Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-13 / 283. szám

4 SZEGED Szeged, 1918 december 12. országnak nyolcmillió lakosa van és tizennégymilliónak terem elegendő kenyeret, Hogyan lehetséges mégis, hogy állandóan inségakciót kell rendezni a falu javára azért, hogy a nép kenyeret kapjon. Ennek legfőbb oka a nagybirtokok és a latifundiumok túltengése. (Taps és helyeslés a baloldalon, ellentmondások a jobb középen.) Nekünk nem azért kell a földreform, mert ellenségei vagyunk a nagybirtoknak, hanem azért, mert a nép éhezik. Gaál Gaszton: Ez állami feladat és nem a nagybirtokosok feladata. (Nagy ellentmondások a baloldalon.) Drózdy Győző: A kormány figyelmébe ajánlja, hogy a szociális törvényalkotás első munkájának kell lennie, hogy a nagy vagyonok tulajdonosait, ha kell kényszereszközökkel is rászorítsák gyárak, ipartelepek létesítésére, hogy ezzel a környéken élő népességnek munkaalkalmat biztosítsanak. Elnök szünetet rendelt el, mely után Drózdy folytatja beszédét és kijelenti, hogy ha a nagybirtokokon gyárakat építenének, megtarthatnák a nagybirtokosok földjeiknek legnagyobb részét s nem lenne szükség földreformra, mert a gyárak és iparleiepek biztosítanák a területükön élő lakosság megélhetését. Hoyos Miksa: Most is épülnek gyáraki Drózdy Győző: Könnyű megállapítani, hogy az oligarchia jóvoltából ezer holdak tövében ma is szenved a nép, a föld nem tudja ellátni a népet. Ha csak négyholdas parcellákat biztosítanak a népnek, már azzal is széles népréteget lehetne boldoggá tenni. Ezután Drózdy szemére veti a lapoknak, különösen egyes kurzuslapoknak, annak dacára, hogy a múltban a földreform mellett törtek pálcát, ujabban a nagybirtokok mellett foglalnak állást. Erre vonatkozólag a Nemzeti Ujságból olvas fel szemelvényeket. Majd igy folytatja: Ssmmi körülmények között sem vagyok hajlandó megszavazni a novellának azt a paragrafusát, amely középbirtokot akar létesíteni. A leghevesebben tiltakozni kell az ellen, hogy mindaddig, amig ebben az országban egyetlen munkásember van, akinek talpalattnyi földje sincs, addig középbirtokot bárkinek is adjanak. Ezeket a középbirtokokat politikai becstelenségek jutalmazására akarják felhasználni. (Nagy <p a baloldalon, ellentmondások a jobboldai ;, óriási zaj az egész Házban.) Elnök figyelmezteti Drózdyt, hogy a tanácskozásra szánt idő lejárt és kéri, fejezze be beszédét. Drózdy ezután kijelenti, hogy üzenetet hozott az amerikai magyarságtól, amely azt kéri, hogy hagyjanak fel a puccsokkal és térjenek át az alkotó munkára. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt csináljuk 1) Nagy Ernő: Közben az ország elpusztul. (Ellentmondások a jobboldalon. Elnök folyton csenget.) Drózdy végül egy erőskezű kormány eljövetelének szükségességét hangsúlyozza. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök napirendi indítványa után áttérnek az interpellációkra. Interpellációk. Az első interpelláló Nagy Ernő, aki a beregmegyei közállapotokról és egyes közigazgatási visszaélésekről beszél. A tisztviselők és a nép sokhelyütt ellenségként állanak egymással szemben. Ha a kormány a benyújtott p mászok ügyében erélyesen lépett volna fel, akkor ma már másként állnának a dolgok. A választások alatt is rengeteg visszaélés és erőszakoskodás történt. Rassay Károly: A kanizsai mandátumot is elrabolták. Nagy Ernő: Akik legjobban ütik-verik a népet, azok jó legények voltak a Károlyiuralom alatt, pillérei voltak a kommunizmusnak és a kommün után erős gerendái voltak a bekövetkezett átkos rendszernek is. (Közbekiáltások a baloldalon 1 Ugy van I) A beregi botrányos állapotok fő előidézője Gulácsy István, akit 1917-ben fegyelmi utján elmozdítottak, de a kommunizmus után ismét visszahelyezték, mert a kurzusnak stüksége volt reá. Gulácsy ekkor megkezdte tisztító munkáját s MWMMMMMM^ Három javaslat a törvényhatóságokról. visszatért a kurzuskorszak, a bujdosás korszaka. Sokan megszállott területre voltak kénytelenek