Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-23 / 267. szám

SZBOBD Szeged. 1928 november 23 Stresemann reménytelennek mondta a birodalom helyzetét Berlinből jelentik: A német birodalmt gyűlés ülése, amelyet szenzációs érdeklődéssel vártak politikai körökben, fél 12 kor kezdődött. A kancellár megállapította, hogy a néphangulatnak a szélsőségek felé való törekvése egyenes következménye azon rettenetes helyzetnek, amely Németországban van. Az általános elégedetlenség, nyomor és kínlódás kergeti a nemzet többségét a szélsőséges pártok karjaiba. Majd rátért a kancellár a Ruhr-vidék kérdésére. A német kormány semmiféle körülmények között sem talál olyan rendelkezést, amely a Ruhrvidéknek a franciák által való megszállását legalizálná. Kijelenti, hogy a politikai helyzet reménytelen. Abból kivezető utat nem lát. A német kormány meg fogja kísérelni, hogv a garanciák kérdésében javaslatot tegyen a francia kormánynak; még egyszer fel fogja ajánlani a gazdasági élet minden javát és tulajdonát, de ha Németország abba a helyzetbe kerül, hogy elvérzik, vele együtt egész Európa vérzik el, mert Európa nem tudná tuléini Németország teljes bukását. A kancellár igy fejezte be beszédét: — Ugy látom, hogy ma inkább parlamenti válság van, nem annyira kormányválság. Várjuk az önök döntését abban a meggyőződésben, hogy kötelességünket az országgal szemben megtettük. (Élénk tetszés a német néppárt, a centrum és a demokraták soraiban. Taps a karzaton.) A német nemzetiek indítványt nyújtottak be, amely szerint a birodalmi gyü'és fejezze ki a birodalmi kormány iránti bizalmát, amire a koimánynak a birodalmi alkotmány értelmében szüksége van. A nagykövetek jegyzéke a katonai ellenőrzösről. A nagykövetek értekezletének a németországi katonai ellenőrzés visszaállítására és a volt német trónörökös hazatérésére vonatkozó jegyzékét 12 órakor nyújtották át a német ügyvivőnek. A nagykövelek értekezletének a katonai ellenŐrzésre vonatkozó jegyzéke a következőképen szól: A szövetséges kormányok tudomásul veszik a német kormány azon készségéi, hogy távoltól sem szándékozik a versaillesi békeszerződésben öt terhelő tételeket megtagadni. A trónörökös visszatérését illetőleg pedig a szövetségegek tudomásul vették a trónörökösnek a lemondásra vonatkozó nyilatkozatát, úgyszintén azt a formális kötelezettséget is, amelyet a német állam vállalt magára, hogy nem engedi meg a volt császárnak visszatérését és teljes mértékben a német kormányt teszi felelőssé a következményekért, ha megengedné, hogy letelepedjék Németországba. Azon veszélyek, melyek azon helyzetből támadhatnak, a szövetséFranciaországra nézve arról szó sem lehet, hogy a békeszerződésben a rajnai tartomány kiürítésére megállapított határidőt Franciaország betartsa. geseket arra késztethetik, hogy a veszély elhárítására rendszabályokat alkalmazzanak. Poincaré személyesen tájékoztatta a francia sajtó képviselőit a katonai ellenőrzés kérdéséről. A katonai ellenőrző bizottságok a maguk jogkörében fogják megjelölni azon feltételeket, amelyek mellett a kérdéses városokba a katonai ellenőrzés haladéktalanul megkezdődik. MMMMMMMAMMMMIM^^ Két javaslatot fogadott el a nemzetgyűlés. Mussolini és Poincaré találkozása. Római politikai körökben komolynak mondják azt a nirt, hogy Mussolini és Poinciré egy kis olasz halárvárosban találkozni fognak egymással. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra elölt néhány perccel nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A bejelentések és előíerjeszlések után Hajós K*lmán, a második bírálóbizottság előadója bejelenti, hogy a bírálóbizottság tárgyalás alá vette Nagy Ernő képviselő-választásának érvényesítése iránt beadott panaszát. A bizottság a vizsgálat elnapolását határozta el és vizsgálóbiztosul Csillén András nemzetgyűlési képviselőt nevezte ki. Ugyancsak tárgyalás alá vette a bizottság Rakovszky István nemzetgyűlési képviselő választásának érvényesítése iránt beadott panaszát. A bizottság a panaszt elvetette és Rakovszky Istvánt végleg igazolt képviselőnek jelentette ki. Napirend előtt Nagy Ernő személyes kérdésben szólalt fel és a tegnapi kijelentéseit magyarázta. Hajós Kálmán személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy nem kivánta Nagy Emilt becsületében megbántani. Ezután a nemzetgyűlés áttért a napirendre. A Duna-Tiszavölgyi vizszabályozásáról szóló törvényjavaslatot kezdték tárgyalni. Eöry Szabó Géza ismerteti a törvényjavaslatot. A törvényjavaslatban tulajdonképen arról van szó, hogy az 1848. évi 18. t.