Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-30 / 296. szám

SZEQEO Szeged, 1923 december 30 A bombaszakértő véleménye. Szombaton reggel érkezett meg Budapestről Loch Péter tüzérszázados, aki az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylet, valamint a többi bomba­merénylet ügyében szakértői véleményt adott. A járásbíróság páncélszekrényében levő körülbelül ötven darab bombaszilánkból rekonstruálta a bombát és véleményét jegyzőkönyvbe mondotta. A szakértői vélemény szerint a bomba német, úgynevezett „Stielbandgranat", robbanó ideje öt és fél másodperc. Súlya 600 gram, melynek fele ekrazit. A bedobás a Csemegi Károly-uicai frontról történt, tnég pedig a sarok melletti ablak felső részén. A bomba szára, amellyel dobni szokták, hiányzott. Aki dobta vagy kihúzta, vagy lefűrészelte. A bombadobó erős, izmos ember lehetett, aki a vetésben jártas, vagy a bomba kezeléséről és hajításáról szakszerű kiképzést nyert. A gránát dobásához nagy erő és ügyesség kelleit. A célzás kitűnő volt. A súlyos gránát az elsőemeleti első ablak felső részén repült be a terem kellős közepére a négyesre sora­kozott párok közé és mintegy félméternyi kerü­letben felszakította a padlózatot. A légnyomás olyan erős volt, hogy a szálló összes ablakai darabokra zúzódtak. A szemle után a robbantási szakértő a ható­sági személyekkel a járásbíróságra ment, ahol megkezdődött a tanácskozás a szemle adatainak összefoglalására. Az őrizetben tartott emberek kihallgatása a kora reggeli órákban megkezdődött és Bilönyi Miklóst, akit még pénteken reggel fogtak el a detektívek és néhányszor már kihallgatlak, ismét a detektívek elé állították, mivel olyan adatok merültek fel a többiek vallatásánál, amelyek közül több igen súlyosan megterheli. A fiatal­embert egyszerre négy-öt detektív is faggatja, azonban eddig még állandóan tagadja, hogy ő dobta volna be a bombát a Magyar Király bál­termébe. Kihallgatása során azonban sokszor ellenmondásba keveredett és alibit egyáltalán nem tudott igazolni. A detektivek csak a késő esti órákban vitték vissza a járásbíróság fog­dájába. Egyébként a rendőrség nyomozása szombat délelőtt döntő stádiumba jutott. Számos tanú kihallgatása és súlyos terhelő bizonyitékok alap­ján megállapították, hogy a merényletet előre kitervezett módon egy öttagú társaság követte el, amelynek valamennyi tagja a rendőrség öri­zetében van. Ezek névszerint a következők : Bölönyi Miklós, Zubek Mihály, Simkó László, Forgó Ferenc és Fülöp Andor. Valamennyien a csongrádi fajvédők társaságának legvadabb és leghangosabb tagjai voltak. Valószínűnek lál«zik, hogy ezt az öi embert felbujtották. Bölönyit több tanú látta a véres éjszaka előtt Csongrád főutcáján. Jelentkeitek olyanok is, akik őt a bálterem kivilágított ablakaival szem­ben a villanyoszlophoz támaszkodva látták, amint mereven nézett az ablakra. Féllizenkettő­kor Fekete János gazdálkodó járt a Csemegi Károly ulcában és észrevette, hogy BSlönyi Forgó Ferenccel beszélget az oszlop előtt. Fe­kete láttára a két ember futásnak eredt. Amikor, kevéssel a merénylet után, a kávé­házban tartózkodó fajvédők egymáshoz siettek és egy sarokban összebújtak, idegesen néztek az utcára, bizonyára azt figyelték, hogy a tettes elmenekült-e. Közvetlenül a robbanás után egy házaspár ment el a kávéház előtt és látta, amint két-két ember különböző irányban mene­kül, majd egy ötödik ismét más irányban tá­vozik. Számos terhelő tanavallomás szól Bölönyi és társai ellen és percről-percre sűrűsödnek elle­nük a gyanuokok. Bölönyi a 33 ik gyalogez­rednél szolgált és kézigránátdobásban különle­ges kiképzésben részesült. Alibit igazolni nem tud. Simkót szombaton reggel fogták el a csend­őrök. A merénylet éjszakájától keresték, de c*ak szombat reggel találtAk meg Csongrád kö­zelében egy tanyán. A merénylet súlyos sebesültjeit a delektivek a lakásukon keresték fel és valamennyit ki­kérdezték. A sebesültek közül azonban egy sem mert érdemleges vallomást tenni, mert félnek az Ébredők bosszújától. Általában igen nyomasztó a hangulat. A kerületi főkapitány is Csongrádra utazott. Szombaton éjfélkor dr. Szalay József kerületi főkapitány a személyvonattal átutazott Csongrádra, hogy egyrészt a nyomozást saját maga irányítsa, másrészt bizonyos revíziós munkálatokat végezzen el az eddigi nyomozáson. A főkapitány vasárnap reggel a helyszínen tájékozódott mindenről, ugy hogy délben már kiadhatja a nyomozást vezető rendőrtiszteknek az esetleg szükséges ujabb uta­sításokat. Azt is ki akarja deríteni, hogy az az „Alföldi Brigád*, amelyről Héjjas Iván tesz emli­tést levelében, tulajdonképen miféle szervezet. Visszarendelték a szegedi vizsgálóbírót és az ügyészségi elnököt. Szombaton délután a miniszterelnök utasítására dr. Diószeghy János belügyminiszteri osztálytaná­csos titkára, dr. Ruttkay Sándor kíséretében Csong­rádra érkezett, hogy ott dr. Szalay József főkapi­tánnyal együtt vegyék át a nyomozás irányítását Dr. Zombory János vizsgálóbíró és dr. Zombory Jenő ügyészségi elnök a délután folyamán vissza­utaztak Szegedre és minden iratot átadtak a kor­mány kiküldöttjének. Este ujabb hivatalos távirat ment a belügy­minisztériumba, amely részletesen beszámolt a nyomozás eddigi fázisairól. A fővárosban is nyomoznak. A budapesti főkapitányságon már tegnap este megkezdték a nyomozást a csongrádi bomba ügyében, mivel többen jelentkeztek vallomás­tételre és ezek a vallomások nagyon is lénye­gesek lehetnek. A budapesti főkapitányság általában minden módon igyekszik segíteni a csongrádi nyomozásnak és Budapesten a ki­hallgatások egész sorát rendelték el, amelyek hét olyan pozitív bizonyítékot adnak a tettesek ellen, amilyen pozitívum eddig a csongrádi vizsgálat kezében még nem volt. A legmegdöbbentőbb vallomást Székely Mar­git tánetsnárnő tette, aki Budapestről utazott le és nagynénje kíséretében ment el a bálra. Kö­rülbelül 10 óra tájban nagynénje, aki Csongrá­don ismerős, haza akart menni, bogy átöltözik és 10—15 perc múlva visszajön. Hogy feltű­nést ne keltsen, nem a kávéházon, hanem a szálloda kapuján akart kimenni. Alig mult el 4—5 perc, ijedten szaladt vissza a bugához : — Te, — mondta — nem lehet kimenni, nem engednek ki a szállodából, a kapuk előtt fegyveres emberek állnak. A kapu le van zárva. A kapu előtt két-három ember beszélgetett odakünn és amikor Székely Margit nagynénje megrázta a kapu ajtaját, az egyikük durván visszaszólt: — Maradj odabent, nem lehet itt kijönni. Odry Zuárd is tett vallomást a budapesti rendőrségen. Kijelentette, hogy éppen a pó­diumon tartózkodott, amikor a detonáció tör­tént. Határozottan emlékszik, hogy először va­laki betörle kívülről a terem ablakát és csak azután dobta bs a bombát. A gránát 4—5 másodperc múlva néhány méternyi gurulás után robbant. Arra is emlékszik, hogy a bombát vízszintesen dobták be. Schwartz Sándor azt vallotta, hogy vasárnap az egyik borbélyüzletben fiatalemberek beszél­gettek a karácsony másodnapi zsidó nöegyleti bálról. Ezt mondották: — Na, majd lesz a zsidóknak karácsony este olyan táncmulatságuk, amilyenre nem számí­tanak. A vallomásokat még a szombati nap folya­mán közölték acsongrádi nyomozás vezetőivel. Ugye? Barátom megérkezik a messzi külföldről és lead egyet-mást a tapasztalataiból. — Akkor hajóra szálltunk és, ugye, nagy vihar­ban érkeztünk haza . . . — Csakugyan, feleltem, kellemetlen volt az este, főleg a hajó himbálózása. Barátom ráninéz, de nem szól semmit. A fele- ! sége folytatja később. — Rettenetesen össze voltunk törve reggelre. Némán estem le az ágyra és, ugye, le se vet­kőztem. — A blúzát ki méltóztatott gombolni. — Honnan tudja? — pattan fel őnagysága. — Engedelmet, tanúbizonyságul tetszett hi.vni, kát akkor lehet véleményem. Ugye? — Érdekes, a blúzomat csakugyan kigomboltam, mert így szoktattam hozzá a vérkeringésemet. Késő délután keltünk fel s akkor, ugye, rohantunk ebédelni. — Szóról szóra igaz, — mondom teljes meg­győződéssel, de erre már megszólal a barátom is. — Viccelődsz te velünk ? — Eszembe sincs, de magam is szeretném tudni, miért hivtok fel olyan dolgok megerősíté­sére, amikben nem volt részem ? Ha tudnátok, mennyire az idegére megy az embernek az a sok ugye! Uj divat, nincs több egy-két évesnél, de nem eshetik nélküle beszéd. Öreg német Schul­meisterekre vagyok kénytelen gondolni, akik ma­gyarázzák a gyerekeknek az egyszeregyet és szinte fenyegetve