Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-06 / 81. szám

8 SZEGE D 1924 április 1. A magam szemével. Ebben a rovatban lesznek kritikai megjegyzések, hozzászólások aktuális kérdésekhez, történetek — az események természete szerint — nyíltan, vagy allegóriában, de mindegyik a szerző magánvéleményét jelenti. Viszont a szerző tartja magát annyira újságírónők, hogy amit mond, azt a közvélemény leszüródéséból merítse. Ezek szerint nem kell tartani tőle, amiért rovatában szabadkezet kapott. A lelépcsi dij rendezése. Nem vág,os s;ő.öá»aivü és ig&aai adok a házigazdáknak, ami&or panaszkodnak. Háztulajdonosnak lenni ma nem boldogság, főleg ba a bázbérekel és a más téren megnyilvánuló drágulást tekintjük. Ismerek a Széchenyi-téren egy gyönyörű palotái, amit 200.000 koronából épitetlek fel, már pidig ezért a pénzéit ma csak öt skatulya dohányt adnak. A régi ötzszegnek megfelelő dohányt most vsgontételekben sem lebetne kifejezni. Nincs &z a bölcs, eki az ellentéteket ki tudná simitani. V«ES miniszter WM átért oldja fel lassankint a l*kástilalmdkat, mert neki eztán a káptalan juttat hajlékot, — én, mint szegény egyed, azaz lakó, azén egy szép napon mégis az uic közepén t Játom magam. — Nem ér semmit a házi — mondják az emberek és vérei verekedésbe fognak, ha valahol eladó egy hijlék. C<^k ugy röpködnek s milliók, az líten tudj*, honnan kerMnek elő, pénmüke van éa mégis tengernyi papiros; mindenki letörik a tőtsdén, a ért telik különlegességekre i«. Azt hallom, hogy az államkincsMr a Z-ó érhézéit egymillió aranykoronái kinál, — tán nincs is ennyi pénz a világon. (Szegény Lázár György hogy forgolódhat a airjáojn I) Ami már most a hkást illeti, az sokkal kevesebb van, mint bármikor volt. Ejyes ügynökségek már netn is válla'ník ilyen természetű megbízatásodat, inert hiaoavaló a szaladgálásuk: felábred a hfoiurak öntudata, még pedig a kijelö ísi iog, ilielve a hozzájárulás alapjait. — Elhelyeztek Szegedről, mesélíe egy ember, na, gondolom, hozzájutak egy kis pénzmaghoz, mert eladom a laká. ómat. L galább lelik a sok költségre, de meg az uj helyen se *djáí; a lakást I.ten ne>ében Tetszi* tudni, mi tönent? Én kap'am hétmilliót, a házigazdád hu-zonüíö>. Pedig egészen egyszerű, szenny kii lakás volt. Ezt a pantszi hallom másfelé is mindenütt. — Nen lebet s b ziuraktól élni, ők fölözik ie a tejfel'. Itt lép akcióba az én véleménynyilvánításom, tanácsadásom, habár semmiféle tanácsos nem vagyok. De ha Síép Ernőnek fáj amiírt nincs lyuk a cirkusz ponvvasátrán, nekem is fájhatnak i hiányos törvények, rendeletek. NJ bolondiísuk egymást, beszéljünk magyarul. Ei voltam ragadiatva, mikor az uj bélyegská'át tsüulftányozva fölfedezte n a kormány mindenre ki erjed J figyelmét. Találtam ugyanié benne egy pontot, hogy mennji okmánybétyeget kell mgasztani arra a kegyelmi kérvényre, amiben jogerős adócsalási Ítéletnek az elengedésért, vagy mérsékléséért esedezik Illeti Símu. Ez határozottan előrelátás, bölcsesség, habár a bélvegskáU sem megvetendő. öntsünk itt is luzta bort a ponárba és vaiijuk oe farizeuskodás nélkül, hogy — mondjsm-e, amig a világ világ lesz? — mindig lesz lefépési díj is. Ez szankciót tápot: a gyakorlatban, mid^nfci tud róla, akinek módjában áll, él vele. Ne büntessék hát, hí rájönnek és bizonyítható, hanem kodifikálják. Állapítsa meg birós-ig, iiogy egyes esetekben mennyi legyen b lelépéti dij, mit ér az úgynevezett bútor, mit maga'a iakas, milyen a fciek vígvoni IHyzete, de — az Istenért 1 — tudjam, kihez tartozom, mikor lakást skerok vá»ároini: a lakóhoz-e, v»gy a hAziurhoi? Meit abba ai ajánlatba, amtt legutóbb is kap am, bele kell bolondulnom, annyira komplikált. Egy szoba-konyhás lakásról volt szó Felsőváros üde tájékán, közel a gyevi ten etöhöz, ahol gondtalanul legeiik nyáron a msiacok az idők mohával lepett sírok termését. Szó sincs róla, szép 1 kás, csak a mesében találtam párját, mert ott is fcidM-bedöIt házakról van szó, aminek egy csöpp oldah sincs. A padló vályoga ellenben valódi. Valaki kételkedhetett