Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

SZEQED örömmel üdvözli a javaslatot, mert ebben is iparvédelem van; csakhogy szerinte a gyáripar túlságos nagy védelemben részesül a mezőgazdasággal szemben. A javaslatot nem tartja nagyon rossznak, azonban még sem fogadja el, mert a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetik és nem hiszi, hogy a javaslatban lefektetett helyes elveket meg tudná valósítani. Ezután Bartos Andor szólal tel. Megjegyzések hangzottak el olyan irányban, hogy a vámtarifát nem idejében nyújtotta be a kormány. Szerinte előbb nem is lehetett volna benyújtani a szükséges előkészítési munkálatok miatt. A benyújtás a legjobb időben történt meg: a szanálási munkálatok megkezdése időpontjában. A javaslatot teljes bizalommal elfogadja. (Altalános helyeslés.) Kabók Lajos a következő felszólaló. A szabadforgalom álláspontján áll, de ebből kifolyólag sem fogadja el a javaslatot. Gyakorlati szempontból nézve a dolgot, elismeri azonban, hogy ma, amikor az egész világ bizonyos mértékű kötött kereskedelemmel bir, Magyarország nem térhet át a vámoktól teljesen független szabadforgalomra. Bizalmatlan a kormánnyal szemben. Ezután pontról-pontra birálja a javaslat egyes tételeit, végül kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadja el. Elnök ezután napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés kedden délelőtt 11 órakor lesz, amelynek napirendjén a vámtarifa folytatólagos tárgyalása következik. Interpellációk. Ezután áttérnek az interpellációkra. Horváth Zoltán az első interpelláló, aki a makói hagymatermelés nagyfontosságáról beszél és kifogásolja, hogy a hagymakertészeknek a földet uzsorabérért adják ki használatra. Kérdi, hajlandó-e tárgyalást kezdeni a földmivelésügyi miniszter, hogy a termelőket a csanádi püspökség birtokaiból elégítsék ki. Interpellációját kiadják a földmivelésügyi miniszternek. Ezután Gömbös Gyula szólal fel, aki interpellációjában az olimpiai versenyeket teszi szóvá. Kifogásolja, hogy a sportnak több ága, különösen a labdarugó sport már nem amatőr szellemű, hanem elüzletesedett. Ennek tulajdonítja a labdarugó csapatunk párisi vereségét. Interpellációjában kérdi a kultuszminisztert: hajlandó-e az olimpiai versenyekre való kiküldetés kérdésében haladéktalanul a nemzet tekintélye érdekében imperative rendezkedni; hajlandó-e a magyar társadalomnak a sport terén való irányításában az országos testnevelés utján az igazi amatőr szellem nemzetnevelő és nemzetvédelmi gondolatának érvényt szerezni és minden mozgalmat támogatni, amely ezen helyes célokat szolgálja. Interpellációját kiadják a kultuszminiszternek. Több interpelláció nem lévén, az ülés két óra után véget ért. MMMMMMMMMf^^ Eddig jó is volt az mindigy amit én akartam. A polgármester a gázgyárpörről és a pénteki közgyűlésről. Szeged, május 31. (Saját tudósítónktól.) A pénteki közgyűlés — amely érdekesség és jellegzetesség szempontjából magasan kiemelkedik az utóbbi idők sablon-közgyüléseinek szürke sorából — nem fejeződött be az elnök zárószavával, hanem tovább folytatódik künn a városban éppen ugy, mint benn, a városházán. Künn a városban különbözőképen kommentálják a tanács uj és alig leplezett taktikai rendszerét, amelynek segítségével diadalra vilet és visz is minden tanácsi javaslatot és amelynek egyik legeklatánsabb példáját a pénteki ülés adta, amikor a törvényhatósági bizottság tizennyolc tagját a fölvonultatott tisztviselő-többség olyan elragadó összjátékkal szavazta le. Különbözőképen kommentálják a városban a polgármesternek azt a kijelentését ÍJ, amely Wimmer Fülöp beszéde közben közbeszólás formájában hangzóit el. Amikor Wimmer Fíllöp arról beszélt, hogy a polgármester — kissé autokrata módon — mással nem tudja megindokolni álláspontját, csak azzal, hogy „mert én igy akarom I", a polgármester a következőképen parírozta ki, helyesebben igazolta a vádat. — Eddig jó is volt az mindig, amit in akartam l Sokat beszélnek még arról a megjegyzésről is, amit a tanács egyik természetesen „igen"nel szavazó tagja tett a szavazás eredményének kihirdetése után: „Pedig Wunmernek igaza van. deliát