Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-01 / 76. szám

iMrimsHMg és kttdóbiT*­t»ii Dcftk Perenc-ulca 2. Vb­TiiliskcUwal nemben.) Tele­Vsa lI-83.A.Sxeged* meglde­,;W kétM Irfvételtrel mindeu IgTt.rimára 1«» ko­«UM. EM.xctésI Ew fe )«Wi bslyben ***», Buda­.ntms t! ridow SCwm ** EffiV s«ái»* árai 1200 korona. SZEGI D ^JwMmm mSm jM illa® Éfc" M ifOE® rfirdetésiarak: Félbasibon I mm. 800, egy hasikat (M, misül usábon 900 K.Szive* kBit 25 szaza tikkal drigíbk. Apróhirdetés 10 széig 40M kor. SzövegközU kfizlemV nyek soronként 4500 ktrona. Családi értesítés 35C0* k»r. V. Molyam Szeged, 1924 április !, KEDD. 76-ik szám. Egymilliós bankó. Üdvözöljük az uj bankót, eddig a legnagyob­bat, amit megjósolni nékünk soha semmiféle javasnak, táltosnak, béljósnak még csak eszébe se juíott. De a csoda, mihelyt valósággá válik, egyszeriben megszűnik csodának lenni. Mark Twain ismert nagy bankója volt a csoda, mert azt csupán az ö meséjében nem tudták föl­váltani. A magyar egymilliós brikói sok-sok olyan ember fölválthatja most elsején, aki inkább szegény, mint gazdag ember. Ez a látszólagos képtelenség csak az utókor előtt lesz az; most ugy-e senkise tartja érthetetlennek? Ma az lenne a csodák CBodája, ba az egymilliós bankót, amely — leírás után — a magyar nyomdát nem fogja éppen dicsérni, hamarosan senkise tudná apróra váltani. Ebben bizony nem igen hiszünk, sem én, sem te, sem ö. TaIán egyedül báró Korányi hisz benne, ö is inkébb hivatali kötelességből. A pénzügyminiszter hivatalból optimista. S ez egészen rendén való. Vilmos császár att jósolta katonáinak a háború első nyv rán, hogy mire a fák lombja lehűl), otthon íesanek »yösc­tesen Németországban. Tisza István Ceigér e a legbizóbb bizakodás hangján, hogy egyetlea msgvar akácfa se marad oláh kézér;. Köteles­ségből tették, mert a vezéreknek hitet kell támvsztaniok és éleszteniük. A pénzügyek veze­tőjének kiváltképen szüksége van arra, hogy bizalmat keltsen. Csak az a baj, hogy ezt Hegedűs Lóránt óta nálunk már m'ndenki tudja. Az a baj, hogy sokat csalódott hivők nem hktnek a hiitámasztók hivészben. Pedig lehet, hogy báró Korányi a legőszin­tébben hisz maga is a külfö'di feö csön s a vele kapcsolatos törvényjavaslatok mindent talpraállitó erejében s nera csupán hivatali lelkiismeretlenség bői optimista. Ml, az érdekelt soksság, elsősorban a terheit látjuk biztosak- | nak. Azok szinte már itt nehezkedő valóságok; a rettentő adók, amiket dehogy is Usz mosoly­gósabbakká, hogy a törvényjavaslat szerint meg nem haladhatják a jövedelmünk 75 százalékát. S Kállay is, Kotányi is egyéni hittel lehetnek optimisták abban, hogy a* elmúlhatatlan áldo­zatokat hazafias készséggel hozza majd meg min­denki — eltekintve az adóvégrehajtó kérlelhetetlen tekintélyétől. Optimisták lehetnek abban is, hogy jól működő adósróf, kényszerű állami árdrágí­tások végre is szanálják majd a nagyon beieg államkincstárt és az állam egész beteg gazda­sági szervezetét. De mégis megérthető a pol­gárság pesszimizmusa, mert ha áldozatrakészen összeroskad is egy jó része, akkor mit ér már neki az óhajtott siker, ami Korányi minden őszinte optimizmusa mellett sem egészen bi­zonyos. A kormányé a nagy felelősség az óriási koc­kázatért, egészen a kormány* akkor is, ha a parlament ellenzéke nem gáncsolja el az egész menlőtervet. Ma már, mint Andrássy mondotta, a végsőkig menő parlamenti küzdelemre, a kormányterv kivitelének megakadályozására nincs idő. Mód sincsen rá, mert csupán akkor lehetne, ha szemmelláthatóan, szinte meg­foghatóan jobb terv volna helyette készen, jól kifőzv, az ellenzék