Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-03 / 101. szám

SZBQBD 1924 május 3. mindegyikére meg is kapta az engedélyt. — Azt mondta PeidI képviselő ur, hogy az a 2200 értekezlet nagyobb része mühelyértekezlet volt; az én statisztikám nem a műhelyértekezletekre vonatkozott. (Nagy z?j é3 ellentmondás a szociáldemokratáknál.) — Ami a május l»i gyűlések betiltására vonatkozik, azokra vonatkozólag kijelentem, hogy én semmiféle kémek által nem értesültem arról, hogy május folyamán egyáltalán általános sztrájkra késztlne a munkásság. £n eit a hirt azon kijelentésekből merítettem, amelyek a húsvéti szociáldemokrata szakszervezeti kongreszszuson elhangzottak a vezetők részéről és amely kongresszuson az itt jelenlevő Ktbók képviselő ur az általános sztrájkról beszélt, amit elő keli készíteni, mert a munkásság helyzetén csak ez segít Bemének más szakszervezeti férfiak is az általános sztrájkról. Iilojális tehát azt állítani, hogy kémektői szereztem az információimat. — Ami azt illeti, hogy május l-re betiilottuk a felvonulácokat és gyülekezéseket, ezt azért tettük, mert a közrendet félteltük. Mielőtt a szociáldemokrata párt a szokott bejelentését meg tette volna, azelőtt az ébredők is nagygyűlést kérelmeztek május l-re és bejelentették, hogy a Tisza vidékérői is felhozzák a tigjaikat demonsiráiági célbó'. Nyilvánvaló volt, nogy itt két eüealétes tábor összecsapásra készül: azért volt, hogy a kormány ezt az összecsapást megakadályozta és az egyik félnek sem engedte meg ezt a felvonulást. (Nagy zaj a baloldalon.) Különben a német kormány >s betiltotta a május 1-ei gyűléseket. Peidl Gyu'a élesen megkülönbözteti egymástól a szociáldemokrata pártot és a szakszervezetet; de a kettő orgánumaiban és jövedelmi forrásaiban annyira össze vau nőve, hogy elválasztani nem lehet őket. (Nagy zaj és tiltakozás a szociáldemokratáknál.) Féltétlenül kötelessége a kormánynak, törvényalkotással gondoskodni arról, hogy népjóléti intézmények és politikai pártok ilyen formában összeköthetők ne legyenek. Peidl képviselőnek azt a kijelentését, hogy a nyomdász8ztrájkban tisztára csak gazdasági harcról van szú, csak cum gr&ns salis lehet venni. S mig a kormány nem kénytelen azonosítani magát a szrájk ügyben egyik féllel sem, a szociáldemokrata párt nem tagadhatja, ho4y az egyik félnek nagyon is le van kötelezve. (Nagy zaj. Zsirkay valamit közbekiált.) Zsirkay képviselő ur, mondja a miniszterelnök, olyan messze megy a szociáldemokratákkal való rokonérzésben, hogy még ebben a tekintetben is védeni akarja őket. (Nem áll! — kiáltják a szélsőjobboldaliak. Ulain, Eekhardt és Zsirkay helyeikről fölállva kiabálnak Bethlen gróf felé.) Bethlen miniszterelnök ezután elmondjt a sztrájk előzményeit s annak azt a részletét, hogy a főbizalmi testület a szakszervezetek vezetőségének ellenére a sztrájk mellett foglalt állást, még a munkásság megkérdezése előtt. A szociáldemokrata párt egysége tehát nem fenékig tejfel. A kormánynak a sztrájk dolgában az adott helyzetben közbe kellett lépnie. Már előzően — nem (udni, milyen megállapodások folytán — meglepetésszerűen a szociáldemokrata párt a világnézetétől legtávolabb eső szélsőséges organu rok a szociáldemokrata párt jóvoltából megjelenhettek. (Óriási zaj a szociáldemokraták és fajvédők oldalán. Nem állt — kiáltják a miniszterelnök felé.) A kereskedelmi miniszter inditlatva érezte magát, hogy figyelmeztesse a munkásokat és a munkaadókat arra, hogy a megegyezésre országos közérdek szempontjából szükség van és a veszélyeztetett közérdek szempontjából kénytelen lenne erősebb rendszabályokkal élni, ha megegyezés nem jönne létre. (Rothensteln Mór: Miért nem mondták ezt a munkaadóknak is ?) A kormány mint pártatlan harmadik, mind a két felet figyelmeztette. Ekkor a főbizalmi testület észbekapott és hozzájárult a szavazáshoz; de a főbizalmi tagjai körülállolták az urnákat és igy tórrorizálták a munkásokat. (Zaj a szociáldemokraták oldalán.) Ennek következménye volt, hogy sokan tar ózkodiak a szavazástól. Igy következett be az az állapot, hogy lulajdonkép a főbizalmi testület uralkodik ebien a bransban a