Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-08 / 280. szám

Effyes ném éi400 korona Bwrkesztöség (s kladöhivaSsli Deák Ferenc-utca 2. (F6náliskolával szemben.) Teleloa 13-33.A,Szeged" megjele•Dt hétfő kivételível minden Kap. Egyes szám ára 400 koIjma. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 7000,Budaswien és vidéken 7500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, mástél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 R. Többszöri feladásnál árengedmény IV. é?foíyam. Szeged, 1923 december 8, SZOMBAT. 280-ik szám. Kényszerkölcsön. A kormánynak szt s tervét, hogy külföldi kölcsönnel hozza rendbe az ország gazdaságát, igazán csak a mindenképen gáncsoskodik fogadfák rosszak; ratu kritikával. A sokszor elénk tükrözött osztrák példa valóban csábitó és mikor először mutogattak rá, hogy Ausztria milyen gyorsan lábadozik a külföldi kölcsön írja segítségével, nálunk is vágy támadt a szinte kézzelfoghatóan hathatós gyógyszer után. Mi is ugyanazokban a borzalmas betegségekben szenvedünk, mint a szomszéd, a századokig ránkeröszakoit rokon; sőt mondhatnánk, épp azért csonka és beteg máma az országunk, mert Ausztriával olyan közel rokonok voltunk. Egyek lettünk elválásunk után gazdasági bajokban, belső zavarokban. Ha odaát használt a kölcsön, ha az osztrák gazdaság kezd rendbejönni, a pénz szinte szemlátomást javul, ha a társadalmi felfordulásból odaát már láthatóan alakul nyugalmas egyensúly: miért ne tehetné meg ezt a nem is misztikus csodát nálunk is egy külföldi kölcsön ? Mikor aztán megkezdődtek a külföldön a tanácskozások, még talán az érdeklődéseikben igénytelen kis varrónők is szakitottak CourthsMahler és Crocker M. B. izgalmas regényeitől egy-két figyelmes percet az ujságbeli kölcsönhirek javára. Hogy megkapjuk-e a kölcsönt, ez a találós kérdés soká'g nem hagyta békén a kíváncsiságunkat. Mtkor aztán azt is megtudtuk már, mekkora lesz a kölciön, bizony nem lehetett föllélegzeni a kielégi'eitség megkönnyíllt lélegzetével. A kö'csön kicsi. Ezt maga a pénzügyminiszter is beismeri, de neki legalább van egy igen bölcs és tagadhatatlanul nagyon logikus < igasztalódása. Mert amit a mások csalódottságának elriasztására is mondott, az cáfolhatatlan igazcág: minél kisebb a kölcsön, annál könnyebb lesz visszafizetni. Ez p dig nagy sor, mert talán az álmoskönyvekbe n is meg van írva, hogy kölcsönt kapni jó, kölcsönt vi szafize ni nem jó, pláne, ha a fizetség nehéz. Mi nem vonjuk le a pénzügyminiszter vigasztalódásának azt a végső konklúzióját, hogy legjobb e szerint a kölcsönt föl sem venni, mert akkor a visszafizetés kellemetlen kötelezettsége egészen elhárul rólunk. Nem pedig azért, mert a pénzügyminiszter későbbre nagyobb kü földi kölcsönt helyezett kilátásba. A nagyobb kölcsön visszafizetése, ugy hiszi a pénzügyminiszser, a kisebbeknek célszerű fölhasználása után nem lesz már majd olyan nehéz. Annál jobb 1 Éljen a kis kölcsön s százszor éljen a nagy kölcsön 1 Igazán ránk fér mindakettő. Igen, de egy harmadik kölcsön is szóba került s bár reményeinkben, amelyek a kölcsönsegitéshez fűződnek, talán könnyelműek is vagyünk, ezt a harmadikat már némiképen megsokaltuk. Szinte babonásak lettünk. A kormány bosszú fáradozás, tömérdek akadály után megkapja egy kisebb kölcsön igéretét. Ez tagadhatatlan szerencse. Sőt egy nagyobb kölcsön igéretét is. Még nagyobb szerencse. De tekintetnélkül ókori végzet-drámákra, a szerencse túlzásainak gyakran történt balrafordulásai sejtelmesen döbbentettek meg