Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-11 / 85. szám

gjyci sián ára 1200 korona üitanMc •« ktadóhivafii Deák Fereoc-nlca Z. (Fö<tlUsta>Unral nemben.) Telelni ll-CLA .Szeged* megjeleSH kétlO kivételivel minden rap, Bgjes szám ára 1200 ko](••. KOHsettai árak i Egy Mnpn helyben 25000, Buda;imn ta vidéken 30000 tef. Hirdetési árak i Félhasábon 1 mm. 300, egy hasábon 800, mástél hasábon 900 tCSzíref kflzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 40N kor. SzOvegkOzS közlemények soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 április 11, PÉNTEK, 85-ik szám. Az aranyparitás. Váratlanul érte az országot a pesti nyomdászsztrájk s váratlan az is, hogy ilyen sokáig tart. Tisztán gazdasági természetü-e, vagy politikai hátiere is van-e, azt nem lehet tudni, mert értesülésünk csak a hivatalos kommünikékre szorítkozhat s azok természetesen nem kimerítőek. Gazdasági élet és politika ma annyira egymásba szövődik nálunk, hogy nem lehet egész határozottan elutasítani azt a foltevést, mintha a sztrájkba a politika is belejátszana. Viszont el kell ismerni azt is, hogy a gazdasági nyomorúság minden politikai tendencia nélkül is stimulálhat a sztrájkra. Ez se nem védelme, se nem elitélése a sztrájknak, mert a biró szerepe nem a mi tisztünk, akik a körülményeket sem ismerjük. Hogy kinek van igaza, azt nem dönthetjük el, de abból, hogy ilyen sokáig tart ez a súlyos sztrájk, arra következtetünk, hogy mindakét félnek igaza van: a munkásoknak is, meg a munkaadóknak is. Mindig az ilyen küzdelmek dőlnek el nehezen, nem azok, ahol az igazság igazságtalansággal áll szemben. Hogy a munkások nem a legalkalmasabb idót választották a sztrájkra, azt kormánypárti körökben hangoztatják, hololt erre több oka lehetne as ellenzéknek. Mert a szanálási javaslat törvénnyé válását, amit a kormány húsvéti ajándékul szánt a nemzetnek, egyáltalán nem akadályozza meg, sőt nem is késlelteti a nyomdász-sztrájk, ellenben az ellenzéket élénken érintheti az, hogy legnehezebb küzdelmében mziti ejt legfontosabb segítő- társát, a nyilvánosságot. De még aki nem tartja ís szerencsésnek a sztrájk idejének megválasztását, az se mondhatja, hogy ez a bérharc indokolatlan kötörködés. Az indokokat igazán fölösleges fölsorolni, a piac, a bolt, a vssut (az állam varutja), a posta (az allam postája) orditva harsogja azokat. A nyomdasznak igaza van, mikor követel, de a munkaadót se lehetne valami csökönyös zsarnoknak nevezni, mikor szorosan össze fojtja az üres markát. A könyv - és lapüzlet, a nyomdaipar ma nem tartozik a nagyszerű üzletek közé 8 a régi jó világ bohémjeinek kedves jelszava, amely lámpavassal kecsegtette a kiadókat, már rég kiment divatból. Ha a nyomdász aranyparitást kér, tehát nem többet, mint amit tiz évvel ezelőtt kéri a munkájáért, a munkaadó teljes joggkl felelhet rá kérdéssel: de hát hol van az én aranyparitásom ? ÉS ha, amitől Isten óvja meg ezt a boldogtalan országot, a fecskékkel egyült a sztrájkok is megérkeznének és ez az egy szirájk-fecske nyarat csinálna, akkor sok munkaadó lesz, aki ezzel a kérdéssel fog felelni a követelésre és munkás és munkaadó egyformán fog elpusztulni amiatt, hogy mindenkinek igaza van. Az aranyparitás: ezen fordul meg ennek az esztendőnek a nyugalma és a mai elesettségünkbCl való feltápászkodás. Ma már ez jelszó lett nemcsak a sztrájkolóknál, hanem a nemsztrájkolóknál is és nem nehéz megjósolni, bogy