munkásság szabad megnyilatkozásával szemben. (Állandó nagy zaj a szociáldemokratáknál. (Propper Sándort az elnök állandó közbeszólásai miatt rendreutasítja.) — A bérharcot jogos eszköznek tartom a munkásság részéről, amellyel élhet és élni joga van. A kormánynak csak egy feladata lehet; hogy ettől a kérdéstől távoltortson minden politikát és lehetetlenné tegye, hogy egyes politikai pártok ilyen bérharcokat egyoldalúan a maguk részére kizsákmányolják. Ez volt az oka annak, hogy a kormány kiadta azt a bizonyos rendeletet, amelyet Peidl képviselő ur szóvátett. Amikor ezen rendeletnek az indokoltságát akarom megmagyarázni, három kérdésre kell felelni: volt-e általában joga a kormánynak törvényes alapon arra, hogy ilyen rendeletet kiadjon, másodszor alkalmazhat-e a felhatalmazásba foglalt résztetintézkedést ezen konkrét esetre és harmadszor politikailag indokolt és helyes volt-e az intézkedés. Hogy a kormánynak erre vonatkozólag felhatalmazása van, arra nincsen kétség, mert az 1912. 66. t.-c., valamint az 1920. évi VI. t.-c. megadja a kormánynak az arra való felhatalmazást. Kétségtelen tehát, hogy törvényes a'apja erre általában volt a kormánynak. Kétségtelen, hogy egyes politikai pártok ezt a bérharcot arra akarták felhasználni, hogy a sajtó terén maguknak kizárólagos monopóliumot szerezzenek, amelynek az volna a célzata, hogy más vélemények erőszakos kikapcsolásával monopóliumot szerezzenek maguknak és üzleti hasznot, de ugyanazon időben a magyar lelket is elharácsolják. (Helyeslés a kormánypárton, állandó ellentmondás a szociáldemokratáknál és a fajvédőknél.) Visszaélés volt ez a munkásság érdekeivel, mert a munkásságnak az az érdeke, hogy az ő bérharca bérharc maradjon és hogy ö segédkezet ne nyújtson ahhoz, hogy egyes politikai pártok ebből illetéktelen hasznot szerezzenek. (Helyeslés.) A sajtó ezen része az én információm szerint ugyanazon béreket fizette, mint azelőtt; nem fizetett nagyobb béreket másnál és ennek dacára politikai alapon tudott olyan egyezséget kötni. (A miniszterelnök ezen szavára óriási vihar támadt. Gömbös: hazugság 1 Az elnök Gömböst rendreutasítja, Felkiáltások a kormány párton: házszabdlyrevizióI) A képviselő urak maguk sem tudják, hogy mit akartam mondani. (Ulain: tudjuk. A folytonos nagy zajban az elnök a zajongók közül Farkas Istvánt, Reisinger Ferencet és Kabók Lajost rendreutasítja.) Bethlen István gróf: Ismétlem, én ugy vagyok informálva, bogy az első napokban nem adtak magasabb bért, mint más lapok éi annyit mondtak, bogy mihelvst megegyezés lesz, ők is ezt a bért fizetik. (Állandóan nagy zaj.) Ugy vagyok informálva, hogy ez a megegyezés két képviselő között köttetett: még pedig egyik résztől Qömbös Gyula, a másik részről egy túlsó oldali szociáldemokrata képviselő kőzött. (Nagy zaj ugy a szélsőbaloldalon, mint a fajvédők részéről) Ez a megegyezés két képviselő körött köíte e!t és ennek folytán én ezt másnak, mint politikai megegyezésnek, nera minősíthetem. A kormánynak kötelessége volt éppen a munkásság bérharca szempontjából is gondoskodni arról, hogy ez politikai térre ne legyen vihető. Azt hiszem, kötelessége volt a kormánynak gondoskodni arról. (Az állandó nagy zaj közepette & miniszterelnöi szavai elveíznek.) M3 minden ember tudja azt, hogy akik a maguk sajtóját megjelentették, nagy örömmel dörzsölhették a kezűket, hogy íme az ellenzéki propaganda, a fajvédő és szociáldemokrata propaganda hozzá férhetett a közvéleményhez; ezzel szemben el van némítva minden más vélemény. A sajtószabadságnak olyan felfogását, amilyeneknek 1918 bsn voltunk sre ntanui, amikor a munkásság diktálsa azt, hogy mik jelenhetnek meg és melyekre nyomja rá az anatéma bélyegét, megismételni — amig én itt leízek — nem engedhetem. (Helyeslés és taps a kormánypárton.) A politikai pártoknak a terrorját a magyar saj'.