Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

sasára ára 2000 korona j M feUMklva­»lí BnU PeniM-ntca 1 (Fö­IrtiMwMval nenbeo.) Teto­i M 11-tl.A.Inged" •egjele­sttt MtK) kirMelével minden U^p, ffjf Mán án 1300 lw­mx HMIsattsi áraki Eey Wsapn kelirben ••<>*­• ti vidéken 30000 iMf. Hirdetési árak i PéllntsADon 1 mm. 400, egy hasábos MG, mái !él hasábon 1300. SzOve* kőit 25 százalékkal drágábk. Apróhirdetés 10 szőig KOt kor. SzBvegkSzti kOzlemfe nyék soronként 6000 korona. Család! értesítés 45000 kM, V. évfolyam. Szeged, 1924 junius 1, VASÁRNAP. 125-ik szám. A rádió. Megbántanánk vele az olvasói, ha magyaráz­nánk neki, mi sz a rádió. Nem a szakszerű magyarázatra gondolunk, mert annak itt se belye, se ideje és nem volna értelme sem. Ezer ember közül, e kinek telefonja van, kilencszáz­nyolcvan nincs tisztában a telefon működésével — a nem-működésével már inkább — és kilenc­százhetven nem is gondolkozott rajta soha. A levegővel is igy vagyunk, meg a vizzel is, pedig egyik nélkül se tudnánk élni. A rádió­val is igy leszünk akkor is. mikor az a gazda­gok játékszeréből mindenkinek életmüszerévé lesz, a boltosnak csakúgy, mint a számadó gulyásnak, a tudósnak éppen ugy, mint a to­ronyőrnek. Addig is azonban mindenki tud róla annyit, hogy ez a legnagyobb találmányok közé tartozik, amelyeket a technika által elkényezte­tett modern emberiség megért s talán valaha éppen olyan határjelzőnek fogják tekinteni az emberiség történelében, amilyennek mi tekint­jük most a könyvnyomtatást. (Aminek a jelen­tőségét az bizonyítja legjobban, hogy Magyar­országon sajtótörvénnyel szeretnék visszacsi­nálni, ha már arra a kale faktor Outenbergre nem tehetjük rá a kezünket, hogy törnék szedő­gépbe legalább a csontjait I) Nem akarjuk túlbecsülni a rádió jelentőségét és egy pillanatra se hisszük azt, hogy ez hozza meg az örök békét, amiről az olyan hóbortos filozófusok álmodtak és álmodnak, mint Kant Immánuel és Macdonald. Már csak azért se hisszük, hogy ezzel propagandát ne csináljunk a rádió ellen azon temperamentumos honfitár­saink közt, akik küiön-külön is okosabb embe­rek, mint a nevezett két ur együttvéve. De azt mégis csak el kell ismerni a ma még csak pó­lyáiban levő s máris óriás találmányról, hogy olyan hid, amelyen közelebb jutnsk egymáshoz a föld nemzetei, olyan uj állomása a kultúrá­nak, amely mégis csak szebb lehetőségek felé visz mint a marnei csata s olyan hatalmas eszköz lehet a világ demokratizálásában, amely első sorban a kis népeknek legnagyobb érdeke, amilyen talán még a könyvnyomtatás se volt Minden minősítése megvan arra, hogy kultur­ország, amilyen mi vagyunk és demokratikus ország, aminek nemzetünk nagyjai állandóan hirdetnek bennünket a külföldön, a legnagyobb örömmel nyisson előtte kaput és adjon neki ooleárjogot, azzal a szabadsággal, hogy ott te­lepedjen le, ahol akar és azzal a kívánsággal, hogy mentül több helyen telepedjen le. Majdnem bizonyosra lehet azonban venni, hoev ebből a lelkes fogadtatásból és nagy sza­badságból nem lesz semmi. Ha már ki nem tilthatjuk hazánk levegőjéből az elektromos hul­lámnkat mert arra a destukció bűnei miatt iS elég erőnk, legalább megfegyelmezzük Síéi Gondoskodunk a számukra egy nagy T*e aia líhnrról amelyet ugy hívnak, hogy intcrná»,i s onnan csak rendőri felügyeld "WSulhaS ki a magán felvevő állo­mellett rándulbatnai « , monopoliuraboz másokra,. ara?