Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-05 / 80. szám

SZE QE D 1924 április 5. állapítani annak a pártnak a némaságát, amely egyébként a leghangosabb szokott lenni; ez a siociáldemokrata párt. (Nagy zaj és tiltakozás a szociáldemokratáknál. Felkiáltások: Ebből is tőkét akar kovácsolni I) i Az elnök több szocialista képviselőt rendre­utasít. Petrovácz Gyula folytatja: Ez is bizonyiték arra, hogy a szociáldemokraták a nemzeti érzés­ben és a hazafiasságban nem tudnak összefogni velünk és ilyen alkalommal is elkülönítik ma­gukat a nemzet egyetemének a közösségéből. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál.) Pesthy Pál: Tisztelettel hajlik meg azon egység előtt, ame'y a felszólaló pártok részéről a törvényjavaslat egyhangú elfogadásában nyil­vánul meg. Határozathozatal előtt arra kéri a nem­zetgyűlést, hogy a megnyilvánuló disonanciák kiküszöbölése érdekében, amelyeket a benyúj­tott határozati javaslatok keltenek, vonják vissza a határozati javaslatokat, mert különben a kormány kénytelen lenne a kért határozati javaslatokat mellőzni. A vitézi érmek valorizá­ciójára kijelenti, hogy tellesen egyetért a hatá­rozati javaslattal, azonban számolni kell az ország anyagi képességével és a mai viszo­nyokkal. Kéri a határozatok mellőzését. Ezután Meskó Zoltán kijelenti, hogy fenn­tartja a határozati javaslatát, mert a szegény árvák hozzátartozói nem azért küzdöttek, hogy itt a hadigazdagok jólétben legyenek. A hadi­vagyonok megadóztatását feltétlenül szüksé­gesnek tartja. Gróf Bethlen István miniszteretnök Meskó Zoltán szavaira reflektálva kijelenti, hogy ugy­látszik, hogy a képviselők nsm olvasták azt a felhatalmazási javastatot, amely az államház­tartás egyensúlyának a helyreállítására vonat­kozik. Ebben van egy szakasz, amely a beadott és az elfogadott házhatározatnak megfeleljen ezen vagyonokat igen súlyos adó alá vonja. Nagyon fog örülni, ha a képviselők ezt a javaslatot meg fogják szavazni. Éppen ezért feleslegesnek tartja ezt a határozati javaslatot. Pesthy Pál kijelenti, hogy senki sem akart az ünneprontás vádjával elő Mini. Az elnök kérdésére a Ház a hősök enléké­nek a törvénybeik'atásáról szóló törvényjavas­latot felállással egyhangúlag elfogadja és a benyújtott határozati javaslatokat elveti. Rapert Rezső s'iláris módosítást ajánl, a ue­lyet a nemzetgyűlés elfogad. Elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés szombat d-lelőtt 10 órakor a mai napirenddel, amelyhez csatlakozik a sza­nálási törvényjavaslat. Szilágyi a szanálási javaslatok tárgyalásának elhalasztását kivánja Szilágyi Lajos a napirendhez kér szót: Az ellenzéki polgári pártok megbizásából j ivasolja, hogy a szanálási javaslatokat ne tűzzék holnap a napirendre. Álláspontját azzal indokolja, hogy a k irmány pénzügyi programjának a keresztül­vitele érdekében és saját uralmának a meg­hosszabbítása érdekében feláldozza a nemzet legdrágább javait. A javaslatokat gazdasági tajpraállitást illetőleg kétes értékűnek kell tekin­teni. A nemzetgyűlés immár nem hü kifejezője a nemzet akaratának. (Perlaky: Nagy tévedés 1 Rapert: Gyerünk a nemzet elé!) Szilágyi Lajo3 kijelenti, hogy görcsösen ra­gaszkodnak a nemzetgyűlés hitalmának a teljes szuverénitásáhox. A javaslatoknak elfogadása a uemzetgyülést jóformán feleslegessé teszik abban az esetben, ha a nemzetgyűlés felhatalmazza a mindenkori kormányt arra, hogy a törvénytől eltérőleg rendelkezzék; megjósolhatják, hogy annak különösen az alárendelt hatóságoknál lesz végze'es következménye, mert megrendítik a törvény erejébe vetett hitel. Azt állítja, hogy az a felhatalmazás, amelyet a kormány kért, illojális a kormányfővel szemben, mert nagy mértékben kitágítja a kormány hatalmát akkor, amikor a nemzetgyűlés az 1920. évi I. t.