miért olyan erőszakos .. Ezek a közbeszólások és megjegyzések tovább élnek a város köz/élemínyében éj itt is, ott is visszhangjuk támad. A városházán pedig a tisztviselőt érzik furcsán magukat, azok a tisztviselőt, akik a szervezeti szabályrendelet értelmiben hivatalból tagjai a törvényhatósági bizottságnak, ahol lelkiismeretük és legjobb belátásuk szerint kell állást foglalniuk és most a csalón látszat azt i gyanút táplálja — In alapíahnul is —, hogy az állásfoglalás szsbadsíga mm egészen tökéletes szabadság a torony alatt. Ezért nem tudnak örülni a tisitviaelő-városityák a pénteki d adalnak és ezért igyekszik minden tijztviielővárosatya kono!y érvekkel ig szólni pintek délutáni állásfoglalását. A látszit gyakran csal és a gyanú gyakran öl... A pénteki közgyűlés a polgármestert foglalMagyar legenda. Irta: Móra Ferenc. Hol volt, hol nem volt, nekeresden tul volt, Nevenincsen innen volt, volt egyszer egy jámbor életű mészárosmester. A mészárosmesterek ugyan különben is mind jámboréletüek, de ez a miénk meg különösen az volt. Mindössze két dekával billent a mérlege a saját javára s annálfogva nemcsak földi boldogulását vette biztosra, hanem arra is képesítettnek érezte magát, hogy majdan odaát is ő mérje a hust. Megszokott mérlegével, ha lehet, — ha nem, az se baj, hiszen okos mészáros az uj mérleget is kézhez tudja szoktatni. (Az, hogy odaát nem is lesz másfajta mérleg, csak amin a lelkeket méregetik, eszébe se jutott és ezt nem is lehet rossz néven venni egy mészárosmesternek. Ha képviselő lett volna, akkor egész bizonyosan ugy képzelte volna el a menyországot, hogy ott tizenkét hónapból tizenegy és félig parlamenti szünet van, de a felemelt napidíj arra az időre is kijár. E tekintetben általában reális gondolkozásuak az emberek és régen is csak ilyenek voltak. Aki nem hiszi, olvassa el Adamus Weber Centum Fontes-it, amely kétszáz évvel ezelőtt jelent meg Norimbergában. Abban még az is benne van, különböző írástudókból vett citátumokkal bizonyítva, hogy az üdvözültek piros ruhában járnak és karmonádlit esznek.) Történt azonban, hogy a jámbor életű mészárosnak egyszer jelenése volt. Nem látott ugyan semmiféle apokaliptikus szörnyeteget álmában, mindössze Szent Pétert látta a kulccsal, de az olyant mondott neki, amilyent János apostol nem hallott Pathmoszban. Azt mondta neki: — Mindegy az, fiam, ha a lelked kiteszed is, pék és mészáros a menyországba be nem juthat. Nem kel! azt hinni, hogy ezen most már nagyon megijedt a mi mészárosunk. Inkább nagyon megörült és ugy szoktatta a mérleget, hogy ezentúl négy dekát tévedjen az ő javára. — Ha igy is, ugy is poklokra kell alászállnom, — gondolta magában, — legalább ne ingyen szálljak alá! \ Eddig van a legenda és most kezdődik a közigazgatási tényálladék. A mi mészárosunkat — legyen a neve Tevagyaz Péter — a rendőrség mérleghamisításért elitélte negyven koronára. — Tiz korona dekánként? — kérdezte a tanács, mint másodfokú hatóság. — Nem szabad igy lebecsülni a tisztes ipart. Legyen száz korona dekánként. Tevagyaz Péter gondolkodóba esett. Negyven korona bírságot hamar behoz az ő jól szoktatott mérlege. Négyszáz korona azonban nagy pénz. Vagy az itélet ellen kell felebbezni, vagy a hamisítás arányát felemelni. Mit tesz ilyenkor az okos ember? Természetesen nyolc dekányit vétkezik négy deka helyett és felülvizsgálatot kér azon az alapon, hogy az ő mérlege esetleg rosszul mutat, de jól mér és ő esetleg rosszul olvas, de jól számit és ha ebben a dologban hibás valaki, az csak a mértékhitelesítő hivatal lehet — Ész kell ide, nem is kicsi, — mondta a tanács és elment tanácsért a közigazgatási bizottsághoz. A közigazgatási bizottság azt mondta, hogy neki is kell a magáé s abból nem igen adogathat kölcsön. Hanem a belügyminiszternek sok lehet az esze, mert elég fukaran bánik vele, — hát legalább ebbe hadd adja bele az eszét. Annál is inkább, mert itt elvi döntésről van szó. Az elvi döntés pedig nagy dolog! Van az tán még akkora is, mint az eszményi nivó! Azzal hebehurgyán bánni nem lehet. Nagy körültekintés és mély belátás kívántatik hozzá. Meg kell kérdezni a pénzügyminisztert is, meg a