/\Jvai a szájat is monopoli­csodát. Ez most már majdnem ^mflnikék főyi- is kinyilatkoztatják, hogy a rádtó mono­polizálása a legfontosabb állami érdekek közé Kik. Az államnak kötelessége szellemi é« anyagi tekintetben is megvédeni a nemzeti ér­deket. Szellemileg ugy, hogy ne Juthasson be kehiről minden rádiójelentés, hanem csak az nverjen publicitást, amely egy megbizható mo­Kium-bérlő cenzori rostá in keresztül ment, ínyCS pedig ugy, hogy ne áraszthassák el ­a magyar közönséget selejtes idegen gyártmányú készülékek, hanem megint csak egy megbizható monopolizált cég patent gyártmányai. Világos, hogy itt nem a rádió a fő, hanem a monopólium, amelynek már az elnyerőjét is névszerint emlegetik a réveteg sajtó-hirek. Mert hiszen azt a naiv metét, hogy a rádióval pont Magyarországon lehetne forradalmit csinálni, természetesen az a nagy tömeg-pszichológus aki kitalálta. A silány gyártmányok meséje nem kevésbé naiv, hiszen a silány gyártmányokat éppen a monopólium szokta teremni és a sza­bid verseny elsöpörni. Az is nyilvánvaló, hogy mindennek a felismerése hiábavaló, mert a mo­nopóliumot igenis meg fogják csinálni a rádióra, mint abogy megcsinálnák, ha ki tudnák találni rem a féikommunista Németországban, vagy a a módját, a levegőre és a napfényre is s csak szocialistáktól kormányzott Franciaországban és • megbizható embereket engednének iélekzeni és Angliában, ezt nem hiizi el senki, legkevésbé | a napvilágon járni. kMMMMMMMMMÍ^^ Benes tanácskozása Seypel osztrák kancellárral. Bics, május 31. Dr. Benes cseb külügy­miniszter feleségének és dr. Massaiik szövet­ségi tanácsosnak kíséretében ma reggel Olasz­országból Prágába ulaztában Béctbe érkezett, ahol Seypel szövetségi kancellárral dr. Gtün­betget kelügyminiszter jelenlétében hosszabb tanácskozást folytatott. A tanácskozás sorén elsősorban az aktuáis politikai kérdéseket és a Benes részéről Olasz­országgal kötött megegyezést beszélték meg. További tárgyát alkotta a beszélgetésnek a nemzetek tanácsának közvetlen küszöbön álló genfi ülése, amelyen a cseh külügyminiszter tudvalévően, mint a nemzetek szövetsége taná­csának tagja fog működni és amelyen az osztrák kérdés a tanácskozásnak fontos tárgya lesz. A cseh külügyminiszter a kora délutáni órákban utazott tovább Prágába. Jugoszlávia szlovénjei a legszélesebbkörü autonómiát akarják. Belgrád, május 31. Az ellenzéki pártok preklamációi közül legutolsónak ma jelent meg a szlovén néppárt kiáltványa. Az összes kiált­ványok közül ez a legélesebb hangú. A párt meállapitja benne, hogy a szlovének és a hor­vátok egycrszágbsnegyesülteka szerbekkel, azon­ban azzal a gondolattal, hogy az uj országban megőrizhetik összes nemzeti jogaikat és javaikat, továbbá abban a gondolatban, hogy az uj államban individualizálódhatnak, mint öncélú és szabad nép. Ennek biztosítására jött létre a korfui f deklaráció és a genfi paktum, amelyet Sándor király akkori régens is szankcionált. Ezeket az egyezményeket Pasics nem tartotta be. Az al­kotmányban kimondották egy nemzetnek a hegemóniáját a másik kettő fölött. A szkupstinában lejátszódott legutóbbi eseménye­ket és a válság megoldását a kiáltvány forra­dalmi csínynek nevezi. Végül kijelenti, hogy egyedül a legszélesebb autonómia biztosíthatja a horvátok és a szlovének elégedettségét. MMMMílMMMMíMíMM^^ Nem érdeklődnek a kormánypárti képviselők a vámtarifajavaslat iránt. Alig tudtak jegyzőt fogni a szombati üléshez. Budapest, május 31. A nemzetgyűlés ülése