Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-30 / 296. szám

Szeged, 1923 december 20. SZEGED 1923 Csongrádon a merénylet ismétlődésétől félnek. A csongrádi izraelita hitközség tagjai attól tartanak, hogy a vires esemény megismétlődik és éppen ezért elhatározták, hogy a közeli na­pokban küldöttséget menesztenek Budapestre a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez, akiktől azt kérik, hogy kormánybiztost küldjenek ki Csongrádra, oki a faj­védők garázdálkodásait megfékezze. Álta­lános a panasz, hogy a hatóságok Csong­rádon igen lanyhán kezeltek egyes garázdál­kodásokat. Bölönyi é3 társai ellen már hóna­pok óta fek feljelentést tettek, mert a város njugalmát ezek sz emberek állandó verekedé­sekkel és íblikbeverésekkel zavarták. Azt ki­vánlák, hegy BölCnyit ís társait a város nyu­galma étdtkébtn uusiísák ki Csongrádrél. El­jártak a főszolgabíróé ágnál is, de ez sem intéz­kedett. Eckhardt levele a csongrádi főkántorhoz. Csongrádon a késő éjszakai órákig folytatták a gyanúsítottak kihallgatását. Ezek feü'önböző ellentmondó vallomásokat tettek s hiányosan igazolták alibijüket. Annyi bizonyos, hogy a merénylet előtt Kókai lakásán voltak a tettesek. Vílőízinüleg itt beszélték meg végleg a me­rénylet tervét. Ugy látszik, a csongrádi fajvédők köriben a merénylet egyáltalán nem keltett megbotránko­zást. Még fenyegetőznek is, azt beszélik, hogy amennyiben a fogva levő ébredőket letartóztat­ják, erőszakkal és karhatalommal fogják ki­szabadítani. Árra hivatkoznak, hogy a buda­pesti fajvédő vezérek sikra szállnak érdekükben. Eckíardt Titor, az ébredők elnöke táviratot intézett Kalmár főkántorhoz, az ÉME csong­rádi vezetőjéhez, amely igy szól: „Tessék a hatéságok rendelkezésére állni, de nem tűrni, hegy a hatóságok túlkapásokat csináljanak. Minden egyes esetet a legsürgő­sebben hozzanak tudomásomra." Kalmár ezt a táviratot átzdta a rendőrség­nek, amely a távirat szövegét nyomban közölte a szegedi rendőrség főkapitányságával és a belügyminisztériummal. A liberális ellenzék közös állásfoglalása a csongrádi ügyben. — Értekezlet a demokrata körben. — védőkkel és egyéb antiszemitákkal szemben. Követelik az ébredők egyesü'e'ének feloszlatá­sát, a fajvédők sajtójának megfékezését ét az összes gonosztettek megtorlását. Rassay Károly volt az eltő felszólaló. Azt kivánja, hogy a kormány az egész országra hirdesse ki a statáriumot, hogy a gyilkos merényleteknek véget lehessen vetni. Vázsonyi Vilmos az ébredőket fehér bolsevis­táknak mondotta. Kérdi, miért nincs Ádorján Géza és a többiek részére internálótábor. Bethlen megigéite — úgymond — az ébredők egyesü­letének feloszlatását, de nem lett belőle semmi. Sőt az egyesület reorganizálja magát és állami tisztviselőket vesz fel tagjai közé. Olyan elemek ellen kell küzdeni, akiknek má­sok halála az élet, mert mások halálából akar­nak megélni. Közös erővel kell föllépni velük szemben. A kormánytól pedig azt követeljük, szolgáltasson nekünk igazságot, mert az ország­nak élet és levegő kell. Szerdán ujabb értekezlet lesz, afnelyen vég­legesen megállapodnak a parlamentben indí­tandó akció felöl. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A párt­közi béke, ugy látszik, vfgleg felbomlott. A csongrádi véres gaztett ed a meg a kegyelem­döfést és az ellenzék most már egyáltalán nem bizik a kormény tagjaiban és az ország szine fogja felelősségre vonni a gaztettek sorozatával szemben tsnusifott magatartása miatt. Eredetileg ugy tervezték, hogy Fábián Béla sürgős inter­pelláció formájában teszi szóvá a csongrádi merényletet, szombat este t zenbtn elállttk ettől a tervtől és elhatározták, bogy az indemnitási vita folysmán veszik bonckés alá nemcsak a csongrádi esetet, hanem az összes eddigi merényleteket és gyilkosságokat. Este 8 órakor értekezlet kezdődött a Központi Demokrata Körben. A szociáldemokraták