Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-02 / 275. szám

w w SZBQBD Scegcd, 1928 december 2. — A belügyminiszter azt mondotta, hogy a favédők a bombamerénylőkkel szimpatizálnak. Kik azok, akik szimpatizálnak velük? Álláspontját legutóbb pártja szegedi gyűlésén is kifejtette. Eszerint tiltakozik az ellen, hogy a fajvédők politikájával szemben bármiféle erőszakos cselekményt is kapcsolatba hozzanak, mert épp a fajvédelmi politikát kompromittálják az ilyen cselekedetek. Ulain politikai szervezkedését ugy kell felfogni, hogy az a beteg politikai helyzetből fakadt. Majd arról beszél, hogy amikor a fajvédők kiléptek az egységes pártbői, a kormány cikkeket helyezett el vidéki lapokban, amelyekben súlyos vádakkal illette őket; a cikkek a miniszterelnökség pecsétjével voltak ellátva, de mikor a párt azokat szóvátette, a miniszterelnök dezavuálta a közleményeket. — A letartóztatott bombamerénylők azt mondják, hogy a fajvédők... Rakovszky Iván belügyminiszter közbeszól: A letartóztatott bombavetők azt mondják, hogy a fajvédők az okai az ilyen cselekményeknek. Eckhardt Tibor ezután a fajvédők üldöztetéséről beszél. Szóváteszi Homoródy főispán felfüggesztését, ami szerinte azért történt, mert a főispán Lendvaival szimpatizált. Mikor ilyen éles intézkedéseket tesznek a fajvédők ellen, akkor a gyűlések betiltásával a kormány nem teszi lehetővé, hogy a közvé'emény alkotmányjogával élve, kifejezést adjon felháborodásának. Nem lehet aztán csodálkozni rajta, hogy exaltált emberek maguk is törvénytelen eszközökkel igyekeznek kivivni a maguk igazát. Bobula összeesküvése nem egyéb, mint egy jőszándéku, bár minden tekintetben elitélendő cselekmény, amelyért azonban a politikai felelősség a jelenlegi kormányt illett. (Nagy zaj és ellentmondás a jobboldalon.) A kormány a rendőrség uralmát akarja, de a rendőri uralom kétféle követelményt éleszt fel. Az egyik az, hogy a rendőruralomnak értelmesnek kell lenni, a másik az, hogy becsületesnek kell lenni. Kéri a kisebbségi vélemény elfogadását A belügyminiszter váiaaza. Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter reflektál Eckhardt kijelentéseire. Megállopltották, mondotta, hogy rezsimváltozdsra irányuló puccskísérletről van szó s most akad egy csoport, amely állandóan kifogásolja, hogy a kormány ezt a puccsot meg akarja akadályozni. Eckbardt képviselő ugy tűnteti föl a dolgot, mintha egyetlen nacionalistapolitika « kalandorpolitika volna. A miniszter idéz itt a Szózatból. Eckhardt Tibor: Folyton politizálnak 1 Rassay Károly: Bombával tehet politizálni, de kinyomozni már nem szabad, már az politika l Rakovszky belügyminiszter védelmébe veszi Eckhardt támadásaival szemben Hetényi főkapitányt és a rendőrséget. Ami a kormányt illeti, a fajvédőkhöz közelálló sajtó hazaáruló színben tüntette föl a kormányt. Súlyos vádjaikkal szemben engedjék meg a fajvédők, oogy mi is megadjuk a méltó választ t (Helyeslés és taps.) Ezután személyes kérdésben Pakots József tiltakozik Eckhardték vádjai ellen, mintha befolyása lett volna neki, vagy Vázsonyinak a Döhmel-űgyben. A szavazás. A szavazást megelőző zajbin a Pesthyt felváltó Huszár Károly elnök Rakovszky Istvánt csendre figyelmeztette. Mire ez igy szólt: mNe tartsa magát olyan nagyra I* Ezért Huszár Rakovszky Istvánt rendreutasította. Most szavazásra került a sor a mentelmi bizottság három javaslata fölött. Az elsőt: Ulain mentelmi jogának felfüggesztését egyhangúlag elfogadta a Ház. A másodikat, hogy Ulain további fogvatartására a Ház a bíróságnak szabad kezet enged. — Szótöbbséggel szintén elfogadták. A mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy hasonló körülmények előfordulása esetén arra hivatott szervek azonnal hívják össze a nemzetgyűlést, — nagy többséggel leszavazta. Majd hosszabb vita után elfogadták a Szakács-féle inditványt, amelyet Szakács Andor visszavont ugyan, de Rubinek István magáévá tett, tudniillik azt, hogy a Ház megadja a fölmentvényt a kormánynak, mert Ulain letartóztatásával nem követlek el törvénysértést. Szünet ulán Rupert Rezső, Pallaviclni Qyörgy és Eckhardt Tibor bejelentik a mentelmi bizottsági tagságukról való lemondásukat, mert a bizottság önönmagukat szavazták le. A földbirtokreform. Huszár Károly