Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-18 / 91. szám

1924 április 20. SZE QED 18 csönnel, amelyet ő a külföldre előnyöaebbnek tart. Különös azt gondolni, hogy midőn azoknak, akiket a reparáció összege illet, rendelkezésre állnak a szankciók, amelyekkel azt rejtünk behajthatják, hogy azoknak elönyösebb lenne ez a kölcsön. — A ravaszságnak az a módja elképzelhetetlen, hogy ez ántánt ne akarná velünk szemben kivetni a jóvátételt, hanem kölcsön formájában akarná biztosítani magának a jóvátétel összegét, holott a trianoni szerződés szankciói a jóvátétel egyenes behajtására is rendelkezésére állanak. — Külpolitikai vonatkozású kérdéseket érintett beszédében Nagy Vince is. Foglalkozott a belgrádi fegyverszüneti szerződéetet. — Ugy állította be azt Nagy Vince, mintha a mostani kormány ismerte volna el azt azza? a megegyezéssel, melyet a jugoszláv állammal létesítettünk. Azt a szerződést, amelyet csupán katonai konvenciónak és sohasem fegyverszüneti szerződésnek ismertünk el, nem mi, hanem a trianoni szerződés ismerte cl már bevezető részében. (Olvtssa a trianoni szerződés megfelelő pontját.) Azt is mondja Nagy Vince, hogy a szerződés értelmében nem lettünk volna kötelesek elismerni azokat a kötelezettségeket, mára való visszaadására nézve a szerződésben jj gem minden második napon felelősségre vonfoglaltatnak. Erre vonatkozólag hivatkozom a ; hasson. trianoni szerződés >82. cikkére. (Felolvassa a ; — Sok képviselő rámutatott arra, hogy cikk magyar fordítását) Itt is expresszi* verbis ? Ausztriában államtanácsot szerveztek ki van mondva a mi kötelezettségünk. Poh- i «.i tikai következtetéseket akkor lehetne a dolog- i « az államtanács határozottabb jogkörrel bu, hoz 1üzni, ha nem a trianoni szerződés ismerte volna el a belgrádi fegyverszüneti szerződést, hanem a jelenlegi kormány. — Hivatkozott Nagy Vince a Romániává! kötött megegyezésre és ezzel összefüggésben egy román újság személyemre vonatkozó közléseit is előhozta. Erre nézve a külügyminiszter ur már megadta a méltó feleletet és én csate egy reflexiót fűzök hozzá. Ugy tudom, hogy a tőlünk elszakított területen igen sokan arra törekszenek, hogy az én személyemnek, minisztertársaimnak és a kormánynak integritását csorbítsák és ezáltal lelki eltávolódás történik a határon innen és a határon tul. Az ott élő emigráns urak élnek ilyen fegyverekkel, de ha magyar politikusok tuclva, vagy nem tudva, velük szövetségben a hasonló aljas rágalmakat a nemzetgyűlésen, vagy publikáció állal tovább adják, ez példátlan a raagyar parlamentarizmus eddigi történelmében. (Zajos helyeslés jobbról) — Azt is mondotta Nagy Vince, hogy volt idő, amikor amelyek bizonyos tárgyaknak Jugoszlávia száa kísérőlevél folyamányaként területi engedményeket kaphattunk volna — Ezenkívül utalt más területi engedmé- < való csatlakozás) kérdése miatt. Az osztrák nyekre is, amelyeket azonban nem konkretizált. j protokol umban tehát az Anschluss kérdéséi Felhőzi.? az úgynevezett Prefeomurje esetei, melyre vonatkozólag a határkiigazitóbiiottaágok előtt a magyar kormány azzal a kívánsággái lépett fel, hogy a terület a kísérőlevél alapján Magyarországnak viaszaadassék. Nem a Muraközről tan itt sző, hanem a Murától észekre, a Kerka vonaláig terjedő területről. Hivatkoztunk az elnographei és gazdasági helyzetre. A határmegállapitó bizottság nem helyezkedett teljesen a mi álláspontunkra, de bizonyos határkiigazításként maga is javasolta, hogy a határ egy közbenső vonalon állapittassék meg, melyet ajánlani fog a Népszövetségnek. A kísérőlevélnek a delimitációs kérdésekre vonatkozó határozata azonban ugy intézkedik, hogy a Népszövetség nem dönt ezekben a kérdésekben, hanem csak felajánlhatja jó szolgálatait a két félnek. — A bizottság meg is tette javaslatát az uj