menekülni előle s ott kerestek védelmet a zsarnokuralom ellen. A kormányzati rendszert teszi felelőssé ezekért a dolgokért, mert kétszínű politikát folytat. Kifelé nagyon demokratikus, kifelé nincs numerus clausus, itthon pedig a magyar hontalan a saját hazájában. Folytatja Gulácsy elleni vádjait. (Baloldalról: Ugy vanl) Nem limonádé vádak ezek, mert bizonyithatók azzal is, hogy Gulácsynak semmije sem volt, mikor tisztviselő lett, ma pedig dúsgazdag ember. Követeli a fegyelmi eljárás megindítását és gyors lefolytatását. Ha én hazamegyek, állandóan csendőrök kisérnek. Rassay: Ez a magyar demokrácia 1 Nagy Ernő: Interpellációját a kereskedelmi, földmivelégi, pénzügyi és belügyminiszterhez intézi. Meskó Zoltán: Az interpelláció kiadatik a körforgalmi miniszternek. (Derültség.) Eckhardt Tibor a fényűzési cikkek behozatalának meggátlása tárgyában interpellál. Meskó Zoltán interpellációjában kéri, hogy a tanítások 8 óra helyett 9 órakor kezdődjenek az elemi és középiskolákban. Több kisebb interpelláció elhalasztása után az ülés háromnegyed 4 órakor ért véget. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Rakovszky Iván belügyminiszter az egységes párt szerdai értekezletén három törvényjavaslatot terjesztett elő. Az első a fővárosi törvényhatósági választásokról szól, a második a vármegyei törvényhatósági bizottságok újjáalakításáról intézkedik, a harmadik a törvényhatósági bizottságok december 31-én megszűnő mandátumai esetére tartalmaz intézkedéseket. Az értekezlet után a belügyminiszter a sajtó képviselői előtt ismertette a javaslatokat. — A fővárosban az uj törvényhatósági bizottság 22 választókerületben titkos szavazással és a kisebbségi képviseleti rendszer alapján választott tagokból fog állani. — A vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok egyharmad része a törvényjavaslat szerint választott virilistákból állna. A bizottsági tagok kétharmad részét a kép viselő választók közül azok választanák meg, akik hat évi domiciliummal rendelkeznek. Passzív választó joga csak a férfiaknak lenne. — A harmadik javaslat szerint a vidéki városi törvényhatóságok továbbra is működni fognak mindaddig, amig az uj törvényhatóság meg nem alakul. Priegalakul Ziehy János pártja. A legilletékesebb forrásból nyert értesülés szerint a régóta húzódó Zichy János gróf pártja végre kedden esle meg fog alakuini. A párt címe valószínűleg Keresztény Gazdasági Párt lesz és abban helyet fog foglalni a Wolff— Ernst—Huszár-féle csoport is. Minden valószínűség szerint több pártonkívüli is csatlakozni fog a párthoz, élükön Apponyi Alberttel. Zichy pártja eleinte csupán gazdasági kérdésekkel kíván foglalkozni. A tisztviselői létszámcsökkentés • A külföldi kölcsönnel kapcsolatban a közszolgálati alkalmazottak között uj létszámcsökkentésről beszélnek. Kállay pénzügyminiszter a nemzetgyűlés ülésén tett legutóbbi nyilatkozata megerősítette a hirt. Hogy az uj létszámcsökkentés minő méretű lesz, arra vonatkozóan a pénzügyminiszter nem nyilatkozott és igy nem szüntette meg azt a bizonytalanságot, amely az uj létszámcsökkentés miatt a közszolgálati alkalmazottak soraiban észlelhető. Illetékes helyen erre vonatkozólag a következőket mondották : — Megkapjuk a külföldi kölcsönt, de annak egyik föltétele, hogy Ausztria példájára újból csökkentsük a köztisztviselők létszámát. Hogy ez az uj létszámcsökkentés milyen arányú lesz, azt még nem tudjuk. Az a hir terjedt el, hogy 20—30 százalékos csökkentésről lesz szó. A létszámcsökkentés végrehajtásának módjáról még nem történt intézkedés. — A kormány nemrég azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy a létszámcsökkentés után a még hivatalban maradó közalkalmazottakat jobban fizeti és megélhetésüket megkönnyíti. A bácsi múltja, Szegény kis Bettike hamar elvégezte. Tizennyolcadik évét sem töltötte be s visszaszált a vértelen angyalok közé, akiknek sorából valamikor elindult földi szereplésre. A tantik, a bácsik szorongva állták körül a ravatalát, külön aggodalmaskodva azon, hogy a szülei már nem is láthatják, mert mire megérkeznek az idegen országból, Bettikét eltemették. Lujza néni, a czerimóniák nagymestere, leghamarabb tekintette át a terepet. — Bizonyos, hogy az anyja hazaviteti, hát vigyázni kell a temetésnél. Nem lehet az végleges, rsak átmeneti. Ahogy vendég volt nálunk a drága kis lélek, maradjon vendég a hazameneteléig is. Brandt néni, édes lelkem, mindig biztam az irgalmas jó szivében, a maguk kriptája olyan üres... Brandt néni szeméhez nyomkodta a zsebkendőjét. — Csak a szegény |Lorencem pihen benne, az Isten nyugosztalja. Az is olyan korán . ment el, hiszen végtére hetvenöt évvel még nem kellene ugy sietni. De mindenben sietett, főTeg élni. Kisírta magát, aztán megértő lett. — Hogyne adnék helyet az ártatlannak, csak temessétek szegénykét oda mihozzánk. A néni jóságáról sok szó esettjaznap virrasztás közben s megbocsátották neki azt is, hogy túlságos kordában tartotta Lórenc bácsit. Ámbátor Brandt néni mindig tudta, hogy mit csinál. Másnap azonban a néni már korán reggel átröptllt a Lujza tanthoz. I — Jaj, fiam, semmit sem aludtam az éjjel, mert hiába van az embernek jó szive, ha közbelép az esze. Tudod, arról a temetésről van szó, bizalmas ügy, nem lehet akárkinek az orrára kötni, de téged beavatlak, mert tudom, hogy te is sokat szenvedtél, amig az urad élt. Hogy én mit szenvedtem, az mese. Lorencom, az Isten nyugosztalja, áldott jó lélek volt, de megbízhatatlan a szegény, ötven évet éltem át vele és mindvégig kételkedtem benne, habár olyan ügyes volt, hogy semminek se jöhettem a nyomára. De az asszonynép megérzi az ilyesmit, — minek magyaráznám épp neked! Lujza tánt végighúzta két ujját a vékony ajkán. — Azt mondom én a kedves néninek, hogy a férfiak mind komiszak. Teszem azt az én megboldogult Mátyásom ... — Hát ugy volt az, folytatta Brandt néni, egyszerre elvágva minden ellenmese fonalát, hogy sosem tudtam bizonyosat, csak éreztem mindent. Hogyan sietett el azonnal ebéd után és hogyan bámulta az utcán a nőket! Lorenc, mondtam neki olykor, moderálhatnád magad, hiszen vén szamár vagy és a leányok szeme nem rajtad akad meg. De ha szereted járni az áprilist, legalább ne tegyél engem nevetségessé. Tagadott mindent, majd lement a könyökéről a bőr, ugy hazudott. Pedig elhiheted, drágám, hogy igyekeztem valaminek a nyomára akadni. Mondtam neki, nézd, Lorenc, öreg párom, tul vagyunk már mindenen, ami a fiatalok életét teszi, valld be! Azt hiszed, megtette? Soha! Hagyott kínlódni és kombinálni. Kénytelen voltam kifogni rajta, — nem hagytam magára, nekem ne bizalmaskodjon a nőkkel. — Istenem, sóhajtott Lujza tánt, azok a bizalmasságok ! Egyszer, tudom . . . — Az semmi, legyintett a kezével Brandt néni. Az én Lorencom, az Isten nyugosztalja, alapjában véve aljas ember volt, meg kellett tőle vonnom a levegőt is, mert olyankor magához tért. Vigyáztam, ne legyen a zsebében pénz, ne egyen tulzsiros ételeket, (azok tévesztik meg a kora felül), vittem sétálni a külső városrészekbe, ahol nincs por, — mit tudom mégis, hányszor járt tul az eszemen! — Mindig ravaszabbak voltak mint mi, nyögött bele Lujza tánt. Brandt néni szeme felvillant, valahogy a büszkeségét érte sérelem. — Azért én nálam ravaszabb senki sem lehet, no, volt rá gondom. Ha egyszer a maga életéhez kötötte az enyémet, viselje a következményeket is. Hát csak azt akarom mondani édes lelkem, — ne értsetek félre, de ovatos voltam az életében, ovatos maradok a halálában, — ezen tűnődtem egész éjjel s megállapodásra jutottam. Én nem engedhetem be a szegény kis Bettikét a kriptánkba. Épp ez kellene még annak a vén gazembernek. Ne haragudjatok, szivem, talán másnak a Körülményei nem ilyen súlyosak, mint az enyémek, van még kripta, de Lorenc közelébe nem szabad egy tizennyolcesztendős lányt odaengedni. Az képes volna kitörni a koporsóján a kis üvegablakot, hogy jobban hizlalja rajta a szemét. Bob.