szombaton a rendes időben nem kezdődhetett, mert egyetlen jegyző sem jelent meg. Zsitvay Ti­bor alelnök ismetelten meg akarta nyitni az ülést, de jegyző nem jelentkezett, végre kijelentette, hogy ha öt perc múlva sem mutatkozik jegyző, akkor előterjesztést tesz a Háznak, hogy az ösz­szes pártok hozzájárulásával ad hoc vatasszanak jegyzőt. Szükségesnek tartja az összes pártok hoz­zájárulását, mert ez ügyre még nem volt prece­dens. öt perc szünet alatt megjelent végreForgách Miklós jegyző, mire az elnök háromnegyed órai késéssel az ülést megnyitotta. Az elnöki előterjesztések után az interpellációs könyvet és indítványt olvasták fel. Almássy László személyes ügye. Ezután az elnök jelenti, hogy Almássy László napirendelőtti felszólalásra kért engedélyt. Almássy László kéri a Ház figyelmét arra való tekintettel hogy csak a legritkább esetben szokta személyes' kérdésben a nemzetgyűlés idejét igénybe venni. Most azonban reflektál a Jutaipari Rész­vénytársaságnál elkövetett visszaélésekkel kapcso­latban személyéről forgalomba került hírekre. C3ak niost ért haza külföldről és most értesült ezekről a híresztelésekről. Elmondta, hogy a leg­utóbbi dán interparlamentáris konferencia alkal­mával Szterényi József báró azt a tervet adta elő, hocy egy nagyobb tőkével rendelkező vállalatot szeretne összehozni a textilipar fejlesztése céljá­ból. Majd azt kérdezte, hogy hajlandó volna-e igazgatósági tagságot vállalni. O erre azt mon­dotta, hoBV hajlandó. Három-négy nap múlva ii bUfrtvtilíeírP Qmol,. ae Kesöbö sen»i uiloic nem ojvm, senkivel nem érintkezett az uj alakulat tagjai kö­zül, nem kérték fel semmire sem. Szóval teljesen passzív szerepet töltött be és természetszerűleg semmi igazgatósági tiszteletdijat,* vagy jutalékot nem vett fel soha. Most, hogy külföldi útjáról visszatért és tudja a dolgok állását, a Juta Rész­vénytársaság visszaéléseit, természetesen levonja a következtetést és lemondott igazgatósági tag­ságáról. Nem kér maga ellen összeférhetetlen­ségi eljárást, de ha bárki is kívánja, aláveti ma­gát. Már csak azért sem szükséges maga ellen megindittatni az összeférhetetlenségi eljárást, mert hiszen a nemzetgyűlés ismeri ebben a tekintetben az ő felfogását, akkor, amikor a kormánypárt annak ügyvezető alelnökévé megválasztotta, le­mondott a Ház alelnöki állásáról, jóllehet, semmi­féle szabály sem mondja ki, hogy a két állás összeférhetetlen. A Ház helyesléssel vette tudo­másul Almássy László bejelentését. A vámtarifajavaslat Ezután folytatják a vámtarifáról szóló törvény­javaslat tárgyalását Elsőnek Temesváry Imre egységespárti képviselő szólal fel a javaslathoz. Sok kifogás hangzott el a vámtarifajavaslattal szemben, de ha tekintetbe vesszük, hogy a javaslat közel négy évi munka eredménye, akkor meglehetünk győződve arról hogy alapos megfontolás szüleménye minden egyes tétel és annak minden egyes megállaDítá^ M ország érdekében áll. Kifogá^lták -SS ­a textilágakkal szemben alkalmazott tmga? vám­tételeket. Erre nézve megjegyzi, hogy a háború ó a a textilipar nagyon feflödött/az oHzág óriási áldozatokkal teremtette meg ezt az in/rt hnWa hazai nyerstermékeket ittlon SlgSkssák^feL ^ife következtében már kereskedefmi mérlegünk aktivitásának csökkentése céljából is fontos, hogy a textilipart védelmezzük. Kéria javaslat elfoga­UdSalt Gömbös Gyula azzal kezdi a beszédét, hogy igen csekély érdeklődés mutatkozik a vámtarifa

Next

/
Oldalképek
Tartalom