Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-02 / 52. szám

Egyen mmám ára 800 korona. «t NadóliinM MM PhmodIm 2. (F*. MtlMnMval mtm.) T«lt1M B-aajk^EMgtd' m.ji.Itrtk Mtfö kivételivel ntoden Ctp. KiOrM (Iám ára 800 kofán. BUHtotisl árak: Egy UBMn helyben 15000, Bndaimfen «• fMtken 20000 lm. V. évfolyam. HMtttelárak: FMhaaihwi mm 150, egy hasáboa 301; más lel hasábon 450 ICUhref közt 25 száMltkkal árágákb. Apróhirdetés 10 szó* MN kor. Szövegközi közlemények soronként 3000 korai a. Családi értesítés 20001 tor. Szeged, 1924 március 2, VASÁRNAP. 52-ik szám. Mentsük meg hazánkat!... Innen-onnan egy hónapja, hogy ez az ige először elhangzott az egyik fővárosi lap hasábjain. Azaz nem is elhangzott, hanem felhangzott egy magyar katonatiszt ajkán, aki a háborúban vérét adta a hazáért és most vagyona, vagy jövedelme valahányadát ajánlotta fel a haza megmentésére. Az érdemes hazafi abbn látta a haza megmentését, ha akkora belföldi kölcsönt adunk össze, amely feleslegedé teszi a szerinte megalázó, gyűlöletes és rabszolga-sorsba sülyesztő külföldi kölcsönt. Ez a felfogás lehet téves, vagy helyes — a Bethlen István felfogása mindenesetre más —, de a Letenyey óbester ur intenciója mindenesetre a legnemesebb. Es végtelen megható, hogy az elszánt, kicsit szilaj, kicsit keserű, de mindenképen igaz, őszinte és jószándéku hazafiságnak óhajából nem lett pusztába kiáltó szó. Visszazengtek rá a magyar szivek, állandó rovat lett a Mentsük meg hazánkat! Es ebben az áilandó rovatban olyan dokumentumaival találkozunk a nemzeti áldozatkészségnek, amik 8zivbemarkoióak és néha könnyekig meghatóak. Van, aki százezreket ajánl fel, talán egy-két milliót is (mire az ige testté lenne, akkorára tán milliárdoknak is hivnák a mai százezreket és trillióknak a mai milliókat) és van, aki nem tud egyebet ajánlani a haza oltárára, mint egy skatulya egyiptomi cigarettát, ami még megmaradt a régi jóidőkből. öreg nyugdijasok követelik a jusst a haza megmentéséhez nyugdijuk liz százalékával és deákgyerekek a zsebpénzük felajánlásával, ami az uzsonnáról való lemondást jelenti. Néha elmosolyodik az ember a naivságcn, néha szeretne megcsókolni egy öreg reszkető kezet, amely a nagyanyától örökölt, százesztendős öreg selyemkukulát se sajnálná a hazától, holott az unoka, maga is öreg kisasszony már, abban akart a jó Isten elé állni, ha az idejét elhozza. Mindenképpen azt érzi azonban az ember, hogy itt Széchenyi szelleme szállia meg a lelkeket, sajnos, a Széchenyi jövedelme nélkül és ha a hazát nem lehet is megmenteni ezüst sarkantyúkkal és selyemkukulákkal, majd egyszer, negyven-ötven év múlva a magyar fankönyvollózók ebből az akcióból fognak nagyon szép olvasmányokat összenylrni a magyar olvasókönyvek számára és az akkori öreg tanítók, akik ma még csak kis gyerekek, büszkén fogják majd magyarázni meghatott tanítványaiknak: — Látjátok, a mi kis korunkban, mikor haldoklott az édes haza, ilyenek voltak az emberek és igy akarták még a rajtuk levőt is nekiadni a szegény éhes, lerongyolt, haldokló hazának... , Ellenben az egységes párt tizenkettes bizottsága napok óta példás buzgalommal, éjt nappallá téve, étlen-szomjan dolgozik a belföldi kényszerköicsönt előkészítő javaslatokon, tehát szintén a haza megmentésén. Csak éppen hogy a hazát nem egészében akarják megmenteni, hanem részleteiben. A haza elvont fogalom, azt szeretni, imádni keli, azonban nehéz konkretizálni. Ellenben a hazának vannak gyermekei, különböző társadalmi osztályokba tartozó fiai, tehát ezeket kell megmenteni. A hazát meg kell menteni a kényszerkölcsön által és a haza különböző társadalmi osztályokba tartozó fiait meg kell menteni — a kényszerkölcsönlől. Mi