Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-13 / 283. szám

Szeged, 1928 december 12. SZEGED Most viszont arról értesülünk, hogy a munka­időt meghosszabbítják, hogy ezáltal a külön­órázást fölöslegessé tegyék és a különórázás kiadástit megtakarítsák. Ezt a tervet minden­esetre alaposan meg kell vitatni. Annyi máris bizonyos, hogy súlyos megterhelés volna a köz­tiszviselőkre. — Másrészt feltétlenül tárgyilagos álláspon­tunk megköveteli, hogy a tisztviselők munka­teljesítményéről is elmondjunk egyet-mást. Két­ségtelen, hogy nagyjában é3 egészében csök­kent a munka mértéke és értéke. A magyará­zat azonban igen egyszerű: az emberek bele­törnek az anyagi gondokba. Tessék a megél­hetést biztosítani, akkor egyik tisztviselőnek sem lesz kifogása a fokozott munka, rend és fegyelem megkövetelése ellen. Egyébként a helyzei az utóbbi időben e tekintetben is javu'. Amerika résztvesz Németország pénzügyeinek megvizsgálásában. Washingtoni távirítok szerint Coolidge elnök elhatározta, az Egyesült Államok elfogadja a jóvátételi bizottság meghívását, hogy egy ame­rikai szakértő hivatalosan vegyen részt a német pénzügyi helyzet megvizsgálására kiküldött bi­zottságDan. A Fehér Ház elnöke tegnap délután nyilatkozott a külföldi lapok tudósítóinak. Ki­jelentette, Amerikának immár véglegesen eN határozott szándéka, hogy részlvesz a német pénzügyek szövetségközi megvizsgálásában. Az elnök rámutatott am a jelentős körül­ményre, hogy az amerikai szakértők kiküldé­sére vonatkozó javaslatot Barthou francia dele­gátus tette meg. Az a körülmény, hogy az Amerikához intézett meghívást Németország is helyesli, Amerika számára megkönnyítette az (A Szeged tudósítójától.) Reynald szenátor, aki néhány héttel ezelőtt, több napot töltött Magyarországon és Szegedet is meglátogatta, a szerkesztésében megjelenő Correspodence Uni­verselle cimü lap legutóbbi számában La Hongrie actuelle cimü vezércikkben számol be magyar­országi tapasztalatairól. Cikkét ezzal kezdi, hogy régebben Magyarországot a franciák nagyon jól ismerték, sz utolsó évtizedekben azonban Magyarországnak az önálló államisága és nem­zeti léte bizonyos mértékig elhalványodott előt­tük, mert a francia közvélemény ugy vélte, hogy Magyarország felolvadt az osztrák-magyar mo­narchia nagyobb egységében. Ez a fölfogás mindenesetre téves volt, mert Magyarország tel­jesen megőrizte önálló egyéniségét és egész kü­lön helyet foglalt el a monarchia keretén belül. Reynald szenátor szerint a franciáknak eminens érdekük, hogy megismerkedjenek az Európa keletén alakult aj országok viszonyaival és szük­ségesnek farija, hogy minél többen meglátogas­sák Magyarországot is, ahoi az ő tapasztalata szerint erős a franciák iránti szimpátia és az még a háború előtt sem halványult el teljesen és ahol a franciák baráti fogadtatásra számít­hatnak. Hogy a franciák megértsék a magyar viszo­nyokat a cikk vissz* pillantást vet Magyarország történetébe és azt mondja, hogy Magyarország a nemzetek sorában a nemeseégét a török hata­lom elleni heroikus küzdelmével szerezte meg. Ebben a küzdelemben és ennek a viharos tör­ténelemnek a folyamán alakult ki a magyar népnek teljesen egyéni, faji jellege. Becsületére válik a magyarságnak, hogy e küzdelmek után igen szép kuliurát tudott teremteni, amelyről tanúbizonyságot tesznek az általa meglátogatóit különböző intézmények. Ezek között Reynald szenálor felsorolja a szegedi egyetemet, a buda­pesti egyeícni klinikákat és a szépművészeti muzeumot. Különös elismeréssel nyilatkozik a msgyar művészek munkáiról. Befejezésül azt a poliiikát vázolja, amelyet Franciaországnak Magyarországgal szemben követni kell. Érdekességüknél fogva ezeket a sorokat szószerinti szövegükben közöljük: „Ennek az eiős megpróbáltatásokon átment népnek élnie kell. Anyagi életet kell élnie s ennek az érdekében fordul most a vóhág idején az emberi szolidaritás törvényéhez és kéri Európa többi népének