Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-08 / 280. szám

Szeged, 1928 december 8 SZBQED Kállay elutazott Párisba. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Kállay pénzügyminiszter és Schober Béla péntek este 10 óra 20 perckor utaztak el Párisba. A pénzügyminiszternek a vonat indulása előtt tett nyilatkozata szerint azért indulnak a miniszterelnököt megelőzően Párisba, hogy ott tárgyalást folytassanak a francia clearing hivatal vezetőjével a clearing egyezmény revíziójára vonatkozólag. Ezen a tárgyaláson az angol clearinghivatal vezetője is résztvesz. A miniszter az indulás előtt kifejezte azon reményét, hogy a jóvátételi bizottság még karácsony előtt dönteni fog a kölcsön ügyében. Fölmentették a Peidl-kormány az izgatás (i4 Szeged tudósítójától.) Czikora János, a Peidl-kormány főldmivelésügyi államtitksra 1922 április 23-án az orosházi Alföldi Paraszt Ujság-ban „Boldog-e a paraszt?" cimmel hoszszabb cikket irt, amelyben részletesen foglalkozott a nincstelen főtdmüves munkásság Ínséges helyzetével, nagy nyomoruságával. A cikkben rámutatott azokra az okokra, amelyek ezt a helyzetet okozták. Élesen támadta azokat a kisgazdaképviselőket, akik a parlamentbe bekerülve nem a földművesek, hanem „a grófi nagybirtokosok" érdekeit szolgálják. Ezzel kapcsolatban támadta Prohászka Ottokár püspököt is, aki szerinte évekkel ezelőtt híve volt a földosztásnak, maga is fölajánlotta erre a célra birtokát, most pedig hallani sem akar a földreformról. A cikkben egyébként kijelentette, hogy az orosházi földművesek nyomorát egyedül a Zselénszkyeknek lehet köszönni. Az ügyészség a cikk miatt osztályelleni izgatás és a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett bűntett miatt vádat emelt Czikora János ellen és ebben az ügyben a szegedi törvényszék Wild Károly tanácsa pénteken délelőtt tartotta meg a főtárgyalást. Czikora védelmét dr. Buza Barna, a Károlyi-kormány földmüvelésügyi minisztere látta el, aki erre az alkalomra már csütörtök délután Szegedre érkezett. A vádat dr. Balázs Sándor ügyész képviselte. Az elnök először Czikora személyi adatait veszi fel. Czikora János, 46 éves, református, sárbogárdi születésű. Wild Károly elnök ezután ismerteti a vádat. Fölolvassa a Boldog-e a paraszt ? cimü cikket egész terjedelmében, amelyből több részt inkriminált az ügyészség. Az egyik rész ez volt: „Ma a Zselénszkyek rideg önzésének lett a prédája ez a jóságos, becsületes, dolgos nép. Máma szenvedésre van kárhoztatva hazájában, a magyar földön idegen, koldulja a munkát, hogy nyomorult életét tovább tengesse. Mindenkitől magára hagyatva éli a Lázárok szomorú életét. Az emberi érzésnek nincs utmutatója, amely elvezetné a szenvedő Tiborcok vackáig.* A magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett büntettet sz ügyészség a következő passzusban látja fennforogni: „A közigazgatás intézkedései ellen, amellyel lehetetlenné teszik az emberségesebben gondolkozó főldmivelésügyi államtitkárát vádja alól. gazdák, vagy munkáltatók számára, hogy ezek magasabb munkabért fizessenek.* Az ügyészség vádiratában kifejti, hogy a cikk a munkások nyomorának okozójául a Zselénszkyek gyűjtő neve alatt egy társadalmi osztály rideg önzését jelöli meg. Czikora János ezután kijelenti, hogy a cikket ő irta és minden felelősséget vállal érte. Becsületes msgyar érzéssel irt, izgatni nem akart, csak egy típust mutatott, amely ridegen elzárkózik a munkások anyagi jó étének eir.elése elől. Igaz magyar embernek érzi magát és ezért irta a cikket, csak valóságot állított, egyetlen szava sem valótlanság. A bizonyítási eljárás befejezése után dr. Balázs Sándor tartotta meg hosszabb vádbeszédét. A vádat teljes egészében fenntartja, kéri Czikora bűnösségét kimondani mind a két vád miatt és ezért a büntetés kiszabását. Buza Barna mondotta el ezután majd két óráig tartó nagyszerűen megkonstruált védőbeszédét, amelyben részletesen kitért a mai éllapotok ecselelésére és különösen a földnélküliek rettenetes nyomorára. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság mindvégig a legnagyobb figyelemmel hallgatta Buza Barna meggyőző szavait. — Nem ismerek társadalmi osztályokat — kezdie védőbeszédét —, jelszavam a márciusi jelszó: szabadság, testvériség, egyenlőségi Ugy tanultam mindig, hogy Kossuih L^jos ledöntött minden válaszfalat a különböző osztályok között. Veszedelmes dolog ugyan, ha két részre osztjuk a társadalmat, mért akkor az egyik rész rá fog jönni arra, hogy többen vannak, tehát kormányozni akarnak. Romlásba döntheti az országot, ha nsgyon hangoztatjuk a társadalmi osztályokat. Ne domborítsuk ki a különbséget, mert a számbeli többség veszedelmet is jelenthet. Ezután hosszasan fejtegeti, hogy a Z%zlenszkyek csoportja nem lehet külön osztály. Ha ugy találják a Zselenszkyek, hogy ellenül; valami valótlant állított a vádíot*,' indítsanak rágalmazási pört Czikora ellen, de magyar biró nem mondhatja ki bűnösnek a vádlottat osztáiyelíenes izgatásban, mert a Z«eienszkyekeí nem lehet egy külön társadalmi osztálynak mi— Kis Kampónak hivnak. Miben lehetek szolgálatára ? — Tisztelem az öklöd, öcsém, nem hálókötésre termett, az. Állj be hozzám katonának, mert ha nem jössz, viszlek. Egy fejem van, de fogadok felébe, hogy mához esztendőre kapitány lesz belőled. A legénynek égett a szeme, mint az eleven parázs s akkora parolát adott, hogy szinte szikrát ütött a tenyere: — Ha édes apám elereszt, meg se állok addig, mig a török császárnak fejébe nem szorítom a koronáját. Az öreg halász vállra vetett hálóval éppen akkor ért haza, rá is adta a gyereke szándékára az áldást: — Éntőlem mehetsz, fiam, szerencsét próbálni, de annyit mondok, akármire viszed, meg ne felejtkezz az édes apádról. Ha én azt mondom, haza gyere, akkor nekem szót fogadj, akármilyen nagy urakkal cseresznyézel is egy tálból. Igy lett Kis Kampóból katona, magyarok büszkesége, törökök ijedelme. Mindjárt Jajcánál ugy lennyisszantotta valmi jancsár-agának a kontyát, hogy a feje is vele szakadt, csodákat meséltek róla s esztendő se telt bele, már kapitány lett. Mikor esztendők multán hazavetődött Szegedre, már akkor annyira tele volt a hírével az Alföld, hogy nagy parádéval fogadták a városi urak. Olyan lakomát csaptak a tiszteletére, hogy csak a lé volt hetvenféle s annyi előkelőség ülte körül a vitézt, hogy alig látszott ki közülök, mert csak a hire nőtt meg, nem a termete. De amúgy ö volt köztük a legnyalká'ob, ezüst sarkantyús csizmája, aranyos bársony mentéje, drágaköves kardja, nyusztprémes süvege, akkora aranylánc a nyakában, hogy elég lett volna békónak. S ahogy javában mulatoznak, egyszer csak kiválik az utcai szájtátók közül egy rongyos öreg halász, betolakszik az urak közé, odaáll a kis Kampó elé. — Ösmersz-e még, fiam-uram? Én volnék az édesapád, nagyon kívántalak már haza, mert az én öreg karomnak nehéz már a hálóhuzás. Nem lehet azt kimondani, hogy megrökönyödtek az uri népek ezen a bolond beszéden. Eláször ki akarták lökni az öreget, aztán magyarázgatták neki, ki lett, mi lett a fiából, de arra azt mondta az öreg, hogy csak apja ő annak, a halászathoz fogható szép mesterség pedig nincs a világon. Utoljára keményen rá szólt a fiára: — Te pedig ne tátogj, mint a potyka, hanem igyekezz, mert megvannak vetve a hálók, de nincs, aki meghúzza őket. Erre kis Kampó föláll, szép csendesen lerakott magáról kardot, mentét, láncot, sapkát s odafordult az apjához: — Mehetünk már, édesapám. S ettől fogva olyan szorgalmasan vetette-huzta a hálót, mintha sohase lett volna a csaták hőse s árulta a keszeget petákért a szegedi piacon, a petákot pedig belehajigálta egy szilléri zsellérlány kötőjébe, akinek a neve volt Szépenjáró Bibor Klári. Hogy mért volt a vitéz Kis Kampó olyan szófogadó fiu s mért lett az országos méltóságra menendő katonából olyan könnyű szívvel halászlegény, azt már majd valami regényíró mondja el. Én csak azt akartam megmutatni, hogy van itt regénytéma, csak ember kell hozzá. 8 nősíteni. Pár héttel ezelőtt Nagyatádi Szabó István is nyíltan kimondotta, hogy a Zselenszkyek meg akarják akadályozni a földreformot, de ő állását köti ehhez. Nagyatádiról pedig egyáltalán nem lehet elmondani, hogy na^ / ellensége lenne a Zselenszky- féle uraknsk, Egyetlen ügyész sem akadt, aki ezért vádat emelt volna Nagyatádi ellen. Hogy a földteüenek rendkívüli nyomorban vannak, azt nem szükséges bizonyítani. Az a kép, amelyet a vádlott festett, nem hogy erős, hanem túlságosan enyhe. A történelemben olvas!?, hogy Kun László idejében rongyokban járt a magyar nép, hogy most milyen rongyokban jár, az elképzelhetetlen. — Nem tudom elképzelni — mondotta —, hogy ezekből a rongyokból hogyan lehet ruhát összevarrni. — A buza ára békében husz korona volt, ma százezer, tehát aranyparifásra emelkedett. A napszám békében két korona volt, ma pedig még négyezer koronánál is kevesebb. A paritás szerint tízezernek kellene lenni. A földbirtokos ma is ugyannyit kap, mint békében, de nem aksr annyit fizetni. Ezen segíteni kell és ezt sokan mondták a Házban is. Madarász Zsigmond, Tankovics János stb. Ezután a munkanélkül maradt aratómunkásokról beszél. A nincs telenek sokkal nagyobb számban vannak, mint a városi munkások. — Évek óta nem hallottunk másf, mint nyomorakciót. Ha akció van, — akkor nyomornak is kell lenni. Czikora támadta Prohászka püspököt, aki csak igért, de nem adott földet. Támadta azokat a nagybiríokosokaf, akik kisgazdáknak vallották magukat, hogy megakadályozzák a föld reformot. Mikor a cikket irta, a reformról szó sem volt. Hogy most a parlamentben tár gyalják a novellát, az csak azt bizonyítja, hogy rossz volt az első reform. Reformot, azt kapóit a nép, de földet nem . . . Nem társadalmi osztály sem a Zselénszkyek, sem Prohászka, sem a kisgazdaképviselők. Támadás volt, nem izgatás. — Nem tudom, hogy mi az uri társadalom — mondotta —, de azt tudom, hogy a kisgazdákat nem sorolják ide. Urak és kisgazdák, igy szokták mondani. A „nemzetgyalázással" foglalkozik ezután. — Aminthogy én nem követbetek el magam ellen becsületsértést, éppen ugy ezt a bűncselekményt is csak az államon kívül állók elől'/ lehet elkövetni. Buza Barna ezután hosszasabban po'emizél az ügyész beszédével. Az állam ér államhatalom két egészen különböző dolog. Az állán az mi vagyunk, az egész nemzet, az űllambatnk n pedig a kormány, vagy az, aki éppen uralmon van. — Ma márea:észen tisztán lehet látni, i hogy a kritika erőszakos visszafojtása volt az októberi forradalom oka. Ha van szenvedés és nyomor, nem szabad azt elhallgatni, mert azzal még nem segítünk a bajokon. A beteg fehér arcát az orvos nem festheti be élet-rózsaszínre, mert ezzel még nem gyógyította meg. — A magyar állam nem Neró császár, amit a költő szavai szerint „Csak hódolat Illet meg, nem bírálat" ... — fejezte be szavait Buza Bsrna. Csak kritikával lehet a bajokat orvosolni. Bajokat nem elhallgatni, hanem megszüntetni kell. Nem szabad osztály korlátokat látni, hanem egy nagy testvéri összefogást a magyar boldogulás mi3tt. Ennek a testvéri szeretetnek nevében kérem a bíróságot védencem fölmentésére. Czikora János mondott még néhány szól. A munkásszeretetből irta a cikket, hogy olyan dolgokat C3ínáljan«k a munkáltatók, ami miatt még gondolatban sem emelkedik az ököl. Nagy msgyar erő bontakozik ki a jólétből. Igy gondolkozott, mikor a cikket irta. Csak keveset kell tenni és nem kell akkor ide nyomorakció, könyöradomány, Belgium és Hollandia. A magyar itt legyen boldog. Szeretni és becsülni tudja csak a magyar népet. Becsületes gondolattal irta a cikket, felmentést kér. A biróság ezu án ítélethozatalra vonult vissza. Háromnegyed órai tanácskozás után Wild Károly ismét megnyitja a tárgyalást. A kővetkező ítéletet hirdette ki: A magyar állam nevében 1 A királyi törvényszék Czikora Jánost az ellene emelt osztályellenes izgatás és a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett bűntett vádja alól felmenti.