Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-23 / 267. szám

Egyes sacéBw a 400 korona. 2 BwtketztOség és kiadöhhratil: Deák Ferenc-utca 2. (FŐreáliskolával szemben.) TeleIon 13-33.A„Szeged" megjelelik hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 400 koma. Előfizetési árak: Egy Moapri Szegeden 6000,BudafMten to vidéken 6500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, másfél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Aprft. hirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. N/ilttér, családi értesítés 24d0 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 23, PENTEK. 267-ik szám. Pártosság. A magyarság a maga legnagyobb nemzefi hibájának talán mindig a pártosságot lartotta. Törtínelmünk va'óban bőséggel szolgál a legváltozatosabb példákkal arra, hogy ez az önmegi élés az Árpádoktól mindmostanáig nem alaptaan. Bevallása is nyílt volt mindenkor, hisz ezt a bünt nem tartjuk szégyenletesnek, csak „ösi átoknak", szivbe nyilalló szomorúságnak. El lehet rajta busulni, de nem lehet rajta segíteni. Olyan, mint az öröklött betegség. Változhatatlan, meg kell tehát benne nyugodni. Pedig nem nyugszunk meg benne, mert amióta politikai szónokai vannak a nemzetnek — s azok alighanem bőven akadtak már Lebédiában is —, amióta rátermelt, vagy csupán sorsielölte vezérei, választott papjai vannak, azok mindig egye értést prédikáltak, még ha maguk bort ittak is különben. S amióta csak sajtónk van, amely születésétől fogva pártsajtó, magyar egység és szent egyetértés sóvár áhítatától lihegnek millió vezércikkek. Elérhetetlen vágy, betölt hetetlen kívánság ez talán? Hiszen a józan ész belátja a szükségességét, s ha csak az akarat erős energiája kell hozzá, akkor az miért nem aratott diadalt mindmostanáig? Vagy egy nemzet összessége is betege lehet az akaratgyöngeségnek ? Bizonyosan lehet, de ezer évig, nagy közökben mindig virágozva, élettől duzzadva, mint a magyaiság, — aligha. A pártosságot, mint nemzeti bünt azonban ne akarjuk már szinte hivalgással önmagunknak kisajátítani. Nézzük n eg a szomszédainkat jobbra-balra, északra, délre, múltba tekintve, a bélyeget ott látjuk német, francia, angol, szerb és oláh nemzeti arculatokon, görögök, punok históriájának bőséges adataiban Hellasban spárlaiak és athéniek épp olyan egymásért élőhaló testvériséggel szerették egymást, mint ahogy már hosszú-hosszú ideje a fenér-kék bajor a vörös-fehér-fekete nemzeti színnel, a „hencegő gólya mezével" ékes poroszért rajong. S Hellasban és Rómában sem voltak éppen gyerekes összekoccanások a demokraták és arisztokraták, patríciusok és plebejusok, sem Bizancban a kékek és zöldek, sem a közép kori Itáliában a welfek és ghibellinek torzsalkodásai. S Anglia, ahol száz évig szerelmeskedett a fehér rózsa a piros rózsával, a legvadabb, a leggyilkosabb pártosságnak volt hazája, egészen a modern időkig. Az angolhoz képest a magyar pártosság szinte gyöngéd, szerelmes csokolódzás volt — egészen a legmodernebb időkig. Pártok az együttélők közösségében mindig voltak s föllétlenül vannak. S a pártok, a nem egyforma érdekű, helyzetű s nem egyforma fölfogásu polgárok, állandóan küzdenek a saját tudatos, vagy tudattalan céljaikéri a más érdeküekkel és felfogásuakkal, vagy hogy szebben mondjuk, a más mentalitásuakkal. A pártosság abban az értelemben, hogy több párt legyen s azok egymással küzdjenek, szükségszerű adottság. Küzdelmeik, harcaik azok az áramlatok, szelek, sőt viharok, amelyek megakadályozzák, hogy mozdulatlanul álljon és elposványosodjon a nemzet tengere. A pártosság vajmi sokszor nyilvánult meg rettentő harcokban, amelyeknek egyéni kezdés, egyéni bölcsesség nem vehette elejét. De arra való vezérek, idö és körülmények helyes látásával, gátat szabhattak az olyan pártoskodásnak, amelyben egyéni, vagy csoportérdekek, a nagy tömegek érdekeivel mit sem törődve, akarnak maguknak harcos tömegeket verbuválni. De legjobb szabályozója a pártküzdelmeknek, pártharcoknak, legjobb ellensúlya a pártoskodásnak a nép elégedettsége, a kedvező gazdasági viszonyok, a mindenkit védelmező, az osztályok érdekeit egyaránt respektáló, államrend. Kedvező gazdasági viszonyoktól mi, sajnos, nagyon távol estünk és távol vagyunk tőlük most is. A háború utáni forradalmak sincsenek még messze a hátunk mögött, sőt olykor-olykor ugy tűnik föl, mintha kilengedezéseik nem holt kisértetek táncai volnának. De egyre növekszik azoknak a sokasága, akik lehiggad ak és hivatalos és nem hivatalos pártok éles, veszedelmes harcainak a normálisra való lelompitását kívánják. Most mozgalom indult meg, amelynek félhivatalosan elég szépen megfogalmazott „közelebbi" célja, hogy: „a kölcsöntárgyalások Megtartották a pártközi konferenciát. idejére békés atmoszférát teremtsenek a parlamentben, távolabbi célja, hogy c kormány olyan gazdasági programot állítson föl, amelyet az égisz parlament támogat s amellyel az ország gazdasági konszolidációját szolgálja." Mi még a közelebbi célt sem tartjuk megvetendőnek, noha az alighanem a kormány szivéhez esik közelebb. De mégis sokkal üdvösebbnek vélnénk a távolabbit. Lehet, hogy a mozgalom honorálása akarna lenni tömegek óhajtásának. De bizonyos, hogy a tömegek lelkéhez a .távolabbi cél" esik közelebb. (A Szeged budapesti tudósitójától.) Ismeretes, hogy Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke csütörtök délutánra pártközi értekezletet hivott össze azzal a céllal, hogy a kormány és a pártok között meghatározott időre treuga deit létesi'sen. Az értekezlet délután egy órakor kezdődött Scitovszky elnökletével. Az elnök megnyitó szavai után Heinrich Ferenc szólalt fe>. Szilágyi Lajos beszélt ezután. Hozzájárul a törvényjavaslatok gyors letárgyalásához, de ehhez szükségesnek tartja, hogy a miniszterelnök a javaslatok tartalmáról informálja a képviselőket. A hadirokkantak és a magántisztviselők jogviszonyának szabályozására vonatkozó javaslatok letárgyalása véleménye szerint igen sürgős. A miniszterelnök válaszában bejelentette, hogy a hadirokkantak, özvegyek éa árvák ellátásáról szóló javaslat már teljesen készen van. A magántisztviselők jogviszonyáról szóló javaslatot azonban még nem tárgyalta le a tárcaközi bizottság és igy Szilágyi kívánságának teljesítését az idő rövidsége miatt fizikai lehetetlenségnek tartja. Mázsányi Vilmos felszólalásában az indemnitásí javaslat gyors letárgyalását javasolta, Haller István arról beszélt, hogy a mai időkben milyen szükséges nyugodt polittkát csinálni. Ugrón Gábor szintén az indemnitási javaslatot sürgeti. Bethlen ismét válaszolt. Kijelentette, hogy a kormány megkönnyíti a képviselőknek az indemnitási vitát, mert a javaslatban esek pénzügyi kérdéseket vetnek majd fel és az indemnitási javaslat keretében semmi más anyagot nem terjesztenek a Ház elé. Gömbös Gyula a nyugodt politikai atmoszférát szintén kívánatosnak tartja, de figyelmezteti a képviselőket, hogy nehéz lesz azt megteremteni ippen akkor, amikor egy kipviselő le van tartóztatva. Panaszkodik, hogy a kormány nem engedélyezi népgyüléseik megtartását. A miniszterelnök azonnal válaszolt Gömbösnek. Minden komoly politikai gyűlést engedélyezett a kormány - mondotta — és a jövőben is engedélyezni fog, azonban az ibredök népgyüléseit sohasem fogja engedélyezni, mivel az EME nem politikai egyesület. Rassay Károly ezután az indemnitás tárgyalását sürgette. Szakáts Andor pedig a külföldi kölcsönre vonatkozólag intézett kérdéseket a miniszterelnökhöz, aki megnyugtató választ adott. Friedrich István kijelenti, hogy a treuga deiről csak akkor lehel s?ó, ba a kormány engedélyezi a fajvédők népgyüléseit. Bethlen ugyanúgy válaszol, mint ahogy Gömbös hasonló értelmű felszólalására választót. Hegymegi Riss Pál a földbirlokreform-blokk nevében kijelenti, hogy a blokk tágjai ragaszkodnak a földbirtoknovella letárgyalásához. Scitovszky Béla elnök ezután lezárta a vitát és összegezve a felszólalásokat, megállapította a nemzetgyűlés munkarendjét, amely szerint először az Ulain-ügyet tárgyalják le, azután a földbirtoknovellát, a pénzügyminiszter hazaérkezése után pedig az indemnitási javaslatra kerül a sor. Azután a törvényhatósági választásokról szóló törvényjavaslatot terjeszti be még ebben az évben a kormány. A pártközi konferencia 3 órakor ért véget. A miniszterelnök ismét Genfbe utazik. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette a párlközi értekezleten, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának londoni tanácskozása után a mggyar kölcsön ügye a Népszövetség plénuma elé kerül és éppen azért us>y tervezi, hogy december 10. és 20. közt Daruváryval együtt Genfbe utazik. Az igaz8ágűgymlni8zter elégtétele a bíráknak. Dr. Nagy Emil igazságügyminiszter csütörtökön délután értekezletre hivla a biróságol és ügyészséget vezető képviselőit s elöltük sajnálkozását fejezte ki, hogy a nemzetgyűlésen szerdán olyan szavak hangzottak el birói Ítéletek és közvetve a bíróság ellen, melyek sem erkölcsileg nem jogosullak, sem a nemzetgyűlés méltóságának nem felelnek meg és megrendíthetik a hitet a gyengébb lelküekben, hogy érdemes-e ebben az országban a puritán erkölcs utján haladva, kötelességet teljesíteni. Majd ezeket mondta: — A birói és ügyészi kar politikával nem foglalkozik. Nem akceptálunk zsidó szellemet, de visszautasítjuk az antiszemitizmust is. Mi csak nemzeti eszmét ismerünk és magyar igazságot, ugy a közélet, mint a magánélet terén, keresztény civilizációnk megszentelt talaján felépítve Ez a magyar igazság az, amiért a magyar bíróságnak harcolnia kell törhetetlen lélekkel. Az értekezleten, amelyen aktuális kérdésekkel foglalkoztak. Szegedről dr. Hamza Géza Ítélőtáblai elnök és dr. Szász Iván főügyész vettek részt. A kormánypárt vacsorája. A kormánypárt csülörtökön este Graeffl Jenő nemzetgyűlési képviselő 70 ik születésnapja al* kalmából pártvacsorát rendezett. Ugy volt, hogy a miniszterelnök is megjelenik és politikai nyilatkozatot tesz. A miniszterelnök azonban elutazott a fővárosból. Elvi kérdésekben megakadtak a cseh-magyar tárgyalások. Nagy Emil igazságügyminiszter, hir szerint, decemberben Prágába utazik. Az igazságügyminiszter prágai utazását az teszi szükségessé, hogy a budapesti magyar-cseh tárgyalások elvi kirdisekben megakadtak. Genfi megállapodás értelmében erre az esetre a magyar kormány képviselőjét megbeszélésre hívták Prágába. A határforgalmi kirdésekről a folyamatban lévő magyar- cseh tárgyalások a mai nappal eredminnyel fejeződtek be. A két kormány nevében tárgyaló felek kölcsönösen megállapodtak abban, hogy az 1922. évben megkötött határforgalmi egyezminyt a legrövidebb idő alatt iletbeliptetik.