segítségét. Hasonlóan társedaimi és erkölcsi életet is kell élnie és ezért keresi azokat, akiket vele összekapcsol a szellem rokonsága és a kultura közössége. Magyarországon Franciaországról barát gyanánt szoktak beszélni, kinek vonásait még a válto­zások óráiban sem feledték eL A megujuló hagyományok őszinte szavakat váltanak ki és a megemlékezés során szeretettel emlékeznek meg arról a számos kapcsolatról, amelyet a történelem hozott léire a két ország között." „Foglalhatunk-e el ellenséges álláspontot ezekkel az uj érintkezésekkel szemben? Azt hiszem, hogy nem. A magyar-barátság, ha tiszta szívből jön, megérdemli, hogy ne vessék meg. Franciaországnak Közép-Európában jóté­kony befolyást kell gyakorolnia. Semmit sem jelejtve az utolsó évek eseményeiből és hűségét megőrizve szövetségesei irányában, törekednie kell a nélkülözhetetlen gazdasági egyensúly helyreállítására és azoknak az áramlásoknak a megindítására, amelyeket az uj hatarok meg­szakítottak. Különösen meg kell könnyitenie mindazokat a közeledéseket, amelyek nélkülöz­hetetlenek ugy az igazi békéhez, mint a népek virágzásához." Kövezési szükségletek és kövezési lehetőségek. (A Szeged tudósítójától.) Idestova a háború kitörésének tizedik évfordulójához érkezünk el. Tiz év már tekintélyes idő egymagában is, különösen tekintélyes idő egy fejlődő, esetleg egy hanyatló város történetében. Tiz év alatt hatalmas palotacsoportok emelkedhetnek ki a homokból, egész városrészek keletkezhetnek, de tiz év alatt a legvirágzóbb városokat is kikezd­heti a pusztulás, még akkor is kikezdheti, ha szándékosan nem is segítik elő, csupán nem gondoskodnak a feltartóztatásáról. Ez az utóbbi történt Szegeden az elmúlt tiz év alatt. A háború kitörése derékba törte a város háború előtt nekilendült fejlődését, a megkezdett munka minden vonalon félbemaradt és a háborús költségvetések még a meglévő értékek megóvását sem engedték meg. A meddő esztendők alatt kiszámíthatatlan értékek mentek veszendőbe, olyan értékek, amelyeknek meg­óvása nem került volna nagy áldozatba, de amelyeknek pótlása elviselhetetlen terheket ró j most a város háztartására. A háborús költség­vetések ideje még nem mult el. Éppen a minap mutattunk rá arra, hogy a jövő évi költségvetés keretei még az ideinél is szűkebbek lesznek, — ha a közgyűlés elfogadja a tanács javaslatát. A tulszük kerelek közé pedig nem igen fér el az a teher, amit az elpusztult értékek pótlása, vagy annak egy számottevőbb része jelentene és igy a tiz meddő esz'endőhöz minden bi­zonnyal csatlakozik a tizenegyedik is. A vároti utcák kövezetét viselte meg ujabban az idő. A háború alatt nemcsak uj kövezé­sekről nem lehetett szó, hanem a régebbi ke­letű iongálódások kijavítására sem gondoltak, pedig javítani való is lett volna elég. A háború után sem igen változott meg a helyzet. Hosszú évek multak el ismét tétlenül, a javulás csak mostanában mutatkozik, de csak nagyon el­enyésző mértékben. A jövő évi költségvetéstervezetbe a pénzügyi I bizottság ötszázmillió koronát illesztett be az | állásfoglalást. Az amerikai külügyminisztérium tudvalevően már korábban azt a feltételét szabta meg az európai ügyekbe való amerikai beavat­kozásnak, hogy ezt az összes érdekelt hatal­mak egyöntetűen kérjék.. Coo'idge, az Egyesült Államok elnöke is nyilat­kozott az ügyről. Az elnök nyilatkozata a New­york Herald közlése szerint szóról-szóra igy hangzott: „A kormány azon a nézeten van, hogy a szakértői bizottság eszméjének kiváló jelentőséget kell tulajdonítani. Minthogy pedig az Egyesült Államok Németország hitelezői közé tartozik és általában Európa újjáépítésében ér­dekelt fél, az a felfogásunk, hogy részt keil venni a kiküídendő két vizsgálóbizottság mun­kájában, Reynald szenátor a magyar-kérdésről. utcsjavífási munkálatok költségeire. A kő- és aszfaltanyagot még ebben az évben megvette a város az idei pótköltségvetés terhére, tehát valami törekvés mégis mutatkozik már, ha