kép­viseletében Peyer Károly, Vanczák János, Kéihly Anra és Pikler Emil vetlek részt. A megbeszé­lésen ott volt továbbá Rassay Károly és a nemzeti demokrata képviselők: Vázsonyi Vil­mos, Pakots József, Benedek János és Fábián Béla. Közös taktikában állapodtak meg, amely­nek értelmében nyílt színvallásra kényszeritik és tetteket követelnek tőle az ébredőkkel, a faj­A szervezett munkások husz százaléka munkanélküli... (A Szeged tudósítójától.) Szombaton délután a budapesti személyvonattal Szegedre érkezett Jászai Samu nemzetgyűlési képviselő, a szociál­demokrata párt parlamenti frakciójának tagja, a Szakszervezeti Tanács elnöke. Jászai a Magyar­országi Szociáldemokrata Pártnak egyik legré­gibb agilis munkása, évtizedeken keresztül részt­vett a párt minden mozgalmában, a szakszer­vezeti kérdésekben nemcsak a legnagyobb szak­értő Magyarországon, hanem a külföldön is mindenütt elismeréssel beszélnek róla. Jászai Samu a szegedi szocialista szakszervezetek egyes technikai ügyeinek elintézése végett jött Szegedre. A Szeged munkatársának alkalma volt szombaton délután, közvetlenül Megérke­zése atán, hosszabb beszélgetést folytatni a képviselővel, aki többek között, a felmerült kérdésekre, körülbelül ezeket mondotta: — A minden képzeletet felülmúló, rohamo­san terjeszkedő munkanélküliség miatt a leg­utolsó időkben a szervezetekben és magában a pártban is csöndesebb mederben folyik a moz­galom munkája. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt a rettenetes munkanélküliséget vala­miképen is enyhítsük és egészen természetes, hogy ilyen körülmények között a munkásság egy nagy részének nincsen ideje és alkalma, bogy aktív és fokozott mértékben vegyen részt a mozgalomban. — A munkanélküliséget megszüntetni? Egé­szen bátran merem mondani, hogy még a köz­munkák megindításával sem lehet megszüntetni a mai viszonyok közt, ebben a társadalmi rendben. Hiszen világosan látjuk a győztes és hatalmas ipari államot : Angliát. — A legutolsó időkben több mint százmilliót utaltak ki az egyes szervezetek a munkanél­küliek segélyezésére. A munkabéreket emelték I ugyan, de még mindig nem megfelelően. A szervezetek különben most rendben mükf dnek, • társadalomtudományi és történelmi előadásokat | tartanak hetenkint többször is. Néhány nappal ezelőtt sikerült megnyerni egyes volt egyetemi tanárokat is előadások megtartására, köztük Kövesligethy európai hirü tudós csillagász­professzort. A vidéken is mindenütt csöndben dolgoznak a szervezetek, mindenütt nevelik a munkásságot. — A magyarországi szocialista szervezetek­nek körülbelül kétszázötezer tagja van. Ebből hatvan százalék a fővárosra és Budapest kör­nyékére esik. Sokkal több tagja a szervezetek­nek nem is lehetne, mert hiszen Magyarországon az ipari munkások száma nem haladja meg a háromszázezret. A szervezeti élet az idén hatá­rozott fejlődést mutat, annak ellenére, hogy a munkanélkülieket nem számithatjuk be a fizető tagok sorába. — A földmunkásoknak semmiféle egyesületi és gyülekezési szabadságuk nincs, igy alig vehetnek részt a mozgalomban. A szolgabirók nem engedélyeznek egyetlen földmunkásgyülést sem, lapjukat pedig betiltották. — Változatlanul működik a szakszervezeti tanács, minden héten, a drágasághoz mérten, megállapítjuk a munkabéreket, illetve a heti indexet. A szakszervezeti tanács indexét ma már mindenütt hivatalosan is elfogadják. Állandó érintkezést tart fenn a külfölddel, elsősorban Amsterdammal. A tanács irányítja az oktatást is. Ezután ismét a hihetetlenül nagyarányú munkanélküliség került szóba. Jászai szinte keserűen mondja: — Azt kell mondanom, hogy a magyar szervezeit munkásság husz százaléka ma minden munka nélkül áll... Igy tehát mintegy negy­venezer szervezett munkás nem tud do'gozni. Es ez az állapot nem hogy javulna, de állandóan rosszabbodik... — A szakszervezetek egyébként munkafeöz­vetitésrel is igen intenziven foglalkoznak. Ehhez az állami hatósági munkaközvetítő mellett alap­szabályszerinti jogunk van. A munkáltatók, a gyárosok kénytelenek ide fordulni, mivel speciá­lis munkásokat cífík itt kaphatnak. A hatósági közvetítő, tf.rmés7ete?ep, vslóbsn képzett szak­munkást nera íud adni. Mi tartjuk fent a kon­takiust a kormány és a szervezetek között, ha valami konfraverzia metül fel. Az általános nemzetközi munkásvédelmi intéz­kedésektől beszélünk most. Milyen intézkedése­ket kellene tenni, hegy a mai nehéz állapotok megszűnjenek. Jászai nagy hozzáértéssel és biz­tonsággal beszel erről a kérdésről, azután sze­rényen jegyzi meg: — Hogy a szociálista szervezeteket a kor­mányhatalom hivatalosan elismeri, mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy az állam költségén októberben másodszor voltam Genfben a Népek Szövetségének Munkaügyi Hivatala ülésein. A békeszerződés kimondja, hogy az állam köteles ezekre az ülésekre egy munkásképviselöt, egy munkaadót és két állami hivatalnokot kiküldeni. A kormány a munkásság részéről engem kül­dött ki, Tolnay Kornél, a Máv. volt elnök­igazgatója a munkaadókat képviselte, fesovits miniszteri tanácsos pedig, mint állami hivatal­nok vett részt a kongresszuson. Hogy engem küldött ki a kormány, azt bizonyiija, hogy az államhatalom most már végre elismeri a mun­kásság soraiban a szociáldemokraták többségét. Ezt VŰSS János népjóléti miniszter is vala­hogyan tudtára adta annek a két keresztény­szociális embernek, akik a kiküldetés előtt megjelentek velem együtt a miniszternél. Muszá] volt szociáldemokratát küldeni Genfbe, többen vagyunk. Igy derül ki, hogy „szociáldemokrata mnnkásság tulajdonképen nincs is és minden munkás a keresztényszociálisokhoz ment át". Mosolyog itt egy kícuit Jászai Samu. — A munkaügyi hivatal egyébként — foly­tatta ezután — szerve a Népek Szövetségének. Tagjainak huszonöt százalékát munkások, hu­szonötöt munkaadók, ötven percentjét pedig az állami hivatalnokok teszik ki. Legutóbb a munka­felügyeletről tárgyaltunk, egyezményes tervezete­ket és ajánlatokat fogadtunk el. Szóba került a nyolcórai munkaidő, a nő- és a gyermekvéde­lem kérdése. A békeszerződés szerint Magyar­ország márciusig köteles ezeket a tervezeteket törvényjavaslat formájában a parlament elé ter­jeszteni, de bogy mikor fogják letárgyalni, azt ki mondhatná meg? A kormányt nagyon ér­dekli a munkáskérdés. — A munkaügyi hivatalnak 300 hivatalnoka van és igazgatója Albert Thom, a municiós miniszter. A munkaügyi hivatal ülése egy kis parlament, mankáskérdésekkel is foglalkozik. Most a magyar parlamenti élet kerül szóba. Minden szocialista képviselő fel fog szólalni az indemnitási vitában. Január 3-án kezdődik az uj ülési szak és talán egy hétig fog tartani, mig a nyolcórás ülések mellett mindenki el­mondja kritikáját. Aztán igy fejezzük be a be­szélgetést : — Mindenki fel fog szólalni közülünk, mert tz az egyetlen alkalom, amikor mindenről lehet beszélni. Sokat fogunk még számonkérni. Csongrádról is fogunk beszélni. (v. gy ) A görög válság. Athénből jelentik: Az uj nemzetgyűlés első ülésén Plachtirasz hadügyminiszter fog elsőnek szót kérni és ugy az egész görög nép, mint a hadsereg és flotta nevében ki fogja jelenteni, hogy a Glücksburg- dinasztiát meg kell fosztani a tróntól, mert minden szerencsétlenségnek a dinasztia az okozója. Jaimisz táviratozott Venizelosznak és arra kérte, tegye lehetővé, hogy György király visszatérjen Athénbe, mert csak ugy lehet a bonyodalmakat elkerülni. B. Jakabffy Rőzaa, Szegeden előnyösen ismert budapesti tánctanárnő, a Kass-szállóban tánckurzusokat kezd. Külföldről hozott legújabb táncokból (Jáva, Bluesfox, Tangó) gyermekek­nek, felnőtteknek. Minden vasárnap táncdélután. Jelentkezni Jakabffy Lajosné úrasszonynál, Mé rei-utca 6/c., III. emelet. 543

Next

/
Oldalképek
Tartalom