Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

fClwes marnám ára 800 fc lurkerettJaég ti ktadóhlv.Oeák Ferenc-utca 2. (Föf náüskolával szemben.) TelelM 13-33.A .Szeged* megjeleaft bittO kivitelével minden Egyes szám ára 800 koHML Előfizetési árak: Egy Maapn helybenlSOOO, BudaVeiten é* vidéken 17000 kor. Hirdetési árak: Fithasábon 1 mm. 125, egy hasábon 2S9, más léi hasábon 375 K.Sx8vegkOzt 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 2501 kor. SzflvegkOztl köziemények soronként 1800 korona. Családi értesítés 150C4 ker. V. évfolyam. Szeged, 1924 március 1, SZOMBAT. 51-ik szám. Elseje. Elseje mégis csak megérkezett, pedig voltak egynéhányan ebben az országban, akik már kél hete kétségbeesetten töprerfgtek magukban, vagy panaszolták keservesen sorsuk osztályosainak, hogy ugy-e sose lesz már elsejei A havifizefésűek közölt számos leiket gyötört a szörnyű kétség, hogy vájjon elmúlik-e igazán ez a szédelgő február, amely csak a naptárban csábit gyorsabb lepergéssel, mint harminc é» harmincegy napos kartársai. Ebben a februárban vakmerő irammal száguldott előre a drágaság, meri ebben a hónapban isett osztrák nívóra a magyar korona és most tanultuk meg igazán, bogy mennyire nem nevetséges, amikor az osztrák, vagy p'áne a német ember olyan nagyképű számokkal fejezi ki a jelenféktelen árucikkek értékét is. Ugyan kinek julna már eszébe azon nevetni, hogy háromszáz korona egy skaíulya gyufa, hogy husz-huszonölezer korona egy kiló hus, hogy kalapot, c'pöt százezrekkel lehet csak megfizetni? Sokan vannak olyanok, akiknek ez a múltba veszett február évnél is hosszabbnak tflnt föl, mert nemcsak sz/goru bőj i napok múlását várták mások vidám farsangján, de mert azt is remélték, hogy elsején földerül a szebbik hónap, amely meghozza a kikeleten kivül — ami szintén igen szép — s a szabadság gyönyörű emlékein kivül — amelyek ma különösen föllelkesít őek — a fizetésjavitás vigasztaló őrömét. Most hát végre mégis itt az elseje. Fizetésemelést csakugvan sok helyre hozott magával. Hozolt bizonyára számosaknak megnyugvás*, hogy ha megnagyobbodtak is a terhek, de könnyebb lesz azokat elviselni, nem kell alattuk megroskadni, mert jobban telik elbírásukra a Jobb fizetésből. Emelték a köztisztviselők fizetését, emelték a munkásokét. Bizonyos, hogy ezután sem lehet fenékig lejföl az életűk, hogy ej után sem éri el a jövedelműk a drágaság kétségbeejtően ma gas, igazán elszédítő fokát, de biztos reményűk van arra, hogy terheik növekvésével megint lendít valamennyit rajtuk a kisegítő fizetésemelés. Ez vigasztalásnak sovány, de legalább megnyugtatásnak valami. Emelték a magántiszt viselők fizetését is, de nem mindenütt. S mig az állami tisztviselők és a munkások fizetésének megjavításában bizonyos fokú méltányosságnak most is meg kellett nyilvánulnia, mint mindig, addig a magántisztviselőkkel szemben ez a méltányosság tömérdek esetben nem mutatkozik. Nem akkor, amikor a tessék-lássék kedvéért megnagyobbították is a fizetésüket, nem is szólva arról, amikor a fizetésjavitásról megfeledkeztek a gazdák, akiknek a korona értékhanyatlásakor leghamarább jutott eszükbe az áruk és szolgáltatások árának egészen arányos fölemelése. Az állami tisztviselőket védelmezi erős szervezetük, védelmezi most már okosabb belátással maga az áilam, sőt — méltán — maga a közvélemény. A munkásoknak a közalkalmazottakénál függetlenebb és igy