Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-18 / 114. szám

SZEQBD 1924 májas 18J Mosolygó Justitia. (Az ibis redibis-végrendelet.) Vidéki népek érdekes pöre indult meg a héten a szegedi törvényszék előtt. A magyarnak sok mindenféle szokása között volt valamikor két különös is. Az egyik a köpülyözés, a másik a pörösködés. Disznótorokon és zsiros eledeleken elhájasodva, szükségessé vált a véreresztés. A falusi borbély végezte ezt, amolyan tükefe-féle szerszámmal veregetve a lapockát. A kenőasszony viszont a masszírozó elődje volt, libazsírral dolgozott és olykor majd kiszorította a páciensből — nem anynyira a csömört, mint inkább a lelket. Csontot azonban gyakorta tört. A szokások elmultak, tán csak hírmondó van valahol a művelői közül, ellenben megmaradt és virágzik a pörösködés. De nini, majd elfelejtem a régi idők érvágását! Hát az a pörösködésbe olvadt be s nem felcserek végzik, hanem ügyvédek, — aminthogy a most emiitett pörben is komolyan csóváltuk összes tejeinket. Ugy kezdődik, hogy a gazdabácsi végrendeletet irt, egész rendes szabályok szerint, amint következik:, — Ép észszel és öntudattal saját elhatározásomból bekövetkező halálom esetére vagyonomból az alábbiakban rendelkezem. A vagyont két fiára hagyja s megemlíti, hogy a harmadik fiának azért nem juttat semmit, mert még életében kielégítette. Ép ugy nem örököl a lánya sem, akit kiházasitott. Most aztán a megröviditett fiu pörrel támadta meg a végrendeletet, hogy az nem gilt, mert nem következett be az előirt feltétel. — Édes apám azt irja, hogy „saját elhatározásából bekövetkező halála* esetére rendelkezik ugy, ahogy rendelkezett, már pedig nem lett öngyilkos, mert szabályszerűen, természetes halállal fialt meg. Ez nem az ő saját elhatározása volt, hanem az Istené. Az érdekelt testvérek erre azt mondják. — Itt valaki vagy írni, vagy olvasni nem tanult meg. Már hogy lehet ilyen bolond igéket hallatni I Hibás interpunkció kérdése az egész, amolyan ibis, redibis. Tessék csak mindenhová odatenni a vesszőket s akkor tiszta lesz az egész. Bekövetkező halála esetére intézkedik ép észszel és öntudattal saját elhatározásából, amikor is igy olvasandó a végrendelet: Ép észszel és öntudattal, saját elhatározásomból, bekövetkező halálom esetére . . . Nem kívánhatja az ember, hogy akadémikusok stilizálják a végrendeleteket! Amint ez a pör is igazolja, néha nem ártana, ha kívánná, habár az eset ismertetésén tul semmi közünk hozzá. De magunk is mondunk egy példát, teszem azt mi válhatik a lános vitéz két sorából gyorskezü közjegyzői irnok munkájában: Fekszik a csendes temetőben. Szemét I Lezárta a halál. (A szemle tárgya.) A másik pör egész kis regény, amelyben két emberfia viaskodik életre-halálra. Az ügy némi- ' képen csiklandós és még jobban azzá teszik a jogi kifejezések. Az iparossegéd válópört indított a felesége ellen, mert hogy — azt mondja — neki asszony kell, nem amolyan se hus, se hal. — Esküvő előtt a feleségem nem árulta el ezt a különleges sajátosságát, azaz „megtévesztett lényeges személyi tulajdonságára nézve".*) — Szó se igaz az egészből, válaszolta az aszszony, azaz inkább az ügyvédje, aki minden közelebbi nélkül köteles azt a tényállást támogatni, amit ügyfele terjeszt elébe. — Egyszerű a kérdés tisztázása, replikázott a Jférj. Kérek orvosszakértői szemlét s szerezzék be az adatokat abból a kórházból, ahol az asszonyt már lánykorában is kezelték. A szemlébe aztán az asszony semmiképen nem akart beleegyezni, sőt a kórházi orvosokat sem mentette föl a kötelező titoktartás alól. A férj felajánlotta a maga esküjét, ezt azonban a biróság nem fogadta el, kimondva, hogy nem tekintheti szakértőnek. Keresetével éppen ezért elutasították. A legszörnyűbb eset következett be: Ha az •gy'k fél nem akar válni, akkor csak rendkívüli körülmények között és bizonyítékok mellett bontják fel a házasságot. Sokan nyűglődnek igy, marva, marcangolva egymást akkor is, ha egymástól külön élnek. Bosszú, csakazértis minden izetlenkedése