Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

14 SZEQED 1924 április 20. Sok eszme, gondolat és vélemény hangzott el ezen értekezleteken, amelyek azonban nem vitték előre a kérdést, és nem is mozogtak a gyakorlati vasúti kezelés és,forgalom poli­tika terén, hanem sokan elméletileg tárgyalták a kérdést; sőt sokan a háború előtti időkben divatos jelszóból indultak ki. Mint a Közgazdasági Társaságban lefolyt értekezletek mutatják, a MÁV igazgatásának kérdése egyike azoknak, amelyek nyilvános vitatásokkal legnehezebben hozhatók tisztába. Ez ugy volt a niultban is. Azelőtt is, csaknem minden kormány idejében igy merült fel ez a kérdés a közvélemény előtt. A napi sajtó­ban folyt csatározások, a sok szakértekezle­ten folyt vitatások során annyi különféle, helyes és helytelen, egymással homlokegye­nest ellenkező szempontból alapitott vélemény, terv és jelszó halmozódott össze, hogy közöt­tük a közvélemény nem igazodhatott el, sőt még maguk az úgynevezett szakértők is (kik között valójában felette kevés az igazi szak­értő) nem ritkán hamis utakra tévedtek. A közvélemény előtt pedig azértnnem tisztázód­hatott a kérdésemért a közö ség a hangoz­tatott jelszavak után elfogulttá lett. Keletkez­hetett pedig ez a tömeges elfogultság azért, mert a vasúti kérdésekben a közönség, még annak kevésbé müveit része is, magában hozzáértést és hivatottságot érez, éppen ugy, mint a társadalmi és politikai kérdésekben. Semmiben sem annyira elfogultak az embe­rek, mint saját értelmi képességeik iránt; ebben a tekintetben úgyszólván mindenki megvan a természet adományával elégedve. Csekély azok száma, kik maguknál okosabb embert elismernek. Legkevésbé akarjuk azt állítani, hogy a MÁV kérdésének tárgyalása nem a nyilvános­ság elé való. Oda tartozik, mint minden közügy, a maga nyilvános fóruma elé, a szak­szerű tárgyilagos kritika alá. De mert szak­kérdés, laikus csatározások nem vihetik előre, — amint nem vezetnének célhoz pld. orvos­tudományi kérdések laikus vitatásai sem. — A MÁV kérdés sok avatatlan tárgyalása oda vezetett, hogy a közvélemény egy-egy oda dobolt vagy felkapott tetszős jelszó után iga­zodik és ingadozik annak divatja szerint s ezek után itél felelős vezetői felett is. Felkapott jelszavak voltak: .szakszerű ve­zetés", .bérbeadás", .kereskedelmi szellem­ben való igazgatás", „decentralizáció", „cent­ralizáció", .külön vasúti minisztérium". Az érveket ezek körül csoportosították, ellene és mellette, legtöbbször bizonyos célzatos­sággal, de kevesebb tárgyilagosság és gyakran éppen semmi szakszerűséggel és olykor-olykor személyes törekvések hátterével. Különös jellemzője a MÁV-kérdésnek, hogy ugyanazon kormány és vezetőség alatt a MÁV egyszer hol a legnagyobb népszerű­ségnek örvendett, amikor nagyon büszkék voltunk első intézményünkre, hol pedig ellene fordult a közhangulat s egyszerre csak éles kritikák tárgyává lett. Igy történt ez mostaná­ban is. Nemrégiben elégedettséggel emleget­ték a MÁV gyors helyreállását. Mindenfelől hallottuk az elismerést, hogy egyetlen intéz­ményünknél sem volt oly gyors és sikeres a helyreállás, mint a MÁV-nál stb. A tarifa­emelések egyszerre csak elfeledtették ezeket, jött az elégedetlenség a vezetőség, a szerve- ; zés stb. ellen, változás szükségét hangoztatva j vezetésben és rendszerben; azokba kereske­delmi szellemet kivánva: megszületett a jel- | legző jelszó: a „kereskedelmi alap". Okozta pedig ezt mind a deficit, amelyet felidézett a MÁV viszonylagos olcsósága s kiadásainak az általános drágulással való emelkedése, — > a mindenki által kivánt és követelt fizetés- j emelések, amelyek előteremtésére azonban j senki sem mutatott fedezetet és több el nem kerülhető baj s körülmény. Amint felborult az állami költségvetés j egyensúlya, éppen ugy került deficitbe a MÁV, amely a háborúban és a békében annyiszor fényesen megállotta helyét s amely az állami j kezelésben, annyiszor hatásos fegyver volt kormányaink,kezében, amelynek kezelési rend- ; szere — a MAV helyreállításakor csak az imént bizonyította be életrevalóságát. Üa jól akar szórakozni, Levonva a mult tanulságait és számba