Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-21 / 290. szám

SZBGKD Szocialisták éles támadása mai kormányzati rendszer ellen. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés csütörtöki ülését */4U óra után nyitja meg Scitovszky Béla elnök. Napirenden az indemnitási javaslat folytató­lagos tárgyalása. Az első szónok Ernszt Sándor. A törvény­javaslatot pártja nevéVn elfogadja. A mostani időkben az indemnitást többre taksálja, mint máskor és feltétlenül szükségesnek tartja, hogy amikor a kormány fontos nemzetközi tárgyalá­sokat folytat odakint, e kérdésben támogassuk, hogy külföldön megfelelő súllyal léphessen fel. Méltányolja a kormány súlyos és gondterhes munkáját, amit folytat, de nem helyesli azt a rendszert, hogy éveken át indemnitással dol­goznak. Teljesen tájékozatlanok vagyunk, ho^y mire használják fel a pénzeket. Ez tarthatatlan és lehetetlen helyzet. Becsületes demokrácia legyen az ur a nemzetben és becsületes demo­kráciára támaszkodjék a kormány. Reméli, hogy a miniszterelnök sikerrel f og visszatérni külföldi útjáról. (Taps a jobboldalon.) Pikler Emil: Szép volt az aj korminy pro­gramja? Gaál Giszton: Ez ellen csak nem lehet be­szélnil Payer Károly beszéde. Peyer Károly: Miután a javaslat a hét végéig alig lesz letárgyalható, rajtunk kivfll álló okok­ból ex lexbe hozza a kormány az országot. Felkiáltások a kormánypárton: Ne beszéljenek itt órákhosszat I Egy hang a szocialisták padjairól: Nagyon sok a baj, nem lehet egy óra alatt elmondani! Peyer Károly: A felelősséget az ex-lexért el­hárítjuk magunktól. Msg lettek volna a feltételei a legrövidebb tárgyalásnak, de a kormány még csak tárgyalni sem akart ezekről a feltételekről. Az ex-lex különben mii formájában egészen más, mint a háború előtt volt, hiszen az adó­nemfizetés ma elképzelhetetlen. A kormány az állam bevételeit ugy is megkapja, akár van ex-lex, akár nincsen, mert hiszen a bevételek javát nem az egyenes adó.: teszik, hanem azok, amelyek indirekte folynak be az állampénztárba, például a forgalmi adó, vagy a kincstári haszon­részesedés. Az az érv, hogy most különösen fontos, hogy ne kerüljünk ex-lexbe, amikor a kormány a kölcsönről tárgyal a külfMdön, nem áll meg, mert éppen a külföldi kölcsön kapcsán kell elhangzaniok a pártok felfogásának és bírálatának a kölcsön felhasználásáról. A kor­mány nem valósította meg a hozzáfűzött remé­nyeket és távolról sem irvekizik az országnak, a népnek a helyzetén segi.«ni. Mig a merkantil és agrár vagyonok valorizálatlanul adóznak — amin az se igen változtat, ha az adókulcs meg­állapítása buzaparitásban történik —, addig a nép nagyobbrisze sokkal nagyobb terhet visel a jövedelmi adó, a fogyasztási és forgalmi adók és a kincstári haszonrészesedés cimén. A kor­mány nem igyekszik a drágaságon enyhíteni, mert az árvizsgáló bizottság és az uzsora­biróság hatáskörének kitérj jsztése igazán nem mondható olyan intézkedésnek, amely a drága­ságot csökkentené. A drágaság kinövéseit lehet börtönnel lenyesni, de a drágaságon intézmé­nyesen segítve nincs. Nem látjuk, hogy segíte­nének a munkanélküliségen, amely éppen most, karácsony előtt hihetetlen méretekre nő. Ezután az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Peyer Károly folytatja beszédét. O yan adójavaslatok ke'lenek, amelyek meg­szűntetik a fogyasztási adókat. A politikában raost két jelszó uralkodik: a kereszténység és a hazafiság jelszava. A keresztény jelszavaknak semmi közük nincs a kereszténységhez. Ami pedig a hazafiságot illeti, a hazafiságnak ez a jelszava nem ugyanaz a fogalom, mint ame­lyikre mindannyiunknak törekednünk kell. A jelszavas politikák a háború után tűntek fel, ugy a győztes, mint a legyőzött államokban. Lehetetlen, hogy a különböző nemzetek nacio­nalistái együtt működjenek. A nemzetköziség megvan a tökénél, ezenkívül megvan a vallás­nak a nemzetközisége is. A Népszövetség is ilyen nemzetközi szervezkedés és reméli, hogy e ből fog kialakulói a népe'-: igazi szövetsége. TvVjs azoknek a ki'nduló pontja, akik azt hiszik, hogy fegyverrel vissza tudjuk szerezni I azokat a területeket, amelyekit elvesztettünk. ' Amikor a magyar kormány képviselői kint jár­nak külföldön és kölcsönt kérnek az ántánttól, ezt az eljárásukat csak örö nmei üdvözli. Ebben lépést lát afelé a politika felé, melyet hosszú időn át hirdetett eredménytelenül u^yan, de amelyet most a magyar kormány is kénytelen követni. Véleménye szerint a kölcsönre szűkség van, hogy az ország gazdaságilag talpraállhas­san. Szerinte az országnak admdd külföldi kölcsön ügye nem áll olyan kedvezően, mint azt a lapok feltüntetni szeretnék. Rassay Károly: u Ezzel szemben áll Belgrád bevitele Peyer Károly: A kölcjön lebonyolítása nehéz­ségének oki az a szerencsétlen politika, amelyet itt folytatnak. Az ellenszenv az antidemokrata irányzatnak szól. A külföld szimpátiája a dol­gozó magyar néppel szemben megvan. Egyetért Gömbössel, hogy a Bethlen-kormauynak nincs meg a többsége az országban. Sokan vannak az egységes pártban, akik alig várják azt a pillanatot, amikor otthagyhatják. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a gyanisitástól tartózkodjék. Peyer Károly mivel bizalmatlan a kormány­nyal szemben, az indemnitást nem fogadja el. Az elnök ezu'án az ülést délután 4 óráig fel­függesztette. A délutáni ülés. Délután fél 5 órakor nyitotta meg ismét az ülést Huszár Károly alelnök. A teremben mind­össze alig tiz képviselő tartózkodott. Szabó Imre szociáldemokrata képviselő szólal fel. Nem tapasztalja a kormányban azt az előrelátást, ami a kormányzáshoz szükséges. A kormány azt szeretné, ha az ellenzék politikája süket és néma volna. A szociáldemokrata párt nem segíthet a kormánynak abban, hogy az indemnitási megszavazza. A kormány bizalmat kér egy fél esztendőre és sürgősen kéri ezt a bizalmit, nehogy ex lexbe kerüljön az ország. De amikor a nyáron arra kértük a kormányt, hogy ne tartson olyan hosszú szüneteket, akkor süket fülekre találtunk. A hosszú szünetre nem volt szükség s ezé t a kormánynak "is íme Kell a felelősséget az ex lex bekövetkezik é't. \ or­mány politikája egyébként is abban a menta­litásban mozog, hogy az ellenzék beszélhet, amit akar, a kormány mégis azt teszi, ami neki tetszik. Ez a mentalitás a parlamentarizmust tá­madja meg alapjaiban. A parlamentarizmus az alsóbb néposztályok előtt úgyis ellenszenves és éppen ezért nem szabad erőszakkal lejáratni azt. Ez a rendszer 4—5 év alatt egyetlen olyan törvényt sem tudott produkálni, amely az al­sóbb néposztályok érdekeit szolgálta volna. Azért nem szavazza meg az indemnitást, mert lehetettlen, hogy a kormány állandóan csak in­demnitásból akarjon élni s ne terjesszen be sem költségvetést, sem zárszámadást. Amig a kor­mány a közszabadságok tekintetében konkrét garanciákat nem ad, bizalmatlan vele szemben. Ez a kormány alkalmatlan a bajok likvidálására. Csak egy mód van arra, hogy a rend helyre­álljon az országban. Alkossa meg a nemzet­gyűlés az általános, titkos, nőkre is kiterjesz­kedő községenkinti választójogot s utána osz­lassák fel a Házat és appelláljanak a nemzetre. Szabó Imre a numerus cjaususról szóira, kö­veteli a tudomáay szabadságát (Z íj a jobb­dalon.) A numerus claususnak semmi gyakor­lati értelme nincs, az csupán arra jó, hogy a külföld előtt kompromittálja az országot. Hatá­rozati javaslatot terjeszt be annak eltörlésére. Helyteleníti a kormány struccpolitikájit. Meg­állapítja, hogy az utolsó tőzsdei krach folytán szenvedett kár felér a kölcsön összeg ivei. A kölcsöntől sem reméli azt az eredményt, ame­lyet az ország joggal várhat. Az is érdekelné, hogy a kölcsönt tulajdonképen mire fogja a kormány fordítani. Az indemnitást nem sza­vazza meg. Baticz Gyula szociáldemokrata képviselő kéri, hogy beszédét a holnapi napra halaszthassa, de a többség erre nem adjí meg «z engedélyt. Baticz beszédiben a lakáskérdésről és a munka­nélküli munkásságnak az építkezések által munkához való juttatásáról beszél. Az elnök kéiszer is figyelmezteti, hogy a 'tár­gyalásra szán! idő lejár1, fejezze be beszédét. Szeged, 21 december 15. Baticz végül is anélkül, bogy kontemplált beszédét elmondhatta volna, leült. Egy kis házszabályvita. Horváth Zoltán a házszabályokhoz kért szót és szóvátette Baticz képviselőnek az ügyét, aki beszéde elhalasztását kérte, de ezt n jobboldal, a többségi párt nem engedélyezte, ö ugy értel­mezi a házszabályok 2)2. paragrafusát, hogy ebben az esetben joga van a képviselőnek mindaddig beszélni, amig beszédét elmondja és az ülés automatikusan meghosszabbittatik. (Zajos ellentmondások a jobboldalon.) A parla­menti illem is azt kívánja (Helyeslés a bal­oldalon, zaj a jobboldalon.), hogy egy kép­viselő, ha valamely javaslathoz fel akar szólalni, akkor beszédét elmondhassa. Kéri a Házat, hogy Baticz beszédének folytatását engedje meg. Rakovszky István ugyancsak a házszabályok­hoz kér szót. Kijelenti, hogy nagyon rossz szol­gálatot teszünk az ügynek, ha ilyen házszabály­sértéseket a remzetgyülés eltűr. Baticz az utolsó negyedórában kéne beszédének elhalasztását, (Zaj a jobboldalon: Mert tudta, hogy hosszabb lesz a beszéde.) A Ház e'lene döntött s ezzel a döntéssel megadta Baticznak a jogot arra, hogy beszédét a tárgyalási időn tul is folytathassa. (Nagy zaj a jobboldalon.) A 212 szakasz n:m a szólásszabadságot akarja korlátozni. Kéri az elnököt, hogy tévedését reparálja, mert ez az eset veszedelmes precedens volna a jövőre nézve. 24 ivi parlamenti müködise alatt mig nem fordult elő, hogy az elnök ilyen mereven elzárkózzik az igazság elől., Hegymegi Kiss Pál egy precedensre hivat­kozik, amikor Tisza Kálmán mint miniszter­elnök maga állott fel és javasolta, hogy a Ház adja meg az engedélyt a szónoknak, hogy beszédét a tanácskozási időn tul folytathassa. Csodálkozik azon, hogy a többség elzárkózott az elöl, hogy Briicz beszédét holnapra halaszt­hassa. A képviselőknek joguk van kritikát gya­korolni. (Zaj a jobboldalon.) Lojalitást követel, mert ellenkező esetben a felelősséget elhárítja a bekövetkezendőkért. Kéri az elnököt, hogy adja meg Baticznak az engedélyt beszéde folytatására. Az elnök kijelenti, hogy Rakovszky fejtege­tisit teljesen magáévá teszi és elismeri, hogy mindaz, amit Rakovszky a házszabályokra vo­natkozóan mondott, megfelel a valóságnak. Azonban Rakovszky tévedésben van, nevezete­sen, hogy az emiitett házszabály nem a sür­gősség esetére vonatkozik. Ezen javaslatra pe­dig a Ház kimondotta a sürgősséget Ilyen sürgős javaslatoknak a szakasz imperative ki­mondja, hogy a meghatározott idő utolsó fél órája az elnöki előterjesztésekre szolgál. Szakács Andor kijelenti, hogy éppen az in­demnitási javaslat teszi szükségessé, hogy a többség ne zárkózzék el ilyen követelésektől. Esztergályos Jáno; szociáldemokrata kép­viselő meglepőnek tartja a túloldal magatartá­sát éppen akkor, amikor azon könyörögnek, hogy a vitát szabja rövidre az ellenzék. A jobboldal állandó lármája közben preceden­sekre hivatkozik és kéri, hogy Baticz beszédét tovább folytathassa. Elnök ezután kijelentete, hogy a Horthy ak­cióról sz elszámolást a belügyminiszter meg­küldötte és azt a Ház asztalára teszi. Peyer Károly kérte, hogy a Horthy skció el­számolását előzőleg utalják a zárszámadási bi­zottság elé és csak annak felülvizsgálata után ktrüljön a Ház plénuma elé. A Ház Peyer indítványát elvetette. Elnök ezután napirendi indítványt tesz. Az elnöki napirenddel szemben Petőfi emlékének megörökítése tárgyábin többen elleninditványt terjesztenek elő. Hosszabb vita indul meg, vé­gűi is az elnök indítványát fogadíák el. Az ülés fél 9-kor ért véget. A görög királyi pár elutazása Athénből. Athénből jelentik: A görög király és királyné elutazára némi halasztást szenvedett az előző­leg megállapított tervvel szemben. A királyi pár csütörtökön délután 4 óra 45 perckor uta­zott el A hénből. A Daphne-gőzös Konstanzába viszi a felségeket, ahonnan vasúton folytatják utjukat Bukarestbe. Az elu'azás előtt a diplo­máciai kar több tagja járt a királynál, hogy útjához szerencsét kívánjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom