Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-18 / 114. szám

SZBG8D A szerb kormányválság parlamenten feivüli megoldása Belgrád, május 17. Davidovics, a korona megbízottja egy szűkebb koncentrációs kabinet megalakítására a politika vezéreivel tárgyalást folytatott. Mint hírlik, öt radikális képviselő késznek mutatkozott a koncentrációs kormány támogatására. Parismenti körökben igen figyelemre méltónak tslálják Balugsics köveinek a Politika mai számában közölt nyilatkozatát Ezen nyilatkozat szerint a királynak az az álláspontja, hogy Pasicsnak az uj választásokra vonatkozó követelését a belső és a külső helyzetre való tekintettel jelenleg nem teljesitbetiir. A válság egyedüli parlamentáris megoldásaként az mutatkozik, hogy az ellenzéki blokk vezetőit bizzák meg koncentrációs kabinet megalakításával. A Király annál is inkább emellett a megoldás mellett van, mivel az ellenzéki blokknak a horvátokkal való megértésre irányuló mozgalmát nagy rokonszenvvel kiséri. Azon pillanatban azonban, amikor a király Davidavicsot akarta megbízni a kabinet alakításával, megjelent a horvát köztársasági párt ismeretes kiáltványa, amelyben Radics — mint ezen pártnak a vezére — kifejtette, hogy nem óhajtja a velük való együttműködést. Ennek folytán a király arra a belátásra jutott, hogv egy olyan kormány, amely lényegében a Radics>pártra támazzkodik, nem fejezné ki a nép többségének az akaratát. Ennek a felfogásának megfelelőig a királynak az az álláspontja, hogy . most mér a parlamenten kívüli megoldást kell j keresni. E fejtegetés élénk megbeszélésre ad J alkalmat, annál is inkább, minthogy időközben 1 Davidovicsot egy parlsmentárius koncentrációs kabinet megalakításával bízták meg. '•MMMMMMMMWMMMMMMMMMMS Az éjszakai felhőszakadás elárasztotta a Móravárost. — Miért nincs Szegeden záporcsatorna? Szeged, május 17. (Saját tudósítónktól) Az a t resztül-kasul az éjszakát, állandó mennydörgés hatalmas zápor, amely végig paskolta pentekrőI reszketlette az ablakokat és csakhamar megszombatra viradó éjjel a környéket, alapos lec- ; nyíltak az égi csatornák: ugy zuhogoít a víz a két adott a városnak — okulhat is rajta, ha ] földre, mintha dézsából öntötték volna. A felhőakar. { szakadás hosszú ideig tartott lankadatlanul. S Az istenitélet már délután hat órakor kezdő- i hajnalban, amikor végre kitombolták magukat dött, amikor tízezernyi tömeg nézte éppen vé- i a nekiszabaditott elemek, víz alatt állott az egész gig a Dugonics-téren Veszprémy Dezső rektor ; város. Az ufeák folyókká változtak, a terek temetését. Nébány perccel előtte még tisztán "" x- - —*—«<»>iMk a ragyogott a májusi ég és a szokatlan hőségben a fűszál sem mozdult Hirtelen azonban erős - • • ' r VdlUO. IU uivun ivijwmw. » — iavakká és a csatornák bömbölve nyelték a vágtató víztömegeket, de megbirkózni velük nem tudlak és éppen ezzel kapta Szeged szép váa fűszál sem mozauir. mucim »UIIUOII szél támadt, észak-kelet felől tompa dörgés ' rosa azt a bizonyos tanulságos leckét hallatszott, majd a tiszta égen barna felhő- j Kiderült ugyani' ho«v a váro«foszlányok vágtattak keresztül egyre nagyobb . program cfatornázási részének WkESEfSSf és egyre sötétebb csapatokban. Később, amikor valósítása helyS az égboltozat felét elborították már a vihar- okozója. Annakideién uivani<s .Sr « • felhők néhány kövér vízcsepp hullott az izzó legi csa£S& aszfaltra, aho rögtön gőzzé vált. Az emberek dtebói, vagy könnyelmüSX riadtan lesték.az eget, ez óvatosabbak sietve mulasztották a ziJX^ a tegnapihoz hasonló felhőszakadások esetén gyorsan levezethetné a Holt-Tiszába azt a vizet, amelyei a rendes csatornahálózat már nem vehet fel, helyesebben, amelyet a szivattyútelepek maximumra fokozott teljesítőképességük mellett sem emelhetnek át a Tisza medrébs. A menekültek fedél alá, de a többség nem hitt a jelekben, megvárta, amig fülsiketítő dörgés és villámlás közoen megeredt a zápor és pillanatok alatt eláztatott mindent és mindenkit, akit elért. Az első roham — kiadós volt ugyan — de nem tariott sonáig. A felhökárpit elrongyolódott, > sőt az