Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-22 / 141. szám

ÍM4 luning 22 SZBQBD A korponai biró. (Saját tudósítónktól.) Az időben, mikor Bercsényi Miklós generális csak igen szorongatta a bányavároso­kat, megjelent egy szép napon Korpona falai előtt. Jártak arra törökök is, de azoknak a harácsolási kedvén túljárt Kremetz biró ur. Leánydeputációt szer­vezett 8 azok mentek könyörögni, hogy nagyok a ter­hek, legyen a fényes ábrázatú ur irgalommal. A hitet­len pogány pedig a mennybéli paradicsom helyett inkább a földit választotta, mást nem tehetvén. Ámbátor szó fért volna ahhoz is, hogy lány volt-e a sok lány? Az indiskrét Íródeák azt jegyezte föl titkos lapokon, hogy bizony csak menyecskék vállalkoztak erre a kalandra, elhagyatott özvegyek, öreg férjek mellett virrasztók, akikben nem eshet túlságos kár. Mennyire más volt Bercsényi urunk módszere, fel­fogása, mindene! Mikor a bevált prakszis szerint ő elejébe is vászoncselédek deputációja következett, igen szigorúan bámult a levegőbe, dehogy is vetette volna tekintetét a patyolat vállú, ttiz-szemü észmegzavarókra. Mondta, mintha levegőből olvasná, a megfelelő sze­kérnyi kenyereket, oldalszalonnákat, vágómarhákat, meg birkákat, csak azután fordult a deputációhoz. — Hát ti ugyan mit kívántok, gyönyörűséges rózsa­szálak? — Legyen Korponán állandó orvos, felelte az elsö. A szeretőmet ágyba döntötte a járványos hagymáz, nincs aki meggyógyítsa. Bercsényi nem volt ijedős ember, de most önkénte­lenül is hátralépett egy sort. — Vonuljanak kendtek is hátrább, mondta a h ivei­nek. Veszedelmes nyavalya az a hagymáz, nem tudni, honnan ragad. — Én pallosjogot kérek a városomnak, mondta a másik leányzó. Akit szeretek, az hűtlen lett hozzám. Haljon meg. Dehogy kellett Bercsényinek a hagymázzal fertőzött korponai kenyér, olyan sietve állt odébb, mintha itt se lett volná. Ellenben a város megkapta a doktort is, meg a pallosjogot is. A doktor aztán felfedezte a turpisságot, hogy meg­csalták a generálist, mert szó sincs járványról. Az egészet az imposztor Krametz biró eszelte ki, hogy elriassza a betegségektől félő generálist. Nagy haragra gyulladt hát urunk Rákóczi fejedelem. — Est a csúfságot le kell mosni, itt az alkalom, hogy nyomban gyakoroljátok a pallosjogot. Összeült hát a tanács és kimondta ítéletét, hogy Krametz biró urnák feje vétessék. Csak azután bökte ki az egyik tanácsbéli. _ Az ám, nini! Hiszen pallosunk sincs. Ezt eddig elmulasztottuk beszerezni. _ Mit érnél vele, ha volna, tört ki a másik. Hát hóhérunk van-e ? Az se volt. Elkezdtek hát tanácskozni, mi történjék a továbbiakban, mig végre kisütötték — Nézd csak, Krametz Mihály, érdemes bírónk, az a szentencia, hogy meg kell halnod. Itt van írásban az ítélet, szedd a sátorfádat és menj Kassára, vagy Pozsonyba, ha ugy tetszik. Mutasd ott fel az ítéletet, bizonyítsd, hogy igaz dologban jársz s kérd meg az ottani hóhért, legyen szíves, vágja el a nyakadat. A biró elment, további sorsát már nem meséli Mik­f száth Kálmán. De ugy rémlik, mintha v isszatérni lát­nók a mesét. — Itt a házszabályrevizió, kedves képviselőtársaim, mondja a miniszterelnök, szavazzátok meg szépen, aztán menjetek haza és vágjátok el a nyakatokat, aka­rom mondani búcsúzzatok el attól a reménytől, hogy az életben még sokat beszélhettek a parlamentben. Nyári interjú a shimmyről, a jáuáról, a Chikago Bluesről és egyéb táncokról. Szeged, junius 21. (Saját tudósitönktil.) A ma­jálisok, juni- és juliálisok drága korszakával, a ró­zsák és pipacsok virágzásával néhány rövidke hó­napra elhallgattak az ötórai teák tapörjei, akik a zongorán hévvel és rezgős ritmussal a nagyon szeretett jávákat és a valse francaise-eket zon­gorázták és elhallgattak a báltermekben az ünnepelt cigánybandák is, akik a shimmyk és a tangók között itt-ott titokban még egy francia négyest, vagy egy régi csárdást is eljátszottak. A rózsák és pipacsok virágzásával egy kicsit — és nem soká I — pihenni ment a tánc is. Szeptemberig most már legfeljebb a fürdő­helyek lampionos ünnepélyei jönnek, de ott is fontos"bb talán a sokszinü szerpentin, mint a tánc. Szeptemberig mintha aludna a tánc, talán mint a virág télen, hogy