he'yet kap az eljárásokban, hadd pukkadjon az a másik. Amig aztán egyszer éppen a makacskodó félnek vaiik sürgőssé a kötelék felbontása. A világtörténelmet alakították, irányították már házasságok, hazassági kötelékek felbontásának " •)~ltTvan az első jogi kifejezé*. amit határozottan összekompromittá a mi laikus eszünk. Mi az, hogy nézve" ? Ki nézett: ? Nyilvánvalóan nem a férj, mqá aki néz, az lát is. Már pedig ha 6 lényegest lát'akktt aem juthat ideáig a dolo* kérdései, de Róma azt mondja, hogy a házasság szentsége örök s akik egyszer hűséget fogadtak egymásnak, többé nem mehetnek széjjel. A polgári törvény nem ilyen merev, de szintén védi a házaságot, csupán a hűtlen elhagyás cimén nyit egy kis rést, amelyen át ki lehet surranni. A mi történetünkben is mit csinálhatott a férj — felebbezett, hivatkozva a polgári pörrendtartás 340. és 342. paragrafusaira, amelyek értelmében alperes a szemle tárgyát felmutatni tartozik, már pedig ennek a felesége nem tett eleget. Nem mutatta fel. A felebbviteli fórum most végzést hozott, mellyel kötelezte a feleket, hogy a legközelebbi tárgyaláson személyesen jelenjenek meg, ugyanakkor szakértőként meghallgat a biróság egy szakmabeli egyetemi tanárt. Szóval érvényesül a Pp. 340. és 342. paragrafusa. MMMMMMM^^ A pitvaros! asszony szovjetházassága. Makó, májas 17. (Saját tadósitónktól.) Bulavcsják István pitvarosi lakos 1913-bm kiköltözött Amerikába, hogy annyi dollárt szerezzen, amennyiből magának és családjának kfc bázat vehessen. Felesége bárom kis gyermekkel maradt itthon s bogy családja megélhetését biztosítsa, szülésznői oklevelet szerzett. Balavcsják István szorgalmasan gyűjtötte a dollárokat és ha a háború ki nem tör, már régen a saját házában lakott volna. Haza nem jöhetett, felesége pedig megunta a hosszú várakozást s a forradalom kitörésekor nagyon összeszokott egy elcsapott csendőrrel. Amikor a kommün kitört, elhatározták, hogy szovjetházasságét kötnek. Az anyakönyvvezető nem akarta őket összeadni. Erre elmentek a falusi direktóriumhoz és ez határozatot is hozott, hogy mivel Bulavcsják István Amerikába vándorolt, tehát az előzőleg kötött házBsság megszűnt és utasította a direktórium az anyakönyvvezetőt, hogy a házasságot kösse meg. A szovjetházasság azonban rövid életű volt. Mihelyt a kommün megszűnt, a csendőr faképnél hagyta az asszonyt. A törvényes rend helyreálltával a Friedrich-korroány tudvalevőleg kimondotta, hogy csak azok a szovjetházasságok érvényesek, amelyek megkötés előtt, az akkor tényleg, bár jogtalanul eljárt hatóság az előbbi házasságot megszüntette. Ebbe a közbe esett Bulavcsják Istvánnénak is a házassága s igy az anyakönyvvezető felügyelő hatóság kimondotta, hogy a szovjeifaázasságot irvinyesnek tekinti Eközben érkezett haza Bulavcsják István Amerikából, megrakodva minden földi jóval. Szövetet, vásznat és sok egyebet hozott a feleségének és annyi dollárt, hogy régi vágyát megvalósíthassa és szép házat vehessen. Bulavcs jákné az ajándékokat elfogadta, a bázvétel árát megőrzés végett magához vette s azonnal el is indult házat keresni. A szovjetházasságról azonban hallgatott és volt férjét állandóan otthon tartotta, hogy senki fel ne világosithassa. Sikerült is neki p5r napon belül egy házat venni, amelyet közösen írattak a nevükre és Bulavcsják István csak ezután ludta meg volt felesége kalandos élményeit. Természetesen azonnal felhívta, hogy távozzék a házából. Az asszony el is költözőt, de a ház felét nem volt hajlandó visszaadni. Megindult erre a nagy pör. A férfi „ kijelentette, hogy ő nem akar a csendőr felesé• gének fél házat venni, őt volt felesége megtévesztette. A nő viszont azzal védekezett nyersen, hogy a férfi a dollárokat a házasságuk ideje alatt gyűjtötte, ami tehát közös szerzemény. Különben is nem házat kapott ajándékba, hanem cs:k pénzt, ha azt vissza is adná, a házhoz ragaszkodik. Két évi pereskedés után most mondotta ki az utolsó szót a szegedi kir. tábla. Az itélet szerint a nőt sem a pénz, sem a ház nem illeti meg, mert Jérjét tévedésben tartotta. Ilyen csalárd módon pedig nem gazdagodhatik meg senki. A vármegyei útak. Szeged, május 17. (Saját tudósítónktól.) Magyarország mindig hires volt a rossz utairól. Feneketlen sarakban kellett kínlódnia a kocsin utazónak, soha annyi pénz nem állt rendelkezésre, hogy valamennyit rendbe lehessen hozni. Az ut a mostoha gyerek szerepét játszotta, az várhat, amig rákerül a sor. . A napokban, hogy Szegeden járt a miniszterelnök, maga a polgármester is elrestellette a Kossuth Lajos-sugárut alsó szakaszának állapotát, pedig ott már fel van halmozva a szükséges kőmennyiség. Azt olvastuk egy tudósításban, hogy erre azonnal hozzáfogtak a kövezéshez s hamarosan megszűnik ennek az utcarésznek a rabvallató jellege. Régi történet jut erről az eszünkbe, Bethlen gróf adta meg az aktualitását. Torontál országutai talán más vármegyéinél is kellemetlenebbek voltak. Aki elszánta magát, hogy kocsin megy messzebb vidékre, az elbúcsúzott a hozzátartozóitól és megcsinálta a végrendeletét. — Ha nem látnátok többet, ássatok majd utánam a Szentjános és Végszentmihály közötti uton, arrafelé sülyedtem el a sárban. Az útalap mindig ki volt merülve, ami tartalékja volt, azt kölcsöndták a helyiérdekű vasúttársaságnak, a fölemelt útadó sem segített semmit. Akkoriban történt, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg hazatért világkörüli útjáról s vadászatra készült Harnoncourt Félix grófhoz Ecskára. Ez a gróf valamikor osztrák katonatiszt v^t, együtt katonáskodott a főherceggel, aki — íme — őt látogatja meg legelőször, amikor érintkezést keres. A vármegye egy kissé meg volt akadva. A mágnások ugyanis, kik között zászlós urak is voltak, nem érintkeztek Harnoncourttal, aki valami bibit követett el a felesége halálos ágyán. 'A dúsgazdag Lázár Marianne ugyanis kitagadta a gyerekeit s az urát tette meg kizárólagos örököeevé. Akkor a vármegye árvaszéke a kiskorúak nevében megtámadta a végrendeletet és sikerült is azt megsemmisíttetnie a törvényszékkel. Kengetegszó esett a dologról bíróságon kivül is. Most aztán feszélyessé vált a helyzet, hogy mit kell csinálni, ha a megye területére lép a trónörökös ? Hát azt csinálták az urak, hogy idejében elutaztak külföldre s a vadászatokon csak a hivatalos vármegye vett részt, erőltetve magára a jó arcot. A főherceg Nagybecskerekre érkezett vasúton, onnan kellett kocsin kimennie Ecskára, a 8—9 kilométernyire eső faluba. Legelőször is ennek az országútnak esett neki a vármegye és szerkesztett a feneketlen sár helyébe olyan pazar makadámutat, amelyik ma is párját ritkítja. Gyorsabban talán még soha nem dolgoztak a régi Magyarországon, mint akkor. Csak ugy rajzott a rengeteg ember, de kellő időre meg lett az ut. A vadászatok is elmultak (rókákat kergettek, amiket vagonszámra hoztak idegenből, hogy nagy keresés ne történjék utánuk), aztán népünnepély következett, diákok, gyerekek, oláhok mutatták be az écskai kastély udvarán nemzeti viseletüket, táncaikat, a főherceg megszólított mindenkit, akihez kedve volt. Egyszer csak, igy tartja a régi legenda, nagyon furakodik egy kékmándlis kis csoport, tisztes öregek, tiszta svábok. Az elül levő ugyancsak forgatja a kalapját, látszik rajta, hogy beszélhetnékjs vsn. — Hát halljuk, mit kiván? — Arra kérnénk a főherceg urat, kezdte a szónok, hogy tiszteljen meg bennünket is a magas látogatásával. — Hová valók maguk? — Ide a harmadik faluba. Ferenc Ferdinánd elnevette magát. — Aztán mit keresnék én maguknál? — Azt mi se tudjuk kérem, de legalább meg volna az a hasznunk, hogy a vármegye rendbe hozná a mi országutunkat is. Igy elvárhatunk rá .e."'ifgyan kérjük meg mi is a miniszterelnököt, hogy látogasson el gyakrabban hozzánk s kocsikázza be a várost. A „Szeged" kiküldött munkatársa a jövő héttől kezdve repOlopostán küld részletes tudósítást Parisból a 8. olimpiász minden eseményéről. Bokor Dezső ócskavas és fémkereskedése MAKÓ l-onovios-sugArut Veszek mindenféle ócskavasat bárkinél a legmagasabb árbBii »s