este, naplemente után, "a hasadékon ke- tegnapi felhőszakadás után ley az a heiw^f résziül néhány csillag is lekandikált az elázott s állt elő, hogy a csatornák felmondták e szol földre A nepek ismét előmerészkedtek a biztos f gálaíof, a hatalmas víztömeg az u'cákon re födelek alól. Nem is történt semmi baj éjfélig. > *edt és fevezefőutat nem találva az alacso Odafönn ugyan, a sötét házak fölött veszedel- n>'abb fekvésű utcákba zudult s elárasztotta a mesen kavarogtak a felhők, de hát az emberek j pmcéket és » pincelakásokat. A Lechner-téren a fölfiissült levegőt élvezgettek és nem igen a Szcní István-fércn és a Hunyadi-téren szompillantottak az égre. \ baton még a kéáő esti órá&öan is lábnyi maÉjfél után fokozott erővel kezdődött ismét az ' ga.$an áll\ aA viz-, ^SV" sok ház pincéjéből, égiháború. Vakító fényű villámok cikázták ke- ! J*J,elvdros keíő* közePin is> egész nap * _ J , vödrözték, vagy szivattyúzták ki az utcára a — í vizet, a mérnöki hivatalban pedig tucatjával jebeleesik, aki ebbe a házba beteszi a lábát. A fő ' t?1"?!™!**1 Rajzosok, akiket a az állandó érdeklődés, a fő az. hogy a közönség j Wű/ton áradás kiöntött a lakásukból. A mérnem kirakatba való, idegenszórakoztató szemfény- nökí hivatal a p«na?zokst tudomásul vette, de vesztésnek tartja többé a kultúrpalotát, hanem ' segíteni természetesen nem tudott a panaszoannak, aminek épült: a közművelődés házának, " ' —>— i amelyet mindenki a magáénak érez, mert mindenki talál benne valamit, amiért érdemes átlépni a küszöbét. Négy év óta én sokat fordultam kéréssel a társadalomhoz és soha se eredmény nélkül. Ugy éreztem, hogy ezt kötelességünk valahogyan megköszönni és a sok kérés után most rajtunk van ; u ... -i- —: __ köszönni és a SOK RC:W — sor, hogy adjunk. De hát mit adhatunk mi, ami Wd'g is nem a közönségé volt? Összeültem a munkatársaimmal és abban állapodtunk meg, hogy JsEK. farokra tárjuk az ajtót és meginvitálunk niinaenkit, jöjjöj]) nézze meg a kultúrpalota titkait. hní!Crirlniinde"'éle szóbeszéd volt már arról, ban VolSnáiU?k nii tulajdonkép a kulturpalotájóakaróink piic mondták, hogy semmit, a ^'yrepófo7ZuíSmerték hivatásunknak azt hogy uralkodó vélemény J^on a könyveket, de az Ha azok" kaMpJSfnyt Svav-nftei.uíi nondatur. gatásukkái, kitar^noií'e8tisztc,tek bennünket látogyoződni róla huev „4 ™ellettünk. Iiie8 fognak a csöndes mühdvrtí.n ? do!8°k >s történnek ebben kaink rég eimulottTdőkr^",!3 nekünk vannak t,t" ról, elfakult Írásokról, TsmeSTPesül( sirhalmokfákról füvekről, pillangókról ÍJ!, "JüvészetekrőL olyan legyen, ak! megghaS,a%aJítraTrÓ,,,• T f8^ fogiiuk benne találni önök is s Su p,án örömet látni a halott dolgoknak ez a krtow?,h?Si:nát i önök tehetnek az élet házává Pjd IS' ameI*et ' sokon. Hogy is segíthetett volna I Legjobban a szerencsétlen Móraváros szenvedi ;aeg most is a felhőszakadást. A kora reggeli órákban az árvízi Szeged képére emlékeztetett néhány móravárosi utca képe. A Kormányos-, a Hajnal-, a Móra-, a Répás- és a Nemestakács-ulcákban teljesen megakadt a közlekedés, a szennyes-áradat elborított mindent. A munkahelyükre igyekező munkások és tisztviselők csak hatalmas kerülőkkel juthattak ki ebből a veszedelmes vidékből. Az udvarok, az üres háztelkek vir alá kerültek. A gyerekek azonban nagyon örültek az árvíznek, amely uj kereseti Mfosége. teremlett számukr*. Széles teknőket cipeltek ki a vizre is néhány száz korona elleniben szárazra szállították rajtuk a piacra igyekvő kofákat, A Móra város árvizveszedel mének közvetlen oka az volt, hogy a főcsatorna a Kormányosutca is a Nemestakács-utca sarkán elrekedt is igy a lefolyást nem találó viz elárasztotta a feltöltetlen utcákat. Szerencsére szombaton egész nap meleg, száraz idő volt és az elárasztott utcák igy meglehetős gyorsan száradnak, de néhány napig mégis eltart, amíg rendbejöttnek teljesen. Megkérdeztünk a városházán egy „illetékes tényezői*, hogy miért nem készült el rnnafeidején az a bizonyos záporcsx'orna ? Kérdésünkre a következő rövid, világos és jellemző feleletet kaptuk: — Ugyanazért nem készült el, amiért a tanyai vasút, az eszményi nivó és más régi álom — álom még ma is. — És mikor készül el? — kérdeztük ismét. — Amikor a többi álmok is valóra válnak... Beszéltem Mascagnival. A Kis Marat nagy sikere után találkoztam vele. Szegeden először, mint a szinházi tolvajnyelv mondja, A nagyvendéglő kis asztalánál ült a sarokban, gyanútlanul és szivarozva. Hegedűs-metéltet szívott, amit a szép Itáliában minden valószínűség szerint Rossinimakaróninak neveznének. De ez a szivar a mi hazai specialitásunk, a saját külön különlegességünk, akár a takarékkorona, vagy a kényszerkölcsön. Mascagni tehát szitta ésr szidta a Pannoniát, mivel egyébre nem telt abból a busás tantiémből, amelyet, mint helyi szerző, a Kis Marat nagy jövedelméből kapott. Gondoltam, megszólítom a Maestrot és megkérdezem tőle: meg van-e elégedve a helyi sikerrel, a sajtóval és a közönseggel? ]ó ideje úgyis annyi kudarc érte, talán élete alkonyán örömmécses 3zámára a szegedi bemutató diadala? Mascagni nem éppen mai legény már. a fascisták fekete ingét és a karbonárik sötét köpenyét viseli. Éppen a Messagero szegedi tudósítójának, Isidoro Cunonak kritikáját olvasta, látható örömmel, amikor hozzá léptem. Fogyatékos olasz nyelvtudásomat és zenei képzettségemet bőven pótolta lelkesedésem. — Maestro — mondottam diszkréten —, Ön itt? Erről egy szót sem szólt Andor Zsiga, valóban, ez egészen váratlan meglepetés! — Pianissimo — válaszolt halkan és rejtelmesen a Cavalleria Rusticana méltán népszerű szerzője —, én inkognitó vagyok itten, a kutya se tud róla. Még az önök riportere sem, aki az előkelő idegen művészeket és művésznőket elsőnek szokta fülön csipni. Viennában találkoztam Gugtielmo Müllerrel, az önök világhírű költőjével, akinek színpadi müveivel állandóan tele vannak a lapok szinházi és művészeti rovatai és ö . mondotta, hogy legjobb lesz, ha tökéletes inkognitóban \ jövök az önök szép, de szigorú városába. Hallom, hogy • itt még Tarján Illésnek sem bocsátják meg, hogy i drámai próféta akar lenni a saját bazárjában. Ezért vagyok én igy egyedül és ezért nézett engem a főúr Csányi Mátyásnak. — Tisztelem az inkognitóját, Mgestro, de éppen azért sub resu (vagy ha ugy tetszik, suba alatt) tessék egészen őszintén nyilatkozni! Mit szól az előadáshoz? — Jobb, mint a newyorki Metropo'itain és a párisi nagy Opera előadása. (Ott ugyanis nem adták elő.) Hanem a halpaprikás, az igazán kitűnő. Paprikás és borsos, különösen az ára I Szivesen jöttem :de és szívesen megyek. — És a Móra—Tonelli ferditás hogy tetszett? — Hiába, csak botfülű emberek tudnak jó librettót irni! — Min dolgozik most, kedves Mester? — Most azon dolgozom, hogy a szegedi siker révén még néhány vidéki színházba benyomjam a darabomat Szeretnék beszélni azzal a kultuszminiszteri kiküldöttel is ebben az ügyben, de csak igy inkognitó. — Az nem lesz nehéz kérem. Tessék Zerkovicz Béla álnéven jelentkezni. Esetleg Szabados Béla néven. Csak Bartók Béla, vagy Reinitz Béla néven ne méltóztassék, mert az tilos! — Grazia, signorét Már el is tünt és én fölébredtem. Űrömmel és hazafias elégtétellel láttam, hogy: Süt a napi Gyalu. ^MMMMMMMMNMMWWMIMNMMM Magyar és osztrák kártérítési követelés Jugoszláviától. Budapest, május 17. A jugoszláv kormányfői Magyarország és Ausztria közösen két milliárd és 300 millió aranykorona kártérítést követelnek azon javakért, amelyek a közben jugoszláv uralom aia kerülő területeken maradtak. Illetékes helyen idevonatkozólag kijelentették, hogy a i magyar kormány ezen követelését a békeszerződés 191 §-a alapján terjesztették elö a jugoszláv kormánynak. E szakasz alapján jelentette be igényét Magyarország Ausztriával egye*' a Jugoszláviához osztott területeken maraüt magyar állami és közös javak értékének a ővátételi számlán való jóváírása végett. H >jry a jóváírás mi'yen sorrendben történik, azt nem tudják, mer: hiszen nemcsak megtérítem Jő katonai értékekről hanem más állami javakról is van szó. A Jóvátételi bizottság már régen foglalkozik a kérdéssel és ugy látszik, hoty elsöJ* f Ausztriával közös katonai javak jóváírását fogja végrehajtani.