vonal tekintetében és kérte, hogy a Népszövetség kísérelje meg a megegyezést a két fél között Ebben a magyar és szerb képviselő meg is egyezett. Mieiőtt azonban a Népszövetség határozott volna, a szerb kormány dezavuálta a maga képviselőjét és nem Járult hozzá, hogy a Murától északra fekvő területből egy talpalatnyit is visszaadjon és nem volt hajlandó elfogadni a Népszövetség közvetítését sem. — A magyar kormány tehát megtette kötelességét e téren. Ilyenformán nem lehet azzal vádolni, mintha könnyelműen feladott volna bármily magyar érdekeket és ha valaki azt a vádat hozza fel, hogy a kormány területnyerési lehetőséget adott volna fel, ez a tények nem ismerésén alapszik. Sok szó esett az I. számú politikai jegyzőkönyvről, mellyel kapcsolatban azt mondották, hogy ez a jegyzőkönyv sokkal rosszabb a magyar esetben, mint az osztrák esetben, még pedig azért, mert mi köteleztük magunkat a trianoni szerződésnek és különösn annak katonai határozmányainak betartására. Azonkívül benne van egy passzus, melynek értelmében mi semmit sem fogunk a megállapodások szellemével ellentétben tenri, ami szintén nincs az osztrák jegyzőkönyvben. Végül felhozták, hogy a jegyzőkönyvben elfogadunk érintetlenül bizonyos u'mutatásokat a kereskedelmi szerződések kötése tekintetében. — Azt hiszem, hogy a kü'önbségek, melyek a két jegyzőkönyv összehasonlításából konstatálhatók, nem jelentenek sem nagyobb tehertételt Magyarország számára, sem kisebbet Ausztria számára, mert a két eset különböző volt. — Ausztriával szemben nem azért volt bizalmatlanság, mert Ausztria a saint-germaini szerződést nem tartja be, vagy annak katonai határozinányait nem respektálja, hanem bizalmatlanság volt az Anschluss (J Németországhoz domborították ki, az nyert elintézést, ami a magyar jegyzőkönyvben természetesen hiányzik. Eckhardt Tibor közbeszól: De az a feltűnő, hogy szó szerint egyezik a szöveg az osztrák é£ megyar jegyzőkönyvben. Bethlen István: Az Anschluss kérdéséről a magyar jegyzőkönyvben semmi passzus nem lehet, mert Magyarország tudtommal soha semmifée Anschluss ügyében nem tárgyalt, amit képviselő ur gondol, az talán Bajorországra { arra különösen fel vonatkozik. (Elénk derültség jobbfelől.) A ma- j figvelriiflVet, ho«vl gyar esetben erről nincsen szó, amire a képviselő ur konkludált, az egészen más dolog és arra vonatkozik, hogy bizonyos kereskedelmi szerződéseket ne köthessünk, ugy hogy közös vámterületet alkossunk más államokkal. Ami pedig azokat a gazdasági ajánlásokat illeti, amelyekre olyan gyakran hivatkoznak, hogy szomszédainkkal kereskedelmi szerződéseket kössünk, ezek az osztrák jegyzőkönyvben nincsenek benne, ellenben Ausztria esetében épp ugy ajánlások történtek az irányban, hogy a szabad forgalom alapjainak mielőbbi lerakása céljából kereskedelmi szerződéseket kössenek, mint ahogy benne van ez a magyar jegyzőkönyvkken E tekintetben tehát tényleg nincs különbség. — Áttérek azokra a magánjogi kérdésekre amflyek itt szóvátétettek. Elöször az úgynevezett diktatúra kérdésével mint az a szervezet, amelyet mi akarunk itt a szanálás terén beállítani. E tekintetben fogalomzavar uralkodik azoknál, akik ezt a kérdést igy értelmezik. Ausztriában ennek a szervnek államtanács a neve, de tulajdonkép nem más, mint egy kibővített minisztertanács, amely bizonyos esetekben önállóan intézkedik, sőt a kormánynak úgyszólván bevonása nélkül, mert a kibővített minisztertanácsban a kormánynak nincs is szavazati joga. Az államtanács önállóan intézkedik és ez izlézkedést a kormány köteles végrehajtani. Intézkedési ügyköre azonban csak három kérdésre vonatkozik. — Áttérek az ellenőrzés kérdésére. Itt is különbség van Ausztria és a mi helyzetünk között. A magyar kölcsönt nem fogják más államok garantálni, mint ahogy ez Ausztria esetében