Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Szeged, 1924 január 1. SZEGED 3 Az állomás már tizenkét órakor igen mozgalmas képet nyújt. Rendőrök jelennek meg egy főfelügyelő parancsnoksága alatt. Megszállják a perron', őrszemek állanak végig, az utolsó kijáraton lul is. A vonatra várakozók csoportjának föltűnik a szokatlanul nagy rendőri készenlét és találgatások indulnak meg. Vájjon kire várnak ? — kérdezik egymástól. — A csongrádiak jönnek! — mondja egy jól beavatott. Negyed egy órakor a perront teljesen kitritik, senkit sem engednek bi a kijáratokon. Az elutazók is esik a legnagyobb igazolás u'án juthatnak ki a vonathoz. Amikor a kecskeméti személyvonat jelzése hallatszik az állomás harangjain, a rendőrök egyetlen embert sem engednek a perronon tartózkodni, a deteklivaken kivül a Szeged munkatársa az egyetlen civil, aki a perronon tartózkodhatik. Megérkezik a vonat. Lassú, kényelmes gurulással ér a mintegy 8—10 kocsiból álló személyvonat a perron középső részéhez. Az utolsó kocsi közvetlenül a kijáratnál áll meg. Ezt a kocsit csatolták Csongrádon hozzá a vonathoz, ez hozza a nyolc merénylőt. A harmadosztályú kocsi első és hátsó kijáróján két két fegyveres csendőr tartózkodik. 4529-es számú ez a régi festésű, egyszerű személyvonatu vagon. Fejek jelennek meg a jégvirágos ablakokban. Sápadtak és szakálasafc. Csak homályosan lehet, látni őket. Elsőnek néf y detektív ugrik le a lépcsőről. Mosolyognak. Azt mondják: — Hát itt vagyunk ... A pályaudvar parancsnoka sietteti az utasok kiszállását, addig egyetlen merénylő sem hagyhatja el a kocsit. Néhány perc. Mindenki kiszáll és mindenki az utolsó kocsira néz. A rendőrök kiürítik ismét a perront. Megkezdődhetik a kiszállás. Csendőrök, detektívek és rendőrök sorfalat álnak a vagon előtt. Két összeláncolt, gyűrött, sápadt alak száll le a vonatról elsőnek. Megállnak a lépcső előtt, széjjel néznek. Az egyik Bölöny Miklós, a másik Piroska György. Piroska félrehúzza a száját, amikor meglát, már Csongrádon találkoztunk, a csendőrörszobán. Elegáns fekete télikabát van rajta, szilakin gallérral. Fehér zsebkendő fityeg ki hetykén a szivarzsebéből. Meglengeti a szél, mim egy zászlót. A kezéhez van láncolva Bölöny, a hires dobó. Lehajtja a fejét. Széles karimájú, sárga kalap van a fején, rövid, kopott kabát. Pár percig állnak összekötözve a lépcső előtt, aztán két detektív és két caendőr között megindulnak a kijárat felé. A második pár száll le a rendőrfal közölt. Kasztéi és Sinkó László: a tettes. Mosolyog a gyerekarca, ugy tesz, mintha nem tudná, miről van itt szó. Kis batyu van a hóna alatf. Báránybőrsüveg kucsmája van, rövid bélelt bekecs. Csizma és bricsesznadrág. Falusi legény ez az ember, aki a borzalmas merényletet követte el szent karácsony másodnapjának éjszakáján. Kasztéi kicsit szomorú. Hallgatagon indulnak meg ők is. Azlán egymásután szálltak le a 4529-es kocsiból két-két csendőr előtt a többiek. Zubek és Sági, Aztán utolsó párnak Forgó és Fülöp. Csendörök és detektivek mennek utánuk és a nagyon szomorú menet leér az állomás elé. Végig az utcákon. Az áliomás épülete előtt néhány percre mega menet. Az összeláncolt emberek sorba 'Hnak, majd kettősrendekbe fejlődve, két-két jjejektiv és két-két rendőr között elindulnak át ^ ,éren. A villamosok utasai kijönnek a pervan°t'0' onnan né2ik 8 merénylőket. A tér teli cpm .Y^ncsiskodóval. Csönd van. Egy szót A v senki' I utcán át a Boldogasszony-sugár• nli A menef- Az utca két sora, mint a &y8,0gi*rón mennek a merénylők egymáshoz tanColva_ Aztán a 0iieiIa_,ér, két lovasrendőr fa VeiUnk szcmbc Megfordulnék l8 iaJÖme,8 V,í2a«oriliák a merénylők mellől. A Jókai-utca és a Kárász-u'ca. Itt már alig lehet menni, annyi * nélö Rcndörökrek kelI közbelépni, hogy nnnoen akadály nélküi érlflnk el a városháza elé. A S,éche Méren ál vé a városháza elé ér a me„«. Ma dfiem czesrre nenő tömeg van dt. Kendörök kordjna nyit szabad utat a kapuhoz. * városházán. Itt dr. Bottka Sándor rendőrfótanacsos veszi át a delektivcsoport vezetőjének jelentéséi. Amig ez tart, a menet megáll. — Melyik a merénylő? kérdezik mindenfelől. Egy perc Blatt mindenki ludja, ho?y Sinkó Lá'z'ó az az alacony bekecses parasztfiú, aki most már lehajtott fővel megy a második párban. A merénylőket először a pincében levő deiektivszobíkhoz vezetik, itt leteszik csomagjaikat, pár percig várnak. Aztán a foglár fölveszi személyi adataikat, ugyanabba a vastag könyvbe irja be a törzsfoRlár, amelyikbe minden „szuterénts" ember kerül. Külön msgánzárkába zérják egyenkint a nyolc merénylőt, a csendőrök csak askor hagyják el ezt a szük folyosót, amikor már az utolsó mögött is becsukódott a rács. Este 9 óráig a merénylők senkivel sem érintkezhetnek, senkit sem bocsátanak be hozzájuk, még a detek iveket sem. Megvárják, mig megérkezik Borbola rendőrtanácsos és Wiber rendőrkapitány, az elEŐ bombamerénylet eredményes nyomozásának vezetői. A rendőrség egyetlen tisztviselője sem mehet be ezekhez az emberekhez, csak majd este az a két minden elismerést megérdemlő rendőrtiszt, akik az elsők voltak Magyarországon, elfogták azokat a merénylőket, akik bombát dobtak szent karácsony második napján — és ébredők voltak. A főkapitány és a rendőrtisztviselők Szegeden. Már a délelőtti órákban telefonon értesite'ték a szegedi rendőrségi kerület vezetőjét, hogy este fél tiz órakor fognak a félegyházai személyvonattal Szegedre érkezni a rendőri nyomozás vezetői: dr. Szalay József főkapitány, dr. Borbola Jenő tanácsos, és dr. Webet Árpád rendőrkapitány, valamint a detektívek. Megváltozott útiterv miatt azonban — miután a csatlakozás lekésésétől lehetett tartani — már este 8 óra 13 perckor megérkeztek a nyomozás vezetői a Szeged-Rókus-állomásra, mivel Szentesen és Vásárhelyen át indultak Szeged felé. A három hatalmas munkát végzett rendőrtisztviselőn kivül megérkezett a vonattal hat de'ektiv is, akik nehéz munkájukat szintén skerrel látták el. Csongrádon csak egyetlen detektív maradt, aki bizonyos dolgok elintézése után, valószín tiieg szerdán érkezik meg Szegedre. A detektivek hatalmas kofferekben és kosarakban hozták magokkal a merényletre vonatkozó összes iratokat és bűnjeleket. Magukkal kozták azt a kakaó bombát amit a hid alatt találtak, valamint nagymennyiségű ekrazitot, fegyvereket és muníciót. Egy szegedi magyar művész Skandináviában Stróbl István külföldi tapasztalatairól. Szerdán viszik át a merénylőket az ügyészségre. A nyolc merénylő a Szilveszter éjszakái a szegedi rendőrségi fogdában töltötte. A három rendőrtisztviselő megérkezése után sem engedlek be magánzárkájukba senkit sem. Senkivel sen érintkezhetnek, ez annál nehezebb, mivel cellájuk sincs egymás mellett. Délután a detektívek megmotozták őket és ez alkalommal mindannyiuknál jegyzőkönyveiken kivül — amelyekben ugyancsak értékes jegyzetek vannak — elég sok pénzt találtak. Bölönynél több mint félmilliót találtak, Sági volt azonban a legszegényebb, nála csak százezer korona volt. A merénylőket előreláthatólag csak újév másodnapján viszik át az ügyészségre, mivel Borbola tanácsosnak még s?ámos jegyzökönyvet, valamint lajstromot kell elkészítenie újév napján. * És végül a csongrádi merénylet krónikájának u'olsó soraiba ide kell irni, hogy a szegedi rendőrök, Borbola rendőrtanácsos, Wéber kapitány és az a tizenöt detektív, fkik fáradhatatlanul dolgoztak, az öreg esztendő utolsó napján hálás, elismerésreméltó, nagyjelentőségű eredményt értek el. Utolsó szavaknak tesszük ide Szalay József dr. főkapitány szavait, amiket hétfőn este mondott a Szeged munkatársának: — Nem az én érdemem az eredmény, hanem Borboláé, IVéberé és a detektiveké. De a rendőrök: kötelességüket teljesítették csupán. Piroska jánost Budapestre szállítják. Késő éjszaka telefonálják Kiskunfélegyházáról: Piroska János főhadnagyot Joorerd főhadnagy két csendőr fedezetével Budapestre szállítja, ahol a kaianai ügyészségnek fogják átadni. Az éjszakát Kiskunfélegyházán töltik és hajnali bárom órakor folytatják utjukst Budapestre. Ma, Szilveszter éjjel van Csongrádon a földmunkások bálja, mindenfelé beszélik, hogy a társaság mára is halálbált akart rendezni. Az a bomba, amelyet ma használtak volna, a bűnjelek között van. Piroska családja, mint megállapítható, a forrrdalom idején igen rossz anyagi viszonyok között élt és csak egy nádfedeles kunyhójuk volt Csongrádon. Az ellenforradalom alatt kezdtek meggazdagodni. Szállítói lettek a nemzeti hadseregnek és ettől kezdve gyarapodtak. Tény, hogy egy idő óta nagy lábon éltek, napireden volt náluk a mulatozás és lakkcsizma és szílszkin-bunda volt a mindennapi viseletűk. Vér György. (A Szeged tudósítójától.) Stróbl István, a szegedi származású neves magyar karikaturista, aki az utóbbi időben olyan jelentős kaiföldi sikereket ért el rajzaival és karikatúráival, a napokban hazajött Szegedre, látogatóba. Január végéig marad itthon, azután visszautazik Stokholmba és májusban, a svéd sprtszövetség megbízásából a párisi olimpiádra megy, hogy az olimpiád résztvevőit lerajzolja. — Az olimpiád három hónapig, julius végéig tart — mondotta Stróbl István, amikor a kávéház egyik sarok asztalánál sarokba szorítottuk kérdéseinkkel —, azután, visszautazom Skandináviába és ősszel, ha csak valami előre nem látott akadály közbe nem jön, Amerikába teszem át főhadiszállásomat. A fiatal művész karriérje merész ívelésű. Itthon, Magyarországon, ahol a gazdasági nyomorúság minden művészi törekvés elé szinte elháríthatatlan nehézségeket gördít, ahol komoly, beérkezett tudósok, írók sem kapnak megfelelő publicitást, ahol már egyre kevesebb értékes elme termel hivatottságból, lelkikényszerből az iróasztalfiók számára, — a fiatal tehetségeknek éppenséggel nem adódik tér, amelyben kifejthetnék tehetségük legjivát, amelyben érvényesülhetnének. Itthon, Magyarországon, valahogy ismét elmaradtunk Evrópától. Kedélyes asztaltársaságok pillanatnyi szórakozását jelenti csak, ha ugyan jelenti az a karrikatura, amely művészibb is lehet minden hazugságig idealizált portrénál és amely külföldön már elérkezett oda, hogy komoly, müvészetszámba veszik. Stróbl István szerencsére még a végső beletörődés, lemondás előtt külföldre ment. Első állomása Ausztria, Bécs volt. Néhány szép siker után Cseh-Szlovákiába ment át, onnan Dániába, majd Svédországba költözött. Rövidesen feltűnt rajzaival, karrikaturáival és a legelőkelőbb lapoktól kapott szerződési ajánlatokat. Szerződtetett munkatársa lett Vore Damer-Vore Herer nek Skandinávia legelőkelőbb hetilapjának, az Idraetts Bladet és a Berlinska Tidende napilapnak, ezenkívül egész sereg kisebb folyóiratnak, élclapnak. Az Idraetts Bladet őt kü dte ki az elmúlt nyáron a göteborgi olimpiádra, egyetlen hivatalosan kiküldött dán rajzoló volt. Göteborgban érte el legnagyobb sikereit. A versenyen résztvevő játékosokról készített karikatúráit albumba foglalták és tizenötezer példányban adták ki. Az a'bum általános feltűnést keltelt, pedig az olimpiádon világhírű rajzolókkal kellett megküzdenie. V. Gusztáv svéd királyról is készített egy jól sikerűit karikatúrát. Sikereinek híre gyorsan elterjedt. Egyre-másra kapta a meghívásokat. Különösen a stokbolmi lapok versenyeztek érfe. A göteborgi olimpiád lezajlása után el is fogadta a slokholmi lapok meghívását és azóta állandóan Stokholmbm tartózkodik. Stróbl István karrikaturisl* éles szemével meg ludja látni a dolgok jeP^-tességét, impressziót ha nem is fotográfiák, de föltétlenül karakterizálnak. Beszélni IB érdekesen beszélt külföldi tapasztalatairól.