óbjn nem fogom tűrni. Qömbös felszólalása. Belhlen miniszterelnök után Gömbös Gyula szólal fel szenélyes kérdésben. Megállapítja, hogy aki csak egy kissé tisztában van a helyzettel, az tudja, hogy a nemzetgyűlés tagjai között a szociáldemokrata párt és a fajvédők közölt van a legnagyobb ellentét. Élesen ki kel azok el'en, akik azt állítják, hogy a fajvédők és a szociáldemokraták politikai megegyezést kötöttek volna. Majd rátér a nyomd iszsztrájk történetére, A munkások belátták a szerződésszegésüket és hajlandók voltak ezt jóvátenni azon feltétellel, hogy munkába állanak, ha a főnökegyesület tovább tárgyal velük a bérkérdésben. A főnökegyesület azonban ezt nem fogadta el és kijelentette, hogy a munkásokat térdre kell kényszeríteni, majd kizárta az összes munkásokat. Nem lehet tehát a fajvédőket vádolni azzal, hogy ő szövetkezett volna a munkásság vezetőivel. Mikor belátták, hogy a munkaadók nem hajlandók akceptálni a munkásoknak szerinte jogos kívánságait, akkor kijelentették a munkaadóknak, hogy vagy enged a főnökegyesület, vagy pedig a Stádium a maga részéről kilép a lapkiadók szindikátusából. Ugyanekkor mozgalom indult meg a fajvédők körében arra, hogy megalapítsák a Keresztény Lapkiadók Szindikátusát. A főnökegyesület ennek dacára sem engedett és azzal fenyegetődzött, hogy ennek a lépésnek nehéz következményei lesznek a papír kiutalások körül. A Stádium vállalat teljesítette a nyomdászok kívánságait azon feltétetlel, hogy amennyiben a lapkiadók bojkott alá helyeznék a vállalatot, akkor a vállalat közvetlenül a szakszervezettől kap nyomdamunkásokat. Szerinte politikai háttere volt a lapkiadók elzárkozottságának és a másik célja az lehetett, hogy a gyengébb vállalatokat tönkretegyék. Szerinte a mozgalom tisztára gazdasági jellegű volt Azzal fejezi be beszédét, hogy a keresztény töke nem lehel uzsorás tőke. A fizikai és a szellemi munkásokat ki kell szabaditani az internacionáüsta zsidó kapitalizmus hatalmából. Végűi rámutat arra, hogy a szanálási javaslatok általános vitájának befejezése után a fajvédők nem akartak a kölcsönakció elé semmiféle akadályt gördíteni és békés szándékkal voltak eltelve, azonban a belügyminiszter minden ok nélkül betiltotta a békés szándékú lapok megjelenését. (Gúnyos felkiálllások jobbfelől.) Ha ez igy megy tovább, akkor ö sem tudja magát mérsékelni. (Óriási zaj a kormánypárton. Erdélyi Aladár, Berki Gyula, Nemes Bertalan ingerülten kiabálnak Gömbös felé. Ulain Ferenc és gróf Hoyos Miksa között éles szóváltás támad, azonban a nagy zajban nem lehet semmit sem érteni.) Gömbös Qyula: Ha ez igy megy tovább, akkor minden erejével és alkotmányadta jogával azon fog igyekezni, hogy a mai kormány uralmát megdöntse. Ezután Peidl Gyula félreérteit szavai megmagyarázása cimén kér szót. A kereskedelemügyi miniszternek a nyomdászsztrájkra vonatkozó rendelete szerinte a munkaadókra nem vonatkoznak. Benird kilép a kormánypártból. Ezután Bendrd Ágoston személyes kérdésben szólal fel és a miniszterelnök szavaira válalaszolva kijelenti, hogy minden olyan esetben, amikor szociális igazságokról van szó, a munkások igazságos kérését kell teljesíteni, ő is ott lesz a szocialisták mellett és ezért tette azt is, hogy a fönökegyesület határozataival szemben megjelentette a lapot. Ellenzi a kormány lapbetiltó'rendeletét és álláspontjának konzekvenciáját levonja azzal, hogy a kormánypártból kilép. (Nagy tsps a fajvédők részéről. A miniszterelnök és * kormánypárti képviselők gúnyosan tapsolni kezdenek.) Elnök ezután napirendi indítványt tesz és javasolja, hogy a legközelebbi ülést május 14-én délelőtt 11 órakor tartsák, amelynek a napirendién a további teendők megbeszélése szerepeljen. Napirendi vita. Ezután Nagy Vince a napirendhez kér szót és javaso'ja, hogy a nemzetgyűlés holnap ts tartton ülést. Eekhardt Tibor szintén s napirendhez kér szót. Kijelenti, hogy sem c Szózatnak, sem A Népnek nem volt olyan cikke a sztrájk alatt, amely indokolttá tette volna a két lap betiltását. Vélem ínye szerint egyébként az egész mögött Miklós Andor egyoldalú üzleti érdeke áll. Bethlen István gróf közbeszól: Ez nem egyéb gyanúsításnál. Eekhardt Tibor: A kis vállalatok nem fogják kibirni a hosszú szünetelést, ezzel pedig Miklós Andor vállalatának szereznek előnyöket. Kijelenti Miklós Andorról, hogy a vállalatát a leghitványsbb u!on szerezte s a New/ork-pslotát zsarolással kapta meg Lánczy Leótól. Csat-