Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-30 / 296. szám

SZEQEO Szeged, 1923 december 30 A bombaszakértő véleménye. Szombaton reggel érkezett meg Budapestről Loch Péter tüzérszázados, aki az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylet, valamint a többi bombamerénylet ügyében szakértői véleményt adott. A járásbíróság páncélszekrényében levő körülbelül ötven darab bombaszilánkból rekonstruálta a bombát és véleményét jegyzőkönyvbe mondotta. A szakértői vélemény szerint a bomba német, úgynevezett „Stielbandgranat", robbanó ideje öt és fél másodperc. Súlya 600 gram, melynek fele ekrazit. A bedobás a Csemegi Károly-uicai frontról történt, tnég pedig a sarok melletti ablak felső részén. A bomba szára, amellyel dobni szokták, hiányzott. Aki dobta vagy kihúzta, vagy lefűrészelte. A bombadobó erős, izmos ember lehetett, aki a vetésben jártas, vagy a bomba kezeléséről és hajításáról szakszerű kiképzést nyert. A gránát dobásához nagy erő és ügyesség kelleit. A célzás kitűnő volt. A súlyos gránát az elsőemeleti első ablak felső részén repült be a terem kellős közepére a négyesre sorakozott párok közé és mintegy félméternyi kerületben felszakította a padlózatot. A légnyomás olyan erős volt, hogy a szálló összes ablakai darabokra zúzódtak. A szemle után a robbantási szakértő a hatósági személyekkel a járásbíróságra ment, ahol megkezdődött a tanácskozás a szemle adatainak összefoglalására. Az őrizetben tartott emberek kihallgatása a kora reggeli órákban megkezdődött és Bilönyi Miklóst, akit még pénteken reggel fogtak el a detektívek és néhányszor már kihallgatlak, ismét a detektívek elé állították, mivel olyan adatok merültek fel a többiek vallatásánál, amelyek közül több igen súlyosan megterheli. A fiatalembert egyszerre négy-öt detektív is faggatja, azonban eddig még állandóan tagadja, hogy ő dobta volna be a bombát a Magyar Király báltermébe. Kihallgatása során azonban sokszor ellenmondásba keveredett és alibit egyáltalán nem tudott igazolni. A detektivek csak a késő esti órákban vitték vissza a járásbíróság fogdájába. Egyébként a rendőrség nyomozása szombat délelőtt döntő stádiumba jutott. Számos tanú kihallgatása és súlyos terhelő bizonyitékok alapján megállapították, hogy a merényletet előre kitervezett módon egy öttagú társaság követte el, amelynek valamennyi tagja a rendőrség örizetében van. Ezek névszerint a következők : Bölönyi Miklós, Zubek Mihály, Simkó László, Forgó Ferenc és Fülöp Andor. Valamennyien a csongrádi fajvédők társaságának legvadabb és leghangosabb tagjai voltak. Valószínűnek lál«zik, hogy ezt az öi embert felbujtották. Bölönyit több tanú látta a véres éjszaka előtt Csongrád főutcáján. Jelentkeitek olyanok is, akik őt a bálterem kivilágított ablakaival szemben a villanyoszlophoz támaszkodva látták, amint mereven nézett az ablakra. Féllizenkettőkor Fekete János gazdálkodó járt a Csemegi Károly ulcában és észrevette, hogy BSlönyi Forgó Ferenccel beszélget az oszlop előtt. Fekete láttára a két ember futásnak eredt. Amikor, kevéssel a merénylet után, a kávéházban tartózkodó fajvédők egymáshoz siettek és egy sarokban összebújtak, idegesen néztek az utcára, bizonyára azt figyelték, hogy a tettes elmenekült-e. Közvetlenül a robbanás után egy házaspár ment el a kávéház előtt és látta, amint két-két ember különböző irányban menekül, majd egy ötödik ismét más irányban távozik. Számos terhelő tanavallomás szól Bölönyi és társai ellen és percről-percre sűrűsödnek ellenük a gyanuokok. Bölönyi a 33 ik gyalogezrednél szolgált és kézigránátdobásban különleges kiképzésben részesült. Alibit igazolni nem tud. Simkót szombaton reggel fogták el a csendőrök. A merénylet éjszakájától keresték, de c*ak szombat reggel találtAk meg Csongrád közelében egy tanyán. A merénylet súlyos sebesültjeit a delektivek a lakásukon keresték fel és valamennyit kikérdezték. A sebesültek közül azonban egy sem mert érdemleges vallomást tenni, mert félnek az Ébredők bosszújától. Általában igen nyomasztó a hangulat. A kerületi főkapitány is Csongrádra utazott. Szombaton éjfélkor dr. Szalay József kerületi főkapitány a személyvonattal átutazott