Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-11 / 231. szám

778 SZEGED Szeged, 1923 október tg. Már is segélyt kér a színigazgató. (A Szeged tudósítójától.) Ami előrelátható volt és amit a színházi versengés idejében egészen reális alapon előre megjósoltunk, be­következett: Andor Zsigmond színigazgató se­gélyt kir a várostól. Jóslatunkba csak egy hiba csúszott, nem hittak, hogy a segélykérés ideje már ilyen hamar, alig két héttel a kapunyitás után, bekövetkezik. Andor Zsigmond ma nyilatkozik az egyik szegedi lap hasábjain és nyilatkozatában be­jelenti, hogy anyagi támogatást fog kérni a várostól, még pedig teljes fűtési segélyt, ked­vezményes áru gáz- és villanyvilágítást és városi szubvenciót. Véleménye szerint ezeket a segé­lyeket, amelyeket Palágyi Lajos számára is megszavazott a közgyűlés, .az idén annál inkább megadhatja a város, mert mint hírlik, ez évben nem kapnak az államtól támogatást a vidéki színházak." Segélyt kérő beadványát egyébként rövidesen beadja a város tanácsához. Előre leszögezzük, hogy nekünk nincs ki­fogásunk a szegedi szinház anyagi támogatása ellen, mert a szinház támogatása kétségtelenül a kultura ügyének támogatását is jelenti. Ebben az esetben azonban nem a kultura, nem a szegedi szinház, sőt nem is Andor Zsigmond támogatásáról van szó, aki kétségtelenül min­den erejével arra törekszik, hogy a színháztól elszoktatott közönséget visszacsalja valahogy, mert az Andor Zsigmond támogatása volta­képen csak Palágyi Lajos támogatását jelenti. Az albérleti szerződés ugyanis olyan súlyos terheket ró Andor Zsigmondra, hogy azok alatt előbb-utóbb össze kell roskadnia. Annak idején azt irtuk, hogy ezen az átru­házási üzleten csak egy ember kereshet, Palágyi Lajos, aki minden körülmények között meg­kapja a szinház bruttó bevételének hét száza­lékát és megkapta ezenkívül azt a tizenkét­millió korona lelépési dijat, amit Andor Zsig­mond fizetett neki a szerződés aláírása alkal­mával, de vészit az üzleten Andor Zsigmond, akinek ta'án anyagi romlásába kerül az a kétes értékű dicsősig, hogy a vidék legnagyobb szín­házának lehetett az igazgatója és vészit a város közönsége is, mert hiszen állandó deficit me lett minden kulturális szempontot félrevetve, olcsóbb, de silányabb portékával kenytelen Palágyi albér­lője megmenteni a szinház üzleti rentabilitását. A város úgysem támogathatja sem a színházat, sem Andor Zigmondot, hogy a támogatás ne Palágyi Lajos zsebébe kerüljön. A szinház körül lezajlott háború idején sokan azt az álláspontot Poincaré visszautasította a német kormánnyal való tárgyalást. foglalták el, hogy a szegedi szinház élére csak olyan igazgatót szabad álitani, akinek kezét nem kötik meg anyagi bi inct-ek. Éppen ezért a város első teendője az lenne, hogy megsem­misíti Palágyi megszegett szerződését, szóval, hogy biztosítja a színigazgatói állás tehermen­tességét. Azután kerülhet csak sor a tehermen­tesített igazgatói állás betöltésének kérdésére. Dr. Gaál Endre kulturtanácsnok azonban addig tanácskozott, amig annyira összekuszálta a hely­zetet, hogy senki sem látta meg a mesterséges összevisszaságban a színházi kérdés megoldá­sának egyetlen helyes módját. A szinház, illetve Andor Zsigmond nehéz helyzetének kétségtelenül a kulturszenáfor erő­szakoskodása az oka, mert hiába akarta volna Palágvi Lajos megszerezni azokat az anyagi előnyöket, amelyek az ölébe hulltak, ha nem szegődik coljaihoz támogatója, a kulturszenátor, aki előtt a szinház ügyének. Palágyi érdekei mellett feltétlenül csak másodrendű jelentősége volt. Palágyi igy elérte minden célját, talán többet is ért el, mint amennyit remélt, hiszen nem számithatott az elmúlt három színházi szezon eredménytelenségeiért olyan npgy juta­lomra, mint amilyent a tanács és a közgyűlés az átruházó szerződés jóváhagyásával biztosított számára. Azonban Andor Zsigmond súlyos helyzetéért még is Andor Zsigmond lehet csak a felelős, mert amikor kiharcolta a szezedi szinházat, n' gyon j i tudha'ta és tudta is, hogy milyen köte­lezettségeket vállal magára. Tudta, hogy a bruttó bevételből hét •/, ot Palágyinak kell adnia, tudta, hogy az egyesített színtársulat milyen terheket r4 rá és jövendő helyzetének ismeretében vette tu­domásul a tanács és a közgyűlés határozatát, amely szerint semmiféle anyagi támogatásra nem számíthat a várostól. Ha most mégis se­gélyt kér, azzal csak azt bizonyi'ja, bogy a város támogatására akkor is számított, amikor látszólag lemondott róla. Andor Zsigmondnak tehát nincs joga anyagi támogatásra. A város közönsége ugyanis csupán a tanács által te­remtett kényszerhelyzetnek engedett, amikor kis szótöbbséggel hozzájárult a srerződés átruhá­zásához, mert a rendkívüli közgyűlés határo­zata szerint a város közönségének Andor Zsig­mond személye nem konveniált. Ha Andor Zúgmond ilyen körülmények között mégis el­foglalta a színigazgatói állást, viselnie kell a következményeket is a város közönségétől anyagi támogatást nem szabad kérnie, a város tanácsa pidig nem honorálhatja esetleges kérelmit. Poincaré miniszterelnök tegnap délelőtt 11 órakor fogadta Hoesch német ügyvivőt, ki ugyan­olyan jegyzéket adott át, mint tegnapelőtt a brüsszeli ügyvivő az ottani kormánynak. A meg­beszélés mintegy fél óráig tartott. A kedd reggeli párisi lapok félhivatalos köz­leményben megerősítik, hogy Poiticaré ma a kort reggeli órákban fogadta Hoesch párisi dip­lomáciai ügyvivőt, aki két nappal ezelőtt jelent­kezett kihallgatásra. Poincaré csak tegnap tért vissza lotharingiai falusi birtokáról Parisba. Minthogy időközben alkalma volt feltételezni, hogy Brüsszelben némi hajlandóság mutatko­zik a német javaslat elfogadására, mielöt Hoescht fogadta volns, érintkezésbe akart lépni a belga kormánnyal. Hoeschnek Poincaré miniszterelnöknél tett tegnap délelőtti látogatásával kapcsolatban a francia félhivatalos hírszolgálat azt jelenti, hogy a megszállott területen folyó tárgyalások nem alkalmasak a megegyezésre. Ha Németország teljesen megszünteti a passzív ellenállást, ak­kor tegyen javaslatot a jóvátételi bizottságnál: Az Agence Havas jelenti: A német ügyvivő szerdán délelőtt Poincaré miniszterelnök előtt kifejezésre juttatta a német kormánynak azt az óhajtását, hagy részt akar venni azokon a tár­gyalásokon, amelyek a Ruhr-vidéken a munka megkezdésére és a pénzszállításokra vonatkoz­nak, valamint vegyes bizottság kikü'désében, amelyben Franciaország, Belgium és Német­ország egyformán képviseltetnék magukat. Min­den ok megvan arra a feltevésre, hogy Poin­caré ezt a kívánságot visszautasította. A szö­vetségesek képviselői ezekről a kérdésekről, a megszállott terüle ek helyi hatóságaival a hely­színén tárgyalnak. A berlini kiküldöttek rész­vétele csak késleltetné a küszöbön álló meg­oldást. A nómet kormány kérdésé a francia és belga kormányokhoz. A német kormány kérdést intézett Párisba és Brüsszelbe, hogy a francia és beiga kormányok hajlandók-e a ruhvidéki munka ujrakézdéséröl tárgyalni. A német kormányt erre a lépésére az indította, hogy az egyezségek fonalát maga akarja a kezébe venni és ki akarja vonni a német nagyiparosok kezéből. Kétségtelennek látszik, hogy a két kormány a nagyiparosokkal való tárgyalás mellett fog dönteni, mert ez neki kedvezőbb. Poincaré válasza a német nagyiparosoknak. A párisi német ügyvivő tegnap Poincaréval beszélt, miközben megkérdezte álláspontját a német nagyiparosoknak D goutte tábornokkal folytatott tárgyalásai ügyében. Poincaré kö­zölte, hogy ma délelölt fogadja a német ügy­vivőt. Ugy tudják, hogy a német ügyvivő a ve­gyes munkaközösség tervét terjeszti Poincaré elé. Poincaré már ki is dolgozta válaszát, amely azon alapszik, hogy a munka újra felvételének szabályozása csakis a helyszínen folytatott meg­beszélések és tárgyalások alapján lehetséges. Franciaország ezenfeiül követeli a haladéktalan birodalmi pénzügyi reformot. A francia kormány tegnap a jóvátételi bi­zottság elé terjesztette annak a dologi tárgya­lásról szóló első mejegyezésnek szövegét, ame­lyet a Ruhr-vidék kiaknázására kötött a Wolff­csoport tagjaival. Újból elhalasztják a birodalmi gyűlést. Az Havas berlini jelentése szerint a kor­mánynak adott teljes felhatalmazás ellenére a birodalmi ülést állítólag a jövő hétre újból ei fogják halasztani. A jelentés szerint ez alkalom­mal a 8 órás munkanapról szóló törvényjavas­latot fogják tárgyalni. Nem hosszabbltlák meg a munkaidők. Düsseldorfi jelentés megerősíti, hogy az ottani munkások nem fogadták kedvezően a 8 órai munkaidő meghosszabbításának tervét. A bánya­munkások fenyegetésére való tekintettel a bányatulajdonosok lemondanak a munkaidő ál­talános meghosszabbítására vonatkozó ter­vükről. A Műnchaner Postnál lefoglalt fegyverek. Breitscheid képviselő tegnapi beszédében a birodalmi gyűlésen kijelentette, hogy a Münche­ner Post házában lefoglalt fegyverek a bajor belügyminiszter tudtával voltak elraktározva. A Correspodenz Hojfmann jelenti, hogy ez az ál­lítás téves. • Lengyelország Szilézia megszállására készül. Párisi jelentés szerint, noha Varsóból erélye­sen megcáfolják, mégis fenntartják azokat a ni­reker, amelyek arról szólnak, hogy Lengyel­ország abban a pillanatban, amikor Német­országban forradalom tör ki, megszállja Szilé­zidt és Keletporoszországot, sőt Berlin feli is előre nyomul. Erre vonatkozó előzetes intézke­déseket már állítólag meg is te.ték, csak az okoz nehézséget és gondot a lengyel kormány­nak, hogy vájjon Oroszország tétlenül nézi-e a szomszédján a K katonai beavatkozását. Fiume olasz megszállása a trieszti hajóstársaságok érdeke. A Machester Guardian legutóbbi száma a fiumei kérdéssel foglalkozik és megállapítja, hogy a reguláris és irreguláris olasz helyőr­ségek Fiúméból kivonulnak és a várost a jugo­szlávok többé nem bojkottálják, akkor ezt Trieszt súlyosan megérzi. Fiume nemcsak a háboruelőtti zónák kereskedelmét szerzi vissza, hanem mint szabad kikötő abban a helyzetben lesz, hogy Trieszt forgalmának javarészét is elhódítsa. Trieszt tehát mint olasz kikötő nem versenyezhet Fiúméval, a szabad kikötővel. A trieszti hajóstársaságok érdeke tehát, hogy Fiume az olasz uralommal összefüggő viszonyok alatt minél tovább gyötrődjék Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb fiumei fascista Trieszt­ből való. Süt Fiume annexiójának leglelke­sebb bajnoka Ciunta trieszti képviselő, aki­nek felesége a város egvik legnagyobb hajó­vállalkozójának leánya. E közben pedig Fiume hátsó területe teljesen megbénult. A Btross­kiköíő köveit felveri a fű és a Buoss-kikötő­ből a Susakba ve/e ő vasúti síneket belepi a rozsda. Egész Fiume tengődik. Utcái szomo­rúak, színházai és szórakozóhelyei üresek és a lakosság valósággal ínségben él. Az angol birodalmi konferencia. Az angol birodalmi miniszterelnökök ülésén eddig nem sikerült a munkanélküliség kérdésé­ben megállapodásra jutni. A kormány azon fáradozik, hogy az ügyet a gyarmatok kormá­nysinak londoni tartózkodása alatt vigye dűlőre. A Daily News ugy értesül, hogy a kormány az inflációtól sem riad vissza, ha a tanácskozás további folyamán arról szerezne meggyőződést, hogy más megoldási mód nincsen. A birodalmi konferencia bizalmas értekezletén kétségtelenül legnagyobb jelentőségű dolgokról volt szó. A vita során az európai helyzet ko­molyságát és az angol helyzetre való hatásait bes/étíék meg. Általánosságban megtárgyalták a dominiumok helyzetét a külpolitikával kap­csolatban. A tárgyalások föismertető jele az a volt, hogy az európai problémát véglegesen mego'dják. Valószínű, hogy pénteken Curzon lord jelenléiében a vilát újból folytatni fogják. A birodalom gazdasági konferenciája ma ülést lartott, amelyen Brucle ausztráliai miniszterelnök beszédet mondott az ál.alános politikai helyzet­röl, vonatkozással a dominiumokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom