Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-29 / 50. szám

S Z 3 G E D Szeged, 1924 február 29. Ma a nemzetgyűlés folyosóján éles vita indult meg Rassay, Vázsonyi és Szilágyi között. A vita végén Rupert is megjelent. Szilágyinak Vázsonyit sikerűit felvilágosítani s igy Vázsonyi hajlandó Szilágyi tervit elfogadni, de csak azzal a feltétellel, ha a fajvédőket nem veszik be az akcióba. Ettől a felfogástól viszont Bárczyék tartják távol magukat. Munkatársunk felkereste Szilágyit, aki a következőben nyilatkozot: — Azt hiszem, teljesen sikerült, amit eredetileg terveztünk. Azok a politikusok, akik nem komolyan vállalják az ellenzéki szerepet, legjobb, ha távol maradnak, mert a mai gazdasági és politikai helyzetben csakis erős es kitartó harcosokra van szükségünk. Dréhr Imre — pénzügyi államtitkárt Kormánykörökből ugy értesültünk, hogy a minisztertanács előterjesztésére dr. Drihr Imre kincstárt főtanácsos, nemzetgyűlést kipviselőt, a Lloyd Bank ügyvezető igazgatóját pénzügyi államtitkárrá nevezik ki. Prónay válaeza a honvédelmi miniszternek. Qróf Csáky Károly honvédelmi miniszternek Kiss Menyhért interpellációjára adott válaszára vonatkozólag báró Prónay Pál nyug. alezredes a kővetkező nyilatkozatot tette az egyik budapesti lapban: — A bonvédelmi miniszter szerdai beszédében nagy határozottsággal kijelentette, hogy a hadbiróságnál lefolytatott becsületsértési pörben engem azért szerepeltetett, mint tisztet, mert a sértés idején, 1921 őszén átmeneti állományú liszt vollam. Ezzel szemben 1923 december 5 én Szilágyi Lajos interpellációjára adott válaszában a következőket mondotta: .Prónay Pál 1921 őszén elbocsátását kérte a nemzeti hadseregből, ennek következtében természetesen ekkor nem volt a nemzeti hadseregnek tagja." — 1922 juniusban, amikor magam ellen becsületügyi vizsgálatot kértem, éppen a hadbirósáson tárgyalt körülmények miatt báró Nagy Pál, a hidsereg főparancsnoka a vizsgálatot azzal tagadta meg, hogy én 1921 őszén nem voltam tiszt. A Zichy-párt klubavatáia. A Zichy János-féle keresztény nemzeti gazda* sági párt csütörtökön este megnyitotta uj klub helyiségét. Tabódy Tibor üdvözölte a pártot az uj klubhelyiség megnyitása alkalmával. Az üdvözlésre dr. Ernszt Sándor prelátus nemzetgyűlési képviselő válaszolt. — Pártunkat — úgymond — főleg egy gondolat jellemzi, mi a keresztény Magyarországot akarjuk. Kell lennie ebben az országban egy olyan komoly és magasabb eszméktől áthatott politikai csoportnak, ame'y nem gyűlölködik, hanem a haza sorsával törődik. Kell egy olyan pártnak lennie a közéletben, amely teljesen mentes a korrupciótól. Ezután pártvacsora volt, amelyen Zichy János gróf pártvezér pohárköszöntöt mondott: — A mi pártunkat — mondotta — két alappil'iérre épitettük. Ezek elsője az intranzigens keresztény világnézet, amely nem alkuszik, hanem őrzi a tradíciókat, amely nem eszköz egy cél elérésére, hanem önmagában egy cél. — A másik pillér a gazdisági erő koncentrációja, erőteljes gazdasági program, amely szintén önmagában cél. Megvagyok győződve, hogy Magyarország jövője attól függ, hogy milyen gazdasági politikát csinál. — Amikor mi kibontottuk a zászlót, azt akartuk, hogy becsületes ellenzék alakuljon, amely nem ellenzék l'art pour l'art, hanem smely minden kormányt szivesen fog támogatni, amely a konszolidáció érdekében a tőle telhetőt megteszi. Daruváry szerint a pánikot a jóvátéll bizottság határozatának késése okozta. A Temps csütörtöki száma nyilatkozatot közöl Daruváry Géza magyar külügyminisztertől, aki a Temps budapesti tudósítójának többek között a következőket mondotta: — A jóvátételi bizottság határozata, amely a magyar kormány közel egy év előtt előterjesztett kérését teljesítve, megengedi a zálogjogok feloldását, ipp idejében érkezett, hogy elhárítson egy olyan pánikot, amelynek a legkárhozafosabb következményei lettek volna hizánkra. — Az utóbbi időben noha a kormány minden intézkedést megtett a jóvátételi bizottság döntésétől váró kedélyek megnyugtatására, nagy aggodalom nyilvánult meg a magyar közvélemény körében és ez a lelkiállapot sajnálatos visszahatással járt pénzügyünkre. Mihelyt Páris ból megérkezett a hir, hogy a magyar kormány kérésének a zálogjogok felfüggesztése tekintetében eleget tettek, nyomban meg lehetett állapítani, mily nagymértékben járult hozzá ez a határozat a közvélemény idegességének Iecsendesitéiéhez. A magyarok rendkívül hálásak a jóvátételi bizottságnak ezért a lépéséért. Szükséges azonban az is, Ingy az a szellem, amelyben a jóvátételi bizottság határozni fog, megnyilvánuljon abban is, hogy a hatalmak minél hamarább aláírják a népszövetségi jegyzőkönyveket. Csupán a jegyzökönyvek aláírása után várhatjuk ugyanis, hogy teljesen megnyugodjék a közvélemény, amelyet rendkívül felizgatott a várakozás. Az aranykoronás költségvetés. A kormány Kállay Tibort bizta meg az arany- | koronás költségvetés és a szanálási terv kidolgozásával. Kállay Tibor lesz az összekötő Harding és a magyar kormány közt. A Népszövetség kiküldöttei revideálni fogják a költségvetést. A költségvetés ügyében az egyes szakminisztériumok már három-négy hét óta dolgoznak. Amint a Népszövetség pénzügyi bizottságának a kiküldöitei Budapestre érkeznek, a magyar kormánnyal együtt közösen revideálják a költségvetést. Ezek csak szóbeli tárgyalások lesznek, ame'yeken egyenkint meg fogják hallgatni a különböző tárcákat és mindegyik tárca iparkodik a maga tételeit igazolni. Igaz, hogy más tételeket erősen redukálnak, de egyes költségvetési tételeket fel kell emelni. Nagyjáb5I az eddigi tervezeten nem lehet sokat változtatni. A deficitek nagy részét az állami üzemek okozzák, ezt azonban nem a külföldi kölcsönnel tüntetik el. A pénzügyi bizottság kilátásba helyezte, hogy a magyar kormány az állami üzemek hiányainak fedezésére külön vehet fel a 250 millió aranykoronán kivül kölcsönt. Elfogadták a nemzetiségi nyelvekről szóló javaslatot. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy a nemzetgyűlés elnöksége nagyobbszabásu szociális akciót engedélyezett a tüdővészveszedelem leküzdésére. Március 3-án a tüdővész elleni védekezés javárt a parlament kupolacsarnokában fogadóestélyt rendeznek. A nemzetgyűlés mindenkor kivette a részét a jótékonyságot gyakorló akcióból, ezért a nemzetgyűlés hozzájárulását kéri ahhoz, hogy a nemzetgyűlés tagjainak illetményeiből fejenkint 200000 koronát levonhassanak az akció javára. A Ház egyhangúlag hozzájárul az elnök indítványához. A nemzetiségi nyelvhasználat. Az elnöki előterjesztés után a kisebbségi nyelvhasználat biztosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták folytatólagosan. Első szónok Mózer Ernő. Elfogadja a törvényjavaslatot, bár korszerűtlennek tartja. A magyar nemzet nobilitása már régen megoldotta ezeket a kérdéseket, amelyeket ez a törvényjavaslat van hivatva megoldani. Zsirkay János szólalt fel ezután. Visszautasítja a szociáldemokraták vádjait, mintha a háború elvesztését a mi kisebbségi politikánk idázte volna elő azzal, hogy elnyomta volna a nem Hűségeket, itt mindenki nagyobb ur volt, mint a magyar és aki megtanulta a magyar nyelvet, a legmagasabb közjogi méltóságot is elnyerhette. Etzel szemben az utódállamok mindenütt igyekeznek a magyarságot kisemmizni. Az uj szerb alkotmány kimondja világosan, hogy a hivatalokból ős a politikai jogokból a magyarságot ki kell zárni. A javaslatot nem fogadja el. „ Pintér László helyesnek tartaná, ha a kormány tisztviselői katasztert állítana fel s az egyes tisztviselők nyelvtudását vegye figyelembe. Intézkedést kér arra vonatkozólag, hogy a német iskolákat tankönyvekkel lássák el. A törvényjavaslatot elfogadja. Több szónok nem lévén, elnök a vitát berekeszti. A miniszterelnök válasza. Bethlen mintszterelnök: Nem