történt, ami már magában is lényeges különbség a rekonstrukció szempontjából, de következményekkel jár az ellenőrzés szempontjából is, mert ebben az esetben nem konstruálha ó az az úgynevezett Garantis Comité, amely a garantáló államokból á!i. Nálunk ezt fel fogja váltani és helyébe lép a bizalmiférfiak rendszere a kölcsönadók részéről. De különbség van főleg azért, mert a magyar esetben husz évre elintézést nyer a reparáció kérdése, amig Ausztria esetében erről nem volt szó és erre vonatkozólag nem hoztak határozatot. — A itüiönbség először is az ellenőrzés szempontjából van, hogy nem a repuációs bizottság, hanem a Népszövetség gyakorolj! az ellenőrzés*; hogy ennek az ellenőrzésnek nem mindenekelőtt a reosráció biztosítása a célja (Eckhardt: Az is.), hanem a rekonstrukciókat keresztülvinni (Eckhardt: Mind a kettőt) és akarom hivni a becses a Népszövetség ellenőrzésének nem az az indoka, hogy Magyarország politikai, vagy belügyeibe beleavatkozzék. Ulain Ferenc: Majd meglátjuk. Bethlen István gróf: A „majd meglátjuk" nekem fog igazat adni. (Ulain Ferenc: Adja isten.) Vallom, hogy nem ez a célja. . ~~. "londi*k. hogy Magyarország esetében Ausztriával szemben különbségek vannak és itt a katonai kontrollról kívánok foglalkozni. Gróf Andrássy Gyula finom megkülönböztetéssel azt mondta, hogy amiket én bizonyos szavakkal preciziroztam, az nem diktatúra, hanem államcsíny. Ami a törvényben van, az nem államcsíny, hanem diktatúra. Felesleges erről a kérdésről szójátékot csinálni, csak azt hiszem, hegy az államcsíny következménye szokott lenni a diktatúra. Történelemből a diktatúra számtalan esetét ismerjük, de olyan diktatúrát, amely megengedte volna, hogy mindenkor leszavazhassák és elkergethessék, még én nem látiam. Legalább ha én diktátor akarnék lenni, akkor nem adnék ; a parlamentnek felhatalmazást arra, hogy en- I belpolitikai kérdésekről is, amelyek fáivetődlek. Nem áll, hogy Magvar országon nincs gyülekezési szabadság. 1923kell Rzólnom. Eckhardt képviselő ur minden felszólalásában azt mondta, hogy a kormány holmi titkos megegyezésbe és epy t07ábbmenő a trianoni szerződésen is túlmenő ka;onai kontrollba' ment bele; azt mondotta, hogy a katonai kontroll már megszűnt, de megegyezés folytán újra éled. Nem tudom honnan veszik ezt az állítást hogy a katonai kontroll megszűnt. A katonai kontroll nem szűnt meg. (Eckhardt: A jogosultsága megszűnt.) A jogosultsága soha sem állt fenn, tehát nemcsak, hogy megszűnt, de sohasem állt fenn. Ez egy kötelezettség, amely a trianoni szerződésben benne van, hogyha megszűnt volna, ez nagyon kellemes nóvum a számomra amit eddig nem tudtam. A lötszámapaaztás kérdésénél Rupert képviselő ur azt mondotta, hogy fegyveres erőnkből bocsássunk el 40.000 embert. Erre azt kell mondanom, hogy 40.000 embert nem bocsáthatunk el, amikor 35.000 emberünk van fegyvtrben. — Beszélni akarok még azokról a csak brn 3231 gyűlés engedélyezését xérlék, amelyeknek legalább a lele volt politikai gyűlés. Engedélyezlek 3137 gyűlést. — Legyen szabad ebből az alkalomból a magyar poigári társadalom fígycíntót felhívni arra a veszélvre, amely ebből a körülményből fenyeget, hogy • szeciáldamakrata párt a maga világfrlfűgisa mellett ily óriási propagandát tud kifejteni. A szociáldemokrata amely más világnézeti alapún áll, mini a potgári társadalom nagy része, anyagi e»*közetvel olyar politikai propagandát képes kifejteni z SS2rMi Sfffte^ 2? S n£iE « politikai élit'j^"" előretörő szocia'demokraia ^ Lni? f?<?á!ával' akkor "ÍM olyan állapotokhoz Jutunk, mint amilyenek « utolsó evexten a háború m$n vcl'ak. Ez ethn r-m védheti meg a polgári üraa.IWaat a ho jánynw semmiféle erőszakoskodó, rmii neír ti követh:» e», mert mind fcevísbé retfrtnfMatJ" ezt a «zabad»ágol. De megvédheti » «<Je" a