-c. megkötése alkalmával annyira fukarkodott az államfői jogok tekintetében. Megállapítja, hogy a felhatalmazás, amelyet a kormány kért, olyan kormány részére szól, amilyen a külföldnek kell. Ilyen felhatalmazást nem hajlandó meg­szavazni. — A miniszterelnök az ellenzékkel való tanácskozások során sohasem árulta el, hogy milyen nagymérvű lekötöttséget akar elvállalni a külfölddel szembea. Azt hiszi, hogy a mi­niszterelnök nemcsak az ellenzéktől, de a sajít pártjától sem kapott beleegyezést ilyen nagy­mérvű lekötöttséget jelentő feltételek elfogadá­sára. A Jivaslatokmk olyan jellegük van, mintha azok ránk lennének kényszerítve. Szemére veti a kormánynak, hogy sötétségben tartja a nemzetgyűlést külpolitikai kérdésekben. — Az ellenzéken eltérések vannak, hogy kell-e a kölcsön, vagy sem, de abban vala­mennyien egyetértenek, hogy el lehetett volna kerülni ezt a helyzetetet, amelyen ma vagyunk, nem hiszi, hogy a kölcsönnek sikere lesz és nem tudja, mii fog fenni a kormány akkor, ha a kölesönakció kudarcéJ! végződnék. Két­színűnek mondja a kormány politikáját annak a kapcsán, hogy Káiliyt elejtette mint pénzügy­minisztert, de ugyanannak a javaslatok elő- I adójává tette. Végül felkéri a miniszterelnököt 1 a polgári ellenzéki pártok nevében, hogy tegyen előterjesztést a kormányfőnek a nemzetgyűlés feloszlatására, hogy ebben a súlyos dö.itő kérdésben a nemzet dönthessen. Ha erre nem hajlandó a kormány, akkor mondjon le. Az elnök napirendi Javaslatát nem fogadja el. A miniszterelnök válasza. Ezu'án Bethlen István gróf miniszterelnök szólal fel: — Mielőtt Szilágyi képviselőtársamnak vá­laszolták, egy elhangzott megjegyzésre kivánok ref ektálni. Szilágyi azt mondotta, ho^y ko­média az, ha a pénzügyminiszter leszáíl a bársonyszékből és beül sz előadói székbe, hogy ott mint előadó képviselje ezt a javas­latot. Ex nem komédia, hanem példátlan köte­lességteljesítés. Kállay a kötelességteljesítés rendkívüli példáját mutatla meg. — Ami Szilágyinak a napirendhez való meg­jegyzését illeti, szomorúság fog el, hogy az ország ilyen súlyos helyzetében ezt a szanálási ügyet pártpolitikai célokra használják fel. Mind­annyian tudjuk, hogy mennyire szüksége van az ország gazdasági életének és a magyar tár­8®°a!omnak arra, hegy végre megfelelő tervvel Jöjjünk a nemzetgyűlés elé. (Á'Iandóan nagy zaj a baloldalon.) Az ellenzéki pártoknak SÜHÍI^Ü mnC8en Adatában a komoly helyzetnek, azért mondom, hogy egyike és máMka, mert dacára azon metáílanitásoknak ágyekét Szilágyitói hallottunkS illik az egész polgári ellenzéktől kapott volna felhatalmazást egy ilyen tartalmú dekl.arác ó megtételére, mégis kétségbe kell vinni azt hogy az egész polgári ellenzék részérő; adatott vo'na ez a nieghatalmizás. A*on bizottsági tárolásokban, amelyekben részünk volt a leg­utóbbi napokban, azt az ellenkező meggyőző­dést merítettem, hogy voltak polgári ellenzék­ből vezérférfiak, akik ezen álláspontot nem ht! - ;elték. (Nagy zaj, felkiáltások a balolda Ion: Kik azok ? Berki Gyula Fábiánra mu­tatva, igy kiált: Fábián is helyesli, amit a miniszterelnök mond 1 Nagy zaj a fajvédőknél. Rupert hátraszól Fábiánnak: Nagyon jól tud­juk hogy a demokraták még az abszolutizmust is megszavaznák!) — Elvárom azon ellenzéki férfiaktól, hogy az adott pillanatban éppen olyan bátran han­goztassák véleményüket, mint a pénzügyi bi­zottságban. (Óriási zaj az ellenzéken. Felkiál­tások : Kik azok a férfiak? Berki Gyula: Ugrón is, Pakots is. — Azt mondta Szilágyi képviselő ur, hogy a kormány a saját helyzetének biztosítására használja fel ezt a kölcsönt és az uralmát akarja meghosszabbítani. A:t hiszem, ezzel a kormány uralma egy percre sem hosszabbitta­tik meg. A nemzetgyűlésnek ezu'án is joga, sőt kötelessége lesz felelősségre vonni és ha szükségessé válik, megbuktatni. Azt hiszem különben, hogy a képviselő ur nem kapott fel­hatalmazást az össze polgári pártoktól, hogy ilyen értelemben nyilatkozzék. (Fábiín: Ugy van! Nagy zaj az ellenzéken, kiabálások Fá­bián felé.) — Azt mondta a képviselő ur, hogy példát­lan keretű felhatalmazást kér a kormány, ami­lyen ismeretlen az európai államokban. Először is ebben a parlamantbrn nem ismeretlen ez, mert a háború alatt a kivételes hatalomra adott felhatalmazás alkalmával az országgyüléi épp:n igy járt el, mint amilyen eljárást ma kérünk a nemzetgyűléstől ; 8et ugyanezt megcsinálja je­lenleg a francia kormány, amely ugyanilyen felhatalmazást kér a maga számára. — Ami az államfő kérdését illeti, azt hiszem, a képviselő ur nem ismeri a közjogot. A