keres1W4 junius 1. koztatja a legerősebben. Az elhangzott közbeszólások és megjegyzések még mindig erősen ott csengnek a fülében és arra késztelik, hogy uj érveket sorakoztasson fel diadalra vitt álláspontja megerősítésére. — A közgyűlés határozata nem jelenti azt — mondja elgondolkozna —, hogy Wimmer Fülöp álláspontja végérvényesen megbukott, mert könnyen megtörténhetik, hagy mégis csak folytatjuk a gázgyári pört és akkor ugy lesz, ahogyan Wimmer Fülöp akarja. Pénteken csak arról volt szó, hogy a közgyűlés ne kösse meg a tanács kezét és határozatával ne vágja el azt az utat, amely valami jobb megoldáshoz vezethet. — Hogyan képzeli el ezt a jobb megoldást polgármester ur? — kérdeztük. — Amikor fönt jártam Budapesten és tárgyaltam erről a kérdésről a gázgyár központi igazgatóságával, megígérték, hogy három féle tervezetet is kidolgoznak a kiegyezésre és a tervezeteket megküldik a város hatóságának. Az első tervezetnek valószínűleg az lesz a lényege, hogy alakítsunk a gázgyárból egy részvénytársaságot, amelyben a részvények többsége a városé lenne. Ez a részvénytársaság biztosítaná a vállalat üzleti elevenségét, mert |nem kellene örökké harcolnia a közgyűléssel. A megegyezésnek ez a módja nekem a legjobban tetszik, mert a házikezelésbe veendő gázgyárról mindig azok az áldatlan harcok jutnak eszembe, amelyek a házikezelésben álló vizmütelep körül dúlnak állandóan. — A második megoldási tervezet — és a vállalatnak ez volna a legkedvesebb — abból fog állni, hogy a város közönsége hosszabbítsa meg a vállalat koncesszióját, változtassa meg az eredeti szerződés feltételeit, cserébe nagyobb haszonrészedesést kapna a gázgyár bevételéből. — A harmadik megoldási tervezet szerint a vállalat elismeri a város tulajdonjogát, de bérbe venné az üzemet a várostól. — A készülő tervezetekben ilyenféle megoldási módozatok lehetnek. A polgármester ezután a pénteki közgyűlésről beszélt és többek között a következőket mondotta: — A városi tisztviselőket senki sem preszszionálta arra, ho^y a tanács javaslata mellett szavazzanak. Ha odaszavaztak, az sem jeleit máit, mint azt, hogy jobban ismerve a város ügyeit, a tanács álláspontját tartották helyesebbnek. De presszióról szó sem lehet, hiszen a véleménnyilvánitási szabadságáról mindenki meg lehet győződve. Bántódása nem lett volna senkinek, ha a tanács ellen szavaz, mint ahogyan a tisztifőorvost sem érte semmiféle ke'lemetlenkedelmi minisztert is. S ha azok ketten se tudnák a kérdést megfelelően összekomplikálni, akkor kerül a sor az igazságügyminiszteriumra. Ott aztán ugy megbolonditják, hogy már jobban nem is lehet, mert ott csupa éles elméjű jogászok vannak. Akkor aztán jöhet az elvi döntés! Hát ez szép rendjében mind meg is történt. Adattak szakvélemények, ellenvélemények, pótvélemények és utóvélemények hivatalos rövidséggel és pontossággal. A nagy parabola, amelyen egy üstökös megfuthatta volna a pályáját, kezdett visszafelé kanyarodni. Az akta, amely mint ösztövér legény egymagában indult neki a világnak, mint aranylakodalmas aggastyán érkezett haza, fiakkal, lányokkal, unokákkal és dédunokákkal. Az iktató nem is a kilós mérlegen mérte le, hanem mázsán. S a kézbesítő, mivel csak gyalogszolgálatra volt felfogadva és szekérrel nem rendelkezett, csak az akta legkülső levelét vitte el a dekával vétkező polgártársnak, bélése nélkül. — Tevagyaz Pétör? — kérdezte a deresedő, köhécselő, egy csöppet se mészárosos embertől. — Én vagyok az. — Tevagyaz Pétör, inészárosmestör ? — Az nem én vagyok. Én cipészmestör vagyok. Mészáros az apám volt. Annak volt valami sora a törvénnyel, de nem győzte kivárni a végit Möghalt még 1902-ben. — Ejnye-hejnye, — vakarta meg a füle mögét a kézbesítő, — már most hogy igazijjuk ezt el? Azt kérdözteti a minisztör, hogy hogy hívják azt a mestört, aki a mérlegöt csinálta. No majd mögjelöntöm, hogy az mán alighanem möghótt. Ezzel végződik a közigazgatási tényálladék « kezdődik megint a legenda. Ifjabb Tevagyaz Péter cipészmesternek megjelent álmában idősb Tevagyaz Péter mészárosmester és azt mondta neki: . — Jaj, fiam, hátha még az árvizsgáló bizottság is benne lött volna!