jelenti, hogy a földbirtokreform helyes megosztásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalására térnek át. Neubauer előadó ismerteti a javaslatot. Zárt llés délatán ötig. Az elnök jelenti, hogy 30-nál több képviselő zárt ülés tartására kért engedélyt. Felteszi a kérdést, nincs-e valakinek kifogása ellene. Szakács Andor kijelenti, hogy a házszabályokban csak az van előirva, hogy ha 30 képviselőnél több kéri, zárt ülést keli elrendelni. Bethlen István gróf miniszterelnök: A házszabályok tekintetében osztom a Ház elnökének felfogását, akinek kifogása van az ellen, hogy bármilyen ügyből kifolyólag zárt ölést tartsanak. Bár azt feleslegesnek tartom. Nem hiszem, hogy a vita olyan momentumokat érlelt meg, amelyek szükségessé teszik a zárt ülést. Rupert felszólalása után az elnök elrendeli a zárt ülést. A zárt ülés délután 5 órakor véget ért, amikor Huszár Károly imét megnyitotta az ülést. Az ülés megnyitásakor napirendi inditványt tesz, hogy a legközelebbi ülést december 3 áa délelőtt 10 órakor tartsák. EAwiJwimmmwwwwiwwwffwwMww Munkásotthont létesit a szervezett munkásság. (A Szeged tudósítójától.) Többször vetődött fel az a gondolat a munkásság köreiben, hogy önálló otthont kellene létesítenie, házépítés, vagy bérbevétel utján. A tervek eddig minden siker nélkül maradtak, míg most a legkonkrétebb formában merült fel az uj Munkásotthon létesítésének terve. Ez a terv olyan alapos és komoly, hogy valószínűleg már a közel jövőben fel fogják építeni az uj Munkásotthont. A szegedi szakszervezetek vezetőségei ugyanis szerdán este tartott ülésükön elhatározták, hogy saját Munkásotthonuk létesítésére minden szervezett munkás félheti keresetét fogja leadni erre a célra. Akiknek módjukban van, azok egyszerre róiják le ezt az összeget, akik pedig ezt nem tehetik, hatszor egymásután két hónap alatt egy félnapi keresetet fognak leadni. A lefizetéskor mindenkor az elért kereset az irányadó. Jellemző a szervezett munkásság áldozatkészséf

ére, hogy a határozatot egyhangúan hozták meg s számosan egy egész heti keresetüket ajánlották fel az uj Munkásotthon mielőbbi felépítésére. Frappáns bizonyíték ez arra, hogy a szervezett munkások még szűkös kereseti viszonyaik mellett is készek súlyos áldozatokra kulturális céljaik megvalósítására. A mult haza jár. Irta: Móra Ferenc. A csókái Kremenyákon történt, azon a nagy kopasz halmon, amely holttetemképen domborodik a Lédererek tizezerholdas mintagazdaságának a közepén. Azaz hogy nem holttetem a Kremenyák, hanem kripta, amelyikbe rég letűnt évezredek, rég elomlott kulturák vannak temetve. Éppen tiz esztendeje, hogy utoljára turkáltam benne, — azóta csak álmomba járok rá vissza, kiszedegetni a maradék kőembereket a föld alól. Mert valóságos ásatást már én nem igen fogok ott tartani. Akkor először föld alá kellene rakni a szerbeket, mert ők most ott az urak és erre nyilván nem adnák meg az ásatási engedélyt... Elég az hozzá, hogy mikor utoljára ásattam Kremenyákon, nagyon adakozó kedvében volt az évezredek szemétgödre. Alig győztem fölszedegetni a kőbaltákat, a csonttörőket, a csonttőröket, az agancsból faragott szigonyokat, a békateknőből kerekített gyöngyszemeket, a márványból csiszolt diszgombokat, az agyagból égetett orsókarikákat. Hadiszerszámait az ősembernek, akinek szintén egymás agyonverése volt a főfoglalkozása, csakhogy, sans phrase; ékességeit az ősasszonynak, aki szintén értett hozzá, hogy hogyan kell mindenféle galibákat csinálni az ősférfiak közt, noha se „Lerbier kisasszony legényéleté"-t nem olvasta, se éjjeli előadásokra nem járt; és végre játékszereit kicsiny gyerekkezeknek, amelyek, ha végigcirógatták az ősember gubancos szakállát, akkor az ősember azt érezte, hogy ez az egy öröm van, amiért érdemes élni ebben a komisz világban és verekedni vadkannal, nádi csikasszal, veszett bölénnyel és más felekezetbéli emberrel, aki csicsókából faragja az istent, holott tudnivaló, hogy igazi istent csak a bika lapockájából lehet faragni. Zentárói való úriemberek nagy érdeklődéssel nézték a munkánkat s illendően elfojtották a nevethetnékjüket azon, hogy okos emberek, hogy veszkődhetnek már ilyen bolondságokkal. Ott voltak akkor is, mikor egy veremlakás romiadékai alul kikapartam egy nagy