benne, nyilyán azért szaggatták fel tobb helyen. — Mennyiért lép !e uraságod ? — kérdeznem. — Hát ugy Üssék venni, felelte, hogy egyedül nem eiadó. DJ van négyszáz kvadrát bevetett földem, azt ki kell venni haszonbérbe és akkor az egész tizenegymillió. DÍ a háziúr a disznóját i-t hizlalja továbora is az udvaron és az ur oda-dja neki a moslékát. Nem adtam nyorsb n választ, egyelőre tűnődön és keresek egy ű^yes számlantanárt, aki kikalkulálja, hogyan jövök ki jobbin? A föld ugyanis egyelőre úszik a várható terméssel • együtt, csak csolnakon közelíthető meg. Siessünk hát, kérem, azzal 8 kodifikálással, tisztázzuk a ielépési dij howtartozandóságát. Engem csak s moslék aggaszt. Honnan vegyem, mikor magam is szárai kenyerei eszem? Hogy hízik igy meg a háziúr disznajj ? LimA budapesti gyilkos asszony előtt kihirdették a letartóztatását. Budapest, április 5. A fővárosi víci u'ctf gyilkosság ügyéban a tanúvallomások kétségte/enné teszik, hogy Oreskovicsné már szombaton este előre elkészitetle a borotvát, de ezt nem tekintve is már annak a beismerése, hogy régóta le akart számolni ez unokanóvérével, az előre megfontoltság és szándékosság tényét igazolja. Szombaton délelőtt kihallgatták azt a belvárosi köszörűst, aki a gyilkosságnál hssznált borotvát kiköszörülte. A köszörűs kihallgatása során elmondotta, hogy a mult héien járt uá'a Oreskovicsní és elhozta azt a feketenyelü borotvát, amelynek a pengéje fe jeeen ki volt csorbul**. Etmondt* továbbá, hogy kisösiörülés után hazavitte a Vaci-utca 63. s?ámu házba, shcl a borotvát Oreskovicsné szeméíyec'en vsíle át. Dili 12 órakor, amikor a kiha'lg? iások már teljesen befejeződtek, bevezették Or skovicsnét a nyomoiást vezető rendőrtisztviselő szobijába, aki kihirdette elölte eííze'es letartóztatásról szóló végzési. A gyiixos assionyt dőre megfontolt színdékos emberölés éa rablás büntet-e címén tartóztatták ie. 1: formációik szerint Oreskovicinít holnap délután viszik át az ügyészség fogházába. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást íbban az irányban, hogy Oreskovicsné valóban eldobta-e az elrejtett pén.t, mint ahogy vallja, vagy pedig elrejtetta-e. Az u ói)bit tartják vaiószinünek. 31, I. 2. 3. Cseen a négy napon olcsón vehet 419 Roblfsek és Társa, Szesred, Fekc-tesas-utca 16. >—> Kirakatot néa«8 megl Vidéki vörös malom. (Molnár Ferenccel szemben paródia, színpadokkal szemben képtelenség, irodalommal szemben jó vicc. Copyright by Lugosi Döme.) Első rész. Egyúttal utolsó. Prológus a pokol fészkes fenekén, az adóhivatali iktatóban. Mugiszter (őrlési engedéllyel kezében és kiviteli engedéllyel zsebében, megjelenik). Mélyen tisztelt destruktív társadalmi rend! Egy kissé elkéstünk ezzel a bemutatóval, de ennek nem mi vagyunk az okai, hanem a technikai nehézségek és a színpadi képtelenségek. Nem akartuk, hogy a szinügyi bizottság utólagosan előzetes cenzúrát gyakoroljon a vidéki vörös malom fölött és ezért engedélyt kértünk a mü fölépítésére. Azonban Molnár (Müller) Vilmos és Dobay (Dosztojevszkij) Nikolái közös tervei már ott feküdtek a népjóléti és külföldi kiviteli albizottság előtt. Mi ellenben költséget és fáradságot, konstrukciót és destrukciót nem kímélve, egy olyan elmemüvet szereltünk föl, amiben minden es mindenki benne van, igy természetesen ők is. Ez a malom öt perc alatt destruatja a jegmtranzigensebb konstruktivet is. öt évig flR ™ rajta, a kurzussal együtt, amig végre sikerült és elmondhatjuk Madách -Molnár Farkas £ aJ T Mezve a nagy mü i^en. A gép & / alk°tÓ pih,en a fntiémeken Hogy mi van Van h/ntÚtJ'fTbT- Hát kérem alássan: Van benne kosztpénz és kakaóbomba Szanálas, vezércikk és bolondomba Hadikölcsön, házbér, vizdij és hidvám Takarékkorona, Lendvai István, ' Sommernachts-straum, Wintcmitztraum Sokorópátkai és Buxbaum Táncpalota, kalapszámla, bankház Kormányfőtanácsos, paprikahajtás, Zugliget, valorizáció, boszton, Simmi és program és pogrom. Van benne Farkas és van Piroska, Zsirkay, kéjgáz, világposta, És aki nélkül tökéletlen lenne, Balogh Lajos is benne