tavaszkor ezerszer ragyogóbb színekben, ezerszer illatosabb illa­tokban virágozzon újra. Ebben a kis „tánc-csöndben", amikor nem táncolnak, de uj táncok és uj musikák szület­nek, amikor már jó készülődni a szeptemberi szezon uj szeszélyeire, az uj divatokra, uj tán­cokra, uj muzsikákra, uj szokásokra és uj cipőkre, — a Szeged munkatársa helyénvaló­nak találta, hogy már most beszélgetést foly­tasson a táncok szakemberével a táncokról, az uj divatokról, hogy mindenkinek legyen ideje szeptemberig elkészülni és az újságokhoz hoz­zászokni, — és igy született meg az interjú a táncok szegedi legalaposabb szakértőjével, Krauss Imrével, — aki most tért haza kül­földről — a shimmyről, a jáváról, a Chikago Bluesről és egyéb táncokról. — Bécs a táncok Eldorádója — kezdtük az interjút —, innen, e régi városból indul el minden tánc divat, mert nemcsak ruha, nyak­kendő, karperec és lábperec divat van. Igaz ugyan, hogy a berlini mesterek kapják először a kreációkat Páriából és Amerikából, de min­den uj táncnak, minden uj táncosnak és tán­cosnőnek Bécs a megállóhelye, Bécs szórja aztán szerte az egész világba. — 1918-ban volta táncoknak a renaissancea, mert akkor a báboru és a forradalmak lüktető életében a tánc már nemcsak társadalmi érint­• kezés volt, hanem bátran el lehet mondani: a háború egyk levezetője. Katonáknak, akik éve­kig a frontokon véreztek, amikor haza jöttek, az első dolguk az volt, hogy tánciskolába men­tek ... A legutolsó négy év alatt annyit haladt a táncművészet, amelyre máskor, nyugodt, nor­mális időben évszázadok kellettek volna. És miért volt ez? Mert a háború rettenetes gyöt­relmei után féktelenül és tobzódottan akartak élni az emberek .. Most magáról a táncokról kezdünk beszél­getni. — A táncban az első forrad alon 1918-ban jelentkezett, az olasz furnald-val, majd az ame­rikai Tangó-Argentino-val. Ezek a táncok nagyon hamar letűntek — nem is tudtak a szalonokba bevonulni, mert egyik sem volt szerves tánc. Csak ugy tudták tzeket táncolni, ha hónapokig tanulták össze a párok és még igy is szünetek, rövidzárlatok jöttek az egyes figurák után, a táncos nem tudta, mit neves­sen most. Igy nyilvánvaló, hogy ezek nem élhettek soká. — Az első szerves tánc, a győzelmes, ked­ves, a még ma is élő One Stepp volt. Ebből született meg azután minden modern tánc, a mendain táncok. Először a Shimmy (letün11) és ebből jött a Chikago-Blues, vagy Chikágó­Sex, ez jött és ez marad. A Chigago-Blues a legdecensebb tánc, benne van a mai ember minden kényelemszeretete és mozgási szabadsága. Oly finom, lassú, — négy negyedes zenére — oly finom nüanszokból áll, hogy a lassú gra­ciőz mozgások nem csak a táncost és táncosnét ragadják el, hanem a nézőknek is élvezetet nyújt. Nem lehei mondani, hogy erotika-mentes ez a tánc, — de istenem, az erotika nem föltétlenül bün. 4- Ebben a dekadens, de nem erkölcsrontó táncban nincs más, mint bűbáj, mámor és illúzió. A Jáva kerül szóba. — A shimmy és a Chicago Blues között jött a Jáva. Ezt a táncot már a dédanyánk is tán­colta mint mazurt. Hogy mennyire nem uj a Jáva, legjobban mutatja a zenéje: a mazuré, Kis magyarok vizsgáznák. Megint csak pedagógus lettem egy órára, negye­dik elemisták vizsgáját hallgatom és egy uj világ fogad az iskola tiszta, fehér falai között, egy uj vilá« a régi helyén, a régi romjain, de azért ezek a romok sem tűntek ám el egészen. Mert lám, a folvosó falain, ahol sorra rendre elvonulnak az első ámulásoktól tágranyilt gyermekszemek előtt a tavaszi nyári és őszi mezei munka, a juhászat és phenészet és egyéb hasznos foglalatosságok szem­ig tető képei, ott vannak és pedig szép számmal am^yar^történelem Jf^gf^^S^ sets ^rcsáffi Vr£s!iééfiIá?B 1924-ben, hogy Márta.Terézia' ^^ parókás magyar urai között éppen ^ssuth apánk mellé kerül, aki meg jó magyar népe : között iö késit csatára a Habsburgok ellen Lzegiéd p acan. Ferenc József koronázása is igen pompás látvány, csak éppen az a különös, hogy a szpmfzédja má­sodik Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk, ak az Ónodi gyűlésen kimondatja rebellis kurucaival az eb ura fakót. Nagyon sok csata és kirohanás, vár­trom és dúlás ékesíti ezeket a falakat, de azért ,;em ártana a kis nebulóknak és nebuláknak szem­léltetően bemutatni azt is, hogy ezer esztendőn at nem csak tatárjárás és Habsburgjárás volt ebben a szerencsétlen szép országunkban és nemcsak földmivelés és állattenyész virágzott, de költőink is voltak, művészeink, tudósaink, bölcs és jó em­bereink, világraszóló alkotásokkal és találmányok­kal és hogy ezek nagyobbak is, dicsőbbek is, mint a hadvezérek. Ahogy belépek a kis iskola szűkes osztályába, ahol egymás hegyén, hátán zsúfolva ül a mindkét nembeli gyerekség, mint a zsongó méhkas, a vizsga ünnepi lázában, tekintetem meghatottan pihen meg a két ablak közötti falon Csonka-Magyarország térképén, a Nem! Nem! Soha 1 föliratos táblákon, a piros-fehér-zöld szinü, nagy zöldfarku játéksár­kányon, amely komoly hitvallást jelent most, a katedra fölött ugyancsak három színben tündöklő kottán, amely az Isten áldd meg a magyart! kezdő sorait mutatja. Két pad lány és egy pad fiu : ez az arány, de a fiuk azért hangosabbak. A lányok szöszke és szög hajában szines pántlikák, a ka­tedra asztala telistele csokorral, szegfű és viola, rózsa és begónia' illatának tömjéné leng a terem­ben, amelyet aggódó feketekendős nénik, öreg szülék, kíváncsi rokonok és szomszédok tartanak megszállva. A fiuk között a mezítlábasok csapata igen nagy fölénnyel vezet, nem csupán a cipőtlenségben, de általában a tudományokban is. A tanitó néni, aki egy éven át ültetgette az ismeretek palántáit ebbe a tarka-barka gyermekkertbe, angyali türelemmel és asszonyi szorgalommal ugy jár-kel közöttük, anyai szívvel hajolva le a félénken szepegőkhöz, mint valami jótékony tündér a mesében. Először olvasás van, Petőfi Sándor életét betűzik, lelken­dezve, néhol akadozva és a nagy ember alakja, sorsa mondatról mondatra nő, nő, a kiskörösi bölcső ringásától a segesvári közös sir dübörgé­séig. A hazafias lelkedesés... rebegi a pöttön Kovács Kása Jani, mire az elnök ur szelíden meg­kérdezi: — Hogy is van az fiam? Nézd csak meg job­ban egy kicsit 1 — A hazafias lelkedesés — sivítja még nagyobb buzgósággal a gyerek. — Lelkesedés fiam, lelkesedés! — A hazafias lelkedesés — töri ismét a nyelvét és negyedszer is csak lelkedesés az, ha a fene fenét eszik is és ha vizsgái balták esnek is a derűs juniusi égből. Többszöri nógatás és simo­gatás után Kovács Kási Janinál eltörik a mécses, de a hazafias lelkedesés csak nem akar alábbhagyni. — Hát jól van no, fiacskám, gyerünk tovább, maid kimondja azt, ahogy kell, Dávid Anna. Bizony Dávid Anna, nem hiába hogy az első padban ül, annak is a kellős közepén, ugy olvas, akár a vízfolyás, de kapott is egy nagy barackot jutalmul a tanitó nénitől a feje búbjára, a szép lila szalag mellé. Az elemezéssel is tisztában van­nak és amikor Kocsis Veronikát fölszólítják, hogy mondjon, de gyorsan egy időhatározóval bővített egyszerű mondatot, Kocsis Veronika nagy lélek­zetet vesz, mint aki a viz alól merült föl és ki­vágja boldogan és büszkén: — Ma van a vizsgánk napja! Hát ami igaz az igaz, de azért Faragó Tóni is karakán legény ám a talpán (még pedig a tulaj­don talpán, mert cipője ez alkalommal nincs neki) aki arra a fogas kérdésre, hogy ő meg egy idő­határozó mondatot termeljen, az egész termet be­töltő hangon süvölti a katedra felé: — Nemsokára kiverjük az összes törököket a7 országból! Látnivaló ebből, hogy Faragó Tóninak nem kenyere a legújabb kor története (a históriát kü­lömben is az ötödikben tanítják majd valamint az elveszett magyar alkotmány tanát), de hoev irt magyar lesz belőle, az több, mint valószínű T A földrajznál is megesett, hogy Szél Ágneska SPCU­várnál a törökökkel ölette meg a Petőfit és h8Sv hosszas keresés után sem tudta megtalálni a ma­gyar tengerpartot. <*uuaim a ma De ebben most talán nem egyedül Szél Ágneska a tudatlan. Viszont Cs. Szabó Jóska nagyon W­ha óan tudta megmutatni a nemzetiiiinszalagos pálcával a régi határokat, amelyeket a jó Isten formált és a rossz emberek nem akarnak vissza­adni nekünk. A számtani müveletek is igen szépen folytak, Fischer Böske nagyszerűen kiszámította, hogy ha egy. hagymatermelő ennyiért és ennyiért eladja az évi termését ennyi és ennyi költséget és

Next

/
Oldalképek
Tartalom