nem is sok. A kövezési és városrendezési szükség­letekről, valamint kCvezési és városrendezőt i lehetőségekről beszélgettünk Berzenczey Do­mokos műszaki tanácsossal, a mérnöki hivatal vezetőjével. Érdeklődésünkre elmondotta, hogy a kilátások bizony nagyon szegényesek. — A fedezethiány nagyon guzsbaköfi a ke­zünket. Ami keveset dolgozhatunk, azt sem végezhetjük el ugy, ahogy kellene. Nemsokára megkezdjük például a Kossuth Lajos-sugárut külső szakaszának kikövezését. Maga a kő­anyag, ha a minősége ellen nem is lehet ki­fogás, a kidolgozására nézve közel sem olyan tökéletes, mint a sugárul felső szakaszához felhasznált bazaltkockaké volt, igy természete­sen tartóssága sem lesz akkora. Azután a kö­vezés sem iehet végleges jellegű. Elébb ugyanis fel kellene emelni az útszakasz nívóját, a?után ki kellene épiteni a csatornarendszert is az ut alatt, de hát erre már ninc* költség és ?gy az építendő utcaburkolatn^k csupín ideiglenes jel­lege le3z. Eljöhet az idő, ha nem is egyhamar, hogy a nivó emelése és a csatornák kiépítése miatt fel kell szednünk ismét a most készí­tendő burkolatot. Az pedig dupla költséget és dupla munkát jelent, de hit a szegénység min­dig sokba keiül. — Hogy melyek a legsürgősebb és legfon­tosabb munkák ? Nagyon sok van iiyen. A nagykörút kikövezése már régen aktuális'lenne, de Kiszámíthatatlan milliárdokba kerülne ennek a négy kiíóméteres útvonalnak a rendbetozása. Ha hozzá is kezdhetünk valamikor, a város anyagi helyzete nem engedi meg, hogy egy­szerre végezzük el az egészet, hanem csak sza­kaszonkint. Sürgős és fontos lenne a Zrínyi­utca kikövezése, amelynek jelenlegi burkolata bizonyos alaphibák miatt teljesen használhatat­lan, az Iskola-utca rendezése is régen aktuális. Fel sem tudom hirtelen sorolni azokat a bel­városi utcákat, amelyek már régen várják a javító munkásokat. A külváros helyzete még siralmasabb és még kilátástalanabb. A mérnöki hivatal most terjesztette a tanács elé a Fel­támadás-utca csatornázásának rendezésére vo­natkozó költségvetéses javaslatát. Ehhez a mun­kához ötvennégymillió kellene, de nem hiszem, hogy lesz belőle valami. Elmondotta Berzenczey Domokos, hogy most is folyik a munka. A Kálvária-utca aszfaltbur­kolatát foltozgatják. A jövő évi kövezési pro­gram még nem készült el. A város eddig het­ven vagon kiskockát és száztíz vagon fejkövet és nyers kocsát vásárolt. A szükségletekhez arányítva ez a kövezésre előirányzott ötszáz­millió nagyon kevés, de azért mégis több, mint amennyi eddig volt. Sokat nem végezhetünk belőle, a munkának azonban mégis lesz valami tátszatja, legalább a legégetőbb javításokat el­végezhetjük. A kilátások tehát egyáltalában nem bizta­tóak. Az elvégzendő munka egyre szaporodik és ilyen szegényes körülmények között nem hisszük, hogy a végezhető munka lépést tar­tana az elvégzendő munka gyarapodásával. Pe­dig az elmúlt tiz szomorú esztendő mulasztá­sainak pótlása aktuális lenne már régen. VMMMMMMMMAMMMMfMMVMMB A bécsi sztrájk továbbteijedése. Bécsből jelentik: Minthogy a sztrájkűgyben az osztrák kormány és a parlamenti albizottság közvetítő tagjai között a tárgyalások kedden éjjel eredménytelenül végzCdtek, szerdán dél­előtt uj tárgyalásokat kezdtek. A kormány most sem hajlandó elfogadnia sztrájkbizottság köve­telései'. A helyzet egyre súlyosabbá válik. A sztrájk továbbterjedése várható. MMMMMMMMMMWMMÍIWMWMAM Krecsányi Ignác haldoklik. Budapestről jelentik: A Verebély-klinikán halálos ágyán fekszik Krecsányi Ignác, a magyar szinészet ér­demes úttörője. Néhány héttel ezelőtt került a Verebély-klinikára, ahol abban a reményben operálták, hogy megmenthetik a bár 80 éves, de életerős öreg urat. Kitűnt, hogy Krecsányi rákdaganata annyira elterjed*, hogy az orvos­tudomány már nem segíthet. Napok óta mes­terségesen táplálják a haldoklót, fájdalmait in­jekciókkal csillapítják. Minden percben várják a halálá*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom