Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-08 / 280. szám

S Z B O 8 V Szeged. 1923 december 8 Elnök jelenti, hogy a javaslat sürgősségének kimondására inditványt tettek. A Ház a legközelebbi ülésen határoz a sürgősség felett. Az elnök napirendi indítványának elfogadása után Rassay sürgős interpellációja következett. Rövid pár nap múlva a Népszövetség tanácsa dönteni fog a magyar kölcsön felelt. Hogy mi van a magyar kormány propoziciójában és mi a Népszövetség pénzügyi bizottságának a terve, azt sem ő, sem a nemzetgyűlés egyetlen tagja sem tudja. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter egy pár nap múlva elutaznak Párisba és a nemzetgyűlés teljesen 'ájékozatlan e tekintetben, melyik az a határ, ameddig a kormány hajlandó elmenni. Itt van a kölcsön összegének kérdése. Amikor a miniszterelnök és a pénzügyminiszter először indultak külföldi utjukra, aVii 5 —600 millif: kölcsönösszegről volt szó. Akkor 12 centimes volt a koron.t, most azonban 3 és félcentimes korona mellett, amikor rosszabb gazdasági helyzetben vagyunk, csak 250 milliós aranykoronás kölcsönt kapunk. Szer megfelelőbb politikai atmoszféra megteremtése nélkül a kölcsön terve cssk arra lehet jó, hogy akiuálíssá tegye a jóváté'el problémáját. Soha sem hitte azt, hogy Magy: rországon a külföldi befolyás fogja eldönteni, hogy Magyarországon milyen kor-, mányzat legyen, mert ezt esetleg el lehet érni politikai taktikával, de nem brutális eszközökkei. Azt kivánja, hogy fedje fel a kormány teljesen őszintén az eddigi tárgyalásokat. Kállay pénzügyminiszter válaszában kifejti, hogy jelenleg csak arról van szó, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága megteszi a maga jelentését a tényállás azon ismerete alapján, melyet itt a kiküldöttek szereztek. Ezen jelentés megvitató főruma a most összeülő tanács lesz, amely aztán végleges javaslatokat tehet arra nézve, hogy a nemzetek szövetsége hogyan képzeli és látja lehetségesnek Magyarország pénzügyi rekonstrukcióját. Legfontosabb a külföld bizalmának megszerzése. Hangsúlyozza a jegybank felállításának szükségességét, majd határozottan megcáfolja a pinzlebélyegzésröl és egyéb erőszakos intézkedés' ről elterjedt hireket. Szilágyi Lajos a pénzügyminiszter beszéde közben azt kérdezte egy közbeszólás etapjában, hogy lesz e a tisztviselők létszámában ujabb csökkentés: Igen, vagy nem ? Kállay erre igen határozott hangon jelentette ki: Igenis lesz. Ez szükséges a tisztviselők fizetésének emelése érdekében is. Berky Gyula: A képviselők is B-listára kerülnek ? Kállay ezután reményét fejezte ki, hogy decemberben végleges megoldás létesül a kölcsön tekintetében. (Éljenzés az egységes párion.) Rassay válasza után a Ház tudomásul veszi a választ. A talajvizsgáló állomás fölállításáért. (A Szeged tudósitójától.) A Szegedi Gazdasági Egyesület választmánya Aigner Károly főispin elnökletével pénteken délelőtt ülést tartott a városháza bizottsági termében. Az ülés tárgysorozatán több érdekes kérdés szerepelt. A főispán előterjesztésére elhatározta a választmány, hogy a jövő év májusában nagyszabású borkostolással egybekötött borkiállítást rendez, amelyen nem csak a szegedi borfajták szerepelhetnek, hanem Duna-Tiszaközánek minden termése. Ugyanakkor megtartják a régóta tervezett borászati nagygyűlést is, amelyen a borkivitel akadályainak felkutatásával és az akadályok megszüntetésének lehetőségeivel foglalkoznak. A nagygyűlés ebben az ügyben memorandumot is szerkeszt és azt felterjeszti a kormányhoz. A Gazdasági Egyesület a j-lenleg Csongrádon levő borászati felügyelőség Szegedre való áthelyezése ügyében is lépéseket tesz a földmívelésügyi miniszternél. Foglalkozott a választmány a szegedvidéki szőlősgazdák hitel kérdésével is. A főispán ugyanis, mint a Gazdasági Egyesület elnike, már régebben érintkezésbe lépett az OKH-val, amely a kormány borhítelakciójának lebonyolítására kapott megbízást és kérte, hogy a hitelakciót a szegedvidéki szőlősgazdákra is terjeszszék ki. A