Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

SZBOBD Szeged, 1924 január 1. lések kOvefkeziek, amelynél a deíektiveknek minden erejüket meg kellett feszíteni, hogy vallomásra bírják a merénylőket. Kiderült, hogy a bombát Piroska szerezte, Bőlöny tanította Sinkót a bombadobásra, Sinkó pedig végrehajtotta a merényletet. A merénylet előkészületei. A Szeged munkatársa a legmegbízhatóbb helyről a kővetkező, eddig még ismeretlen részleteket tudla meg a bomba dobásáról: Ez a társaság, amelynek nyolc tagja a szegedi rendőrség izuteréniébea ül nwgánzárkában, már két év előtt, 1921-ben is akart hasonló merényletet elkövetni Piroska János főhadnagy kezdeményezésére, de akkor többek rábeszélésére sikerült őket eltéríteni ettől a borzalmas tervtől. Néhány hónappal ezelőtt pedig a csongrádi kereskedők fényes összejövetelt tartottak, amelyen több Kint ezer kereskedő jelent meg. Ekkor bűzbombákat akart az ébredő társaság a terembe dobni, azonban még az utolsó percben sem tudtak bombákat szerezni és igy el kellett állniok a merénylettől. A társaság azonban nem tágított. Mindenáron el akartak valamit követni a zsidók ellen. Kapóra jötl a Zsidó Nőegylet karácionymásodnapi bálji. A bál elő t néhány héttel már megbeszéléeM tartoltak a merénylők, rendszerint nyilt kávéházban. Piroska János ekkor megkérdezte a társaság tagjaitól, bogy ki volna bajlandó a bombát a terembe dobni. Senkisera vállalkozott, mire Piroska főhadnagy a legprimitívebb műveltségű és lelkületű emberhez, Sinkóhoz fordult és azt kezdte kapacitálni. Sinkő eleinte vonakodott. Ekkor Piroska a büszkeségére aksrt hatni és ezt mondta neki: — Hát gyáva vagy ? Akkor nem jöhetsz közénk l — No majd megmutatom Le Jelelte eire Sínké. tMr ^ A terv tetiít Készen volt és már teltest is találtak. Bölöny ezután jóformán mindennap adott leckét a parasztgyereknek egy kézigránát mintájára elkészített fabibuvai Néhány nap múlva Sinkó már nagyon előrebamdt a bombadobásban. Karácsonykor már teljes biztonsággal dobott és minden igyekezetével azon volt, hogy minél ügyesebben tudja kezelni a bombát. Kaiácsony másodnapján azután ugy beszéljék meg, hogy pontban éjfélkor fogják a bombát bedobni a Magyar Király ablakán. Hogyan dobták a bombát? Néhány perccel éjfél előtt azután négyen meg is jelentek a Magyar Király-ban. Először bementik a kávéházba, ahol társai* ültek, néhány szót váltottak, majd Sinkó László, Bőlöny Miklós, Piroska János és Sági János ismét kimentek az uícára. Piroska mégegyszer kioktatta Sinkót, bátorította és azt mondolta neki, hogy a lomba csak kakaóval van megtöltve, de azért a dobás után azonnal szaladjon el a Csemegi Károly-ulcán, nehogy a zsidók meglássák. Ezután Piroska és Sági a Szentháromság-téren helyezkedtek el, hogy figyeljék a járókelőket és az esetleg feltűnő csendőröket. Bölöny és Sinkó pedig a Csemegi- utcába mentek. — Föl tudsz odáig dobni ? — kérdezte a lámpa alatt Bölöny. — Hát persze t — volt a felelet. Ezután Bölöny álment a másik oldalra, azzal az indokolással, hogy majd ő figyel. A toronyban elharangozták az éjfélt. Senkisem volt a környéken, a csendőrök fiz perccel előbb mentek őrjáratukra. A teremből a négyes taktusai hallatszottak. — Na dobd márt Nincs itt senki, — szólt át a másik oldalról Bölöny. Erre Sinkó, hogy semmi föltűnést ne keltsen a fény, cigarettájának végével akarta meggyújtani a bomba gyutacsát. Hó hullott azonban, a gyutacs nem gyulladt meg. Erre álszaladt Bölöny Sinkóhoz, elővette zsebkését, levágoít a kanócból, majd ismét átszaladt a másik oldalra. Sinkó ekkor ismét hozzáért cigarettájával a gyujtózsinórhoz, mire az sisteregni kezdett. Két másodpercig tartotta igy Sinkó a kezében a bombát, mikor Bölöny hangosan átkiáltott: — Dobd már, mert robban! Ekkor dobtp azután Sinkó az emeleti elsé ablakba a bombát. Nem vártak semmit, hanem a Csemegi-utcan fölfelé gyors futásnak eredlek. Piroskáék pedig, amikor hallották a detonációt, a Szentháromság-téren át szaladtak a városból kifelé. Égy öregasszony. Teljesen néptelen volt az u'ca, ugy hogy senm sem M*k.u« .UceL A Csemegi-u'ca végén azonban egy rozoga földszintes nazoan utuk egyedül egy öregasszony, aki a gyors és kemény lépésekre figyelmessé lett. Mivel azt hitte, hogy verekedésről van szó, kinyitotta azonnal az ablakot és egy embert látott elfutni a lámpa ala t. Ez volt Sinkó. Bölöny gyorsabb futó volt és igy őt nem láthatta az asszony. Ez az öregasszony adta az első pozitív támpontot a detektiveknek. Személyleirást nem tudott adni, csupán annyit mondott, hogy alacsony, zömök ember volt. Hosszas utánsgondolás után tudta csak megmondani ruházatát és igy a kucsmáról és a bekecsről ismertek rá Sinkó Lászlóra. A detektívek ezután kikutatták, hogy Bölöny volt a másik társa és a szemtanuk vallomása alapján még pénteken délben az ébredő társaság valamennyi tagja a rendőrségen volt. A bizonyítékok. A detektívek megtalálták egy házkutatás alkalmával azt a kis vaskazettát, amelyben a gránátot Piroskáék lakásán tartották. Valamint megtalálták azt a kézigránátalaku bábut is, amellyel Sinkó a merénylet előtt gyakorlatozott Bölöny vezetése alatt. Ezeket a deliktumokat azonnal átadják a rendőrök az ügyészségnek és igy olyan tárgyi bizonyítékokkal rendelkezik az igazságszolgáltatás?, hogy hiába von-dk vissza esetleg a merénylők beismerő vallomásaikat, a tárgyi biz»nyiték9k alapján semmi sem lehet kétséges. A detektívek kezén ezeken kivül számos más tárgyi adat is van, följegyzések, levelezések stb., ezeket mind i házkutatásoknál találták meg a (zegedi detektívek. A gránát nyelét azért nem tudták beszerezni, mivel azt a merénylet elölt Pimka lakásán letörték a gránátról és elégették A detektívek egféb*ént be'venszer hallgatták hi három nsp sls t P ro k »K*t és a hetvenedik kihallgatás, amikor m >r a tettesek agyon voltak gyOtörvs a fáradtából és álmatlanságtól, végre mindent bevallottak A merénylők megérkeznek Szegedre. A kora reggeli órákban érlesités érkezeit Szegedre, amely írről számolt be, bogy hat szegedi detektiv hétfőn délután két óra 44 pitekor a budepesti személyvonattal érkezik Szegedre és magukkal hozzak a borzalmas csongrádi karácsonymánodnapi merénylet nyolc előzetes letartóztatottját. A rendőrségen ekkor már minden preventív intézkedést elrendeltek, hogy kellő aparátuisal fogadják a merénylőket. Déii féltizenkét órakor azután ujabb telefonje'entés érkezett dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsosho:, smelyben Félegyházáról számolt be a deíektivcsoport vezetője, hogy reggel tiz órakor indullak el külön kocsin Csongrádról, az utazás minden incidens nélkü! folytatódott Félegyházáig, a merényiek szótalanul ülnek be /e i, a csendőrök és letektivek között. Féi^yhiián elérték a fcecikfröé i személyvonatot, amely egy órával raegeiÖzÜa bud«p2Síi személyvonatot ti igy t mtrénylSk már egy óra 36 pzrekor megérkeznek Szeged állomására. Az állomás. A jelentés mejérkezése után minden rendőri intézkedést mcgfcltek. Megerősített rendőrörjáratok cirkálnak 1 főbb utvonalakon, a Boldogssszony-sugárutn és az állomás körűi pedig föltűnően nagya£»u rendőrök helyazkedtek el az utcakere3zteéssknél. A Gizella-tér felé iovasrendőrök clkáinak. =É= Nefelejcsek. Irta : Juhász Gyula. II. Mári néni. Barátom, a tudós, vakbuzgó hivő volt. Csak nem a láthatatlan Istenben hitt, hanem a természettudományban, amely látható tényeken és kísérleteken alapul. Én igen alázatos lélek tudok lenni, ha akarok és tisztelek minden hitet és becsülök minden meggyőződést, ha látom, hogy az boldogítja azt, aki vallja és ha érzem, hogy az ellenkezője boldogtalanná tenné. Tiszteltem barátom nézeteit is. Ez a nagyon komoly és nagyon alapos férfiú különösen a csodák ellen küzdött