lesz, benne I Most pedig nézzük, amiből élünk, íme itt van előttünk a magyar glóbusz, keressünk egy ártatlan, érintetlen, tiszta, nemes konstruktív lelket, akivel majd kísérletezni fogunk. Hopp, megvan! Ott ül gyanutlanul, mit sem sejtve a torony alatt a kulturszenátorí székben és olvas. Mit olvas ? Azt a félszáz drámát olvassa, amit Andor Zsiga bácsi malomtulaidonos a nyakába sózott és keresi a magyar Shaksperet, mint más az Istent, vagy a boldogságot, de sehol se találja! Most éppen kopognak az ajtaján. Kulturszenátor. Szabad, kérem szépen! Titkos Illés drámaíró (belép). Jó napot kívánok. Csupán azért jöttem, hogy a pályázatom sorsa iránt érdeklődjem. „ Kulturszenátor. Igen kedves öntől, derék, jó fiatalúr. De, tetszik tudni, a pályázat titkos és igy nagyon sajnálom, de nem nyilatkozhatom. Titkos Árpád. De bizalmasan megsúghatja, hogy a Talpbőrre magyar I cimü tragédia fogja megnyerni az első dijat? Kulturszenátor. De uram, ez már mégis! Titkos ur. Szóval, mégis csak az? Kulturszenátor. Ejnye, micsoda furcsa ember maga! , , Titkos ur. Megsúgom Önnek, én vagyok a második zseni ebben az országban! Az első, a barátom, éppen itt jön, haha! . . „ „ Első zseni. Ön olvasta Macskajaj cimü alkotásomat és remélem, hogy megkapom méltó jutalmamat? Kulturszenátor. Az ördögbe is, kihoznak a sodromból ! A teremfáját 1 A kutyafáját! Adta, szedte, vette, teríngette! , . , Magiszter. Pardon, tévedtem! A kulturszenátor ur sincsen fából és igaza van neki. Keressünk tehát egy még jobb embert. Melyik dicsőbb, melyik nagyobb? A szinügyi bizottság éppen ülést tart, ott igazán csupa puritán erkölcsű férfiú védelmezi a romlatlan szinházjáró lelkeket az irodalom és művészet mételye ellen. Voila! Első szinügyér. Kérem átossággal, én egy jámbor és higgadt meglett ember vagyok, aki szelíd békességben és nyugalomban kívánja leélni hátraevö napjatt. Kolostorba szeretnék vonulni, de tegnap a színházban voltam véletlenül .. . tgy másik tag. Nem jS tudtam, hogy kegyed színházba is jár I Érdekes! A szinügyér. Tévedésből vetődtem oda, egy csöndes, szolid kis korcsmába akartam éppen menni. Hanem amit ott láttam ... Disznóság! Aljasság! Pfuj! Huj, huj! Piszokság, rondaság! Magister. No, ezt a/ urat is el kell ejtenünk. Egy kissé kijött a formájából. Hiába, az a szinház elrontja a legjobb embereket is! Talán a közélet más mezején találunk alkalmas médiumot. Itt van például egy derék, buzgó, érdemes, komoly nagyiparos. Nézzük csak! A nagyiparos (föláll egy hordóra és onnan beszél). Igen tisztelt polgártársaim ! Egész életemet mindig'a politikának szenteltem. Nem volt olyan politikai mozgalom, amelyből én ki ne vettem volna a magam oroszlánrészét... Magiszter. Elég, elég! Ez is elveszett ember a mi kísérletünk számára. Nézzünk talán a körtöltésen tul, keressünk egy szegény, de becsületes pardon kisgazdát, a nép egyszerű gyermekét, akit még nem rontott meg sem a szinház, sem a politika. De ugy látom, hogy becsületes kisgazdát találok nem egyet, azonban szegényt, azt nem. Kénytelen vagyok megint csak a városban kereskedni. Hopp. végre megvan, ez az, ez az én emberem. Szegény is, becsületes is, egy idő óta teljesen visszavonult a színháztól és a politikától, nem ismeri a pénz értékét, nem törődik a nőkkel, nem volt Párizsban, nem olvassa a tőzsderovatot, már negatív a Wassermannja, nem akar és nem tud kártyázni, ennél alkalmasabb médiumot valóban keresve sem lehetne találni erre a kísérletre... ... Igen ám, de baj van megint, nagy baj, végzetes baj, jaj, jaj, mélyen tisztelt konstruktív társadalmi világrend és tekintetes sóhivatal! Az illető egyén ugyanis lírai költő (homo insipiens liricus) és pedig a javából és mint ilyen, egy destruktív orgánummal állandó munkatársa. Már most mi az ördögöt destruáljunk mi ezen a sz«gény flótáson I Hiába, igaza van az Eckhardt Tibor népének: Nem foreg a dorozsmai vörös szélmalom! (Pfiogöny felgördül. Hogy miért fel és miért nem le < fát kérem szépen, valami eredeti újításnak csak kell lenni egy ilyen modern darabban?) Gyalu.