még erősebb szervezettségük a legbiztosabb támaszuk. A szervezettség el nem mellőzhető beleszólást enged nekik a fizetés javítás mértékébe is. Ez pedig ] íny eges előny. A magántisztviselők sokasága ellenben egészen szervezetlen. Törekvéseik, amelyek vajmi vértelen, gyönge lendülettel szervezkedésre irányultak, mind megbuktak. Csekély szociáldemokrata, vagy kereiztény8zociálls töredékül sokkal erősebb propaganda mellett te<n vonzaná tömegeiket a szervezetekbe. S ez rrm luo «'talanság, nem helyzetük helyes feiisf e e»enek a hiánya. Helyzetüknél, polgáii neveik désüknél, polgári gondolkodásuknál fogva sokkal inkább polgárok, semhogy a forradalmak u<án megkönnyebbülést ne érezltk volna — túlnyomó többségükben —, amikor kiváltak a szervezettől; épp olyan megkönnyebbülést, mint az annak idején beszervezkedeít és „kiszabadult" némely milliomosok. Pedig a szervezetek a magántisztviselők anyagi érdekeit kétségtelenül védelmezték. De mert vérbeli polgárok, a kapitalizmusnak való kiszolgáltatottságuk ellenére is, inkább polgárok akarnak maradni. S éppen ezért kellere őket munkaadóiknak támogatniok, ami persze — tisztelet az emberséges munkaadók számos kivéie ének — mindig csak jámbor óhajlás marad. Mert a munkaadók majd mindannyian belátják ugyan az időszerű és méiiánjos fizetésjavítás szükségé*, de ragyon sokan közülök azt szokták egyúttal belátni, hogy a javítás megadásával tönkremenne az üzletük. Minthogy azonban a msgántisztviselők sok ágazatu osztálya igen népes társadalmi osztály, nem szabadna őket teljesen kiszolgáltatni munkaadóik — belátásának. A mostani válságos időkben, a pénz állandó katasztrófája idején szabályozó befolyással lehetne az ő gazdasági helyzetükre is az állam, anélkül, hogy ebből a munkaadóknak káruk származna. Gyakran szó esett már erről politikusok részéről is, a kormány meg nem bizható hirek szerint javaslatot is készít a dologról; de egyelőre a magániisziviselők nagy tömege várja ma is szívszorongva a csalódást hozó elsejét. IOMMWMMMMMVM Kállay nyilatkozik megbízatásáról. (A Szeged budapesti tudósitójdtól.) Mint tegnapi számunkban irtuk, Kállay Tibor volt pénzügyminisztert a köictön-Cgytkkel kapcsolatos kérdések elintézésével bízták meg. Ezzel kapcsolatban ismét megmozdultak egyes pártok és ez ellen élesen állátt foglalnak. Sőt azt híresztelték, hogy Kállay diktátori hatalommal lesz föltuházva. A fölkapott hirek tisztázásának érdekében munkatársunk kérdést intézett Kállay Tiborhoz, aki a következőket mondotta: — Megnyugtatom azokat, akik aggodalmaskodnak, hogy csupán az történt, hogy a kormány felkért arra, hogy vegyek részt én is a szanálási program megállapításában, amely piogramot a nemzetgyűlés elé terjesztenek. Az én dolgom nem állhat másból mint javaslatok tételéből. Különben is megbízatásom csak igen rövid ideig fog tartani, mert a népszövetségi misszió csak két hétig fog Magyarországon tartózkodni. A kormánypárti tlzenkettee bizottság kívánságai a kényszerkölcsön ellen. A kormánypárt tizenkettes bizottsága ülésén a bizottság valamennyi tagja résztvett Az ülésen a bizottság óhajait tizenkét pontban foglalta össze. 1. A belföldi kölcsön alapja a jövedelmi és vagyonadó marad, azonban bizonyos minimumot, progressziót állapítanék n:eg. 2. A pénzintézetek bevonása a pénzintézeti központba kuriális beosztás alapján. 