sok embert, amikor a harmadik kölcsönt harangozta be a hír. Ez a harmadik nem külföldi, de már is biztos, nem kell miatta hetekig tépelődni kétség és remény között. A harmadik kölcsön — belföldi kölcsön, sőt kényszerkölcsön. Most már egészen biztos, mert előre megcáfolták azzal a hivatalos kijelentéssel, hogy csak normális uton, pénzlebélyegzés, bankbetétek lefoglalása, vagy a kényszer, erőszak bármely nemének alkalmazása nélkül szerzik meg. Pénzlebélyegzés, bankbetétek, erőszak nem is lesz, ez — mint jóravaló hivatalos cáfolatokban mondani szokták — tetjesen kizártnak tekinthető. De kényszerkölcsön az lesz. Kölcsönt adni aránylag kevesen szeretnek; a kényszerkölcsönt pedig aránylag igen sokan nem szeretik. Éppen ezért már előre is nemcsak vigasztaló és bátorító, de biztató, sőt fellelkesítő hirek jelentek meg, amelyek szerint a kényszerkölcsön nemcsak hogy nem áldozat, de egyenesen jó üzlet. A kincstár ugyanis hamarosan visszafizeti, még pedig körülbelül felét már akkor, amikcr a népszövetségi kölcsönt folyósították, de azonkívül dolláralapon fizeti vissza; nem is szólva arról, hogy a köícsönkötvényeknek a felét záios határidőn belül teljes valutáris összegében visszaváltja. Ez mind nagyon szép, de talán nem is kellene, hogy ilyen szép legyen. Az ország gazdaságát taipra kell állítani. Erre külföldi kölcsön valóban kell. Nem tekintélyrombolás azonban, ha ugy véljük, hogy lehetne, ha lehetne Magyarországnak olyan kormánya is, ameiy az egyszeri, kielégítő nagyságú külföldi kölcsönt megszerezhette volna a távoleső, reménybeli nagyobb külföldi kölcsönt és az egészen közeleeő belföldi kényszerkölcsön helyett. De ha a kényszerkölcsön elkerülhetetlen, akkor fölöslegesek a szépitgetések, a fő, hogy a szükséges áldozat terhét igazságosan osszák föl majd a teherbíró osztályok között. Kisebbségben maradt az angol kormánypárt. (A Szeged berlini tudósítója jelenti Budapesten át.) A késő éjjeli órákban érkezett távirat szerint az angol választások állása a következő: 253 konzervatív, 144 liberális, 183 munkáspárti, 2 független. A kormány tehát eddig 70 szavazattal maradt kisebbségben. Mindössze 60 mandátum sorsa van még függőben és igy a kormány sorsán már a későbbi eredmények mit sem változtathatnak. A választások mindenfelé a legnagyobb rerd- ' vezére, Henderson szintén elvesztette mandáben mentek végbe, zavargásokat sehonnan sem 1 tumát. Clynes-ben újból megválasztották Lady jelentettek. Több pártvezér kibukott, igy Barlow j Astort és London egyik északi kerülete egy közmunkaminiszter és egy államtitkár, ami nagy munkáspárti asszonyjelöltet juttatott többségre, vesztesége a kormánynak, továbbá kimar2dt a konzervatív párt főleg Anglia északi részéHall tengernagy is, aki a konzervatív párt vá- i ben szenvedett vereséget. A szabadelvűek lasztási irodájanak főnöke. Manchesterben öt mandátumot vesztettek, LiverA szabadelvű vezérek közül kibukott Churchill poolban kettőt és további három jelöltjük bués sir Alfréd Mond, mindkettőt munkáspárti jcott el a lancashirei kerületben, ellenjelölt szorította ki. A munkáspárt egyik Rassay a kölcsön ügyében intei*peSlált. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés pént; ki ülését háromnegyed tizenegy óra előtt néhány perccel nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Alig néhány képviselő van a teremben. Az elnök konstatalja, hogy a nemzetgyűlés tanácskozásképtelen és az ülést tíz percre felfüggeszti. Tiz perc múlva újra megnyitja az ülést, megállapítja a tanácskozásképességet, jelenti, hogy Rassay Károly a kölcsönügyben, Gömbös Gyula a magyaróvári választás ügyében sürgős interpellációra kért engedélyt és ő az engedélyt megadta. Napirend szerint következik a földbirtokreform folytatólagos tárgyalása. Az első szónok Csontos Imre: Azzal az idealizmussal jöttek a kisgazdák a parlamentbe, hogy a földreformot megvalósítsák. Ha ez nem sikerülne, akkor nem volna itt keresni valónk. Ne kételkedjenek lelkiismere'ünkben ... (Nagy zaj, a szocialisták közbeszólnak) Nagyatádi Szabó István (a szociáldemokraták felé): Ez nem képviselői stílus, sohase volt a régi parlamentben. Csontos Imre: Én is szeretném, ha ingyen adhatnánk földet, örülne a lelkem, ha az állam olyan helyzetben volna. De az állam mai helyzetében ez lehetetlen. Klárik Ferenc: Halljuk a bölcset 1 (Állandó nagy zaj.) Csontos Imre: Elvárom, hogy figyeljenek arra, amit mondok. A paraszt nem olyan, mint a zsidó, aki isteníti azt, aki nagyobb csaló. Gondoskodni kell arról, hogy az ország ne kerüljön az agitáció kezébe, amely a szegénység ellen u«zitja a társadalmi osztályokat. Rassay Károly: Hány holdja van kigyelmednek? (Zaj a baloldalon. Közbeszólások.) Szilágyi Laios: A ma reggeli lapok Prónay Pál voit segédeinek nyilatkozatát tették közzé, amely engem több vonatkozásban érint. Minden újságolvasó már két hónappal ezelőtt olvashatta ennek az ügynek bizalmas részleteit. A nyilatkozatban tehát bizonyos zaklatást és terrort látok, miután engem lovagias ügybe akarnak belekényszeríteni. Egyúttal hangsúlyozni kívánom, hogy az ügyet lovagias útra terelni hajlandó nem leszek, ilyennek oda magamat nem adom. (Helyeslés a baloldalon.) Gaál Gaszton: Ehhez nagyobb bátorság kellf mint kiállani kardra. Szilágyi Lajos: A nyilatkozatnak az a kijeIgntése, hogy nekik semmiféle részük nem volt interpellációm elmondásában, valóban megfelel a tényeknek. Sem báró Prónay Pállal, sem megbizottaival semmiféle érintkezésben nem állottam, közülük csupán dr. Rácz Vilmost ismerem személyesen. Az ügyet a nemzetgyűlés elé hoztam és itt napirenden fogom tartani mindaddig, amig a miniszterelnök ur köteles i ségének megfelelően interpellációmra választ nem ad. A bejelentést kiadják a mentelmi bizottságnak. Létay Ernő félreértett szavait igazítja helyre, majd folytatják a földreformnovella vitáját. A következő felszólaló Szilágyi Lajos: A háborút likvidálni kell, ez pedig nincs likvidálva addig, amig a hadviseltek ügyét nem rendezik, a hadviseltek érdekeit nem elégítik ki. Tagadja, hogy nincs föld, amelyből juttatni lehetne. Igenis van, de nincs mindig a község határában. Ebből azt a konzekvenciát kell levonni, hogy költözni és költöztetni kell. Minthogy a javaslat nem elégíti ki a várakozásokat, amelyeket hozzáfűzött, azt még általánosságban sem fogadja el. Ezután Szijj Bálint emelkedik szólásra. Meglepetéssel látja, hogy az eddigi ellenzéki felszólalók közül egy kivételével senki sem fogadta el a javaslatot. A nagybirtokosok . . . Dénes István: Nem mi ülünk velük egy táborban. (Nagy zaj.) Szijj Bálint: Nem láttam még statisztikát, amely szerint a nagybirtokok többet termelnének, mint a kisbirtokok. (Ellentmondások.) Ezután történelmi visszapillantást vet Magyarország helyzetére a birtokpolitika alakulása folyamán. Szilágyi Lajos a földbirtoknovellát általánosságban sem fogadja el. Uiána felszólal még Szijj Bálint, Farkas Tibor, Gömbös Gyula és Meskó Zoltán. Közben az elnök Csontos Imrét a zsidó hitfelekezetet sértő kifejezéseért rendre utasította.