Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-11 / 231. szám

Szeged, 1923 október 11. SZEGED „Megbélyegez a szuterén." (A Szeged tudósítójától.) A színhely mellékes, az emberek a dologban a nevezetesebbek s ezen az alapon akár Budapesten is megeshetett volna. Késó este elbaiadok a belvárosi rendőrőrszoba előtt, az ajtaja nyitva, a fapadon fonnyadt asszony sírdogál, a kötőjébe kapaszkodó három apró gyerek bizonytalanul szipog. Ők is szeretnének sirni, ha tisztában volnának az okkal. — Mi van itt ? — kérdem az altisztet. — Bolond dolog, feleli az ember. Ennek az asszonynak van egy rabbiátus ura, levélhordó. Sokfelé megfordul; ha jó levelet hoz, megkínálják egy pohár borral, — igy szokott az alkoholra. Aztán egészen elvadult, a családjának nincs tőle maradása. Eleintén <csak verte a hozzátartozóit, de most már a kiirtásukkal fenyegetőzik. Tegnap nagyon félt az asszony, felszedte a gyetekeket s elutazott velük vidékre egy rokonához. Legyenek legalább az apróságok biztonságban, ö majd megússza valahogyan a veszedelmet. Igen ám, de a gyerekek nem akartak elmaradni az anyjuk nélkül. Bőgtek, ordítoztak, nem volt más hátra, v ssza kellett Őket hozni. Most érkeztek késő este és 'nem mernek hazamenni. A levélhordó ugyancsak dühös lehet, amiért szó nélkül megléptek előle. Kiderül a továbbiakból, hogy jelentkeztek az inspekción, keresték a megoldást, de onnan elküldték őket. Fiatal, lányos arcú, fogalmazó az ügyeletes, bizonyára el se tudja képzelni, hogy családi háborúságok is vannak a világon. — Azt mondta, zokogja az asszony, hogy menjek haza az uramhoz, hiszen még nem követett el semmit. Nyúlok a telefonkagyló után, a főkapitányt kérem. — Mondjon számot, csicsergi a központ. — Tudom, hogy titkos száma van, fel is jegyeztem valahol, de nem hordom rnsgamma!. Fontos ügyben kell, kapcsoljon igy. — Megtiltották, nem tehetem. A rendőr hallja a diskurzust, nem szól. Bizonyára neki is megtiltották. Tiszteletben tarlom a diszkrécióját. Kerestünk hát más összeköttetést, telefonj) van a helyettesének is. Hát lenni volna, csaknogy nem jelentkezik. — Nó, majd találunk valakit. Ehol e, a felügyelőnek is van telefonja. Egy pillanat múlva már beszélek is vele, elmondom sz esetet. — Sajnálom, feleli, ha az inspekciós tiszt ur már tud az esetről, én nem inté/kedhctem. — Sióval, a levélhordó előbb verje agyon a feleségét, aztán megváltozik minden. Már van ok a beavatkozásra. Megint csak ketten tanácskozunk az altiszttel, a kérdést okvetlenül meg kell oldani s mint annyiszor, most újból rájövök, hogy a régi zsidó-vicc, melyben azt mondja Rothschild: dobjátok ki ezt a rongyos embert, mert megszakad a szivem, — nem humor, hanem véres realitás. Hí már nem lehet segíteni a nyomorúságon, legalább ne is lássuk. — Haza most nem mehetnek, véleményezem a dolgot. — Ez bizonyos, feleli a rendőr. — Reggelig azonban aludniok is kell. Nem lehetne itt valahol elhelyezni őket ? • A függöny mögött egész sor üres ágy fehérlik. —• Nem lehetem meg a magam fejélő, egyébként a felváltás után az őrjáratok alvóhelye. — Hát várjunk, a szuterénben van hely. jobbfajta is, nem a rideg szalmazsákos. • A rendőr csak csóválja mosolyogva a fejét, belőlem meg kezd kitörni a keserűség. — Hát hogyan juthat hozzá az ember a szuterén gyönyöreihez? — Ha bekísérik kihágásért, vagy valami másért. — Jöjjön asszonyom, mondom akkor neki, megiszunk egy-két liter bort, szivesen feláldozom magam. Aztán erre lejtünk dülöngélve, dalolva, hátha szerencsénk leszi A rendőr — ugy hívják a derék embert, mint a legnagyobb magyart, a dicső emlékűt — komoly arccal áll elébem. — Uram, hat gyerekem van magamnak is, én nagyon tisztelem a családot és nem venném a lelkemre, hogy ezeket az ártatlan apróságokat megbélyegezze a szuterén. Hogyan gondolnak majd arra idővel vissza? Hanem van itt a ttomiíédban egy kis szálló, jó ember a tulajdonosa, reggelig elhelyezi az őket. Ha másképen nem, fizetem a magaméból, caak amoda ne kerüljenek. Reggel aztán én megyek haza i velük, de előbb a postaigazgaló urnái tiszteikedek. Ne sírjatok, gyerekek, mindjárt ágyba kerültök. Pihenjen le nyugodtan a tekintetes ur is. 0 Általános sztrájkot mondottak ki a szegedi munkások. (A Szeged tudósítójától.) Mint a Szeged jelentette, a Szegedi Munkaadók Szövetsége elli itározta, hogy nemcsa* az úgynevezett szegedi indexrendszert lépteti életbe a munkások fizetésének uj rendszeréül, hanem azokat az alapbéreket, amelyek alapján majd az indexeket kiszámítják, azonnali hatállyal tiz percenttel fölemeli. A szövetségi igazgatósági ülésén ezután kialakult az a nézet, hogy ez az emelés a legvégső határ, ameddig a munkaadók elmehetnek, ha nem akarják azt, hogy üzemeik versenyképtelenek legyenek. A munkaadók szinte egyhangúan arra sz álláspontra jutottak, hogy a munkások 50 százalékos alapbéremelési kérelme olyan túlzottnak mondható, amelyet egyetlen vállalkozó, vagy iparos sem tud a mai viszonyok között teljesíteni. A munkások — mint már jelentettük — szerda este hét órára a Munkásotthonba gyűlést hivtak egybe, ameiynek egyedüli programja az alapbérek kérdése volt. Ezen az igen viharos gyűlésen azok a munkások, akiknek munkaadói a szövetségbe tartoznak, szinte egyhangúlag mondották ki az általános sztrájkot, mert szerintük nem kielégítő a tiz százalékos alapbéremelés. Csupán a vezetőségnek köszönhető, hogy a meggondolatlan munkások a hangulat hatása alatt nem követték el azt a súlyos és előre nem látható következményekkel járó lé pést, hogy már csütörtök reggel nem jelennek meg munkahelyeiken. A vezetőség a gyűlés végén rábírta a munkásokat, hogy legyenek legalább sddig türelemmel, amig még egy uíolsó tárgyalást nem folytatnak le a munkaadókkal. A nagygyűlés lefolyásáról a Szeged a következőket jelentheti: Esle 7 óra után nyitotta meg Dáni elnök a nagygyűlést. A termet zsúfolásig megtöltötték a munkások, akiknek soraiban jelentékeny számmal voltak képviselve a nőmunkások. Az elnök ismerteti a nagygyűlés célját, majd kéri a megjelenteket, hogy a legnagyobb nyugalommal és higgadtsággal hallgassák meg az előadó beszámolóját. Lájer Dezső, a szegedi szociáldemokrala párt szegedi szervezetének titkára tartjj meg ezután előadását. — Nehezebb helyzetben talán még sohasem voltam, — kezdte — mint most, amikor négy hétig ehúzódó tárgyalások után jóformán semmiféle eredményről nem számolhatok be. A munkaadók nem teljesítették követeléseinket. Mi számokkal mutattuk, hogy egy munkás tavaly augusztusban még egy kenyeret és e?y kiló szalonnát tudott venni naponta, ma pedig az a helyzet, hogy egy fél kenyeret és egy fél kiló szalonnát sem vásárolhat a kérésé éből. Ezután részletesen ismerteti a tárgyalásokat, amelytf 1 a Szeged már beszámolt. — Olyan munkaadók is voltak — folytalta —, akik teljesíteni akarták kéréseinkel, azonban a többség leszavazta őket. Tavaly augusztus óta harmincháromszoros a drágulás és mi méüis elfogadtuk a harmincszoros szorzószámot. A munkaadók azonban csak huszonnégyszeres drágulást állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy a mai béreket csak négy százalékkal kívánják fölemelni, mert szerintük ez a mai viszonyoknak egészen megfelelő fizetés. Beszámol ezután a kenderfonógyári munkások helyzetéről. Majd kijelenti, hogy a Munkaadók Szövetsége tiz százalékos alapbéremelést határozott el. (Nem kell! — kiáltották egyesek.) Nem mentek bele abbi sem, hogy most tiz százalékot, két hét múlva pedig ujabb 15 százalékot adjanak a munkaadók. Az előadó fölolvasott ezután egy statisztikát, amely szerint ruházkodásra egy esztendőben kevesebb, mint 1,737 000 korona kell. Majd azt bizonyította, hogy egy munkásnak egy bélre 37.140 korona kell élelmezésre, egyéb cikkekre (szappan, mosás, 6tb.) 13 250 korona, ami a ruházkodásnak egy hétre számított öszszegével együtt 83.700' koronát tesz ki. A munkaadók azt számították ki ezzel szemben, hogy 59.000 koronából egy egyedül álló munkás fedezheti szükségleteit. — A vasmunkásoknak sikerült elérni — folytatta — a 25 százalékos emelési, amelyet Ők el is fogadtak és holnap már munkába is állanak. (Mi pedig leállunk! — kiáltottak egyesek.) — ígéreteket kaptunk — mondotta Lájer —, hojy a munkaadók nem zárkóznak el további eme!é?től. Most^már a munkásokon van a sor, hogy mí lesz. Én nem tanácsolok sztrájkot, de mást sem mondhatok. Ezután néhány felszólalás következett, akik a munka abbahagyására hívták fel a munkásokat. Az elnök fölteszi a kérdést, hogy elfogadják-e a 10 százalékos alapbéremelést, vagy nem. A megjelent munkások szinte egyhangúlag nemmel szavaznak. Csupán a józanabb munkások voltak azok, akik elfogBdták a 10 százalékot. Ezután nagy vihar következett. Mindenünnen hallatszottak kiáltások: Leállunk, leállunk! Általános sztrájk! Különösen a nők voltak igen hangosak. Az elnök végre rendet teremt. Nyugalomra inti a megjelenteket. Kérdi: Mit szándékoznak ezek után tenni? — Leállunk! kiáltják. Lájer Dezső párttitkár erélyes hangon jelenti ki: Nem szabad elhamarkodott lépéseket tenni. Mindenki folytassa munkáját, mig a vezetőség nem adja meg az utasítást. A munkások — úgymond — nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent a sztrájk. Ekkor a vihar ismét kitört. Holnap regget leállunk! — kiáltották. Kovács Lajos azt indítványozza, hogy adjanak a munkaadóknak hat órás ultimátumot és csak a után lépjenek sztrájkba. (Nem várunk t) Majd ujabb fölszólalások következtek, amelyek'után az elnök nagy zajban kijelenti, hogy addig senki se hagyja el munkahelyét, míg nem kap a vezetőségtől értesítést. A vezetőség | megkísérel még egy tárgyalást az egyes munkaf adókkal külön-külön. A tömeg ekkor olyan lármában tört ki, hogy az einflk szavait nem lehetett megérteni. Dánl I elnök bezárja az ülést, a vezetőség eltávozik a ' teremtől, azonban a munkások csak nagysokára ; szélednek el és egyre több hang hallatszik, amely az azonnali általános munkabeszüntetést hangoztatja. MMAAAMMAMMMWMMMMVMAMMMWMMM Vitos miniszterelnök Lengyelország helyzetéről. Vitos lengyel miniszterelnök a néppárt klubjának ülésén hosszabb jelentést tett a kül- és belpolitikai helyzetről. A Németországban folyó polgárháborúnak, mondotta, nemsokára döntenie kell, hogy a király pártiak, vagy a kommunisták kerekednek-e jelül. Oroszország nem közömbös eiiránt és nyugati határán csapatokat összpontosít. Ez aggasztó helyzet mellett a belső helyzet sem zavartalan Lengyelországban, államellenes mozgalmak észlelhetők. Ezért zulun a márka. A lengyel pénzügyminiszter is beszélt s kijelentette, hogy a külső kölcsön biztosítva van. Radics agitációjának hatása a szerb kormányra. Radics szerbellenes agitációja igen erős visszhangra talált Európában. Október 5 én a szerb belügyminiszter a németlakta és a magyaroktól lakott déli vidékek főispánjainak alábbi rendeletet adta ki: A szerb kormány és a törvények teljesen egyenlő szabadságot biztosítanak mindenféle nemzetiséghez tartozó állampolgároknak. Ezért elrendelem az alább rendelt hatóságoknak, hogy semmiesetre sem tűrjenek ezen e téren visszaéléseket, de ha ezek mégis megtörténnének, a tettesek ellen a törvéhy szigorával járjanak el. Ez a belügyminiszteri rendelet mindenesetre megnyugtatja a nemzetiségeket. A német képviselők akciót indítottak, hogy az újonnan készülő nemzetiségi törvénybe vegyenek fel olyan intézkedéseket is, amelyek a nemzeti kisebbségeknek biztosítják anyanyelvükön való tanlthalás jogát.