Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-11 / 257. szám

SZEGED A trónörökös Németországba érkezett. A Niederldndische Korrespondenz jeleni: Mint a néme<alföldi kormánnyal közölték, a német trónörökös * Wieringen szigetét elhagyta és Németországba utazott. A trónörökös erre az­után határozta el magát, miután a német kor­mány néhány héttel ezeött tudtára adta, hogy visszatérésével szemben nem támaszt akadá­lyokat és miután a német trónörökös szabály­szerű német utlev '^t szerzett. A trónörökös au omobilon utazott el és ma délelőtt átlépte a határt. Kíséretében csupán adjutánsa, Müldner és inasa tartózkodik. A volt német trónörökös ma délelölt néhány perccel 11 óra előtt a holland határról gyors­vonattal a berlini Friedrich strassei pályaudvarra érkezett. Csak néhány percet töltölt ott és át­szállott a boroszlói gyorsvonatra és folytatta útját. A berlini politikai rendőrség egy magas­rangu tisztviselője a határállomáson várta a trónörököst és azután vele utazott tovább Berlinbe. A szövetségesek jegyzéke a német trónörökös utazása miatt. A nagyköveti konferencia a párisi német ügy­vivőnek tegnap a következő jegyzéket nyújtotta át Berlinbe való sürgős továbbítás végett: A német kormány sajtójelentések szerint megen­gedte a volt trónörökösnek a Németországba való visszatérést. Berlinből érkezett hivatalos megerősítések ellenére a szövetségesek még sem akarják hinni, hogy a német birodalmi kor­mány ily súlyos horderejű határozatot hozatott. Bárminő indokok szolgáljanak is ennek igazo lásáu', a német kormány még sem lehet két­ségben ama sajnálatos benyomás tekintetében, amelyet egy ily hivatalosan megengedett, v<jgy akár csak türt visszatérés valamennyi szövetséges államban előidézne. A szövetségesek­nek tehát kötelességük, hogy a német kormány­nak legkomolyabban felhívják a figyelmét a helyzetre és kérjék, hogy haladéktalanul tudassa velük, vájjon ezek a jelentések igazak- e. Nyomdászsztrájk Berlinben. Berlinben ma délelőtt kitört a nyomdász­szlrdjk. A reggeli lapok mé? megjelentek, azon­ban a délelőt i lapok a szedősztrájk miatt már nam jelenbeitek meg és ez esti lapok szerkesz­tőségében is szünetel a munka. A legkülönösebb híresztelések keitek szárnyra. A szociálpolitikai körökben feltűnést keltett az a bír, hogy a Hitler-fé!e puccs leverése után a lázadók még egyszer megkísérelték, bogy München környékén ujabb lázadást szervezzenek a város ellen. A berlini nyomdátok szervezetlen sztrájkja folytán a berlini déli és esti lapok legnagyobb része nem jelent meg. A sztrájk a bankjegy­nyomdákra és a birodalmi nyomda üzemére is kiterjed. Németország visszautasítja az u]abb ellenőrzést. A német kormány tegnap küldte el válaszát a nagyköveti konferenciának arra a felszólítá­sára, amely a katonai ellenőrzésnek Német­országba való újbóli felállítására vonatkozik. A válaszjegyzék az uj katonai ellenőrzés meg­engedését azzal az indokolással utasítja vissza, hogy ennak az izgatott hangulatnak a követ­keztében, melyet a Ruhr-vidékre való bevonu lás, a megszállott területek mostani állapota és gazdasági ínsége teremtett, az ellenőrzésben résztvevő franci k és belgák bizottságaiért fele­lősséget nem lehet vállalni. Zichy János gróf pártot (A Szeged budapesti tudósítójától.) Említést tett már a Szeged arról, hogy Mikes János püspök kezdeményezésére egy mérsékelt irányú legitimista pártalakulás késiül. Ezt a párt­alakítást most gróf Zichy János vette kezébe, akinek személye tényleg mérsékelt irányt jeleni, csak az a sajátságos, h >gy Wolff Károlynak is szerepet szántak a pártalakulásban. Ugy érte­sülünk egyébként, hogy az uj párt egyrészt Huszár Károly kivételéve', aki információnk szerint az egységes pártba lépne be a Wolff— Ernst-pártból, másrészt az ellenzéki oldalon ülő keresztény irányú politikusokból és pedig gróf Andrdssy Gyula híveiből egészen Haller Istvánig — alakulna meg. Maga Andrássy Qyula nem vesz részt az uj pártalakulásban, amely inkább jó akaratú, semleges ellenzéket alkot majd a kormánnyal szemben. A jóvátételi bizottság tagjai folytatják tanácskozásaikat Szombaton reggel 10 órakor Belladini Ar hur budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, Károlyi Imre gróf, az Ansol-Magysr Bank el­nöke, Fenyő M ksa, a GyOSz. igazgaíójs, Biró Pál, a Rtmamurányi Kőszénbánya R.-T. elnöke, Sándor Pal, az OMKE. elnöke, B logh Elemér, a Hangya Szövetség vezérigazgatója kereste fel a Népszövetség jóvátételi bizottságát. Később Végh Károlyt, a tőzsde elnökét fogadiák. Dél­után 4 órakor Somsich László, sz OMQE. elnöke, Darányi Ignác, Bernáth István, a Qazda­Államproblémak. Irta: Móra Ferenc. I. Egy Afrikát megjárt barátom meséli a napokban, hogy a Gabun-viaéken a fan törzs sajátságos ösi j rítus szerint választ királyt. (T. i. ott nincs legiti- j niizmus; az egész fan nemzet szabadkirályválasztó, ! maid mindjárt kisül, hogy miért.) Persze uj királyt csak ugy lehet választani, ha a régi király meghal, már az mindegy, hogy vég- ; elgyengülésben-e, vagy agyonverésben. (Márhogy a fan nemzetnek mindegy.) Akkor aztán a boldo- I gultat titokban temetik el, éjfélkor, ismeretlen helyre. J A sirt két titkos tanácsos ássa meg, akiket ott j f esőcsinálóknak neveznek. Ezt a két urat sors­húzással választják ki a többi közül s miután megásták a sirt, jelentést tesznek a miniszter­elnöknek, hárman targoncára teszik fan király őfelségét, leteszik a sirba, behúzzák földdel, azt szépen ledöngölik s akkor a miniszterelnök meg­áldja mind a két titkos tanácsost, szerencsés utat kiván nekik és elvágja a nyakukat. Mert a titok­tartásnak ez a legjobb módja Fan-országban is. Most már csak a miniszterelnöknek járhatna el a szája, azonban a fan diplomácia ez ellen is tud biztos szert. Hajnalban, mire a nagy ur hazaér, a falu szélén egy titkos kéz hurkot vet a nyakába s mire a nap fölkel, akkorára már mind a négy országló hatalom együtt van a fan menyországban s ott látja el kézjeggyel a földön maradt alatt­valók esőért beadott könyörgéseit. Már most erre magunk formájú ember azt mondhatná, hogy ez őrültség. Lehet, hogy az, de van benne rendszer. A fanok ősi hite szerint ugyanis mindig a -király a legokosabb ember, de csak addig, mig az inge rajta van. A trónkövetelőktől, mint mindenre képes emberektől kitelne, hogy lehúznák a halottról a bölcseség ingét s ez jó lenne az illető trónkövetelőnek, mert előnyt bizto­sitana neki vetélytársai felett, — viszont a halott király, ha meztelen kellene neki beköltözni az uj kvártélyba, mérgében elveretné jéggel a szerecse­nek búzáját, a kölest. Hát ezért nem szabad azt senki teremtett léleknek megtudni, hogy hol van eltemetve a fanok királya. Ebből persze az is kiderül, hogy a fanoknál a király egész uralkodása alatt nem veti le az ingét, mert mindig ő akar a legokosabb ember lenni a fanok közt; de hát ez olyan államtitok, amit nekünk nem muszáj tudomásul vennünk. Elég baj az szegénynek neki magának is,' olyan országban, ahol általában az ing nélkül való járás a termé­szeti viszonyoknak leginkább megfelelő divat. Ugyan mink is majd csak ideérünk lassankint, ha nem a klima kegyelméből is. Elég az hozzá, hogy a fanok királya el van temetve, senki se tudja, hová és most egy hétig halotti dinom-dánom van Fan-országban. A nép, amely különben józanéletü és csak kecsketejen vigad, álló egy hétig pálmabort vedel és igy válik ott a királyok halála időjelölő terminussá. — Huszonkét évvel ezelőtt voltam utlojára ré­szeg, mikor a nagy Ökolonkülü királyt gyászoltuk, — igy kezdődnek ott a memoárok. Azonban csak a plebs gyászolja meg a kancsója mélyéből az ősök kebelébe megtért királyt. A nép véneinek és Írástudóinak tartózkodniok kell a pálma­léből desztillált ákovitától. Nekik kell megállapod­niok arra nézve, hogy ki legyen az uj király és e barbár nép felfogása szerint ehhez józanság kiván­tatódik. Hét napig tartja a halotti tort a nemzet és hét napig alszik az államtanács a királyi kraál gyékényszőnyegein, mert azt tartják, az államfér­fiak akkor legbölcsebbek, mikor alszanak. Szeged, 1923 november II. sági Szövetség elnöke és Koős Mihá'v keresik fel a bizottság tagjait. Este 8 óra 30 perckor Bethlen István gróf és felesége dejenuert adnak a miniszterelnökségi