az a kényszerkölcsön ? Adó, rettenetesen nagy és súlyos adó, amit mégis muszáj megfizetni és elbirni, mert különben elvisz bennünket az ördög a legszebb jelszavainkkal együtt. Ezzel most már mindenki tisztában van és a tekintetben nincs is ellenvélemény, hogy a kényszerkölcsön nevezetű adót meg kell fizetni. Csak éppen azon a csekélységen folyik mosi a disputa tizenkettes bizottságban, napilapokban, szaksajtóban, hogy ki fizesse meg. A felelet természetesen az, hogy fizessen — a másik. még pedig azért fizessen a másik, mert az birja. Elsősorban bírja a kisgazda, mert azé a hatalom, a dicsőség és mindenek felett a vagyon. Evek óta nem hsllunk mást, minthogy a kisgazda az ország fentartó eleme, hát most tessék, tartsa fenn az országot, amelynek úgyis ő csinálja a iörvényt. A kisgazda azonban azt mondja, hogy ö meg van nyomorítva, mert, tetszik tudni, borzasztó drága a csizma. Tehát fizessen az iparos és fizessen a kereskedő, mert az mind aranyparitáson és azonfelül dolgozik. Az iparos és kereskedő azonban sebeit mutogatja és forgalmi adókönyvéi lobogtatva kérdi, hogy miből legyen ő országföntartó elem? Hanem igenis fizessen a paraszt, aki ugy se tudja hová tenni a pénzét és fizessen a nagybirtok, amely azért viselte eddig ? legkisebb terhet, mert ő bírna el legtöbbet. En fizessek? — hörgi elkeseredetten a nagybirtok — hiszen engem megföldbirtokreformoztatok, engem szétdaraboltatok, , én már nem is vagyok, én már azzal a tervvel foglalkozom, hogy tűntető fölvonulást rendezek a latifundiumok során azzal a jajszóval : „mentsük meg a nagybirtokosokat I" Hát igy mentjük meg a hazát gyakorlatban. Tósztot mindenki mond rá, verset mindenki szaval róla, a garaskáit is mindenki belehajigálja a kalapjába az öreg Hungáriának, a szélütött anyókának, ha azt költfli lendületlel teheti, de adót senki se akar fizetni, noha ma a hazát csak az adóhivatalban lehet megmenteni. Itt senki se akar jobb hazafi lenni a másiknál, ilt mindenki a másikról bizonyítja be, hogy igenis, az a nemzetföntartó elem, ő csak olyan cifraság, mint az esernyőnyélen a bojt. A toriénelem nem ismer több ilyen szerény népet, mint I

amilyenek mink vagyunk, mihelyst közterhet kell viselni. Az áldozatkészség szép példái mellé ezt is mindenesetre jegyezze majd föl az | olvasókönyv. A következő három hónap lesz a kormány tűzpróbán (A Szeged budapesti tudósítójától.) Anélkül múlnak a napok, hogy a mai súlyos gazda(ági helyzet tisztázódnék. Bethlen gróf csak arra szorítkozik, hogy a helyzet orvoslására szükségrendeleteket óhajt kibocsátani. A kormány mindent a kölcsöntől vár és tartózkodik végleges határozattól. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy Walkó Lajos — aki a lemondott pénzügyminisztert helyettesíti — egyenesen ultimátumot intézeti a kormányhoz, melyben felmentétiét kérte. Dr. Beck Lajos, a gezdaságl helyzetre vonatkozólag, a következőképen nyilatkozott: A helyzet az utóbbi apókban némileg megjavult. A jóvátételi bizottság döntése előtt pánik uralkodott, ma azonban már nyugodtabbnak látom a helyzetet. Ez a helyzet ma. A tulajdonképsni válság az elkövetkezendő három hónapban lesz. Ez a három hónap lesz a kormány tüzpróbája. A közeli napokban nem igen várható fordulat, ha csak a pénzügyi politikában fennakadás nem áll be. Ez a nyilatkozat élesen világítja meg a mai helyzetet. Egyébként általános az a vélemény, hogy a Bethlen-kormány élete a súlyos gazdasági helyzet sikeres megoldásától függ. A kereskedők kívánságai a valorizáció és a kényszerkölcsön ügyében. Az összes budapesti kereskedelmi érdekképviseletek tegnap több órán tanácskoztak Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszterrel. A tanácskozás során igen fontos elvi megállapodások jöttek létre, amelyen számos pénzűi yi és kereskedelmi kérdési juttattak dűlőre. Walkó Lajos miniszter noizájárult ahhoz, hogy ha a kereskedők hiteibe sdaak el, tehát a vevő nem ( fizet azonnal, fckkor a száulára rávezethessék, j hogy az esedékesség napján a takarékkorona i szerint megállapított papírkorona árfolyamát kell az adósnak kifizetni. Ezután a kereskedelem azt kívánta, hogy a bitelek valorizálását helyezze junkíimba a miniszter az árvizsgáló bizottság eltörlésével és a Devizaközpont leépítésével. A bankok valamennyien erősen kikellek a 36 százalékos valorizációs váltó leszámítolási kamatláb ellen. Valamint követelték még, hogy tegyék kötelezővé a ban»oSrnak, hogy takarékkoronáról betéteket fogadjanak el. Aránytalanul nagynak találták a kényszerkölcsönmk a varosok lakosságára kivetett mértékéi. Kérték, hogy a kényszerkölcsön előlegeinek befizetésére megállapított terminust tolják ki. Kérték, hogy állapítsák meg a kényszerkölcsön alul mentesített jövedelem minimumát. Walkó kijelentette, ho?y szerinte nem lehet beszélni arról, hogy a kényszerkölcsön csak a városok lakosságát terheli meg. A nagybirtokosok jelentős része ugyanis Budapesten sdózik és igy ők is megfelelő mértékben kiveszik a részüket a kényszerkölcsönböl. A terminust nem lehet kitolni, sem a szorzószámokat megváltoztatni. Walkó bejelentette még, hogy a kényszerkölcsön második részére, melyet március 31-*'® kell befizetni, az állami jegyintézet lombardhiteleket fog engedélyezni, ennélfogva az adózók a kényszerkölcsön előlegének csak kisebb részét tartoznak majd ez alkalommal befizetn. Walkó a bankoknál közbe fog lépni és tárgyalás tárgyává fogja tenni azt a javaslatot, Hogy a fegyintézet közvetlenül adhasson hitelt az iparnak és kereskedelemnek. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság leépítését ugy ígérte meg, hogy módot fog adni a kereskedelem érdekelt képviseleteinek, hogy ez ügyben tárgyalást kezdjenek Bieber Gyulával. Az ellenzék kritikája a pénzügyi javaslat fölött. A nemzetgyűlés legközelebbi ülésének napirendjére tűzték a pénzügyi javaslat tárgyalását. Ezzel mozgalmas parlamenti kampány indul meg és a parlamenti ellenzéknek is teljes felvonulására kerül a sor. Távol áll az ellenzéktől minden obstrukció, bár kritikát gyakorolnak az egész javaslat felett. A vitát elnyújtani nincs szándékukban. A 12-es bizottságtól meg fogják kapni a belföldi kölcsönre vonatkozó tervezeteke'. Az el enzéki szónokok már ki is jelölték, szerdán Beck Lajo3 ,és Szakács Andor, csütörtökön Baros Jáno3 és Várnai Dániel, pénteken Ulain Ferenc és Eckhardt beszélnek. Intézkedés történ<. abban az irányban is, hogy az ellenzéki képviselők teljes számban vegyenek részt ezeken az üléseken. A lakásrendelet a minisztertanácsban. A szombat délelőtti minisztertanácson, amelyen Bethlen gróf elnökölt, megjelentek az öszszes miniszterek, söt Kállay Tibor is. A tanácskozás a késő délutáni órákban ért véget. A tanácskozások tárgya a drágaság és a lakáskérdés volt. A készülő lakásrendelet ugy intézkedik, hogy a házbérek aranyparitásra emelkedjenek. A tervezet szerint a házbérek rr ájus elsején az aranyparitás 15 százalékát tennék ki és fokozatosan 1926 november hó léig az 50 százalékos aranyparitásra emelkednének fel. Ezzel a fokozattal meg akarják kimélni a lakosságot a túlságosan nagy és egyszerre való emeléstől. Arról is szó van a tervezeíben, hogy februárra visszamenőleg is kell majd egy bizonyos összeget utánpótlás cimén fizetni. A rendelet intézkedni fog még a lakáskérdés szabályozásáréi és a nagyla'jások szabaddá té'elérC A rendeletet Vuss József népjóléti minis'