hitelintézet elnöksége most arról értesítette, hogy csak a nemes borvidékek szőlősgazdái kaphatnak borhitelt, a szegedi szőlők pedig nem tartoznak a nemes borvidékek közé. A választmány elhatározta, hogy a borászati nagygyűlésen szóvá teszik ezt a sérelmet is és egyenlő elbánást követelnek minden szőlősgazda számára. A főispin még azt is kijelentette, hogy a szegedi homokon termelt bor négy-öt esztendős korában van olyan nemes ital, mint az úgynevezett nemes borvidékek termése. Nagy derültséget keltett a választmányi ülésen a szegedi pénzügyigazgatóság egy régebbi kelelü átirata, amelyben egy rendkívül bonyolult mezőgazdasági kimutatás összeállítását kívánta a gazdasági egyesülettől. Az egyesület titkára megállapította, hogy a statisztika összeállítására négy-öt tisztviselőnek egyhónapi szakadatlan munkája lenne szükséges, a pénzügyigazgatóság kívánságát tehát az egy»s"'e n:m teljesítheti. Hosszasabban foglalkozott a á s-sL.uny Herke fővegyész beadványával, amelyben egy talajvizsgáló állomás felállítására tett előterjesztést. A talajvizsgáló állomásnak — amely mezőgazdasági intézet keretében működne — az lenne a feladata, hogy a szikes talajok tüzetes tanulmányozásával a talaj megjavítására tegyen kísérleteket. A szikes talajok problémájának megoldása soha sem volt aktuálisabb és sürgősebb, mint manapság, amikor a termelés fokozása és a többtermelés az alapelve az ország gazdasági életének. Az Alföldön a termésátlag közel sem kielígitő és soha sem volt nagyobb szükség a tulalacsony termésátlag fokozására, mint most. Ezért sürgős a talajvizsgáló állomás tervének megvalósítása. Az állomás alkalmas helyet kaphatna az ujszegedi Kenderakadémia épületében, mivel azonban áz épület rendbehozása és megfelelő átalakítása, valamint a talajvizsgáló laboratórium berendezése néhány évig is eltartana, Herke fővegyész véleménye szerint kívánatos volna, ha az állomás még a hivatalos helyiségek berendezése előtt megkezdené működését. Az állomás első feladna úgyis a szikes talajok tanulmányozása és az első kísérletek számára a vegykisérleti állomás laboratóriuma is megfelel. A talajkisérleteket mindaddig itt végezhetnék, amig a talajvizsgáló állomás felszerelésével és berendezésével te jesen el nem készülnek. A Gazdasági Egyesület választmánya elhatározta, hogy ebben az ügyben a város törvényhatósági bizottságához és a közigazgatási bizottsághoz ir át és kéri, hogy a talajvizsgáló állomás fölállítását azok a Gazdasági Egyesülettel egyidőben szorgalmazzák a földmívelésügyi miniszternél. Szóba került az ülésen a mezőgazdasági munkások jutalmazásának és kitüntetésének a kérdése is. A főispán kifejtette, hogy szorgalmas és hű munkások kitüntetése kiválóan alkalmas a gazdák és a gazdasági munkások közötti egyetértés ápolására és felkérte Kiss Ferenc erdőfőtanácsost, valamint dr. Gerle Imrét, hogy az alsótanyai mezőgazdasági munkások közül is ajánljanak néhányat, aki méltó a kitüntetésre, nehogy az a látszat keletkezzék, mintha csak a felsőtanyaiaknak kedvezne a kormány. A választmány egyik tagja szóvá tette, hogy a jutalmazásra méltónak talált munkások egy napra járó napszámukat elveszítik, ha megjelennek a kitüntető diploma ünnepélyes átadásán, gazdájuk ugyanis levonja a bérükből az egy napi mulasztást. — Nem olyan nagy baj ez — mondotta a főispán — kap az a munkás kárpótlásul egy jó ebédet, egy szép oklevelet és ezer korona jutalmat, aztán a dicsőség is valami.. . \ K0OT-S20Yör r KÜLÖNLEGESSÉGEK Kis Kampó. Irta: Móra Ferenc. I Nagyon elakadt a szó az iskolás-gyerekben, mi- ; kor azt kérdezte töle a tanítója, ki volt Attila? — Hun király, — súgták neki a mögötte ülők. ! Erre aztán kivágta a feleletet : — Attila hun király volt, hun nem. Hát Kis Kampóval is igy van a szegedi történetírás. Hun történeti hős, hun nem történeti hős a Kis Kampó, összebogarásztam róla minden adatot, de az mind se sok s ami kevés is, bizonytalan. Dugonics azt mondja róla, hun levente volt, de hát Dugonics költő volt s Árpád apánkkal is hatytyukat