tűzhelyén. De ilyen nincsen. Közadakozásból azt a kétszázötven­millió aranykoronát az aranyszivek minden so­kasága sem adja össze; ha meg elkommuni- J zálnak a gazdagoktól, azon lehet, hogy rövid hizókurát tarthatna a szanalásra váró állam­kincstár, de még betegebbé válna tőle a szin­tén szanálásra váró ország, mert megszűnnék itt minden vállalkozás. Az ellenzék nem adhat most más, különb szanáUgj tervet a legutolsó órában, csak módo­síthat taién a kormány tervén, enyhíthet talán az orvosság keserűségén, ánalmasságan, ameiyet a kormány irt recipére s a kormány fog be­adagolni. A kormányé a teljes felelősség. Ám­bár — ugy egészen őszintén szólva — mit érne ez'a felelősség, ha Isten ne adja, a szanálás netán nem sikerülne?.. Legyünk inkább mi is optimisták, ha nem is hivatali köteles­ségből, de polgári muszájból. Hátha eljön az a várva-várt csoda, hogy egymilliós bankót néhány rövid év múlva nem lehet már majd felváltani Magyarországon. Az ellenzék állásfoglalása a szanálási javaslatokkal szemben. Budcpest, március 31. (M Szeged tudósítójá­nak teleíorijelenlése.) A politikai pártok érdek­lődének középpontjában természetszerűleg a köfcrönjavaslatok sorsa áll. Csaknem az ös«ze« politikai pártokban a legizgalmasabb ülések volttk különösebb eredmény nélkül, mert a pártok úgyszólván egymástól várják a végleges elhatározíst. Különböző tervek merülnek fel a kölcfCntárgyalások idejére, többek kCzött az is, hogy az ellenzék egy része mondjon le a man­dátumáról és vonuljon ki « nemzetgyü!é*b(Jl. A legutóbbi napokban egész a tegnapi napig is ezeknek a tereléseknek tekintetében a legtelje­sebb bizonytalanság voit tapasztalható, senki sem ismerte ki magát ebben a túlfeszített atmoszférában. A mai napon azonban már valamennyire tisztázódott a helyzet és egy kis nyugodtságot in tehetett észlelni én *rra lehet következtetni, hogy most már á közeli napok­ban egységes megállapodásra is sor kerül. A kormánypárt is Qiést tartott, A kölctön­javasiattal azonban nem foglalkozott, banem szerdán, vagy csütörtökön fog vele részleten foglalkozni. A kormányt támogató, valamint az ellenzéki pártok nirdegyike tertott értekezletet. A faj­védőké volt a legizgalmasabb. A párt egyrésze kidéitiíiM ti&cU, a má«i» '.ászé c -k t.eicén>* kritikát akar. Véglegesen holnap döntenek. Á szociáldemokraták frakctójfl sem döntött még. Egy rész a parlamentbe való kivonulást sürgeti, a másik éles kritikát. E|y hir szerint Bethlen bizonyos engedményeket tesz az ellenzéknek és feláldozza — Rakovszky belügyminisztert. Az igazságügymlnitztar Gyfinkön. Budopest, máicius 31. Dr. Pesthy Pál igaz­ségügyminiszter es több képviselő Gyönkre érkeztek, hogy résztvegyenek a Falu-Szövetség gyűlésén. Pesthy Pált az állomáson ünnepélye­sen fogadták. i Pesthy Pál az üdvözlésért köszönetet mon­dott, majd a következőkép folytatta beszédét: — A lét és nemlét kérdése előtt állunk. Az elmerülés veszélye fenyegeti a hajót és a kor­mányos mindenkit a födélzetre rendel, hogy kötelességét minden erejéből, sőt azon­felül is teljesítse. A kötelesség parancs­szava tart itt, még ha egyénileg bele is pusztulok ebbe a vállalkozásba. Nem áltatok senkit, a feltételek, amelyeket a kül­földi kölcsönhöz kötöttek, rendkívül súlyosak és mindnyájunkra óriási teiheket rónak. Azon­ban azzül a becsületes szóval mondom Önök­nek, amelyet maguk is nagyon jól ismernek, ha ezeket a feltételeket nem fogadjuk el, hol­nap vagy holnapután ott állunk, ahol a né­metek. Az igazságügyminiszter ezután üdvözölte a Falu-Szövetség megjelent vezetőségét. Ezután Perlaky György német nyelven mon­dott beszédet, amelyben a Falu-Szövetség cél­jait ismertette. A szociáldemokraták pártértokezlete. A magyarországi szocialista szakszervezetek országos értekezletet tartottak a régi képviselő­házban. Az értekezleten, amelyre 366 szervezet kí'ldöite ki képviselőjét, rendkívül szenvedélyes vita keretében foglalkoztak a drágasággal és a munkások gazdasági helyzetével. Kerrény tá­madások hangzottak el a kormány gazdasági politikája ellen, voltak olyanok, akik a szocia­lista párt mai vezetőségét vádolták gyengeség­gel és a parlameti frakció lemondását követel­ték. Végre mégis a mérsékeltebb álláspont győ­zött és elfogadták a hivatalos határozati javas­latot, amely megállapítja, hogy a munkásság nyomorát a kormány gazdasági politikája és a bérdiktatura okozta. A nyomor leküzdésére a mindenkori létminimum törvényes megállapítá­sát és biztosítását követelik. A fölhatalmazási javaslat a nemzetgyűlés együttes bizottsága előtt. Budapest, március 31. A nemzetgyűlés pénz­ügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága gróf Ráday Gedeon elnöklésével hétfőn délután ülést tartott, amelyen megkezdte a felhatalmazást törvényjavaslat általános vitáját. Heinrich Ferenc az első felszólaló. Nem kiván kiterjeszkedni azokra a pontokra, amelyek a Népszövetséggel való megállapodás eredményei, hanem egy pár olyan dologra, amelyekben a módosításnak helye lenne. Megítélése szerint a merkantil osztdlyiknak igen súlyos megterhelé­seket kell viselniük. Sándor Pál kifogásolja, hogy a kormány a mai hivatalos lapban törvényes felhatalmazás nélkül intézkedett a jövedelemadóbevellásoknak benyújtására nézve. Azt az eredményt, amelyet a kormány elért, nem tartja nagynak. Mindaz­által e javaslatot megszavazza. Farkas István kifogásolja a földadónak és általában a nagyobb vagyonoknak csekély adótermékét és ezzel szemben rámutatott a fo­gyasztási adó magasságára. Bitó Pál a házhaszonrészesedések és a for­galmi adónak nagyságát kifogásolja. Ugrón Gábor a javaslatot elfogadja és csak azt a kétdést veti fel, hegy vájjon hamarább és más utón nem lehetett volna-e elérni ezek­hez az eredményekhez, amelyeket a kormány ettől a javaslattól; vár. Bethlen Iztván gróf miniszterelnök a felszóla­lások politikai részére reflektál. Ismerteti szo­kat az indokokat, amelyek szükségessé tették a románokkal kötött megegyezést a jóvátételi bizottság előtt lévő kárpótlás térdésében. A kisántánt államai súlyt helyeznek arra, hogy a magyar szanálási programm végleges megállapításával egyidejűleg tisztázzák a köz­tünk függőben levő legfontosabb kérdéseket, amelyek különösen a repardció ügyével kap­ksolatosak. így létesült a szerbekkel való meg­egyezés. Ami a kibocsátandó kölcsön elhelyezésének kérdését illeti, ebben a tekintetben bizalommal van aziránt, hogy a Népszövetség segítségével a kölcsönt siketül elhelyezni. Abban az esetben, ha a német kérdés rövi­desen megoldásra kerülhet, ex nemcsak hogy nem akadályozná a mi kölcsönűnk kibocsátását a pénzpiacon való konkuráciával, hanem ellen­kezőleg csak előnyünkre szolgál abban a tekin­tetben, bogy a kölcsönhöz mielőbb hozzájut­hassunk, mert ez végleges tisztázódását jelentené a középeurópai helyzetnek és megerősítené a pénzvilág bizalmát abban, taopy Európa politikai viszonyai immár konszolidálódnak s ezért ráz­kódtatásokiól nem kell többé tartani. Az ülés folytatását este nyolc órakor holnap délutánra tűzték ki, amikor folytatják a fel­hatalmazási javaslat általános vitáját. Apponyi a szanálási javallatokról. Budopest, március 31. A mult heti pártközi értekezlettel kapcsolatban Apponyi Albert a

Next

/
Oldalképek
Tartalom