-c. kereteit tágítja ki és annak hatályát kiterjeszti a Dunavölgyi árviztáreulatokra is. A nemzetgyűlés vita nélkül ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadja a javaslatot. Áttérnek a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek lecsapolásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, amelyet ugyancsak Eöry Szabó ismertet. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy a községek határában levő művelésre alkalmas területek vize lecsapolható legyen. Ennek előmozdítására a földmivelésűgyi miniszter rendelkezésére 200 milliót bocsát, amely még az ezévi költségvetésbe beállítható lesz. Ezenkívül a földművelésügyi miniszter jogosítva van olyan helyen, ahol nagyobb befektetés szükséges, kellő intézkedéseket tenni, vagy egyszersmindenkorra nagyobb összegeket kiutalni. A Ház a javaslatot általában minden hozzászólás nélkül elfogadja. A részletes tárgyalás során az előadó a 11. Bartók Béla. Az ő nevével egy uj magyar üstökös jelent meg a végzettől átboronált borús magyar firmamentumon. És ez az üstökös vándorol az égi jelenségek kényszerű utján az örökkévalóság felé. Meg-megáll távoli kulturák égiszén, hogy fényét és értékét hirdesse egy lenézett, megalázott, eltiprott fajnak. Mert Bartók Bélát ma egyformán ünneplik Londonban, Párisban és mindenütt, ahol megjelenik. Uj zenei nyelvével uj élményeket ad és a jelennek a régi formaiságoktól elszakadni vágyó tendenciáját a lelkiség átformált szenzációjával gazdagítja, ót megértik ma már mindazok, akik a szenvedéseken át egy uj világnézetben keresik a pihenést és a vigaszt Pedig érdekes, Bartók amellett, hogy teljesen modernül hat, a dallamok legősibb formája, a neple ek rég elhangzott és elfelejtett lelki megnyilatkozásaiból merítette első serkenéseit. Az ő művészete nem a mostani magyar műdalokban nem a cigány-duhajos sirva-vigadásban, hanem a legősibb eredetű magyar természetben van a honszerzők háborús tábofeIlVáltuó vad Parittyacsattogás, a kuruc Sftpv5ó, búsulása, a szabadságért küzdő !f £infalmaésa ma elszoritott életünkf ÍK? 6 3 Pyu8a'omért. Így párosul benne a fajiság a mai élet kultúrájával. Az érzés legíSöfa 2HKS tÖr dö és varázslatos álomlatassalalegntkább emberi hangulatok megszólaltatója lesz A világegyetemet érezzük szólamaiban, ; a természet vadviragos csodáit, messze fenyvesek ! elhagyatottságát és roppant havasok hófuvott, érdes, de megacelozó levegőjét. Benne vannak az élettől ejtett fájdalmak végeláthatatlan skálái,amelyekegy megbocsájtó rezignációvá nemesednek és fenséges békességgel ömlenek el egész zenei mentalitásán. Ő tul van mindenen és ő egyedül van. Az ő utjai tovább is a járatlan sziklákon át vezetnek, ahol együtt tombolhat a szélvésszel, együt riadhat a természet érzékelhetetlen hangjaitól felajzott madarakkal, ott van az ő birodalma a magasban fönt és ott hallja az uj kinyilatkoztatást a régi, az örök igazságról, arról, amely megparancsolja a Napnak, hogy melegséget árasszon a földre, mindarra, ami jó és ami rossz, ami kényszeríti a szelet, hogy ellenkezzen és felforgasson és végzetévé teszi az emberiségnek, hogy szenvedjen és ezzel a megtisztulással jusson a tökéletesedés felé. És Bartók sokat szenved és sokat tökéletesedik. 0 megtanult mélyen belelátni minden érzelmek érzelméig, megtanulta tu tenni magát saját magán, ő meg is mondja nekünk, mit látott - élet legmélyén, de mi attól elborzadunk, nem • •, i j[ n\mrHtlr marrúrlar,; IA1 az értjük és talán" még nem is akarjuk megérteni. Jóllehet tudjuk, mi vár reánk: a háborgások elülnek, a nevetésünk eltorzul és a béke barazdák között ül ki az arcunkra. Ezért irja Molnár Antal a „Nyugat" 1913 február 16-iki számában Bartók egyik kvartettjéről : „Az első rész a legtisztább nyugalommal járja meg az útját, ugy halad befejezéséig, mint a mártír, akit senki sem ért meg s aki többet érzett életében, mint az elitélőinek egész pereputtya". Innen van, hogy Bartók muzsikáját csak azok tarthatják szépnek, akik átéltek már és ismernek extázisokat, ami azonban nem azt jelenti, hogy — mint sokan mondják — az ő muzsikájával elérkeztünk a zenei anarchiához. Az ő munkái logikusan, számitóan vannak felépítve, minden hangnak megvan a maga kijelölt helye, amellett a melodika, mint az ösztön, kedvére csaponghat. A hangszerelése egészen uj. Az ókori magyar motívumok, a §-nál indítványoz módosítást, amely szerint a költségek összegét 200 millió koronára indítványozza felemelni, továbbá, hogy az alkalmazottakat elsősorban a földmunkások szövetségéből jelöljék ki. A szakaszt az előadónak ezzel a módosításával fogadják el. A többi szakaszokat minden hozzászólás nélkül fogadja el a nemzetgyűlés. Következik a buzaértékű jelzálogadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A Ház a javaslatot elfogadta. Azután Láng János terjeszti elö jelentését Vovázsonyi József bagi lakos által a nemzetgyűlés sérelmére elkövetett bűncselekmény megtorlása céljából a bűnvádi eljárás megindítására teendő felhatalmazás tárgyában. A nemzetgyűlés a felhatalmazást megadja. Azután Nikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója belerjeszti a mentelmi bizottság jelentését Huszár mentelmi joga sérelme tárgyában. A nemzetgyűlés a jelentéshez hozzájárult. Az elnök napirendi javaslatot tesz. A kővetkező ülés holnap délelőtt tiz órakor lesz. Az ülés egynegyed 1 órakor véget ért. feMMMMMMMMMMMMMMOMMMMMAAM A spanyol király és Primo de Rivera látogatása Rómában. Rómából jelentik, hogy Primo de Rivera, aki Alfonz spanyol királlyal Rómába utazott, megjelent Mussolini miniszterelnök ebédjén. Mussolini Primo de Rlverdt felköszöntve, a kővetkezőket mondotta: — Fegyelem, szeretet, szépség és erő, kul tura és felelősség bátorsága, minden közhely megvetése, a valóság szomjuhozása és szeretete és nem nevetséges udvarolgatása a nép irányában, ezek a fő alapjai a fascista-irányzatnak. Alfonz spanyol királyt a pápa pénteken másodszor fogadja kihallgatáson. Egészen szokatlan dolog, mert még nem volt példa arra, hogy egy Rómában látogató katolikus uralkodó a Quirinai felkeresése után menjen a Vatikánba. Jele ez annak, hogy mily nagy javulás következett be az egyház és állam viszonyában, mióta Xi. Pius került a pápai és Mussolini a miniszterelnöki székbe. Beszélik egyébként, hogy a spanyol király a legszívesebb üdvözletét küldte az olasz kormánynak. nagy német zene hatásaiból és a francia hangszerelés izgató impresszionizmusából egyszerűen nemesen, szinte naivan törnek elő. Magyar marad mindvégig, pedig idegen zenei felfogás hatása alatt növekedett. Wagner, Debussy, Reger, Strauss nyomot hagytak lelkében, anélkül azonban, hogy ezek a nyomok bármelyik müvében érezhetővé válnának. Kodály Zoltán irja a „Nyugat" 1918 jun. 1-i számában a „Kékszakállú herceg vára" c. opera és a „Fából faragott királyfi" cimü pantomim bemutatása alkalmából: „Zenéje egyanyagu, önmagában zárt egységes szervezet, kölcsönzések, utánzások szinte minden nyoma nélkül. Ősei neki is vannak, de nem külsőségekben látszik a kapcsolat: A mult nagy zenék lelke él benne, minden, ami nem időhöz kötött, „örökérvényű". Mindenben ujat, egyénit hoz. Művészete egyenesen haladó vonalat mutat felfelé. Kvartettjei, szonátái, kisebb darabjai, zenekari munkái, operája, mind fejlődésének egy-egy mértföldkövei, amelyek mellett ma már nem fognak ugy elmenni, hogy vissza se tekintsenek, mert Bartók muzsikája a halhatatlanságnak szól. Nem mondjuk, hogv hozzá hasonló zseni nem volt és nem lesz. Lehetnek nálánál ma elismertebb, divatosabb művészek, szerzők, de a divat, az aktualitás idővel vészit a fényéből, az idők rozsdáját csak az igazveretü tehetségek állják ki és ha a mai élet viziós láza már el is mult, az ő neve akkor is töretlen hangzású lesz és az ő muzsikája uj gondolatok uj kifejezője marad. Aki őt megy meghallgatni, ne várjon erotikái izgalmat, se gyógyszert fáradság, álmosság ellen, inert ő ezek számára néma marad. És csak azok kapnak szárnyat az ő művészetében, akik álmodni akarnak. Lengyel Vilma.