Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-06 / 5. szám

SZEGED Szeged. 1924 január 6. Qrszág sorsáról van szó, amit ön állandóan veszélyeztet. A képviselő ur irta, hogy várjuk Francia Kis Mihály megváltó kézigránátját. Lendvai István: Nem írtam, de néha tényleg várom. Fábián Béla: Ha önnek lelkiismerete volna, akkor sok kellemetlen éjszakája lenne azok miatt, akiket az ön izgatásai után öltek meg. önök a tulajdonképeni gyilkosok. Lendvai István: Önök lázítottak. Fábián Béla: Én akkor fogságban voltam, mikor ön Göndörnek levelet irt. Ezutáa iizt kérdi Fábián, miért szükséges Héjjas kihallgatásához a miniszterelnök beavatkozása. Drózdy Győző: Mert ö az orgoványi fejedelem. Fábián Béia: Nyilvánvaló, hogy a 101-es bizottság és Héjjas között összefüggés van. Meliékkormányok melleit rendet teremteni nem lehet. Elsősorban a honvédelmi miniszternek keli tudnia, hogy van az országban egy titkos fegyveres tábor. A nemzeti hadsereg becsületének érdekében felhívja a honvédelmi miniszter figyelmét, hogy ne viselhesse mindenki a hadsereg egyenruháját. Majd Piroska szerelmi bánatával foglalkozik és kijelenti, hogy az illető urleány soha sem volt Piroskának jegyese és hogy egy esztendő óta Mezőberényben van férjnél. Vázsonyi Vilmos: Robbanó szerelmi bánat! Lendvai htván: Iiyen is lehet! Fábián Bsla (Lend?ai felé): Oiyan szerelem nincs, amely ráve te volna a képviselő urat, hogy kimenjen a narctérrs. A Somogyi gyilkosság ügyével foglalkozik eiután s a honvédelmi miniszterrel ös-zetüzése is támad. Végül :s Fábián megállapítja, hogy megtörténhetett, hogy a honvédelmi miniszter nem láthatta az eredsti iratokat és amelyeket elébe adtak, azok hamisítva vol'aí. Legyen végre konszolidáció ebben az országban — mondja — beszéde végén, amelyben ne legyen háziszer az ekrazit és a bomba. A javaslatot nem fogadja el. Gréf Csáky Káro'y honvédelmi miniszter refiek:ál ezután Fábián Béia egyes kijelentéseire és megállapítja, hegy rákfenéje a hadseregnek, hogy mindenki, aki valamikor tagja volt a hadseregnek, ma is mint annak tagja akar szerepelni, főleg ha zsiványságoi kövei el, Majd a Somogyi-iéle gyilkossággal, főleg azon részletével fcglalKOzik, hogy a gyilkosság idején egy nadrágot találtak, amely nadrág tulajdonosát is megtalálták. A nadrág az egyik soffáré volt, aki főhadnagyi, vagy hídnagyi rangban szolgált. A soffőr kijelentetne, hogy az autót kölcsön adta néhány embernek, akik kilétüket ,MOVE* igazolvánnyal igazolták. Az eljárás során kiderüli, hogy a MOVE nem adott ki olyan számú igazolván-okat, mint amilyeneket ez iiletők felmut t k Kö.be>zélások: Szóval a MOVE igazolta őket! A délutáni ülésen Széchenyi Viktor az első felszólaló, aki üres padok előtt a községi fogyasztási adók visszásságairói szólott. Rothenstein Mór a külföldi kölcsönről beszélt, majd kijelenti, hogy ma is szoros kapcsolat van a fajvédők és * kormány között. Szó! a fajvédő sajtónak a *uruslapokkal való összeköttetéséről. A S.adtum-nyomda nem kap ugyan szubvenciót, de az állami nyomdából kivettek egyes nyomtatványokat és átadták a Stádiumnak, amely tudvalevően A Nép és Szózat nyomdája. Ezért tartja lom^dianak a kornany és Qömbösék szemb,.n.i:h*át. Ezután áttértek az interpolációkra. Farkas Tibor: Kérdi, hot y a vá nok kölcsön céljaira v ó lekötése u án hsz-e szabadkeze a váropfli* >íban a kormánynak. Kiss M^yaárt: V.'s* J ^séfnek egyetemi