esztendő van még hátra, de ki tudja, mikor szabadul a magyar republikánus, hiszen egymást követik a külön­böző köztársasági pörök és Veér Imrét, mint visszaeső bűnöst talán életfogytig ki sem en­gedik az államfogház kapuján. Két hónapja van Szegeden a Caillagbörtön hátamögött, a Vasas Szent Péter-utcában, ahol már az apró fehér házak kezdődnek és ahol az utcán magasra csap föl a nyári, szürke, szegedi por az elzörögő kocsi után. Négy hó­napig Szekszárdra ásták el a republikánusok elnökét, abba a Szekszárdba, ahol soha sem volt államfogház és amelyről nem egyszer be­széltek már a parlamentben a szélsőbaloldal követei. Ma elmenlem hozzá. És ez a látogatás na­gyon szomorú volt. Szép kis magyar kert virul a fogház elötl. Virágok közt a kukorica hajlong. Megvénült és megőszült fogházőr van a kapunál. A kapu nyitva. Szabad a bemenet. Rád se szól, rád se néz. Bemehetsz. Aztán körösztül a kerten a virágok és a kukorica között. És aztán a ház előtt. A kapuban senki se áll elébed, senki se kérdez, senki se igazoltat. A földszinten balra ki van irva: /. osztály, jobboldalon: II. osz­tály. Régen osztályozva voltak az államfoglyok: párbajvétség első osztály, izgatás, koriesek má­sodik osztály. Most menekültek laknak itt. Asz­szonyok, gyerekek. De az ablakokon régi vasrács. Föl az elsö emeletre. Itt vannak az elitéltek. Itt vannak az államfoglyok. Veér Imre árván, egyedül az egész allamfogházban, — szin'e magánzárkában ... jobboldalon vannak a lakások. Ki van irva: III. osztály. H ajtón lukacsos rostély. Egy folyosó. Innen nyíltak a szobák. A zárkák. Megvannak szá­mozva. Három-három szoba egymással szem­ben. Ot dres. A /3-aaban, a sarokban lakik Veér Imre. Válogathatott, amikor ide költözött. Hat szoba állott redelkezésére. öt most is üres. És még itt megírok valamit. Egyetlen állam ­fogoly van a szegedi fogházban és három fog­házőr vigyáz reá. Azt mondják a szolgálati szabályzat kívánja igy. * Nyitva a szobaajtó. Öltözik. Most jött föl a sétáról. Sokáig állunk egymással szemben. Fogjuk egymás kezét. És most nem tudok addig semmiről sem irni, mig ide nem irom kitörölhetetlenül, hogy Veér Imre, a misfii évre álltéit illam­fagely Szekszárdon a bőrtönben megvakult a fél szemére. Szekszárdra ásták el, ahol sohasem volt áüamfogház, ahol sohasem volt államfogoly. Négy lépés hosszú, három lépés széles cella. Ez volt a lakása. Magánzárka. Pedig a rab­lásért elitélt rabokat is csak büntetésből küldik magánzárkába. A csöndbe, a sötétbe. Mint a Sóhajok Hidja Velencében És Veér Imre soha­sem rabolt, sohasem gyilkolt. Csak a rablás és a gyilkolás ellen beszélt. Kályha egész télen nem volt az államfogoly cellájában. Kitörött ablakok a rácsok mögött. Örökké jár a fagyos szél. Bent dudál a szobi­ban. Lámpa nincs. Örök sötét. És jár a szél. Januárban. g Veér Imre Szekszárdon megvakult a jobb szemére. A jövő héten operálja ki az élettelen szemet Pesten Gross Emil. A szemek Semmel­weise. Megvakult a fél szemére, még a fényt sem érzékeli. Igy konstatálta a szegedi egyete­men Rött tanár ur. Veér Imre már csak a bal­szemével látja a napot. A virágot. A madarat. Mindent, ami szép, ami szabad. Csak ott forog a kidülledt jobbszem, vérrel elfúlva és vakon. Nem csillog és nem beszél. Meghalt Szomorú volt ez a látogatás. Csak idejegyzem összevissza, rendszer nél­kül, amit lejegyezhetek Veér Imréről, a szobá­ról, a beszélgetésről, az életről, a látogatásról. Amit lejegyezhe ek. Világos szép szoba az első emeleten a ssrok­ban. Egy ablak. Rácsos. Lelátni a virágokra és a kukoricára. A középen asztal. Piros ab­rosszal van leterítve Könyvek össze-vissza egymás hátán. Toi et moi fölütve. Most for­dítja. Kéziratok, idézetek, vádiratok és szomorú dokumentumok. Fehér árkus papirosok egymás tetején, teleírva. A regény, amit itt irt a fog­házban. Most lelt kész. Zobor András, talán ez lesz a cime. A Pegazus adja ki Bécsben. Nemsokára benyuj'ja a börlöncenzurához, — ha átmegy, mindjárt megjelenik, mig Veér Imre ül. Egy kis fenyőág egy skatulyában. Hamutartó. Memfisz cigaretta, száz darab. Megkinál az e'itélt, itt a fogházban. A fal mellett mosdó. Három szék. Szembe szekrény. És az ablaknál ágy. Mint a kaszár­nyákban Tiszta és aludni is lehet benne. És a szekrény tetején egy cserép virág. Csak a szára, ami megmaradt. Ide hozta valaki az elitéltnek. * Beszélgetünk. Az ablakpárkányon énekel a drága kis arany kanári, ami megkerült. Olt csipog, ott billegeti a fejét. Csak ugy szaba­don. Veér Imre azt mondja: — Szeretem a szabadságot. Küzdök érte. És nemcsak elvben. Ha én szereek szabadon lenni, szabadon élni, a madaram is legyen szabad . . . Nem zárom kalitkába... Legyen szabad madár... És itt a fogházban van egy megbilincselt ember és egy szabad madár. * Kérdezem, hogy hogyan él. — Tanulok, írok, fordítok és olvasok. Reg­gel egy órai séta, délután is. A Csillagban főznek nekem, egy eli élt urasági szakács. Kilencszázezer korona egy hónapra, ebéd, va­csora. Másfél milliót költök itt, hiszen alig k;II valami. Enni és cigareltázni... Könyvet min­dig kapok. — A múltkor egy tárgyaláson voltam Pesten. Szünetben a folyosón alltam, mögöttem az őrmester ur, aki most is vigyáz ránk. Egy ur jött hozzám. Soha se láttam. Nem szólt sem­mit. A kezembe adott egymillió koronát... Amikor zavaromban a nevét kérdeztem, el­szaladt. Kiáltoztam. Vissza se nézett. — A mult héten Justh Gyula unokája kül­dött egymilliót. Akkor hallottam először a ne­vét. Elkönyveltem a többi kölcsön közé. Ha a regényem megjelenik, visszafizetem. Élek csak valahogy. * Más ól beszélünk. Párisról, ahol voltam, ahova rajongva gondol a republikánus fogoly. Ahol a Notre Dame régi ráncos kövei közé be van vésve kitörülhetetlen fekete betűkkel: Li­berié, Egaltté, Fraterntté! A szabad respublika szabad városára gondol, ahol még a rojalisták is szabadon járnak és kiragasztják a falakra az Action francaise-t, hogy ingyen olvassák ... De kinek ragasztják? Ki kíváncsi a király­ságra a respublikában? Aztán Szekszárdról beszélünk, ahol a fegyen­cek cellájában megvakult félszemére. — Örülök, hogy végre Itt vagyok. Végre megszabadultam onnan. Kép/.elheli, milyen jól érzem magam, amikor nekem még az a sza­badság is kevés, ami kint van nálunk ... — De nem kívánkozom moss ki innen. Hi­szen ki sem lehet nyújtani odakint a karomat. Hiszen lakat van a sziveken. Talán már nem is szabad nekik dobogni. Nem kívánkozom ki innen, amig gyi'kosok szabidon járnak. Veér Imre fogoly. A gyilkosok szabadok. * Hogy miért lett republikánus. — Mazzinl olasz vezér iralai és Castellarl spanyol republikánus munkái győztek meg véglegesen és juttatlak erre a meggyőződísre, amelybői nem engedek soha És a Kossuth­politika is bizonyítéka annak, hogy egyetlen ut van: a respublika. A magyar kultura legrepre­zentánssrb szellemei kerültek ki a magyar re­publikánusok közül: Kossuth Lajos és Petőfi Sándor. — Mi a köztársaság. Egy mondat: Az igazi demokrácia intézményesítése I — És különben is megingathatatlanul itt elitélve is kimondom, hogy bízom a köztársa­ság győzelmében! A fejlődés egyedüli utfa: a republika. Fényesen igazolják ezt azok a lé­nyek is, anelyek azóta történtek, amióta fogoly vagyok. Köztársaság lett a szinte megmozdít­hatatlan szultáni Törökország és utóbb Görög­ország is. Es igazolják meggyőződésemet azok a jelenségek is, amelyek most Angliában és Franciaországban győzelmesek. A Lsbour Party az angol monarchia élén, Herriot és Painlevé a francia köztársaságban 1 — Meg nem ingathat senki, semmi. Bízom. Vér György. Julius 4., 5., 6. ? Elismerten jó cipők készülnek mérték után és raktárra ••Fi Mn4*nnpnÁl Szeged, Feketesas-u. 18. Telefon: 10-60, UJ. meizgernei és Szentháromság-u. 54. Telefon: 11-82,

Next

/
Oldalképek
Tartalom