Csongrádra, hogy egyrészt a nyomozást saját maga irányítsa, másrészt bizonyos revíziós munkálatokat végezzen el az eddigi nyomozáson. A főkapitány vasárnap reggel a helyszínen tájékozódott mindenről, ugy hogy délben már kiadhatja a nyomozást vezető rendőrtiszteknek az esetleg szükséges ujabb utasításokat. Azt is ki akarja deríteni, hogy az az „Alföldi Brigád*, amelyről Héjjas Iván tesz emlitést levelében, tulajdonképen miféle szervezet. Visszarendelték a szegedi vizsgálóbírót és az ügyészségi elnököt. Szombaton délután a miniszterelnök utasítására dr. Diószeghy János belügyminiszteri osztálytanácsos titkára, dr. Ruttkay Sándor kíséretében Csongrádra érkezett, hogy ott dr. Szalay József főkapitánnyal együtt vegyék át a nyomozás irányítását Dr. Zombory János vizsgálóbíró és dr. Zombory Jenő ügyészségi elnök a délután folyamán visszautaztak Szegedre és minden iratot átadtak a kormány kiküldöttjének. Este ujabb hivatalos távirat ment a belügyminisztériumba, amely részletesen beszámolt a nyomozás eddigi fázisairól. A fővárosban is nyomoznak. A budapesti főkapitányságon már tegnap este megkezdték a nyomozást a csongrádi bomba ügyében, mivel többen jelentkeztek vallomástételre és ezek a vallomások nagyon is lényegesek lehetnek. A budapesti főkapitányság általában minden módon igyekszik segíteni a csongrádi nyomozásnak és Budapesten a kihallgatások egész sorát rendelték el, amelyek hét olyan pozitív bizonyítékot adnak a tettesek ellen, amilyen pozitívum eddig a csongrádi vizsgálat kezében még nem volt. A legmegdöbbentőbb vallomást Székely Margit tánetsnárnő tette, aki Budapestről utazott le és nagynénje kíséretében ment el a bálra. Körülbelül 10 óra tájban nagynénje, aki Csongrádon ismerős, haza akart menni, bogy átöltözik és 10—15 perc múlva visszajön. Hogy feltűnést ne keltsen, nem a kávéházon, hanem a szálloda kapuján akart kimenni. Alig mult el 4—5 perc, ijedten szaladt vissza a bugához : — Te, — mondta — nem lehet kimenni, nem engednek ki a szállodából, a kapuk előtt fegyveres emberek állnak. A kapu le van zárva. A kapu előtt két-három ember beszélgetett odakünn és amikor Székely Margit nagynénje megrázta a kapu ajtaját, az egyikük durván visszaszólt: — Maradj odabent, nem lehet itt kijönni. Odry Zuárd is tett vallomást a budapesti rendőrségen. Kijelentette, hogy éppen a pódiumon tartózkodott, amikor a detonáció történt. Határozottan emlékszik, hogy először valaki betörle kívülről a terem ablakát és csak azután dobta bs a bombát. A gránát 4—5 másodperc múlva néhány méternyi gurulás után robbant. Arra is emlékszik, hogy a bombát vízszintesen dobták be. Schwartz Sándor azt vallotta, hogy vasárnap az egyik borbélyüzletben fiatalemberek beszélgettek a karácsony másodnapi zsidó nöegyleti bálról. Ezt mondották: — Na, majd lesz a zsidóknak karácsony este olyan táncmulatságuk, amilyenre nem számítanak. A vallomásokat még a szombati nap folyamán közölték acsongrádi nyomozás vezetőivel. Ugye? Barátom megérkezik a messzi külföldről és lead egyet-mást a tapasztalataiból. — Akkor hajóra szálltunk és, ugye, nagy viharban érkeztünk haza . . . — Csakugyan, feleltem, kellemetlen volt az este, főleg a hajó himbálózása. Barátom ráninéz, de nem szól semmit. A fele- ! sége folytatja később. — Rettenetesen össze voltunk törve reggelre. Némán estem le az ágyra és, ugye, le se vetkőztem. — A blúzát ki méltóztatott gombolni. — Honnan tudja? — pattan fel őnagysága. — Engedelmet, tanúbizonyságul tetszett hi.vni, kát akkor lehet véleményem. Ugye? — Érdekes, a blúzomat csakugyan kigomboltam, mert így szoktattam hozzá a vérkeringésemet. Késő délután keltünk fel s akkor, ugye, rohantunk ebédelni. — Szóról szóra igaz, — mondom teljes meggyőződéssel, de erre már megszólal a barátom is. — Viccelődsz te velünk ? — Eszembe sincs, de magam is szeretném tudni, miért hivtok fel olyan dolgok megerősítésére, amikben nem volt részem ? Ha tudnátok, mennyire az idegére megy az embernek az a sok ugye! Uj divat, nincs több egy-két évesnél, de nem eshetik nélküle beszéd. Öreg német Schulmeisterekre vagyok kénytelen gondolni, akik magyarázzák a gyerekeknek az egyszeregyet és szinte fenyegetve villantja a szemük: vigyázz, el ne szédülj, szedd össze minden figyelmedet, ugye, kétszer öt az tiz, — már pedig akkor . . . Bámulatosan okosak lettek az emberek, az egyéni hitel megszűnt, senkinek se ugranak már be, ugye, nincs hatalom, amelyik felebarátodat meg tudná győzni olyan dologban, amiben te az egész életedet eltöltötted s viszont amiben felebarátod liatökör; ha azt meséled, hogy Szegeden fogadalmi templom épül, nem azt feleli, hogy „valóban", hanem, hogy „lehet", mert különben — ugye — csökken az ő egyéni értéke és hogyan adhatna igazat bárkinek! Ellenben szenvedélyesen magyaráz, játsza a bölcset s egy huszonötesztendő előtti egyedülálló tényből általános megállapítást csinál a jelen időkre, inintha aludt volna negyedszázadon át. Mindehhez pedig az eszköze az „ugye". — Ne merj más véleményen lenni, jelenti ez a szó, erősítsd meg az állításomat, mert én mondom. Én ! Hát hiszen használták a szót régen is, de nem olyan kétségbeejtő elterjedtségben, mint most. Van egy kedves nóta, "nagyon szerettem az ihletett szöveget, melódiáját egyformán, de most, ha hallom, kacagnom kell. Azzal kezdődik: Ugye, most már másnak mondod . . . Épp csak az hiányzott, hogy a cigány rébuszokat adjon fel, mikor mulatni akarok. Ha igy haladunk, népszerű lesz a másik nóta, amely öntudatosan tréfás és szintén grammatikai alapon nyugszik, habár értékbeli eltolódásukkal: Tekintettel a hidegebb időre, Öt forintot kért a rózsám cipőre. ... Okulásodra írom ezt is, kezdő újságíró barátom, aki most léptél a pályára, aminthogy kiváló szimattal ennél alkalmatlanabb időt nem is választhattál volna ki. De téged még kábit a nyomdafesték szaga, amellyel mi örökre megmérgeztük a tüdőnket, a lelkünket, viszont megszűkült a vadászterületed. A rendőrségen már nem végezhetsz stílusgyakorlatokat, nem a megbocsátó tekintetű Rainer József a főkapitány, a témát egyébként is kisajátították a nemzetgyűlési képviselŐK. Ellenben annyi a színházi ujság, hogy Itt még van jövőd, föltéve, hogy alkalmazkodol az eddigi gyakorlathoz. Ha egy színésznőről azt irod, hogy gyönge, az még nem olyan nagy baj, mintha elhallgatod, hogy pompás uj toilettjei voltak. Ellenben mindörökre becsaptad magad után az ajtót, ha megdicsérted a riválisát. Mondd, hogy Külteleki Biri csapnivalóan rossz volt, ellenben sikkaszd el egészen a másik énekesnőt s boldog mosoly érte a jutalmad. jól jegyezd meg ezeket a kifejezéseket: drága, bűbájos, kitűnő és fiatal. Ebből élnek évtizedek óta megrögzött kulisszabolondok és akárhányan jól élnek. Mindenki drága, aki a színpadon mozog. (Legföljebb az a kérdés, hogy kinek drága.) A bűbájos jelzőt ugyan valamikor a boszorkányokra értették — ebből a fajtából éppen szeretett városunkban égettek el több díszpéldányt —, de a kifejezést átruházták az úgynevezett művésznőkre s tedd szivedre a kezed, nincs-e bennük elég boszorkányság ? Kitűnő az, akiről épp szó esik. Ha színházi portásról zeng a krónika, akkor kitűnő portás lesz belőle. Kitűnő iró a puszirozott pajtás, kitűnő pénztárosnő Mata, kitűnő habitüé Berger Vilma s a törvényszék tetőzetén is kitűnő vércsék kergetik a galambfiókákat, ellenben a Holtzer-cég vércséi a Kállay Albert-utcában már nem kitűnőek. Azok legföljebb jók, habár nem a galamboknak. Ne feledd el hangoztatni, művésznőről írván, hogy fiatal. Vannak kiváló egyéniségek, akikről épp harminc éve olvasom ezt s el kell hinnem már csak azért is, mert vérré vált bennem e makacs következetességgel leirt szó. Ellenben Jászai Mariról ne írd ki, mert megpofoz. A többiről valamennyiről lehet. A tizennyolc-husz esztendősökről fölösleges hangoztatni. Darvas Lilit is megsérted vele. 0 a sors csodálatos játéka folytán valóban fiatal. Ha megfogadod a tanácsaimat és oktalan uj formák helyett ezekhez a jól bevált régiekhez ragaszkodsz,'akkor eléred, hogy te magad is drága, bűbájos, kitűnő és fiatal leszel, dédelget és dicsér a brancsból mindenki. A fővárosban a Nemzeti Színháztól Soroksárig, helyben pedig — hogy semmiből |se feledjük ki az országot felvirágoztató ipart, viszont térbeli távolságokat is jellemezzek, — a Csets-cégtől Bugyi Mihályig. Bob.