3. Más részvénytársaságok bevonása azzal a kikötéssel, hogy minden vállalat saját papírjával köteles a kivetett százalékból adni. 4 A kereskedelmi cégek és tőzsdebizományosok bevonása az értékpapír forgalmi adó vételével. 5. A legutóbbi négy évben mutatkozó ingatlanforgalom megadóztatása. 6. A hitbizományok külön megterhelése öt százalék erejéig. 7. A jegybankrészvények jegyzésének és a kényszerköicsönnel jungtimba való hozataláról. 8. A vagyonváltsági hátralékolások külön pótlékoláta. 9. A valorizálatlan hitelt élvezők ezen cimen pótlékolandók. 10. Azok, akik a belföldi kölcsön előlegére kivetett összeget egyszerre fizetik be, kedvezményben részesltendők. 11. Tízmillión felül való jövedelmi adók bizonyos százaléktöbbletet fizetnek. 12. Azok, akikre 1923 ban vetettek ki először vagyon- és jövedelmi adót, ötven százalékig terjedő pótlékot kötelesek fizetni. A Népszövetség pénzügyi bizottsága • jövő héten érkezik Budapestre. A Népszövetség pénzügyi bizottsága a jövő hét elején megérkezik Budapestre. Valószínűleg velük jön Harding is. A bizottság tagjai Avenol francia, Salter angol, Jensen belga és Stokhes angol délafrikai megbízott. A kormány kétszeres erővel dolgozik azon, hogy előkészítse a pénzügyi szanálásra vonatkozó tervezetet. Kombinációk a pénzügyminiszteri állásra. A pénzügyminiszteri széknek legkomolyabb jelöltje Bud János, az igazságfigyminiszterié Almdssy László gróf. Az egységes pártban Rubineket, vagy Hoyos Istvánt látnák a legszívesebben. Egy megüresedő mandátum. Krausz István lemond a mandátumáról. Ugy tudják, bogy az egységes párt báró Petricsevics Horváth Emil népjóléti államtitkárt lépteti fel a marcali kerületben. Elfogadták a testnevelési javaslatot. Petrovácz helyesli, amit Kéthly Anna az ifjúsági nevelésről elmondott, de teljesen ellentétben áll vele akkor, amikor megfeledkezve női mivoltáról, vallásellenes szavakat használ és teljesen ellentétben áll vele akkor is, amikor oly kérdésekbe keveri bele a vallási kérdést, amelyhez semmi köze a vallásnak. A törvényjavaslatot ugy a maga, mint pártja részéről örömmel fogadja el. Azt hiszi, hogy ez a törvény véget fog vetni az üzletszerűségnek és kiküszöböli a durvaságokat. A javaslatot elfogadja. Rothenstein Mór szólal fel ezután. Visszautasítja Petrovácznak Kéthly Annára vonatkozó kijelentését. A testnevelést ők is előmozdítani kívánják, de hibásnak tartják a törvényt azért, mert előbb a munkásság egészségügyi viszonyait kellene megjavítani. A törvényjavaslat nem fogadja el. Gömbös Gyula kijelenti, hogy nézete szerint ezt a törvényjavaslatot nem szabad pártpolitikai szempontból elbírálni. Csodálkozik azon, hogy a szociáldemokraták nem járulnak hozzá a törvényjavaslathoz, pedig ez a törvényjavaslat a tön egnevelést célozza. A szociáldemokratáknak Pesthy Páj aieinök. mn n*toíta meg Bejelenti, hogy Debrecen III fcer/,i-Mh mulasztott Nagy Vince megválasS ÍSf" panasz! nyújtottak be, a panaszt?,?® e íei? állandó bizottsághoz teszi át az 'Zazolási Harmadszori olvasásban elfogadtál, * u: ,, fi *** «Mi •EUfti&Si: kötelezővé tenni Gondoskodjék a megélhetésről munkásvédelmi1 intLéníek^ először. Ha már olyan állapotok kövefkez nek be, hogy sunte szükséglet lesz TJ^ t~ akkor esetleg lehet ezt kö'eiéSL fP°rt' A munkásoktól nem lehet elvenni n15 Jennijukat is. Kifogásolja, hogy a ^'naptelénél különbséget tesznek e^e! JnnAkíelvé' rint. A zsidókat nem veszik M a Í0* ertott végrehaj'ási utasítás íeviziójTu^;