az egész évnek ez lesz az uralkodó planétája. S nem az a csodálatos, hogy ez igy lesz, hanem hogy már eddig is igy nem volt. A magyarázat az, hogy a devalválódásból a látszat szerint nagyon sokan húztak hasznot és mindenféle fajtájú termelő és kOzvetitő jónak ítélte azt, hogy az árak elérjék, vagy meghaladják az aranyparitást, mig a munkabérek és fix fizeté&ek egyre Összébb zsugorodlak az aranyparitás alatt. Ma már ez a káprázat oszladóbsn van. A tavo'ság olyan aránytalan lett ár«k <s tize éotk között, hogy az utóbbiak remény né kül lemaradtak a versenyfutásról. Minden vállalkozás megakadt, minden üzlet pang, egész gazdasági életünk körül a csőd árnyéka ó álkodik, mert elfogytak a fogyasztók. Régi értékeikből kiélték magukat, a vagyonmentő akciókra nincs többé mit vinni, nincs miről lemondani többé, — most már csak a csöndes, vagy lármás halál van hátra, az elpusztulás sztrájkkal, vagy sztrájk nélkül. Egy mente deszka van, amelyik pallóul szolgálhat a mélység fölött, amit Németország csak megúszik valahogy, de mi belefulladunk anélkül : s ez az aranyparitás. Senki se veszíthet vele semmit, de mindenki nyerhet. Az iparost, a kereskedőt csak az mentheti meg, ha újra fogyasztó tud lenni a tisztviselő és a munkás 8 enélkül a kis boltok után a nagy vállalatok is becsukhatják a ktpujukat. Se szanálási törvény, se hatalmi szó, se hazafis frázisokkal való kenegetés az eldugult erekben a vérkeringést meg nem indíthatja, csak az aranyparitás. A töke amit munkabérben vészit, azt visszakapja a piac helytállásában s a tökében lesz annyi józanság, hogy ezt belássi. De ezt az ipari szanálási akciót az államnak kell megindítani, amely hagyta halálos stádiumig fejlődni a drágaság nyavalyáját, anélkül, hogy kuruzsfószerekné! egyebet próbált volna ellene. Ma még elő lehet venni az ellenmérget, az aranyparitást, mert a pesti sztrájk még csak lokális dübörgése a földnek. De mi lesz, ba a nyomorúság földindulása megrázza az egész országot ? Pénteken kezdődnek a 16 órás ülések. jelentősége, ha a nemzetgyűlés azonosította magát a kormány szanálási javaslatával. Budapest, április 10. A nemzetgyűlés pénteken már 16 órás ülésen: reggel 7-tői 2 óráig és délután 3-tól éjfélig tárgyalja a szanálási javaslatokat. Az ellenzék részéről elsőnek Eöry Szabó Dezső szólal fel, majd gróf Apponyi Albert mond nagy beszédet a javaslatok meüett. Utána Reisinger Ferenc szociáldemokrata és a fajvédők közül Bell Miklós és Zsirkay János szólalnak fel. Az ellenzéki képviselők, a liberális demokraták kivételével, változatlanul azon az állásponton vannak, hogy a szanálási javaslatokat husvit előtt nem engedik tető alá jutni. A kormánypárt többsége ennek ellenére azt hiszi, hogy a javaslatokat legalább általánosságban nagypéntekig feltétlenül elfogadják, már csak azért is, mert az ellenzéki képviselők számlása sierínt fizikailag bem ksznek képesek a 16 óiás Clé*eket vegigbessélni. Annak, hogyha a részletes vi<a esetleg az ünnepek utánra marad is, a kormánypárt véleménye szerint már nincs A kormánypárti képviselők tarnusokban vesznek részt az üléseken. A nemzetgyűlés mai ülése alatt a 16 órás ülésekre vonatkozó indítvány elfogadása után a kormánypárt értekezletre ült össze a parlament minisztertanácsi szobájában. Mayer János elnök kegyeiees szavakkal emlékezett meg arról a gyásziól, amely a miniszterelnököt nővére halála alkalmából érte. A képviselők az általános részvétnek felállással adtak kifejezést. Az értekezleten a párt kizárólagosan azzal foglalkozott, hogy hogyan biztosíthatná a 16 óids ütéseken a Ház tanácskozó és határozóképességét. Megbízták a pái(vezetőséget az intézkedesek megtételével. A vezetőség a párt ! tagjait turnusokba fogja beosztani. • •••• — Tn.niuifin.mnmiuuL Megszavazták a tizenhatórás üléseket. Nagy Vince hatalmas beazéde a szanálási javaslatok ellen. Budopest, április 10. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését pontban 10 órakor nyi'oíta meg Scitovszky Béla elnök. A napirend első pontjaként szerepel a 16 órás ülésekre vonatkozé indítvány feletti határozathozatal Ebből az alkalkalomból ugy a kormánypárti képviselők, mint az ellenzékiek is ntgy számban jelentek meg. Az indítvány megszavazásához kétharmad szótöbbség szükséges. A nemzetgyűlés az indítványt 127 szavazattal 33 ellenében elfogadta és igy holnaptól kezdve az ülések reggel 7-től délután 2-ig és délután 3-tól 12-ig tartanak. Rassay Károly a házszabályokhoz kér szót. Lehetetlennek tartja, hogy a 16 órás üléseket csak egyszer szakítsák meg. Kifogásolja, hogy az üléseket reggel 7 órakor kezdjék meg. Az elnök kijelenti, hogy a házszabályok szerint a megkezdett ülések csak egyszer szakithatók meg és pedig legfeljebb két órára. Az elnökség azért választotta az egyórás megszakítást, mert ha ezt nem teszi, az ülést reggel 6 órakor kellett volna kezdeni, hogy 2-től 4-ig megszakíthassák az ülést. Áttérnek a szanálási javaslat folytatólagos tárgyalására. Nagy Vince beszéde. Az első felszólaló Nagy Vince. Alig ejti ki revét a jegyző, a kormánypárton nagy zaj támad, felállanak a helyeikről és el akarják hagyni az üléstermet. (Nagy zaj az ellenzék részéről és ilyen felkiáltások hangzanak: Leszavaztak, most már elmennek I Szégyen, ez nem törvényhozótestület!) Az elnök rövidesen helyreállítja a rendet, mire Nagy Vince megkezdi beszédét: Kijelenti, hogy mosakedni nircs szüksége. (Szomjas Gusztáv: Pedig mosakcdhalik! Mándy Sámuel: Van mit mosni!) Nagy Vince Mándyhoz: Önnek zsidó volt a papája, mégis beszél. Felemlíti, hogy a kormánypárt részétől a közbeszólások áradata zudult reá. Hazaáruló és más egyéb sértő kifejezésekkel illették és az elnök mégsem utasitot'a rendre a közbeszólókat. Kéri az elnököt, hogy alkalmazza egyformán a házszabályokat. Az elnök kijelenti, hogy a közbeszólókat rerdre nem utasi hatla, mivel a közbeszólókat nem hallotta. Nogy Vince: Áttér a szanálási javaslat bírálatára. Fejtegeti, hogy a legyőzött államok közül megkezdeni a talpraállást csak ott lehetett, ahol mindjárt a békekötés után felülkerekedett az a józan belátás, hogy a jelszavak hangoztatása helyett, szorgalmas munkához kell látni. Magyaroszágot a helyteleu pénzügyi és gazdasági politikája juttatta a mai helyzetbe. A kölcsön nemcsak későn jön, de összege is elégtelen. Maga a kormány is 600 millió koronát akart felvenni másfél évvel ezelőtt. Az államháztartás egyensúlyát sem tudjuk helyreÍ'S" a Ménnel. Foglalkozik a kölcsön kilósaival Nem biztos, hogy a koronát stabilizálni fogja a kölcsön, amely még akkor sem volna elégséges, hogyha csak sz államháztar. tás és a fizetési mérleg egyensúlyától függne a korona stabilizálása. Az indexrendszert be kellene hozni. A kölcsönfelvétel bir*»«t"Ezután áttér a kölcsön felvételének bírálatára. Elsősorban a pénzügyi feltételekké foglalkozik, Ausztriánál a nagyhatalmak garantálták a köl-