villantja a szemük: vigyázz, el ne szé­dülj, szedd össze minden figyelmedet, ugye, két­szer öt az tiz, — már pedig akkor . . . Bámulatosan okosak lettek az emberek, az egyéni hitel megszűnt, senkinek se ugranak már be, ugye, nincs hatalom, amelyik felebarátodat meg tudná győzni olyan dologban, amiben te az egész életedet eltöltötted s viszont amiben fele­barátod liatökör; ha azt meséled, hogy Szegeden fogadalmi templom épül, nem azt feleli, hogy „valóban", hanem, hogy „lehet", mert különben — ugye — csökken az ő egyéni értéke és ho­gyan adhatna igazat bárkinek! Ellenben szenve­délyesen magyaráz, játsza a bölcset s egy hu­szonötesztendő előtti egyedülálló tényből általános megállapítást csinál a jelen időkre, inintha aludt volna negyedszázadon át. Mindehhez pedig az eszköze az „ugye". — Ne merj más véleményen lenni, jelenti ez a szó, erősítsd meg az állításomat, mert én mondom. Én ! Hát hiszen használták a szót régen is, de nem olyan kétségbeejtő elterjedtségben, mint most. Van egy kedves nóta, "nagyon szerettem az ihletett szöveget, melódiáját egyformán, de most, ha hallom, kacag­nom kell. Azzal kezdődik: Ugye, most már másnak mondod . . . Épp csak az hiányzott, hogy a cigány rébuszo­kat adjon fel, mikor mulatni akarok. Ha igy hala­dunk, népszerű lesz a másik nóta, amely öntuda­tosan tréfás és szintén grammatikai alapon nyug­szik, habár értékbeli eltolódásukkal: Tekintettel a hidegebb időre, Öt forintot kért a rózsám cipőre. ... Okulásodra írom ezt is, kezdő újságíró ba­rátom, aki most léptél a pályára, aminthogy kiváló szimattal ennél alkalmatlanabb időt nem is vá­laszthattál volna ki. De téged még kábit a nyomda­festék szaga, amellyel mi örökre megmérgeztük a tüdőnket, a lelkünket, viszont megszűkült a va­dászterületed. A rendőrségen már nem végezhetsz stílusgyakorlatokat, nem a megbocsátó tekintetű Rainer József a főkapitány, a témát egyébként is kisajátították a nemzetgyűlési képviselŐK. Ellenben annyi a színházi ujság, hogy Itt még van jövőd, föltéve, hogy alkalmazkodol az eddigi gyakorlathoz. Ha egy színésznőről azt irod, hogy gyönge, az még nem olyan nagy baj, mintha elhall­gatod, hogy pompás uj toilettjei voltak. Ellen­ben mindörökre becsaptad magad után az ajtót, ha megdicsérted a riválisát. Mondd, hogy Külteleki Biri csapnivalóan rossz volt, ellenben sikkaszd el egészen a másik énekesnőt s boldog mosoly érte a jutalmad. jól jegyezd meg ezeket a kifejezéseket: drága, bűbájos, kitűnő és fiatal. Ebből élnek évtizedek óta megrögzött kulisszabolondok és akárhányan jól élnek. Mindenki drága, aki a színpadon mozog. (Legföljebb az a kérdés, hogy kinek drága.) A bűbájos jelzőt ugyan valamikor a boszorkányokra értették — ebből a fajtából éppen szeretett váro­sunkban égettek el több díszpéldányt —, de a kifeje­zést átruházták az úgynevezett művésznőkre s tedd szivedre a kezed, nincs-e bennük elég boszor­kányság ? Kitűnő az, akiről épp szó esik. Ha színházi por­tásról zeng a krónika, akkor kitűnő portás lesz belőle. Kitűnő iró a puszirozott pajtás, kitűnő pénztárosnő Mata, kitűnő habitüé Berger Vilma s a törvényszék tetőzetén is kitűnő vércsék ker­getik a galambfiókákat, ellenben a Holtzer-cég vércséi a Kállay Albert-utcában már nem kitűnőek. Azok legföljebb jók, habár nem a galamboknak. Ne feledd el hangoztatni, művésznőről írván, hogy fiatal. Vannak kiváló egyéniségek, akikről épp harminc éve olvasom ezt s el kell hinnem már csak azért is, mert vérré vált bennem e ma­kacs következetességgel leirt szó. Ellenben Jászai Mariról ne írd ki, mert megpofoz. A többiről va­lamennyiről lehet. A tizennyolc-husz esztendősökről fölösleges hangoztatni. Darvas Lilit is megsérted vele. 0 a sors csodálatos játéka folytán valóban fiatal. Ha megfogadod a tanácsaimat és oktalan uj formák helyett ezekhez a jól bevált régiekhez ra­gaszkodsz,'akkor eléred, hogy te magad is drága, bűbájos, kitűnő és fiatal leszel, dédelget és dicsér a brancsból mindenki. A fővárosban a Nemzeti Színháztól Soroksárig, helyben pedig — hogy semmiből |se feledjük ki az országot felvirágoztató ipart, viszont térbeli távolságokat is jellemezzek, — a Csets-cégtől Bugyi Mihályig. Bob.

Next

/
Oldalképek
Tartalom