Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-16 / 235. szám

798 SZEGED Szeged, 1923 október tg. — A bíróságnak minden külső hatást vissza keli utasítania, ezzel áttért a független biróság legsúlyosabb kérdésére, a kormány és birók viszonyára. E probléma akkor áll elő, ha a jogfejlesztésen és a törvénymagyarázáson a biró és a kormány külön-külön irányban dolgozik. Nálunk a kormány sem vesz tudomást a biró céljairól s a biró sem a kormány céljairól, az igy előálló diszharmónia nem kívánatos. Beszédét igy fejezte be: Vegye azt mindenki tudomásul, hogy a biróság mindenkép halad szociális, gazdasági, jogi téren egyaránt. Egyben azonban a legnagyobb konzervativizmust fogja tanúsítani, ez pedig morál kérdése. Mi sor az egyéni önzés mindenütt elhatalmasodik, a tisztességes munkát megvetik, kufárok és üzérek milliárdokat szereznek, mi pedig ma-holnap vendégek leszünk saját hazánkban, tudja meg mindenki, hogy nincsenek más idők, más erkö csök, mert jöhet akármilyen idö, az erkölcs mindig az marad, amit a birói kar mindig vallott és csakis a tiszta morál és a tiszta eika fog itt diadalmaskodni és nem fogunk beengedni semmit, ami nekik jó és kedvező, de a mi morális érzékünkkel szemben áll. Következett az igazagatóság évi jelentése, amelyet Tóth Miklós kúriai biró, ügyvezető elnök terjesztett elő. Beszámolva az egyesület mult évi működéséről, kitért dr. Vázsonyi Vilmosnak a birák ellen intézett támadására. Ka- 1 runk helyzetéről szólva, reá kell mutatnunk egy I fel háborító eseményre, amely felett nem térhetünk napirendre. Arról a példátlan brutális tá- 1 madásrót, amely a magyar birói kart a nemzetgyűlés termében érte, amikor Vázsonyi Vilmos, volt igazságügyminiszter nem átallotta a mentelmi jog nyujto ta védelemmel visszaélve, a bírósággal szemben azt a kijelentést tenni, hogy a bíróságokat a mentelmi jog védelme alatt le kell gazemberezni és amikor emiatt kérdőre vonatott, támadását tetézte a nemzetgyűlés nyilt ülésében tett azzal a kijelentésével, hogy ha nyilatkozatáért megbüntetik, büntetését szívesen üli le. -Az előadott száraz tényállás már magában hordja méltó kritikáját, kétségtelen az is, hogy a magyar birói kar méltósága magasabban áll, semhogy az ilyen támadás fel érjen hozzá. Az igazgatósági és pénztári jelentés előterjesztése kapcsán a közgyűlés a lelépő tisztikarnak a felmentvényt megadta, majd az uj tisztikar megválasztására került a sor. Elnökké újból megválasztották dr. Wolff Károly nemzetgyűlési kép/iselőt. Wolff Karoly ujoól elfoglalta az elnöki széket. — A forradalmi lélektan likvidálásának korában kételkedve foglalja el az elnöki széket, mert nem tudja, hogy az egyesület érdekeit szolgálja-e, ha újra elfogadja az elnökséget. Fontolják meg jól ezt a választás*, mert ő az elmúlt három év alatt nem változott egy jottát sem. Kijelenti, hogy nem ismer egyéb morált, min! a keresztény erkölcsi morált. A magyar biró ezen az alapon állva, fele ős az Istennek, tartozik megtartani a törvényes rendeleteket, de ezenkívül senkinek se politikai, se egyéb fórumnak felelősséggel nem tartozik. Ezután megválasztották a tisztikar tagjait. Az igazgatóságban Szegedet dr. Konczvald Endre, Boross Dezső, Muntyán István és Orosz Pál képviselik. Különböző indítványok fölolvasása következett, majd elhatározták, hogy a jövő évi kongresszust Dzbrecenben tartják meg. A közgyűlés a Himnusz eléneklésével éri vé^et. Délben tármebéd volt a Kassban és éjszaka a vendégek elutaztak Szegedről. A miniszterelnök nagy beszéde Szolnokon. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen miniszterelnök Nagy Emil, Vass József miniszterek és számos képviselő kisére ében vasárnap megjelent a szolnoki egységes párt alakuló közgyűlésén, mely alkalommal a kerület képviselője, dr. Kenéz Béla beszámolóját is megtartotta. Az állomásról a közönség sorfala között a vármegyeházára hajtattak a vendégek, ahol villásreggeli volt. Az egységes párt gyűlésén dr. Kenéz Béla képviselő mondott rövid bjszédet, melyben közölte, hogy betegsége miatt nem tudott eddig aktív részt venni a politikában. Két csoport elégedetlen a kormány politikájával — folytatta Kenéz. — Az egyik hiányát érzi a politikában annak, amiből a másik szerint igen sok van. Majd méltatta a miniszterelnök érdemeit a külföldi kölcsön körül. Bethlen miniszterelnök állott azután a közönség tapsvihara közepette szólásra: — A külföldi kölcsön sikere attól függ — mondotta —, ha a külpolitikai tényezők is érzik, hogy az egész magyar közvélemény a kormány mögött áll. — A legutóbbi választások óta sorsdöntő események nem fordultak elő, de pénzügyi helyzetünk megromlott, ami számos társadalmi osztály szenvedéseinek fokozódásával járt s ez a poitikai életben is ellentéteket támasztott. Sajnálattal látom, hogy ismét visszatérünk arra az érzelmi politikára, amelyet már Széchenyi ostorozott. A trianoni békétől kezdve számos momentum van, amely szembe állította egymással a társadalmi osztályokat, a várost a faluval, a mezőgazdaságot a kereskedelemmel, a keresztényeket a zsidókkal, amely ellentétekkel számolni kell. A politikusnak háttérbe kell szorítania a szenvedélyeket és egyedül az ész parancsszava után kell indulnia, visszaszorítva az érzelem politikáját. Igy lehet csak megteremteni a nyugalmat, amely bel- és külpolitikai téren egyaránt szükséges és fontos. — Az utolsó években sok nyugtalanságban volt részünk a határincidensektől a háborús fenyegetésekig. Erős propaganda is folyt ellenünk, melyet az emigránsok támogattak, hogy elvegyék a nemzet megmaradt jó hírnevét és becsületét. Sajnos, mi sem voltunk mentesek itthon a hibáktól. Voltak olyan fogadkozások, fenyegetések, cselekmények, amelyek hozzájárultak annak az atmoszférának a nyugtalanitdsihoz, mely külpolitikai vonatkozásban bennünket körülvett. Külföldre is azért mentem elsősorban, hogy — nem a magyar igazságot — hanem a magyar nyugalmat hozzam haza. Azért mentem ki, hogy meggyőzzem Európát arról, hogy a magyar nemzet és a magyar kormány szamot Európa érdekeivel és meggyőzzem szomszédainkat, hogy mi békés palitikát folytatunk s hajlandók vagyunk a múltban fennállott ellentéteket kiküszöbölni. Sokan azt mond;ák, hogy ez a lemondás és lealázkodás politikája, meiy ellentétben áll a hazafisággal. De ezek higyjék el, hogy a nemzet nagy érdekei forognak kockán, mert a kii föld nemcsak a magyar kormány, hanem a magyar társadalomnak magatartását is nézi. Ezért keli háttérbe szorítani az érzelmi politikát, amelynek követői csak maguknak akarnak előnyöket biztosítani. A kormány nehéz küzdelmet folytat a két szélsőséges irány: a fajvédők és a szociáldemokraták s a radikálisok között. — A fajvédőkkel nem azért foglalkozom, mintha erŐBnek tartanám őket, de nem akarom cáfolatlanul hagyni a kormány ellen intézett éles támadásaikat. Azzal kezdték akciójukat, mintha a kormányzó (a közönség fe'állva percekig tüntetett a kormányzó mellett) titokban ezt az irányzatot pártolná. A leghatározottabban tiltakozom ez ellen és felhatalmazva érzem magamat annak kijelentésére, hogy a kormány a kormányzó ur teljes bizalmát birja. — Azt is mondjak a fajvédők, hogy a kormány a bankokrácia slepp iordója és cserben hagyta a választásokon hirdetett keresztény nemzeti irányzatot. A kormány nem slepphordója senkinek. Huszonkétéves politikai pályám, n egyetlen banknak igazgatója, felügyelöbizottsági tagja nem voltam és elítélek minden olyan visszaélést, amely a gazdasági életet a bankok uralma alá akarja hajtani. Politikai gyávaságnak tekinteném, ha nem mernék szembeszállni olyan jelszavakkal, melyek egy porszemnyi igazság mellett ezer és ezer egzisztenciát tesznek tönkre. — Az a vád is elhangzott ellenünk, hogy elhagytuk a keresztény nemzeti irányt. Azért mert nem hirdetünk gyűlöletet, mert nem üvöltünk együtt a farkasokkal, mert nem vagyunk hajlandók azt kiáltani, hogy keresztre kell feszíteni a zsidókat? Ezt a politikát igenis elhagytuk, még pedig azért, mert sohasem volt a mi politikánk. Nem hissztlk el, hogy azok a jelszavak, amelyeket a fajvédők hangoztatnak, jó útra vezetnek, sőt az a benyomásom, hogy ők nem is értenek a gazdasági kérdésekhez. Ezután a gazdasági kérdésekről beszélt, nevezet sen a korona romlásáról s azokról a gyógyító szerekről, amiket ellene ajánlanak. — A külföldi kölcsön ügyében, azt hiszem, hogy jó uton vagyunk. Hanem, fordulnak majd elő olyan incidensek, amilyenekről beszédem elején szólottam, siker fogja működésünket koronázni. A nyerendő külföldi kölcsönből kikapcsolják a jóváté'eli fizetés kötelezettségét és az ellenőrzést a jóvátételi bizottság a Népszövetséggel együtt fogja gyakorolni. — A külföldi kölcsönt az ország pénzügyi talpraállitására használjuk föl, egy olyin pénzügyi terv értelmében, melyet ű Népszövetséggel együtt jogunk kidolgozni s amelynek alapján. 2—3 év alatt előreláthatólag orvosoljuk az ország gazdasági helyzetét. — Eckhardt azt mondotta, hogy a külföldi kölcsönnek belpolitikai feltételei is vannak. Megállapítom, hogy semmi ilyen feltétel nincs. Az ellenőrzésre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy a trianoni szerződés szerint a pénzügyminiszter ugy is a- reparációs bizottság ellenőrzése alatt áll. Kontroll nélkül nincs külföldi kölcsön, csak o'yan kontrollt ne gyakoroljanak, mely bel- és külpolitikai szuverénitásunkat érinteni akarja. Ilyen kontrollba nem mennék bele, de ilyen kontrollról nincs is szó. — Azt is mondották, hogy a kölcsön folyósításának előfeltétele a koalíciós kormány. A kormány ily célból nem kezdhet tárgyalást az apró politikai frakciókkal, nem állhat szóba a fajvédőkkel, de a baloldali szélsőségekkel sem, mert nem tudnánk a radikálizmushoz nyúlni sem a választójog, sem az alkotmányreform terén. Nem vagyunk hajlandók radikális földreformra, radikális pénzügyi politikára sem. Lényegileg azonban most is koalícióban élünk, mert támogatja a többségi' pártot a keresztény nemzeti egység és a mérsékelten liberális Heiorich-párt is. Szívesen fogadjuk a pártonkívüli képviselők csatlakozását is. — Hangsúlyoznom kell, hogy a nemzetgyűlés nem maradhat olyan munkaképtelen, raiat eddig volt, a törpe kisebbségek elhúzták a tárgyalásokat, ezért szükséges a házszabályoknak az ellenzék józanul gondolkozi tagjaival való megváltoztatása. Én látom a magyar káoszból való kibonyolódásunknak útját, csak őrizzük meg pártunkat, higgadt mérsékletünket és hazafiságunkat. A miniszterelnök után még Kass népjóléti miniszter és Nogy Emil igazságügyminiszter mondottak beszédet. Politikusok a szolnoki beszédről. Bethlen István gróf szolnoki beszédére vonatkozóan az ellenzéki pártok vezetői a következő álláspontotot foglalják el: Rassay Károly: A miniszterelnök csaknem kizárólag a fajvédőkkel foglalkozott. Beszédének erre a részére vonatkozóan elégtétellel kell megállapítanom, hogy minden tekintetben egyetértek azokkal. A miniszterelnök beszéde azonban nem odázza el, sőt állandósiija a politikai bizonytalanságot. Szilágyi Lajos: Még a mai nap folyamáa értekezletet tartunk a pártonkívüli képviselőkkel amelyen foglalkozni fogunk az általános politikai helyzettel és a várható fejleményekkel. Rakovszky István: Bethlen István elárulja azt, hogy mindig velünk értett egyet ugy a zsidó kérdésben, mint a nemzeti gondolatban. Mindaz, amit a kérdés gazdasági vonatkozásáról mondott, helytáll. És még várjuk, hogy mikor fog a beszéd valósággá válni. Peidl Gyula: A miniszterelnök beszédéből megtudtuk, hogy továbbra is akarja folytatni a reakciós politikát, amelyet eddig folytatott. Szinte nevetséges a miniszterelnök azon kívánsága, hogy ezek a dolgok ne tétessenek szóvá. Az a véleményem, hogy Genfben igenis szó volt az emigráció rendezéséről. Csütörtökre összehívták a drágaság) bizottságot. Peyer Károly és Rakovszky István hétfőn délelőtt felkeresték Heinrich Ferencet, a nemzetgyűlés drágasági bizottságának elnökét 8 az ellenzék tagjai nevében felkérték arra, hogy a bizottságot a lakáskérdés megbeszélésére hívja össze. Heinrich Ferenc a kérdésnek eleget is tett s a drágasági bizottságot szerda délután 5 órára összehívta.