tanárrá >mtén' k'neve<é-éi teszi szóvá. Eckhardt Tibor: A lim»novait üiközet emlékünn pélyeről, Nemes Bertáin adóügyekkel kapc'0 a"08 anomáliákról, Esztergályos János a lakáshivatali botrányos i téz tdisekről interpellált, majd Csik József a keresztényszocialisták szervezkedését tette szóvá. Az ülés vége fél 11 órakor. A dalárda hálája. Olyan régi az eset, hogy el lehet már mondani lélekveszedelem nélkül. Maga a dalárda is vagy megvan még, vagy feloszlott, vagy átalakult, — azt is elfelejtettem, hogy minek hívták. Működése mindenesetre arra az időre esik, amikor Balogh Károly még nem énekelt. Balogh azóta csak a tanácsi vitákba brugózik bele. A dalárda mindegyik tagja lelkes és lelkiismeretes dalár volt, fanatikusa foglalkozásának. Valljuk be azt is, — ne vegye sértésnek senki, — hogy kissé komikusak voltak. Apró, vidéki városkában föltétlenül ők az urak, a népszerűség bekasszálói, de mihelyt nagyobb nivóju zenekultura közepébe cseppentek, szögletessé váltak és a vezetés iramát már nem bírták el. Előkelő zenei vezéreknek kellett érkezníök, akik megtudják válogatni egyaránt a hangot és a műsort, hogy ne kacagjon a közönség, mikor azt hallja, hogy: Ha a föld Is-ten kalapja, ten kalapja,' Ugy hazánk bo—krétra rajta, kréta rajta. Botfülü ember nem irhát zene számára szöveget s még nagyobb a baj, ha a muzsikusnak nincs érzéke a ritmus iránt. Lehetetlen szövegek jóformán csak az Operaház régi müsordarabjaiban fordulnak elő, König Péternél soha. Pedig az Ő anyanyelve nem a magyar. De nincs az a szigorú cenzor az egyetemen, aki jobban megtáncoltatja az embert, mint Péter mester, amikor szöveget gyurat át a maga számára. "Ez azonban mind mellékes most, amikor a régi dalárdáról emlékezünk. Ugy történt, hogy a lelkes kis társaság — emelni akarván a nívót és gyarapítani a kedélyt — hangversenyt rendezett a Kassban. Régi jó szokás szerint összekötötte azt világpostával és szépségversennyel s kibérelte erre a célra az Otthont a Lloyddal együtt. A Lloyd helyiségei a mai szállodai szobák helyén terültek el és ilyenkor éltek a mamák a legnagyobb rettegésben. Mert ha ők az Otthon piros plüss karosszékeiben telepedtek meg, drága csemetéik bizonyára a Lloyd részén táncoltak. Szóval sosem a mamák szeme előtt. Ez pedig megbocsáthatatlan eljárás volt, hiszen a mamák régen elfelejtették, hogy épp igy csinálták valmíkor ők ís. Azért fogadta példátlan fellélegzés Kass jános tervét, amely megszüntette a báli Durch-Haust. A dalárda sokáig készülődött s mulatsága — ahogy mondani szokás — csupán erkölcsileg sikerült, anyagilag nem, jóllehet azon a társadalom íegelittabb (vagy elíttebb ? — már nem ís tudom) csoportja vett részt. De élt még Sipulusz, gyilkos szatirizálója sok mindennek, elsősorban a vidéki dalárdáknak. — Adósok maradunk a költségekkel, Kass ur, jelentette ki az elnökség. Semmi pénzünk, semmi jövedelmünk. Kass János nem tehetett mást, belenyugodott a váltczhatlanba. Annyi mindenki tartozott már neki, hogy ezt a tételt is odajegyezte a bizonytalan követelések közé anélkül, hogy a kávé árát fölemelte volna. (Akkor még nem volt szegedi lakos Schermann Kálmán s nem volt egységes szervezője az emeléseknek. Kass János naiv módon élte napjait.) A dalárda jövedelmei nem szaporodtak, a köznyomor egyre szélesebb lendületet vett, ellenben a dalárdisták urak voltak és hálásak. Egy este ravaszul elhelyezkednek a kávéház terraszán, odaérkezik Kass János s a megérkezése pillanatában belekezdenek a dalba. A karmester ugy kalimpál, mintha vitustánc bántaná. — Nagy jó urunk, mondja az ének megszakadásával, mi hálás emberek vagyunk és nem feledkeztünk meg az ön születése napjáról. Ez volt az üdvözletünk. Gyengeszivü Kass János elérzékenyedett. Mégis csak szép a figyelelem, akárhonnan érkezik. — Uraim, rebegte, uraim, ha megengedik, egy pohár sörre... — Majd már dalárdisták nem engedik meg! Nem telik bele két hét, a társaság ismét Csoportosul az erkélyen s ujabb hálarészietet ró le. — Uram, mondja a szónok Kassnak, mi szegény emberek vagyunk, szegény egyesületben, azért a hálát senkisem irthatja ki szivünkből. Kinyomoztuk, hogy nevenapja van a nagyságos asszonynak, voltaképen őt illeti a dal. A kávéház vendégei vegyes érzelmekkel szemlélték az ünnepséget, Fáry István és Simák Ferenc abbahagyták a dardlit, Strausz Miklós a primhangról mondott véleményt Ivánkovics Árpádnak Nyilasy Pál előre következett a sarokasztaltól, nekitámaszkodott a billiárdnak, tenyeréből tölcsért csinált, hogy egyetlen taktust se veszítsen el, Koós Elemér heves komolysággal járt föl és le, Lichtenegger Gyulának a cséplőgép bugása jutott eszébe. — Uraim, rebegte Kass János ínég mindig meghatottan, a feleségem szívesen látja önöket egy pohár sörre. Ki látott már dalárdistát... Ettől kezdve azonban fel volt dúlva a kávéház békéje. A dalárda véget nem érő nyom ázásba fogott, kipiszkálták a Kass-család minden Vöinnapját, a gyerekek születését, himlő elleni be utasuk dátumát s olyankor mindig megjelentek az erkélyen danolási szempontból. — Uraim, állt végre eléjük Kass, az önök tartozása régen le van róva, a dalárda uri módon és pazar bőkezűséggel fizetett. A számlát kiegyenlítjük s nagyon köszönöm eddigi szíves figyelmüket. Most pedig máltóztassanaik helyet foglalni, kinek hol tetszik s adjuk át a terepet folytatólag a cigányoknak. A dalárok torkába befagyott a hang, elvonultak. — Ilyen smucig fráter is kevés akad, mondta távoztukkor méltatlankodva egy félreismert hőstenor. pSSÍíL Belvárosi Mozi Vasárnap, január hó 6-án Az idény legsikerültebb szatirikus vígjátékai A Vígszínház volt kasszadarabja : Ilyenek az asszonyok. Seribe „Egy pohár viz" cimü szatírája filmen, 6 felvonásban. A főszerepben: MÁDY CHR1STIANS. Azonkívül: A def@ktívzs@ni. Nordisk vígjáték í felvonásban. Előadások kezdete: Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Telefon: UA»j Telefon: Igazg. 11*85. fTlQjCI Pénztár 4r>5. Januar hó 6-án, vasárnap Halálszakadék. Artista történet 6 felvonásb n. Főszereplők: Luciano Albertini és Puíty Lya. Egyidejűleg: Hiínny Poptenne! A milliomos milimári. Fi'mtréfa 3 felvonásban. Előadások: Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. CIPÓI Gummitalpu fekete. . . 160.000 bagaria . . 175,000 Női box félcipő.... 70 000 » n h lakkcaplival 75 000 Robicseknél, Feketesas-utca 16/ Ródlik és gyermekszánkók már 20 ezer koronától k iphutók legerősebb kivitelben (nem bazáráruk) a Mandel kocsigyár famegmunkáló osztályában. m VISZKETEGSÉG, rthesség, sömiir ellen használja a rég bevált n n T I S K n B I n-t; magyar neve BORÓKnKEIfŐCS. Kapható Minden gyógyszertárban. 151 Gyárija: KOZHOCHEMIA RT. Bud.pest, VH, Dembinszky-u. 4. A legszebb és legizlésesebb NYOMTATVÁNYOK Szegeden a DÉLMAGYARORSZÁG •nyomdábin készülnek, Petőfi S.-sugárat 1 sz. Telefon 16-54