Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-11 / 257. szám

Szeged, 1923 november 3, SZBQBD A Duna—Tisza közének jövője. Irta: Gál Miksa. Legutóbb a Duna-Tisza-csatorna megépítésével karöltve járó óriási előnyökre mutattam reá e helyen. Az ott felsorolt közgazdasági hasznosítások lehető­ségével azonban az elérhető előnyök sorozata még koránt sincs lezárva. Aki a Duna—Tisza közét ismeri, tudni fogja, hogy annak egész területe tele van szórva apróbb­nagyobb tavakkal és tudja azt is, hogy mennyit szenved az Alföld lakossága a vadvizektől. Kora tavasztól késő nyárig óriási területeket borit el ez a vadviz, megduzzasztja ások tavat és helyenként csak az országút, vagy a vasúti töltés jelzi a civilizációt, sok ezer hold termőföld, milliárdokat érő terméssel, felbecsülhetetlen munkával pedig az elpusztulásnak van kitéve. Az a folyamat, mely a vadvizeknek évenként megismétlődő fellépésével, illetve főkép a forró napsütés folytáni felszáritással jár, — mert maga az Alföld ma már nagyon kevés vizet bír fel­szívni — e termőföld felső rétegének termőképes­ségét olyannyira leapasztja, hogy körülbelüli pon­tossággal volna kiszámítható ezen területek hozam­képességének teljes megszűnésével. Sőt az Alföld terméketlen elhomokositási processusa is egyenesen erre vezethető vissza. A vizáztatta földterület a kiszárítás, illetve kiszáradás után megrepedezik, majd homokká, porrá válik s ha erre mifelénk is a passátok, vagy a bóra járna, rövid időn belül az. Alföld egy teljesen terméketlen, kietlen Sahara lenne. S mindezt a vadvizek okozzák. Minden évben fel-felbukkannak különféle tervek ezeknek a vadvizeknek a levezetésére, lecsapolá­sára, de aniint a komoly előkészítésre reá kerülne a sor, már nem foglalkoznak vele. Pedig egyene­sen kiszámíthatatlan az a kár, amelyet nemzeti vagyonúnkban és annak jövedelmezőségében évente szenvedünk azért, mert komolyan és erélyesen nem foglalkozunk a kérdés gyökeres megoldásával és kiszámíthatatlanok azok a pusztítások, amelyek beállanak majd a vadvizeknek és ennek nyomán keletkező terméketlenné váló területeknek bár lassú, de állandó terjeszkedése által. Kétségtelen, hogy ez a kérdés nem olyan, hogy azt egyesek, vagy csak magánosok megoldhatnák. Ehhez kell először egy olyan nagy koncepciójú vállalkozást létesíteni, amelybe maga az állam belekapcsolódik, másodszor egy oly terv, amelynek végrehajtásával kapcsolatosan, illetve annak ke­resztülvitele és lebonyolítása alkalmával a iecsa­polás módja amúgy önként megadódik. Ezen nagyszabású terv: a Duna—Tisza-csatorna megépítésének tervezete. Ha ugyanis kellő állami támogatás mellett a már e helyen'ismertetett csatornát megépítjük, ugy oly óriási berendezkedést létesítünk, amely lehetővé teszi, ujabbi jelentékeny berendezkedések nélkül a lecsapolás terveit is keresztülvinni. Szinte önként adódik meg ez esetre a lecsapolás módja. Az egyes tavaknak kis csatornákkal egymással való összeköttetése és azoknak a nagy csatornába való bevezetése, valamint az ezen kis csatornák mentén létesülő öntözési berendezkedések kiépítése ; a nagy csatorna ásása folytán kikerülő óriási mennyiségű termőföldnek kellő elhelyezése; az ezen célt gyor­sabb, olcsóbb és gazdaságosabb elérése érdeké­ben létesítendő Alföldi gazdasági (kis-) vasút meg­építése, amely az egész Alföldet behálózná és közlekedését gyökeresen megjavítaná: mind olyan dolgok, amelyek magával a nagy mü létesítésével, a Duna—Tisza-csatorna megépítésével oldódnak meg, mert azok ezen vállalkozásnak természetes velejárói, folyományai. Vagyis egészen bizonyos, hogy az Alföld vad­vizeinek lecsapolása, tavainak és hozzákapcsolódó mocsarainak levezetése az Alföld és egyben a jövő Magyarország közgazdasági életének egyik főfon­tosságu kérdése, amelynek gyökeres megoldása nélkül az imminens fontossággal rendelkező több­termelés kérdése sem oldható meg. Ezen kérdés önálló megoldása azonban sokkal költségesebb, semhogy nem volna előnyös azt egy még fonto­sabb kérdéssel, a Duna-Tisza-csatorna megépí­tésével egybekötni. E kettőt összekapcsolva, a nagy müvet egyszerűsítjük, gazdaságosabbá tesszük, mert mindenikből már a munka előrehaladásával pár­huzamosan sajtoljuk ki és teremtjük meg az egyes, külön-külön is elég fontos munkálatokhoz szüksé­ges alapokat és az egyiknek teljes befejezte jelenti a másiknak befejeztét "is, mindkettő pedig nemzeti vagyonunkat óriási mértékben emeli, jövedelmező­ségét pedig határtalanul fokozza. Abból a rengeteg energiából, amelyet végeredményében a Duna— Tisza-csatorna megépítése nyomán keletkező víz­esésből nyerünk, megkapjuk még a szükséges hajtó­erőt az Alföldet behálózó gazdasági vasúthoz is. Ezen tervek gazdaságos keresztülvitele és meg­oldása után a szép Alföldön nem fog folt-folt mel­lett fehérleni és e gyönyörű terület helyenkinti ter­méketlenségét, kulturátlanságát jelezni, hanem lesz •egy gyönyörű nagy paradicsom, amelyet csatornák átszelnek, öntözési berendezkedések az Időjárás mos­tohaságai íölé helyeznek, vasút pedig a gyenge lábon álló közlel&lést elősegíti és főleg jól megoldja azt. Ulain Ferenc az ügyészségen. (A Szeged budapesti tudósítója jelenti tele­fonon.) A budapesti főkapitányságon ma dél­előtt befejezték a nyomozást a legújabb puccs ügyében. A nyomozás utolsó fázisa kiderítette, hogy a puccs-urak a Szemere-Kör Üllői-uti helyiségében jöttek össze. A leleplezés előtti napokban a társaság permanenciában volt és az utolsó három tanácskozási napon egy szé­lesvállu, alacsony, őszbevegyülő bajuszu ur is ott ült a tínácskozásokon — mint a bajorok mondták — leszerelt bajor hadseiegbeli őrmes­ter, most érkezett különös megbízatásokkal Bejorországból és aki nem volt más, mint az államrendőrség egyik kitűnő, elsőrangúan kép­zett detektivje. Vallani Ulainék ma sem akartak. A hozzájuk intézett kérdésekre rendszerint fölényes mosoly­lyal feleltek, majd Ulain kijelentette, hogy „esküje megtiltja, hogy az ország érdekében tett lépéseit akár a rendőrségnek is elárulja Azt hangoztatta, hogy ha „feloldják", akkor készségesen áll majd a rendőrség rendelkezésére. Mára kiderült az is, hogy az a két ügyes államrendőrségi detektív, aki beférkőzött Ulain, illetve Bobula kegyeibe, mindenről a legponto­sabban volt informálva. A puccsisták minden lépéséről állandóan tájékoztatták fölöttes ható­ságaikat, ugy hogy a miniszterelnök már na poskal előbb értesült Uiain utazásáról. A de ek­tivek az üléseken hallották sz elkészített szer­ződés szövegét is, amelyet Ulain magával akart vinni Hi'lerhez és amit a rendőrség emberei a vonaton fartott motozásnál meg is találtak. Ulain a kabátja bélésébe bevarrva akarta kivinni a szerződést és ennek az aktusnak a kereszlü1­vitelével azért bizták meg, mivel ő nemzet­gyűlési képviselő és a mentelmi jog védi min­den motozástól. A kiküldött iendőröknek a vona'on már könnyű dolguk volt. Színié előre pontosan kiszert pezett scenárium alapján tör­tént minden. Ulain felszáll! egy I. osztályú fülkébe, nyu­godtan elhelyezkedett, a vonat elindult. Ahogv a vonat elindult, Hegyeshalomra feladták Wölfi rcndőrtanácsoBnsk a táviratot: „Útban, rendben." A belügyi nyomozÓDSztálv deiektívjei Wölfi tanácsos vezetésével két órával előbb érkeztek , meg autón Hegyeshalomra, mint a személy­vonat. Amikor Ülain vonata megérkezett, sietve felugráltak a detektívek az I. oezályu vegonba és felnyitották a fülke ajtaját. Wöifl tanácsos egy szót sem szólt, a defe*k­tiveknek nem is kell inté?, mielőtt még egyetlen szót szólhatott volna Ulain Ferenc, aktatáskáját, böröndjeit kivitték a detektívek a vonatból es a halálsápadt ember elé odaállott Wölfi tanácsos: — A be üeyminiszter ur utasilására megkell utazását ízadiania a képviselő urnák és velünk visszatérnie Budapestre. A vonaton meg sem motoztatta, csak egye­nesen előállíttatta a belügyi nyomozóosztály hivatali helyiségébe. Itt bevitték Ulain Ferencet Czövek Síndor ketüleii főkapitány szobájába Mielőtt Ulain még esy szót szóihalott volna, Czövek rászólt: — Az okmányt kérem adj^t elő. Ne kelljen nekünk személyi motozást alkalmazni. Egy pillanatig csönd. Ulain látja, hogy a rendőrség emberei mindent tudnak, szó nélkül felszakítja a kabátja bélését és átadja az ok­mányt. Az aktatáskából előkerül még az a kü­lönös dosszé is, amely az Eskütt- ügyre vonat­kozik és amellyel ugylátszik, egyes politikuso­kat akartak uralomrajutásuk után meg félem­líteni. Kiket akartak letartóztatni. A rendőri nyomozás mtgállapitoita — mint tegnap már jelentette a Szeged —, hogy a puccsistáknak egy fekete listájuk is volt. A mi­n'sziereken kivüi öasze akartak fogdosni har­minc képviselőt, élükön Apponyi Alberttal, kö­zöttük huszonkét szociáldemokrata képviselőt, az elsők közölt Vázsonyi Vilmost, Horváth Zol­tánt, Szilágyi Lajost, Rassay Károlyt, Rupert Rezsőt, Drózdy Győzőt, Ugrón Gábort és Fá­bián Bélát. Ezalalt az idő alatt sz összes nagybankok igazgatóit, a közéletben szerepet játszó összes liberális embert ket összefogdossák és egyelőre őtizletésükről gondoskodnak. Ezután egy nagyon érdekes dolog követke­zett volna: Táviraa értesítés megy Alianc Izraelitnek, hogy járjon közbe az uj magyarországi kor­mány azonnali elísmeréseért a kisántántnál és akadályozzon meg minden beavatkozási akciót, mert ellenkező esetben 24 órán belül az ország területén minden zsidót kiirtanak. Héjjas Iván is? Ma délelőtt kihallgatták a rendőrségen Fáy Gyulát is. É.dekes, hogy egy tanúvallomás alapján jegyzőkönyvbe került Héjjas Iván neve is, akit ebben az ügyben a rendőrség ki akar hallgatni. Ma délelőtt meg is idézték Héjjast ebben az ügyben. Az igazságügyminiszter Ulain fogvatartásáról. Nagy Emil igazságügyminiszter ma a követ­kező leiratot intézte a budapesti ügyészség ve­zetőjéhez : A budapesti kir. államrendőrség feliratáról Méltóságod bizonyára tájékozódva van. Folyó évi november 7 én lázadásra irányuló szövetke­zés bűncselekménye miatt tettenérés közben el­fogták Ulain nemzetgyűlési képviselő urat. Al­kotmányos szabályaink értelmében ez a letar­tóztatás mentelmi jog sérelmét nem jelenti, ugyancsak jogszabályaink értelmében a tetten­érés esetében bekövetkezett letartóztatás esetében a nemzetgyü'és van jogosítva határozni. Értesí­tem arról Méltóságodé, hogy a minisztertanács határozala alapján a miniszterelnök ur Őnagy­méltóságától atiratilpg küldte a nemzetgyűlés elnökéhez, amelyben az esetet előterjeszti és a szabályok értelmében vaió eljárás lefolytatását kéri. Addig is azonban, amig a nemzetgyűlés teljes bizottsága a fogvatartás tekintetében hatá­rozna, a minisztertanácstól nyert felhatalmazás alapján aziránt keresem meg Méltóságodat, hogy Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő ur továbbra is fogvatartassék. Nagy Emii s. k. Átkísérték Ulainékat az ügyészség fogházába. Ma délelőtt közölték Ulainékkal a letartózta­tásukról szóló végzést, majd a déli órákban Ulaint, Szemerét és Bobulát átkísérték a pest­vidéki ügyészség fogházába. Ulain es társai minden feltűnés nélkül, majd­nem észrevétlenül hagyták el fél 1 és három­negyed 1 óra között a főkapitányság épületét. A puccskísérlet három vezetőjét autón vitték át a pestvidéki királyi ügyészség Fő-uti fog­házába. Polgári ruhás detektívek kisérték a társaságod A pestvidéki törvényszék fogházában a fog­házgondnok Ulainékat felkísérte a IV. emeletre, annak a részére a fogháznak, ahol a legiti­mista foglyok is elhelyezést nyertek annak idején. Kik voltak a rendőrség őrizetében ? Ma délelőtt végre meg lehetett állapítani, hopy a puccsal kapcsolatban tulojdonképen kik voltak azok, akik ma délig a rendőrség őrize­tében voltak. Ezek .szerint őrizetben voltak: Ulain Ferenc nemze'gyülési képviselő, Bobula Titusz amerikai állampolgár, dr. Szemere Bála főorvos, dr. Dániel Sándor, az Ébredők ügyésze, Homonnay Jenő szobrászművész, Trenkó Béla bútorkereskedő. Ezen hat őrizetbe vetfen kivüi az eddigi rendőrségi nyomozás kétségtelenül kiderítette, hogy ők a fegyveres puccs tervezésé­ben vezetőszerepet játszottak. Ezenkívül még három ember van a rendőrség őrizetében. Statáriális eljárás? A MOT. jelenti hivatalosan: Egyes lapokban az Ulain-üggyel kapcsolatban közlemények jelen­tek meg arról, hogy Ulain Ferenc és társai felelt a statáriális biróság fog ítélkezni. Ille­tékes helyen erre a kérdésre vonatkozólag a következő felvilágosítást adlák: Miután a fennálló törvényes rendelkezések értelmében ugy a lázadás, mint a lázadással való szövetkezés esetében is az illetékes hatósá­goknak a statáriális eljárás szabályait kell alkalmazni az eljárás bevezetésénél, természe­tes, hogy ez az Uloin-ügyben is csak igy tör­ténhet. Abbó! a körülményből azonban, hogy ezt az eljárást statáriális alapon indították meg, nem következik még, hogy az illetők felett a statáriális biróság fog ítélkezni. Amennyi­ben ugyanis a lefolytatott vizsgálat folyamán a kir. ügyész oly momentumokat állapitana meg, amelyek indokolttá tennék, hogy az ügy a statáriális biróság elöl elvonassék s a rendes bíróság elé utaltassák, amint az legutóbb az Andrásay—Rakovszky ügyben is lörtént, ez eset-

Next

/
Oldalképek
Tartalom