palotában, amelven hiva­talosak: Avenol, Salter, Stophe, Buniols, a reparációs bizottság budapesti képviselői, azon­kívül Daruváry Géz* külügyminiszter, Kállay Tibor pénzügyminiszter, Vass népjóléti minisz­ter, Berzeviczy Albert, Lukács László, Teleszky, Darányi, Harkányi, Matlekovich, Szterényi volt miniszterek, Börcsök, Somsich, Korányi báró, Khuen Héderváry gróf, Kánya és sir William Good. A jóvátételi bizottság szakértői már néhány napos informálódás után tiszta képst szereztek Migyarország gazdasági helyzetéről és lá ják, hogy milyen méretű segítség volna szükséges Magyarország részére. Azoknak a pénzügyi ma­gyar szdkférfiaknak, akik a véleményüket kifej­tették a bizottság előtt, az az impressziójuk, hogv az ántánt képviselők teljesen tájékozottak az itteni gazdasági viszonyokról és az a felfo­gás alakult ki közöttük, hogy Magyarország pénzügyei sokkal hamarább rendezhetők, mint azt különböző memorandumok és előterjesztések szerint kidolgoztak. Való az, mondoita egy ki­tűnően tájékozott poétikus, hogy az áatánt de­legátusoknak az a felfogasa aiakult ki, hogy a magyar pénzügyi viszonyok szanálására a ma­gyar kormány elabordtumába felvett kölcsönnél kisebb kölcsön is elegendő. Ez a kölcsön 10—15 millió angol font között mozog. Minisztertanács. A tegnapi minisztertanács foglalkozott a Nép­szöve ség megbízottjaival folytatott tárgyalás anyagával. A miniszterelnök közölte, hogy a táreyílás gyorsított tempóban hal d és hogy a jövő hét végén előrelá hatóan befejeződik. Mire a Népszövetség megbízottjai eltávoznak, a nem­zetgyűlés és pártok bizottságai végeznek a földreformnovella tárgyalásival, ameiy a leg­nagyobb részvétlenség mellett gyorsan közele­dik a befejezéshez. Poii ikai körök érdeklődé­sét sokkal inkább az Ula n ügy foglalja el, amely a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén el­nöki bejelentés formájában szóba kerül Anem­zetgyü és összehívását 20 ika körül várjá*. — kGlPÖLD. Lloyd George Southamptonban a sajtó képviselőivel folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy ellenzi Baldw n miniszterelnöknek pénzügyi javas­latait és rendithetetlen hive a szabadkereskedelemnek • — Anglia a holnapi fegyverszüneti évfordulót a leg­nagyobb ünnepélyességgel üli meg. Istentisztelet is lesz és két óráig teljes munkaszünetet tartanak. — A spanyol király november 19-én érkezik Rómába. Az ünnepi fogadtatás után a királyi pár látogatást tesz a pápánál. Nyolcadik napon felserkennek álmukból a böl­csek és kiállnak a kapuba, amely előtt minden I teremtett léleknek el kell vonulni, hogy az állam­, tanács szemügyre vehesse őket. Hogy milyen i szempontból, az megállapodás dolga, amit azon­; ban titokban tartanak. Néha azt határozzák, hogy azt kiáltják ki királynak, akinek leghosszabb a szemfoga, máskor azt, hogy annak hódolnak meg, akinek himlőhely van az orrahegyén. Volt már eset arra is, hogy az lett a vivát, aki elsőnek tüsszen­tette el magát a kapuban. Sok százados tapasz­talat azt mutatta, hogy egészen mindegy volt, kire esett a sors, ellenben a veszekedések igy mindig elkerülhetők voltak. Csak a veszekedések, de a verekedés nem. Hiszen az egész szabadkirályválasztásban ez ér legtöbbet. T. i. amint a sors kijelölte az uj királyt, azt rögtön megmondják mindenkinek, csak neki ma­gának nem. Ő csak kilencednap reggel tudja meg, mikor a piacon ősi formák szerint megtartják a királyválasztó népgyűlést. Ez abból áll, hogy min­denki neki esik a sors kegyeltjének s elpüfölik ugy, hogy még az ötvenéves jubileumán is meg­emlegeti. Még az utolsó bivalycsordásnak is pol­gári kötelessége legalább egyet rúgni a jövendő­beli királyon. A tizedik napon ugyanis mint törvényes király ül bele a gazellabőrrel behúzott trónusába a majomkenyérfa alatt s attól kezdve csak ő pofoz­kodhat, de őhozzá többet egy ujjal se érhet senki. Hát azért adják ki ellene a fanok a mérgüket ad­dig, mig lehet, tudván azt, hogy mikor majd rá­szolgál, akkor már nem lehet. Hát ugy-e, hogy mégse olyan bolond emberek azok a fanok, mint ahogy gondolni tetszett? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom