Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-02 / 77. szám

ffgyem mmém ára 1200 korona V. Iffolyara< Sseged, Í924 április 2, SZERDA, 77-ik szám. *«arfc»nS6ség 4» Síüűrtdiwislit Dftik Perenc-utca 2. (FöjfftlWwlával izemben.) Teleis* lB-33.Av5zeged" megjelettfk feMIfi -elvételével mindé;: Sqh Seres Mám 1200 >H, glöfUeléíi * -ttmtn helyben 250Ü0, Buda• t% í!d<*en 30000 tor Hirdetési ára*: Félhasában I mm. 300, egy hasábon 808, másfél hasában SOŰ K.Siívegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4001 kor. SzOvegkOzti közlemények toronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. Szanálási államtitkár. Akármit beszélnek azok a csúnya, destruktív liberálisok, ne tessék rá[uk hallgatni, mert igenis kezdünk már kilábalni az ingoványból. Nem kell rá olyan klasszikus tanukat idézni, mint a Piroskák, akik olyan kiváló emberek, hogy vitézi telekre vannak ajánlva, mint a nemzetgyűlésen kiderült, láthatja itt a konszolidációt minden jó hazafi a maga szemével is. Csak a tempó halk és lassú egy kicsikét, de ez megfelel faji jellemünknek, ameiy mindig azt tartotta, hogy sohse volt jó az a nagy sietség. A destruklivok minden ellenvéleményével szemben igenis állitjuk, hogy már kezdenek a békebeli állapotok visszatérni. Sót abban se volna túlzás, ha azt állítanánk, hogy nemcsak az 1914 előtti állapotok térnek vissza, hanem az 1848 előttiek, sőt némely részben még az 1526 előttiek is, — éppen azért nemzeti renaissance a mi korunk. De hogy senki gúnynak ne vegye jelen pár sor Írásunkat — mert a liberálisok még arra is képesek — maradjunk csak meg a békebeli állapotoknál és köszöntsük azok visszatérésének első fecskéje gyanánt a szanálási államtitkári. Hogy ilyen hivatal nem volt a békeidőkben ? Volt biz az, csakhogy akkor nem igy hivták. Akkor 2uhatag-kalauz volt a neve. Hogy a mestersége mi volt a zuhatag-kalauznsk, azt sohase lehetett tudni. Állítólag az állam azzal a céllal szervezte volna ezt a nevezete* hivatalt, hogy ha a kínai császár, vagy a pategóniai alkirály meglátogatja az Aldunáf, akkor ne kelljen kapkodni egy szakavatott kalBuz után, hanem az mindjárt előugorjon, haptákba vágja magát és mutassa az utat a magas uraságoknak a dunai kstaraktákon. Mindig ezt edták válaszul az érdeklődőknek, ha egy-egy zuhatsgkalauzi kinevezés megjelent a hivatalos lapban és ez valóban nagyon elfogadható magyarázat lett voina, csak az volt a baj, hogy a zuhatagkalauzok leginkább Budapesten voltak találhatók és a szóbeszéd szerint soha életükben a színét se látták semmiféle zuhatagnak. Szerény véleményünk szerint a szanálási államtitkárság a zuhatag kalauzi tisztségnek a folytatása, illetve felújítása. A cél ugyanaz: állást kell adni egy urnák, szépnevü állást, amely illik a kandidátusok nevéhez. Az egyik urat Erdőhegyi Lajosnak hívják, a másikat Prónay György bárónak. Mindaketfen országgyűlési képviselők, akik eddig a közélelmezési minisztériumban szanálták az országot a közismert nagy sikerrel. Most ezt a minisztériumot, amely hivatásának oly fényesen eleget tett, fel kell oszlatni és az illusztrisszimekat el kell valahol helyezni, mert azt még se lehet kívánni tőlük, hogy most már olyan egyszerű képviselők legyenek, mint Apponyi Albert, vagy Andrássy Oyula. De hát mit csináljanak velük ? írnoki állásba még se tehetik őket, különösen most, létszámapasztás idején, amikor tizenötezer kistisztviselőt el fognak bocsátani. Kellemetlen feltűnést keltene az országban, ha most kéielőkelő b-listást például irodaigazgatónak neveznének ki. Ellenben senkise ütődhet meg azon, ha felemelik a politikai államtitkárok számát és a miniszterelnökségen szerveznek egy szanálási államtitkárságot. Utóvégre egy olyan országban, ahol hetven, vagy hány államtitkár van, meg se kotty on, ha eggyel löbb lesz. Sőt kifelé még morális hasznunk is lesz a dologból és talán a kölcsönt is jutányosabban kaphatjuk. Rendkívül imponálhat a külföldnek, ha azt tapasitalja, hogy Európa lepkisebb országának ha egyebe nincs is, de államtitkára löbb van, mint Bz angol birodalomnak. Az ettygígcs párt köveleli a szanálási államtitkárságot a kormánytól, annak f jében, hogy szó néNüt megszavazza a szanálási receptet és a kormányok m08t u,ér csak az okoz gondot, hogy melyiket szeresse jobban: Erdőhegyi Lsjcst-e, vagy Prónay Györgyöt. Nem vagyunk feljogosítva arra, hogy beleszóljunk szegény Pókayné dilemmájába, meri hiszen az államtitkárságra itéit két érdemes közül az egyiknek a nevét se hallot'uk soha, a mánkét sokat hallottuk ugyan, de az a Prónay nem volt azonos ezzel a Prónayval. Ha szabad vo'na véieményt nyilvánítanunk, az egységes pártnak mindkét jelöltjét ki kellene nevezni zuhatag-kalsuznak. Az egyik lenne a szanálási államtitoknok, a másik pedig a szanálási alállamtitol nok. Hiszen ami azt illeti, zuhatag van hozzá e!ég, a Niagara nincs skkora zuhatag, mint amelyiken mi uszunk most lefele... Éppen azért rendkívül jó hatással lesz a nemzetre, ha megtörténik az első szanálási kinevezés. Legalább az ellenzék rágalmaival szetnj ben látni fogja, hogy itt igenis komolyan veszik i a szanálást. Egyik egységeipárti képviselőt a | másik után szanálják. IMMMMMMMMMMMMM^^ A miniszterelnök beszéde a szanálás kérdéseiről az együttes bizottságban. Budopest, április 1. A nemzetgyűlés együttes bizottságai grtf Ráday Gedeon elnöklésével kedden délután folytatták a felhatalmazási törvényjavaslat vitáját. A javaslathoz elrőnek Várnai Dániel szólt hozzá. Hibáztatja a kormányt, hogy az ország ily rendkívül súlyos helyzetbe jutott. Kérdi, vájjon a 250 millió aranykoronás kölcsön kibocsátási költsége mennyit fog kitenni. Temesvdry Imre közbevetőleg megnyugtatja a szónokot, hogy a 250 millió aranykoronát teljes egészében fogja megkapni a magyar állam. Várnai Dániel: A földadónak 25 százalékra való fölemelése nincs arányban a föld valóságos jövedelmével. A földadó aránytalanul kevés. Erdélyi Aladár agrárszempontból vizsgálja a javaslatokat. Felemlíti, hogy a vsgyonváitság során a földbirtokos- osztály 400.000 kat holdat tdolt ie természetben. Ezerkivül huszonkétmilliárdot fizetett az ezer holdon aluli birtokosSág. Eizel szemben a részvénytársaságok vagyonváltségából kétmilliárd és nyolcmillió korona körül folyt be. Az agrárellenesek mégis a földadót kívánják nagyobb mértékben fölemelni. Sándor Pál: Kéri, bocsássa a pénzügyminiszter a bizottság valamennyi tag!ának rendelkezésére azt a statisztikát, amelyből Erdélyi Al&dár itt már sdatokat sorolt fel. Gióf Bethlen István kijelenti, hogy épp ugy, ! Bethlen az agrárok és iparosok Ezután gróf Bethlen István miniszterelnök válaszol az általános vita folyamán elhangzott felszólalásokra. — Ha van valami, — mondotta a miniszterelnök — amihez a jövőben megterhelésünket mérni és arányitani lehet, ugy ez adva van annak a megterhelésnek aránya által, amellyel az egyes fog'alkozási ágak a háború előtt voltak megterhelve. 1913 ban 463 millió aranykorona volt a mai CsonVamagyarország területének bevétele. Mi fel akarunk menni 1926 ig az év második felében 400 millióra. Ez mutatja, hogy alacsonyabb összegre megyünk fel a szanálás végén, mint aminő összeget képviselt a budgetünk a háború előtt ezen a területen. Ami viszont bizonyítéka annak, hogy ez a budget bizonyos megtakarításokkal van összefüggésben. olyanokkal, amelyek ugyanazon szükségletek ellátására csekélyebb személyzetet és dologi kiadást veszünk igénybe. — Az úgynevezett fundált jövedelmek és vagyonok meg: dó/tatása az egyenesadók által az ösízeállitás első részét képezi. Ebből kitűnik, hogy békében az egyenesadók összege kitett 113 milliót. Ezzel szemben a mi terhünk felmegy az egyenesadóknál 156 millióra. Végeredményben ezek együttvéve 350 milliót tettek ki és mo6t n>l ct zálitunk 244 millióra, ugy hogy körülbeiül 100 milliós crK.kenés mutatkozik. Ha figyelembe vesszük, hogy az egyenesadók közt szerepelt a házhaszonrészesedés, amely kőzve ett adónak tekintendő, akkor is az egyenes adóknál emelkedés mutatkozik. — A jövedelem- és vagyonadó, elsősorban a fundált jövedelmek és vagyonok adója és mint Erdélyi Aladárnak rendelkezésére bocsátották az adatokat, minden egyes képviselőnek rendelkezésére bocsátja azokat a pénzügyi kormányzat s a pénzügyminisztériumban a statisztikai adatokat bármely bizottsági Ug megtekintheti. ' Baross János hibáztatja, hogy a kormány nem követte Németország példáját és éveken keresztül a rossz papírpénzzel nem vásárolt idegen valutákat. Nézete szerint a külföldi kölcsönt nem lehet nagy pénzügyi eredménynek feltüntetni. Bár nem fogadja el a javaslatot, nem fog azok közé tartozni, akik meg akarják azt obstruálni. Peyer Károly fzt hiszi, hogy az egyes társadalmi osztályok ha összefogtak volna és megértették volna egymást, ez jobb megoldást lelt volna lehetővé fs a kormány il sokkai sikeresebben képviselhette volna az országot a külföldön. A kölcsönből egy koronát sem szabid produktív célokra forditani, hanem az egész összeg az államháztartás egyensúlyának helyreállítására szolgál. Ha tehát produktív célokra akarunk befektetni, akkor valami Hjtbb kölcsönt kell felvennünk. Kifogásolja a jövedelemadó kivetésének módját él kéri a kisebb jövedelmek megadóztatásának mellőzését. A javaslatot nem fogedja el. Több szónok nem lévén, gróf Ráday Gedeon elnök a vitát bezárja. érdekeiről és a lakáskérdésről olyan foglalkozásoké, amelyek a jövedelemadóztatást megbírják. Ez tehát nem a munkásosztály megadóztatása. Figyelembevéve a házhaszonrészesedést is, az derült ki, hogy ax egyenes adóknál még mindig emelkedés mutatkozik és a fogyasztási adóknál még mindig lényegesen csökkenés, mert 350 millióról leszálltunk 279 millióra. Ez maga is bizonyitja, bogy az adózási politika, amely ebben a tervben rejlik, igenis demokratikus adózási politika. — Nem áll meg tehát az az érvelés, hogy a munkásosztályok tul vannak terhelve. Ami azt illeti, hogy a föld, vagy az ipar és kereskedelem van-e jobban megterhelve; a számok beszélnek. A földadó 28 millióról felemelkedett 33 miilióra. Ezt nem lehet tagadni. Emellett az egyedüli adókulcsemelés amely a törvényjavaslatban foglaltatik, a földadó kulcsának felemelése 20 százalékról 25 százalékra. Ez összehasonlítás után nem állhat meg az a tétel, hogy a föld kevesebbet fog fizetni, mint békében fizetett. Sőt épp az ellenkező áll. — Ha a kontroverziának közgazdasági hátterét nézzük, nem tagadom, hogy a földnek bizonyos konjunktúrái, chance-ai fejlődtek ki a háború alatt. Igaz ugyan, hogy a földbirtoknak előnyére vált, hogy visszafizethette adóstágait és nem osztozom abban a felfogásban, hogy a népszövetség pénzügyi bizottságának indokolásában méltatlanság tör ént a földbirtokkal szemben, amikor a szab dforgalom helyreállítását és a deviza szolgáltatás megszüntetését, mint benét sorolta fel a földbirtok szempontjából. — A helyzet az, hogy ma nincs fxportszabBdság és nincs devizaszabadság, aminek