jobb ügyhöz mél:ó buzgalommal, pedig jól tudjuk, hogy minden csodálatos, ami van és hogy a lehetetlen hite és reménye nélkül nem lenne érdemes élni ezea a földőH. Ibsen óta mindnyájan Nóra gyermekei vagyunk. — Érdekes például — mondotta többek között barátom, a tudós — hogy a szentek lassankint kivesztek a világból. Volt idő, amikor csapatostól támadtak, benépesítették a pusztákat, megtöltötték a cirkuszok porondját és a martirológ^im, ez a hatalmas könyv, szűknek bizonyult a befogadásukra. Nincsenek többé szentek és ma már csak a tudománynak vannak vértanúi. Valóban a föld n«;m lehet el vértanuk nélkül, akár a haladásért mennek halálba, akár a homoiuzionért. De azért a szentek sem vesztek ki a világból, csak nem avatják őket azzá olyan nagy számban, mint a régi időkben. Sokkal több szent van, mint azt a világi bölcsesség, vagy ostobaság gondolja és nincs az életnek olyan magassága, vagy mélysége, ahol ne találhatni rájuk az ember, ha keresné őket. De manapság Diogenes is mással van elfoglalva. Szent Zita szolgálóleány volt, Szent Vendel pedig birkapásztor. Mégis ráértek szentek lenni. Ma különösen a szegények között rejtőznek, hiszen az evangélium mondj«, hogy ők a boldogok, akik szükséget és üldözést szenvednek és ma a gazdagnak még nehezebb a mennyek országába jutni, mint régen, mert ma a gazdagság nyilvánvalóbban igazságtalan, mint a régieknél, ahol a hatalom és a kincs felülről jöttek. Én magam is jól ismertem egy szerény és kedves szentet, aki, ha a középkorban él és királyi családból való, belekerülhetett volna az Acta Sanctorum tómusaiba. De ö olyan alázatos és egyszerű sziv volt, hogyha megtudja, bizonyára eleve tiltakozik e megtisztetés ellen. Mári néninek hívták és egész élete Itten szolgálatában telt el. Ez a tiszta és derűs lelki hajadon mindif ' Okozott, rnert mindig az irgalmasság testi í • c eiekedeteit gyakorolta. Megszentel mirv.r i, ^iv-I csak foglalkozottt. Imádság volt a hó munkája, mert angyali türelemmel és mos*VM,o kedvvel végezte, imádság volt a szórakozása, mert virágokat ápolt vagy madarakat etetett és imádság volt az éjszakai nyugodalma, mivel mindig szent történetekkel álmodott. A földet a siralom völgyének tartotta, de ezt a völgyet az eréiy liliomával és a jóság rózsájával igyekezett teleültetni. És költészet volt az élete, mert minden jártában-keltében a végtelenség távtiait látta és szüntelenül maga körül érezte az ingyalok szárnyának csattogását és a derűs agy borús ég kárpitján tul az Örökkévalónak jranyos trónusát sejtette. Mikor kenyeret szegett, az uolsó vacsorára emlékezett és ha a világi tömök fehér asztalánál helyet foglalt, akkor i !kánai menyegzőre gondolt. Tudta, hogy az emberek gonoszok és ostobák, de azt is tudta, hogy Isten meghalt értük és igy neki kötelesfcge velük élni. Az örök üdvösségre vágyódott, de az élet mulandó szépségeit sem becsülte le, mert azok is tőle erednek. A könyvekben az igazat kereste és a szépet is igaznak goadolta Szeretett böjtölni, mert tudta jól, hogy utána ntlyen édes az üanepi kalács és szeretett szer/edni, mert a szenvedés az örömök legmélye>b forrása. Igy élt Mari nini az egyszerűség bölcsességében és igy hat meg boldogságosin. Mikor érezte, hogy végi ér a rövid álom, amelyből az örök vatóra cortd, előre kikészítette fehér ruháját, mint az tg menyasszonya, elbúcsúzott a házbeliektől, mg egyszer megnézte a csillagokat, megöntözte a virágokat, azután lefeküdt ágyába, mint egy íiindennel megbékéli Antigoné, és várta azt, amirt oly jól fölkészült egy hosszú és ártatlan eleten keresztül. Még a csoda ssm hiányzott ebből j. életből: utols5 perceiben egy fecske repült az ágya fejéhez és énekével ringatta el. Barátom a tudc*. meghatottan hallgatta Mári néni történetét és az igazság kedvéért mégis megjegyezte, ho°* a nem tesznek különbséget hivők # hitetlenek között.