akar a nemzetiségi politika védőjévé fellépni, mert maga is aktív részt vett benne és ezért érdekelt félnek érzi magát Nem lehet a háború következményeit a nemzetiségi politikára hárítani. Knal'er szavaira válaszol csupán, aki azt állította, hogy a közigazgatás a nemzetiségeket üldözte, igyekezett tudatlanságban tartani és ez bosszulta meg magát a háború végén. Helytelen volna, ha ilyen kijelentések ellentmondás nélkül haggoznék el. Sen'iit sem üldöztek azért, mert egyik vagy másik nemzetséghez tartozik, ezt le kell szögezni. Ha voltak hibák és a háború előtti közigazgatás nem rendelkezett szociális érzékkel, a magyarokkal szemben éppen olyan igazságtalan volt, mint a nemzetiségekkel szemben. Ami azt a vádat illeti, hogy tudatlanságban igyekezett tartani a közigazgatási nemzetiségeket, a tényekkel homlokegyenest ellenkezik, mert maguk a nemzetiségek nagyobb kultúrával bírtak, mint saját fajvéreink, kik a végeken laknak és Erdély területén kevesebb az analfabéta, mint a román királyságban. Ugyanez áll a szerbekre is. Ami azt az állítást illeti, hogy a szászok nemze'i kultúrájúkat nem tudják fenntartani, — ez sem áll. Ha vavilakinek nem volt oka panaszra, ugy a szászok voltak azok. — Szakács képviselőtársam a nemzetiségi kérdés kifejlődésének főokául a jobbágykérdés fejlődését tekinti. Van valami igazság ebben, azonban óva intem a képviselő urat attól, hogy tisztán ilyen gyökerekre vezesse vissza a nemzetiségi kérdést; hiszen lény az, hogy a középkorban nem a föld képviselte a vagyon értékél, hanem az ember, a jobbágy és nem az volt gazdag ember a középkorban, akinek sok földje volt, hanem akinek sok jobbágya volt Ez is bizonyítja, hogy a középkorban a földesurak nem pusztították a jobbágyságot; fordultak elő harcok, a jobbágyok és a földesurak közölt voüak ilyen harcok Németországban és másutt is a világon f ez egy általános tünet volt a középkor vége felé. Nálunk azonban e harcok nyomán közvetlenül törtek be a törökök és a nemzetiségek kifejlődésének igazi oka a török megszállás volt, következése volt a nemzetiségi kérdés annak a neutralista politikának, amelyet Ausztria akkor folytatott, amikor a törökök elvonultak és az üresen maradt területekre nemzetiségeket telepitettek be, még pedig azért, hogy Magyarország sorait megbontsák. — A háború után a magyar nemzetiségi politika megváltozol. Az a kiinduló pont, amelyen elindultak, teljesen elfogadhatatlan voit. Példa erre a Jászi-féle kanton rendszer, amely őrültség volt; ez a nemzetiségi politika csak arra volt jót hogy annsk adjon f igy vert az országban, aki annak ellensége volt A forradalmak u'án a Friedrich kormány idején látott napvilágot ez a rendelet, amelyre Knaller képviselőtársam hivatkozott. Ez a rendelet nagyjából fixirozza a kisebbségi jogok védelmét. — Hogy ma a kormány mégis uj rendelet kiadására kényszerült, ennek az oka az, hogy ez a Bleyer-féle rendelet nem tartalmazta a kisebbség pontos körülírását. Ez a rendelet nem volt végrehajtható. Az 1866-1868.44. törvénycikk alapján ezen politika alapelvei teljesen ki vannak fejtve. Azt hiszem, tovább menni e törvény bázisán - nincs szükség. Egy tekintetben azonban tovább megy a nemzetiségi politika és ez a kulturális térre vonatkozik. Régebben Magyarországon összetévesztették a nyelv használatát a hazafisággal. Abban a hitben éltünk,hogy aki nem tud magyarul, az nem jó hazafi; ez nagy tévedés volt. Be kell látni a tévedésünket, ez nincsen ellentétben semmiféle hazafisággal. — Meg kell állapítani, hogy a kormánynak nem kötelessége, hogy ahol a szülök nem kívánják, ott nemzetiségi iskolákat állítsanak fel. Sok helyen a nemzetiségi ajkúik azt kivánjá^ hogy magyar nyelven tanú'j inak a gyermekeik, ez tehát nem kötelesség, hanem jog. Azzal végzem, hogy a kormányrendeletet a magam részéről a legkomolyabban veszem és végre fogjuk hajtani Kérem a képviselőtársaimat.