végre­hajtó hatalom birtokosa az államfő, aki ezt a hatalmat a végrehajtó szerv utján gyakorolja. Azzal, hogy a nemzetgyűlés a kormánynak felhatalmazást ad, csak a kormányzó hatalmát tágítja; ugyanazt a végrehajtó hatalmat, amely­nek az államfő a birtokosa és amelyet az állam utján gyakorol. Itten ellentéteket támasztani a kormány és az államfő között nem lehet. — Már háromszor beszámoltam a nsmzet­f yülésnek a külföldi tárgyalásaimról. (Eckhardt: ok minden maradt még a homályban.) Ez azért van, mert a képviselő ur nem olvasta a jelentéseket. (Eckhardt: De nagyon is olvastam őket, például a katonai e'lenőrzésekről szólót. A homályt nagyon könnyen el fogjuk oszlatni. A képviselő ur azt módja, hogy le fogja lep­lezni a katonai ellenőrzés kérdését. Előre is elmondhatom, hogy ez is olyan homály lesz, amelyről ki fog derülni, hogy a képvisel ur rosszul informáltsága okozta. Ez a szanálási program a világ szine előtt tárgyaltatott és az 1. éj 2. számú jfgyőkönyvben is benne van. Nem értem, hogy akkor nem volt indoka a felháborodásra, miért van épp in most? — Nam akarok a kérdés részleteibe bocsát­kozni. A vita folyamán lesz alkalmam az érve­ket a kormány szempontjából megvilágítani. Csak Szilágyi beszédének egy logikai ellent­mondására akarok rámulatni. Szilágyi egész beszéde egy lángoló felháborodás a kölcsön­szerzés ellen és ugyanekkor azt mondja, hogy nem fogjuk a kellő időben a kölcsönt meg­kapni ; hátha ettől is fél, akkor tegyen le az előbb elmondott aggályairól. Egy csövön ke­resztül meleget és hideget fújni még sem lehet. — Ami a választásokat illeti, felemelt fejjel állok ebben a percben a nemzetgyűlés és az ország előtt. Teljesítettem azt a kOtelességemel, amellyel mint a magyar kormány felelős mi­niszterelnöke a nemzettel szemben tartozok. Felemelt fővel állok itt és azt állítom, hogy ebben a kérdésben a nemzet tuinyomó több­sége a hátunk mögött van. (Nagy taps és éljenzés az egységes párton.) Szilágyitól megvonják a szót. Szilágyi Lajos személyes megtámadtatás címén szólal fel. Miu'án kétségbevonták, hogy neki minden ellenzéki párt részéről felhatalmazása lett volna, kijelenti, hogy lehet, hogy vannak olyan inérzetnélküli egyének. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Az elnök Szilágyit rendreuta­sítja) Tiltakozik az ellen, hogy a mondatának a befejezése elélt rendreutasítsák. Lehetséges­nek tartja, hogy vsnnak az ellenzéken olyan önérzetnélkülí egyének... (ismét óriási zaj a Ház minden oldalán. Felkiáltások a kormánypárton : Mondja meg, kik azok, ne személyeskedjék! Az elnök Szilágyitól megvonja a szót. Az ellen­zék zajosan tiltakozik.) F. Szabó Géza: Mi gróf Bethlen István sze­mélye iránt teljes biza'omm I viseltetünk. Gróf B Jhlen tüneményes tehetséggel intézte és intézi ma is az ország sorsát. Elfogadja az elnök napirendi indítványát már csak azért is, mert ezzel lehetségessé válik, hogy a kormány az ellenzéknek alkilmat adjon a szanálási javas­lattal szemben észrevé elei megtételére. Ezután Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kér szót: Jogot kér az elnöktől arra, hogy a mon­datát befejezhesse. A miniszterelnök ké ségbe vonta, hogy az ellenzék deklarációját ö az összes polgári pártok nevében lette volna. Ki­jelenti, hogy ő bíszédében mindenben ragasz­kodik az ellenzék felfogásához. Nem tartja ellenzéki képviselőnek azt, aki ezt a felhatal­mazást a kormánynak megadja. A miniszterelnök megjegyzésére vonatkozólag kijelenti, hogy nem használta a komédia kifejezést. Kérdezi a mi­niszterelnököt, hogy ha helyes veit a kormány eddigi politikája, akkor a kormánypárt miért buktatta meg Kállayt és miért azonosítják min­denben magukat Kállay pénzügyi javaslataival? Ezulán Farkas Utván felszólalásában pole­mizál a miniszerelnök beszédével és kritizálja h kormány politikáját. Pártja nevében kijelenti, hogy a szociáldemokraták kötelességüknek tart­ják a szanálási javaslatoknak minden erejűkkel való megakadályozását. Vihir egy közbeszólás miatt. Bethlen litván gróf miniszterelnök: Nem tartaná érdemesnek, hogy a szociáldemokrata párt ilyen formában történt felszólalására vála-

Next

/
Oldalképek
Tartalom