véve a mindenkori viszonyokat, meg lehet állapítani, hogy a MÁV feletti Ítéletek mindig a végletek felé hajlottak. Ez óvatosságra int s erre most különösen azért van szükség, mert a mostani Ítélkezés döntő a több mint félszázados kezelési alap: az állami kezelés rendszere felett. Ha költségvetésileg, helyesebben zárszá­madásiig a MÁV üzeme veszteséges is, de akiiv gazdaság politikailag pénzzel nem mér­hető értékekben. Ily erkölcsi és gazdasági ertékek a MÁV helyreállítása, a viszonylago­san olcsó tarifák, amelyek közvetve gazda­sági erőtényezőkként hatottak. Igaz, hogy most csak ez a MÁV hajtotta haszon. Mielőtt tehát a MÁV alapját újra át akar­nók építeni, tisztába kell lenni azzal, hogy az a másik alap lesz-e oly teherbíró, mint a mostani és hogy arra az alapon meg lehet-e hagyni a renovált épületet. Ujitásra szükség van. A MÁV igazgatása átszervezést igényel, természetesen sokkal nagyobb mértékben és más irányban, mint a háború előtt. Ennek szervezetét sem hagylák érintetlenül az uj idők áramlatai. A dologi bajokhoz járultak személyi természetűek is, mert itt is előre törtek uj áramlatok s változáson ment át a munka és kötelesség fogalma. Sok érték morzsolódott fel és ment veszendőbe. Vigyázni kell, hogy hasonló veszteségek elkerültesse­nek. Éppen ezért csak akkor szabad más alapra áttérni, ha kétségtelenül bebizonyul, hogy a mostani alapon a megújítás célra nem vezetne. A háború előtt már több mint egy évtized­del felmerült az igazgatás ujjá szervezésének szüksége. Az állami kezelés fentartása azon­ban általában nem vált kérdésessé. Általános volt a vélemény, hogy a nagy feladatokat csak ebben a kezelésben teljesítheti. A jövő fel­adatai a MÁV-ra nézve ugyanazok maradtak azzal a változással, hogy azokat korlátoltabb keretű eszközökkel szolgálhatja ki, amihez járul még jövőben az a rendkívüli vélemény is, hogy a MÁV igazgatása és kezelésének oly fejlődésképes és rugalmasnak kell lennie, hogy az ismeretlen jövő rendkívüli szükség­leteinek is mindenkor megbírjon felelni. Hogy minő követelményeket támaszthat a jövő ? arról — e cikk keretében — nem foglalkoz­hatunk, de nem szabad azokat egyetlen felelős tényezőnek, kik a kérdéshez hozzá szólnia avagy abban dönteni hivatvák, számításon kivül hagyni. Ugyan ugy le kell szögeznünk azt is, hogy a mostani, vagyis állami igazgatás a fenn­forgó nehézségeket, amelyek pedig elég nagy számmal vannak, legjobban ismerheti s igy neki van módjában azokkal megküzdeni a legkönnyebben. Ezek után egyszerűnek látszanék a kérdés, amely abban áll, hogy a MÁV deficitje meg­szüntethető-e állami kezelésben? Ha igen, nem maradna más teendő, mint a MÁV igaz­gatósának az uj viszonyok kivánta reorgani­zációja. De mivel a közvélemény elé ellen­kező irányzatok is odá vannak álliiva, fog­lalkozni kell azokkal is, kezdve az úgyneve­zett kereskedelmi alapon. (Folytatjuk.) Ha igazán szép cipőket akar látni, nézze meg Abonyi és Bakos Testvérek Lichtmann és Korondi cipőkülönlegességek kirakatát! s Szeged, Kölcsey-utca 1. szám, Royal-épület. NŐI HARISNYAK 756 nagy választékban, minden színben SZENDE MIHÁLY Szeged, Kelemen-utca 12. Telefon 5-64. a "fogyasztó közönséggel, hegy a szegedi l©flS3£©SZ||3flÍl*Í IfOScSX kizárólagos eladási jogát átvettük. A szegedi gyár tisztán karwini szénből 70s égetett kokszot termel, s igy ez az ország legelsöbbrendü kokszterméke Előjegyzéseket elfogad Bacll JenŐ és TestvéPCcég szegedi légszesz­gyári koksz kizárólagos elárusítója. Szeged, Szent István-tér. Telefon: 126. Állandó képkiállítás 730 I Megtekinthető vételkényszer nélkül Freimannál, szeged. Takaréktár-utca 8. Telefon 11—30. Speciális képkeretező műhely Pollák Testvérek Szeged, Csekonics-u. 6. Telefon 8-54. láS^ESSi. Széchenyi-tér 17. Telefon 8-53. W Fehérnemiiek, nyakkendők, harisnyák, uri W w és női divatcikkek óriási választékban csakis w elsőrendű áruk :: szolid szabott árakon. 8I6 bomlásinál Szeged, Kölcsey-u, 3. Telefon 8-31. jöjjön a Park­remek szólistákkal. m Kiváló énekes női zenekar, Figyelmes kiszolgálás, rendes kávéházi árak. Szabad bemenet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom