Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-16 / 235. szám

Egyes saáin ára 250 koronaa SserkctztAeég és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utca 2 <F«­•MUiskolával szemben.) Tete­in 13-33.A .Szeged' megjele­ak hétfő kivételével mindea. aap. Egyes szám ára 250 ko­nca. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 5500, Buda­testen és vidéken 5800 kot. Hirdetési áiak: Félhasábun 1 mm.50,egy hasábon 100,más­fél hasábon 150 K. Szövegkőzt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként S00 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 1600 K. Több­axöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 16, KEDD. 235-ik szám. Bethlen beszélt. A miniszterelnök, aki genfi utja óta a leg­mélyebb némaságba burkolódiott, végre tájé­koztatta az országot ugy külfö di tárgyelásHÍról, mint a belpolitikai helyzetről. Megnyilatkozásá­ban Poincaré példáját követte, aki vidéki váro­sokban fejti ki nézeteit a Franciaországot leg­jobban éideklő kérdésekről. Bethlen is először Szolnokon teszélt. Amit a nemzetgyűlésen mon­dott, csak kiegészítés és kommentár a Szolno­kon mondottakhoz. Megállapítjuk, hogy Bethlen beszéde migán viseli egy jól megszerkesztett és kellően meg­fésült miniszterelnöki beszédnek összes tulaj­donságait és kellékeit. Csak olyan megállapítá­sok és kijelentések vannak benne, amelyeken alig lehet tílálni bármilyen kivetni valót. A pregrammatikus megnyilatkozásokat aláírhatja bárki, aki nem a jobD-, vagy baloldalról jövő felforgatást akarja. Mégis valahogy azt az érzést váltja ki az olvasóból, hogy a beszédről a leg­találóbb kritikát maga Bethlen mondta a nem­zetgyűlésen, mikor sajnálattal állapította ineg, hogy lényegileg nem jelenthet ki többet, mint amennyi már meg volt írva a különböző újság­cikkekben és kommünikékben. Miniszterelnöki beszédeknek akkor van igazi jelentőségük, ha kiérzik beíőűk, hogy az el­hangzott szavak nemcsak a kormány politikájá­nak az igazolását és a közvélemény megnyeré­sét célozzák, hanem egyúttal egy komoly és valamely irányban valósággal megnyilatkozó akarásnak a kifejezői. Bethlen beszédében két ilyen akarás csillámlik fel. Az egyik az úgyne­vezett középút politikája révén a belső nyuga­lom biztosítása, a másik a belső nyugalom biz­tosítása révén a külföldi kölcsön és a pénzügyi konszolidáció előfeltételeinek a megteremtése. Mi a középút politikája? Az eddig tapasztalt jelenségekkel szemben Bethlen szavai erre na­gyon helyes megállapításokat tartalmaznak. Sza­kítás azzal az irányzattal, amely gyűlöletet hir- • det, amely együtt üvölt a farkasokkal és amely ] azt kiál ja, hogy keresztre kell feszíteni a zsi- | dókat. Ezúttal Bettik n meg h nevezte azekat, akik ezt a politikát csinálják. Ugyanazok, akik még rövid néhány hét előtt benne voltak az egységes pártban, azután megfigyelő álláspontra helyezkedtek, végül pedig a kormány egyenes támadásába mentek át. Köztudomásúlag &z a csoport ez, amely a nemzetgyűlésnek nem a baloldalán, hanem a szélső jobboldalon helyez­kedett el. Ennek a csoportnak szólt túlnyomó részben Bethlen kritikája. A támadások után, melyek ér­ték, nagyon érthető, ha Bethlen erős szavakat használ, ha piszkoiódási hadjáratnak nevezi, ami történik és ha azt mondja, hogy porszemnyi igazság mellett ezer meg ezer exisztenciát akarnak tönkretenni. Bethlen bizonyára nagyon jól ludja, hogy miért kell neki aláhúzni, hogy ő nem volt egyetlen banknak igazgatója vagy felügyelő bi­zottsági tagja. Tudja bizonyára azt is, hogy mi­ért kell aeki kétségbevonni Gömbös Gyula gaz­dasági gyakorlatát és képességét. Bizonyára tudja azt is, hogy miéit kell megcáfolni azt, mintha a kormányzó titokban az általa kritizált irányzatot pártolná. Tudnia kell mindezeket, mert hiszen együtt ült azokkal, akiknek beszé­dének háromnegyed része szólt, megismerhette az