kétfülü amforát. Azóta a Tutenkhamen sírjában is találtak ilyent, de alabastromból, Csókán azonban már a kőkorszakban is csak célszerű szegény emberek laktak s azoknak jó volt cserépből is. Tele volt a korsó mindenféle csontgyöngyökkel, csontgyürükkel, függőnek kifúrt őzfogakkal. A juvelier-boltja lehetett valami őskorbeli Fischernek. Volt benne egy kőkés is: ujjnyi hosszú kovapenge, amit valami nagy tűzkőtuskóról pattantottak le. — Micsoda butaság volt az ilyen kés! — szörnyűködött el az egyik zentai ur és elővette az ő zsebkését, finom, keskenypengéjü, gyöngyháznyelü angol bicskát, s hegyével nekifeszítette a kőkésnek. — Vigyázzon, el ne törje, — fogtam meg a karját, — Ne tessék félni, — hárította el bosszúsan a kezemet, — nem eszem meg, csak azt nézem, legalább kemény-e. Mire én kimondtam volna, hogy nem az én bicskámat féltem, hanem az övét, akkorra a modern, finom acélbicska hegye ugy letört a kőbicskán, hogy öröm volt látni. Arról jut eszembe a négyezeresztendős bicska győzelme a modern bicskán, hogy a könyvek reformjáról olvasok egy könyvtári szaklapban. Valami Cunningham nevű ánglius azt panaszolta a minap a Library Association-ban, hogy a könyv kifogott a modernségen. Minden modernség a könyvön keresztül érvényesül, de a könyvet magát ma is érintetlenül hagyja. A könyv ma is levelekből áll, mint a Gutenberg idejében ; ma is oldalt nyilik, akár a középkori kódexek, ma is éppen olyan kiskönyv, vagy nagy könyv, kvart, oktáv, vagy folio, mint mikor a bölcs Alkuin rendezte a Nagy Károly császár könyvtárát. (A nagy császár tudniillik nem tudott olvasni; ha tudott volna, tán nem is lett volna belőle olyan nagy császár.) Már most azt mondja mr. Cunningham, hogy szégyelheti magát az emberi szellem, amért ezer év óta semmit se tudott uiitani a könyv formáján. Mert mr. Cunningham tipikusan modern ember s a modern embernek mindegy, hogy jó-e, rossz-e valami: csak uj legyen. Az igazi modernnek a legőrültebb és legocsmányabb uj is többet ér a legbölcsebb és legszebb réginél. Az Istent azért unja meg, mert régi, nagyon szeretné kimódolni, hogy a nap este keljen és reggel nyugodjon s leszamaraz mindenkit, aki még most is a szájával eszik és nem a fülével szagol. A modern ember abban keresi a zsenialitást, hogy válogatás nélkül elpusztítsa a kipróbált jót és találjon helyette valami olyant, aminőt emberi agy még soha ki nem gondolt. S itt van a modern ember tragikomikuma: elveti, ami régi és föltalál helyette — sokkal régibb dolgokat. Mr. Cunningham reformálni akarja a könyvet és ajánlja helyette — az egyiptomi papiruszok tekercsformáját. Megreformálják a szobrászatot, a festészetet, a zenét, a költészetet és fölfedezik az amharáb faragó stílusát, a busmanok festészetét, a bihéiek tam-tamját és a hottentották líráját. Én meg azt tanultam az iskolában, hogy a középkor alchimistája bolond volt, vagy csaló, mikor arannyá akarta változtatni a vasat s most egyetemi katedrákról tanítják, hogy nincsenek elemek, csak egy őselem van s annak különböző megjelenései, az anyagok átváltoztathatók egymásba. Néhány évtizeddel ezelőtt még Paracelsust, a XVI. század hires csudadoktorát, aki az örök élet italát kereste, félig bolondnak, félig sviháknak tartotta a művelődéstörténet. Mecsnikownak, aki csak ugy kereste az örök élet titkát, Nobel-dijat adtak. Nekem Körösi Csorna Sándorról még azt tanították, hogy tiszteletreméltó rögeszme áldozata volt, mikor BelsőÁzsiában kereste a magyarok őshazáját. És ime száz esztendő se telt bele, mikor Stein Aurél már meg is találta aző nyomain a Takla-makánban. A testi és lelki átöröklés titkaiba Európa legnagyobb elméi világítottak bele Darvintól Lombrosoig. S amiben nálunk egy egész század merült ki, azt a japán paraszt már évezredekkel ezelőtt tudta. Japán vallása, a shintoizmus: a holtak kultusza. A mi előttünk volt nemzedékeké, akik mind velünk vannak, mert az emberi nem születésétől fogva minden nemzedék reánk hagyja örökbe életét, vérét, szellemét, tapasztalatait, ahogy mi átadjuk a jövőnek az ősökről maradt testi-lelki örökségeket, szaporítva a magunk szerzéseivel. Igen, ahány csöpp vérünk, ahány agysejtünk, annyi millió ősnek a lelke él bennünk. A holtak mindig velünk vannak és a mult örökkört haza jár.