etetett a Hattyas-soron. Reizner, a történétiró egyáltalán nem vesz róla tudomást. Kovács "János, az etnográfus csak annyit tud róla, mint Ipolyi, a mithológus. Ipolyi pedig azt tudja róla a Magyar Mithológiában, hogy a Kis Kampó mondai alak'a szegedi népnél, valami táltosféle, de nagy vitéz is, van neki egy hódas lova s hipp, hopp, azzal ott terem, ahol akar. Engem mindig izgatott ez a misztikus ember, aki olyan karriért csinált, amilyent azóta se csinált utána senki szegedi, de gondolom, nem is fog. Mert hiszen nem mondom én, az is valami, ha valakinek ugy fölviszi az isten a dolgát, hogy főtanácsot adhat a kormánynak — ugyan még eddig nem igen éreztem ki a szegedi észt a kormány tette-vettiből —, de mi ez ahhoz képest, ha valaki bekerül a turáni olinipusra, a manók, a lelék, a bűbájosok, a lidércek, meg a többi pogány szentek közé I Már pedig Kis Kampó ott van. Hogy került oda? Kálmány Lajos, a nagy magyar folklorista, akinek még szeretném megérni a síremléke leleplezését, azt mondta, hogy ő is csak anynyit tud, amennyit Ipolyiban olvasott, az élő szegedi néphagyományból csak egy adata van Kis Kampóról, de az nem hunnak mondja, hanem törökverő nagy magyar vitéznek, aki Mátyás király idejében jeleskedett virtusos cselekedetekkel s ezek között van az is, hogy hódas lovával át-átuszta a Tiszát, meg az is, hogy nagy tiszteletben tartotta az apját, aki pedig csak olyan szegény kuttyogató halászmester volt. Hát bizony ez nem sok s ha Kis Kampó nemzetgyűlési képviselő volna, nagyon megbubozná azt a skriblifexet, aki csak ennyit tudna róla beleszerkeszteni a nemzetgyűlési almanachba. De ahhoz elég, hogy a magamfajta íródeák elképzelje belőle a Kis-Latrán-utcát, amely Mátyás idejében valahol a felsőtiszaparton tekergett s olyan keskeny volt, hogy csak libasorban lovagolhattak benne végig Mátyás katonái, akik Jajcára tartottak törököt verni, de nem nagyon siettek. (Mert akkor nem volt kikötve hogy a király nevenapjára okvetlenül Jaica elestének kell a névnapi ajándéknak lenni a Magyar Balázsban, mert akkor az lett volna a Hőfer, ha irni tudott volna. Amivel nem azt akarom mondani, hogy Hőfer tudott irni, de az bizonyos, hogy stilizálni tudott.) Elég az hozzá, hogy ráértek a vitézek egy kicsit szétnézni Szegeden, lovaikat megabrakoltatni, a maguk éhét is eiverni egy kis borsos hallal. (Mei a paprikáért még csak akkor készült Kolumbus kimenni Amerikába, csakhogy szegénynek nagyon sokat kellett szaladgálni a vizűmért.) Lombos Vér Andrisnak hivták a huszárok hadnagyát. Hatalmas szál ember volt, hires az erejéről, még híresebb a szilajságáról. Az örökös hadiéletben bizony akkor se nagy kelete volt a finomkodásnak. Ahogy a hadnagy a Latrán-utcában leszállt egy halászviskó előtt a lováról, gőgösen kiáltott be a sövényen: ~— Bujj ki hé, valaki! Ur jött a házhoz. Az udvaron egy ökölnyi legényke kötözgetett valami szakadt hálót, de még csak a füle botját se billentette a hangos köszöntésre. A hadnagy dühbe jött s kantárszáron vezetve a lovát, bekerült az udvarra nagy kardcsörtetéssel. — No, egy kutya sincs itthon ebben az ólban ? A legényke hidegvérrel nézett föl a munkájáról: — Eb kérdi, de nem attól. Lombos Vér András nagyot sodort a kajla bajuszán. — A hangot hallom, de az embert nem látom. Köszönje az Istennek, mert mindjárt lenyelném, ha látnám, hol bujkál. A suharfc fölugrott a háló mellől s oda ballagott a katona elé. Alig ért neki a mente gombjáig. — Hát nézzen meg kend, de siessen vele! S ezzel se szó, se beszéd, derékon kapta az óriást, fordított rajta egyet s mire Lombos Vér András észbe kapott, már lent volt a pernyés gödörben. Azt se tudta, hogy a szájából köpködje ki a halpénzes hamut, vagy a meghibbant derekát tapogassa, de utóljára is legjobbnak látta elnevetni magát. Kikecmergett a gödörből, letappogta magáról a hamut, kisomfordált az utcára s illedelmes köszönéssel dobogott be újra: — Szép jó napot adjon az Úristen, öcsém! — Fogadj isten, bátyám uram! — A becsületes nevedet tudakolnám.