egyéniségüket, belső értéküket, taktikájukat és módszereiket. A miniszterelnöki kritikával alkalmasint az ország túlnyomó része egyetért. Ha az ország mégsem fogadja tomboló lelkesedéssel a szol­noki megállapításokat, annak az általános fásult­ságon kivül csak egy paradox jellegű oka lehet. Mindezek tudott dolgok voltak, tudta őket majd mindenki éppen olyan jól, mint a miniszter­elnök. Mégis volt egy nagy különbség a nyil­vánosság nagy tömege és Bethlen István között. Amit sokan tudtak, nem mondhatták el, Beth­len István ellenben tudta, de mostanáig nem mondotta el. Igen súlyos bel- és külpolitikai okok késztethették a miniszterelnököt, hogy ezt megtegye. Ebben feks?ik Bethlen beszédének a sarkala­tos pontja. A besiéd egyformán szóit saját párt­jának, a jobb- és baloldalnak, £z oiszágnak és a külföldnek. Belső és külső atmoszférát akar teremteni a külfö'di kölctön megszerzése szá­mára. Sokfelé lévén kénytelen tekinteni, nem szögezheti ie magát egy síigotu és következetes elvi irányzat mellett, de viszont le kelt számolnia azokkal a törekvésekkel, amelyek a belső kon­szolidációnak és hihetőleg a külföldi kölcsönnek az utjábín állanak. Ez a magyarázata annak a szigoiu bírálatnak, amelyet meglepetésül taito­gatott volt vezérkari tisztjei számára szolnoki beszédében. A szolnoki beszéd vá'asz volt egyúttal azokra a vádakra, ho?y a kormány az ország szuveré­nitását érintő feltételeket vállalt a genfi tárgya­lásokon. Bethlen sierint a jóvátételi bizottság ellenőrzésén kivü', amely a trianoni szerződés­ben van lefektetve, külön kontrollról nincsen szó. A kormány semmiféle tételes kötelezettséget nem vállalt és nem is fog vállalni. Helyes. Mi azonban igen üdvösnek tartanólt, ha B;thlen beszédét ugy lehetne értelmeznünk, hogy a ma­gyar közvélemény erkölcsi ellenőrzés alá helyezi magát és a magyar közvéleményben keres er­kölcsi hátvédet a tettekkel is bebizonyítandó konszolidáció politikájához. WíWíWWWWfWWt^^ 3 ************ 99 jeliemii birákra van szükség." (A Szeged tudósítójától.) A városháza hatal­mas dkz'ermének padsoraiban vasárnap dél­előtt 10 órakor már egyetlen üres hely sem akad*, amit az istentiszteletről későn érkező birák és ügyészek elfoglalh ttak volna. A bírák és ügyészek ez évi kongresszusára oly nagy számban érkeztek az Országos Birói és Ügyés-zi Egyesület tagjai, amilyenre eddig még nem volt példa. A kongresszuson képviseltette magát Eger, Szekszárd és Szombathelyen kivül az összes vidéki városok törvényszékei és felső­bíróságai. Szombatén este — mint már je'en­tettük — a Kassban ismeikedési vacsora volt, vasárnap reggel pedig Mentiszte eten vet'ek részt a kongresszus tagjai. Délelítt fél 11 órakor a zsúfolásig megíelt díszteremben — ahol a fő­városi és vidéki mintegy 200 vendégen kivül megjelent a szegedi birák és ügyészek csak­nem valamennyi tagja — Woiff Károly, a főudvar­nagyi biríság elnöke nyitotta meg a kongresz­szust. A hallgatóság — akiknek soraiban ott láttuk a magyar bírói és ügyészi gárda leg­kiválóbbjait — nagy tapssal fogadta az elnököt. Woiff Károly elnöki megnyitójában kifejtette, hogy az Országos Birói és Ügyészi Egyesület, miközben togjainak érdekeit képviseli, sohasem állott az osztályharc álláspontján, mert az egyéni és osztályCnzés sohasem lehet az emberi fej­lődés a'apia. Ma ugy az állam', mint a társa­dalmi lét cseppfolyós állapotban van. A gazda­sági élet alapjaiban megingott és ami azelőtt axióma volt, az ma megdőlt, az emberi elme nem elég erős, hogy a mostani harcba teremtő erővel nyúljon bele, ezért kijegecesedési pontokra van szükség, ilyen kijegecesedési pont a birói tekin- 1 tély, mely ma erősebb mint valaha volt. — Általános emberi és nemzeti érdek, hogy a jelenlegi káosz megszűnjék és meginduljon a regeneraiódási folyamat, a sokszor emlegetett konszolidációs munka. A birói és ügyészi kar­nak a regenerálódási munkában nagy szerep jutott, de ennek a munkának előfeltétele a tudás és birói jellem. Minden szociológus, de minden józan gondolkozású ember is aggódva látja a balkanizdlódds mindinkább előretörő rémét. Az arany borjú körüli forgatag a lemon­dást kívánó birói pályától mindinkább elvonja az ifjúságot. A magyar birói és ügyészi karnak catói jellemekre van szüksége, a magyar biró szegénységi fogadalmat tett, de ezzel a foga­dalommal bün visszaélni. (Tops és éljenzés) Még a mai bűnös időkben is az állam létalapja az igazság, az igazságszolgáltatás szolgáinak függetlenségre és hozzáférhetetlenségre van szükségük. Ezután a birói külön státuszról beszél. El­mondhatom — mondotta —, hogy soha nyu­godtabb lélekkel nem állhatott, vezetőség a tagok előtt, mint mi. Harcunkkal elérlük, hogy a birák külön státusza érintetlen maradt. Ugyan­csak épen került ki a kar a létszámapasztási mozgalomból is. — A birói kar utja csupa tövis, elismerést rem várhatunk — fejezte be beszédét Woiff —, de nem haladhatok el még sem azon az uton anélkül, hogy itt az országos közgyűlés előtt is rá ne mutamák arra, hogy a magyar birói és ügyészi kar saját méltóságárak tudatában és mártiri lemondásának erköfesi erejével vértezve utasit vissza minden mélta lan és egyéni becsü­letünket érintő támadást. Különösen pedig azt a támadás', amely a politika terén ezt a nehéz sorssal küzködő és szent feladatát minden körülmények között teljesítő kart a köze! múlt­ban is érte. Mi rettenthetetlenül, meg nem inogva, catéi tisztaságban, magyar hazafiúi lángszeretet­től indíttatva fogjuk szolgálni és befejezni a mi nagy és szent céljainkat. Ezután az országos gyűlés üdvözlő táviratot küldött Magyarország kormányzója kabinet­irodájához és az igazságügyi miniszterhez. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester üdvözölte ezután a megjelenteket. — M°gyar szivem teljes melegével köszön­töm a kongresszust — mondotta — abból az alkalomból, hogy megjelentek városunk falai közt. Ebben a városban nem koronáztak ki­rályokat, itt nincsenek dicsőmultu várromok, innen hiányzik a megyeszékhely. Hangyaszor­galommal építettük újra a várost a tatárjárás után, ötven évvel ezelőtt az árviz tette a föld­fzíp.ével egyenlővé ezt a várost és mi dolgoz­tunk — és itt tartunk. Nálunk nincsenek fő­nemesek, hiányjik innen a büszke arisztokrácia, akiknek nevei föl vannak jegyezve a nemesek lajstromában — de vannak itt becsületes pol­gárok (Éljen I) és ezeknek neve az élet könyvé­ben vannak följegyezve. Ennek a polgárságnak nevében köszöntöm a kongresszust. Ezután Székács Aladár közigazgatási biró tartotta meg előadását a magyar biróság szere­péről az ország regenerációjában. Kifejtette, hogy a birónak kettős feladata van, úgymint a törvény helyes értelmezése és alkalmazása, másfelől a jogtejlesztés. — A helyes birói Ítélet alapján az élet sze­retete és az élet minden vonatkozásának isme­rete adja meg a birónak a helyes jogfejlesztő érzéket. Nagyon sokszor szó esik arról, hogy a jogfejlesztés nem tartozik a biró hatáskörébe, hanem a törvényhozáséba, azonban a ma meg­született törvény mindig a tegnapnak a joga. A biró kötelessége a paragrafusoknak helyer, folytonos értelmezést adni, ha a betűhöz tartja magát az élet közbeni fejlődése miatt, a jog­szolgáltatás visszamarad. Magyarország agrár­állam, a magyar földmüvesnépet földjíból bi­zonyos kufárok kiforgatták, enrek a következ­ménye, hogy a földbirtokreformmal viszont el kell venni másek földjét, hogy az igazságtalan­ságot megszüntessék. — Másik probléma kérdése a csalás. Tö vé­nyünk célzatosan vagy véletlenül a ravasz jondor­/ü/o/tettea csa'ás főbb kritériumává, ennek követ­keztében valóságos zseniális ravaszságot követel­tek meg a csalótól, hogy büntethető legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom