Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-02 / 223. szám

siásn ái*a 29u RoroiM ftcrkctztOség és kiadöhivBM: Deák Feféne-utca 2. (Ftnáliskolával szemben.) Telein 11-33. A .Szeged" megjelelik hétfő kivételivel minden aip. Egyes szám ára 250 korona. Előfizetési árak: Egy Maapra Szegeden 5500,Budapesten és vidéken 5800 kor. Hirdetési árak: Félbasábon 1 mm. 50, egy hasábon 100,mástél hasábon 150 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 100,kövér betűvel 20t K. Szövegközt] közlemények soronként 800 K. Nyilttér, családi értesítés 1600 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 2, KEDD. 223-ik szám. Radvány. Több mint háromheti genfi tartózkodás u'án szombaton megétkezett Bethlen István gróf Budapestre, de át sem véve hivatala vezetését, vasárnap este már ismét elhagyta a fővárost, hogy augusztus végén megszakított szabadságát folytassa. Egyheti fzabadságot élvezhetett csupán ebben iz évben Bethlen István gróf, igy Uián tnlerös lenne, ba ve laki szzal vádolná öt, hogy a megengedettnél több idői fordit pihenésre, viszont nem lehet elhallgatni az afölötti aggodalmat, hogy éppen most vonul vissza a minisztereinek a radványi magányba, mikor ugy a bel-, mint a külpolitika egén olyan hatalmas és olyan tok viharfelleg kergeti egymást, mint bosszú idő óta nem. Nem hisszük, hogy Bethlen kívánnak nagyon nyugalmas nappaljai és ál( inban eltöltött éiszakái lesznek majd rsdványi •yara'ása alatt, hiszen egy aktiv miniszterelnök sohasem kapcsolhatja ki magát tökéletesen az események folyásából, de ba mégis meg tudná tenni, ugy az vétkes könnyelműség lenne tőle országával szemben. A miniszterelnöktől viuzaérkezése alkalmával bosszú és részletes beszámolót várt az ország közönsége, söt maga Kállay Tibor is bejelentette annak idején iövid és semmitmondó nyilatkozatában, hogy ugy a tárgyalások lényegéről, mint a részletekről majd a miniszterelnök számol be nyomban megérkezése után, aki ezt külön kikötötte magának Genfben. Ugy látszik, a radványi nyaralás kedvéért még erről az Ígéretéről is megfeledkezik most a kormányfő, pedig joggal várhatná el az ország, hogy valamivel többet is megtudjon a genfi tárgyalásokról, mint amit a cseh külügyminisztérium hivatalos nyilatkozatának szolgai lekopizálása utján eddig jónak látott nyilvánosságra hozni a magyar kormány, hiszen az utolsó négy hónap minden hivatalos és félhivatalos kormánynyilatkozata egyértelmüleg megállapította, hogy egyedül a külföldi kölcsön mentheti meg Magyarországot a teljes csődtől. De már csak azért is elébe kellett volna a miniszterelnöknek helyeznie a köz jogos takklődését a magánember nyugalomkivánásánsk, mert a drágaság mai rettentő elöretöresének napjaiban a lelket már ugy is csak a kölcsönbe vetett hit tartja az emberekben. Minden hét meghozza a maga ötvenmilliárdnyi bankószaporulatát, még pedig olyan ötvenmilliárdnyi bankószaporulatot, amelynek legnagyobbrészét n;m termelési célokra fordítják, hanem amelyet az állam vesz kölcsön alkalmazottainak dotálására. Ugy kereskedelmi, mint fizetési mérlegünk passzivitása hétről-hétre növekszik, még pedig aranykoronákban növekszik és nincsen semmi remény, hogy ez javunkra változzék meg; nem túlzott követelés tehát, ha ilyen válságos ónokban közgazdasági életünk legalább erkölcsi alátámasztást vár a Genfből hazatért kormányfőtől. A miniszterelnök megmagyarázhatatlan hallgatását egyesek arra magyará?zák, hogy Bethlen Istvánnak valóban nincsen semmi hozzátennivalója a már publikált „eredményekéhez, amelyekből bizony, akárhogy forgatjuk is a dolgot, az tűnik ki, hogy a külföldi kölcsönből vagy másfél évig nem lesz semmi. Mások megint arra magyarázzák Bethlen István érthetetlen nyaralásra utazását, hogy igy akarja kitolni azt a szomorú napot, mikor be kell majd jelentenie, bogy Genfben igenis tárgyalt Benessel olyan dolgokról is, melyek belügyeinkbe való legsúlyosabb beavatkozást jelentenek. Az egészen jól értesültek toiár azt is tudni vélik, hogy a kisántánt hozzájárulásának első előfeltétele koncén rációs kabinet alakítása volt és hogy- a miniszterelnök erre hajlandóságot is rruiatott. Ezek a „jól értesültek" még azt is tudják, hogy ha Bethlen István elvben hajlandó is koalíciós kormány élén vezetni tovább az ügyeket, azért még a mérsékeltebb októbristákat sem látná szívest n kabinetjében. Ma kétségtelenül Garami Ernő és Lovászy Márton reprezentálja leginkább a kü fö d előtt az októberi eszméket, ugy hogy a külföld nem igen tudna nélkülük elképzelni koncentrációs kabinetet. Beihlen István Garamivei és Lovászyval nem akarna egy kabinetben ülni, viszont az őket Í jánló jóakarata tanácsot sem utasíthatja minden, akárcsak fe ig-meddig is megindokolható ok nélkül vissza. A „beavatottak" szerint azért is kellett máról-holnapra kitűzni az emigránsok bünpörének tárgyalását, hogy elitéltetésük után nyugodtan hivatkozhasson majd a kormányfő arra, hogy a független magyar biióság által eiitélt politikusokat a koncentrációs kabinetbe bevenni lehetetlenség. Azt, hogy ezeket az ítéleteket a „lex Tomcsányi" alapján in comtumaciam hozták, arról pers;e már bölcsen hallgatna a külföd előtt a miniszterelnök. Nem tudjuk, igazak-e ezek a birek, vagy sem, de annyi bizonyos, hogy koncentrációs kabinet alakítása nélkül is elkerülhetetlen a kabinet teljes rekonstrukciója. Nagy Emil igatságügyminiszter sorozatos baklövései után, mikor is nem egyszer került nyilt összeütközésbe minisztertársaival is, maga is tudja, hogy mennie kell és már is tul hosszura nyúlt nyári szabadságától már nem is az igazságügyminisztérium gyönyörű római stilusu épületébe tér vissza, hanem az Esierházy-hitbizomány alig néhány hónapja elhagyott jogtanácsosi irodájába. Kállay Tibor pénzügyminiszter ir beadta már lemondását és ha ma még nincs is elintézve kérvénye, mégsem választja már el hosszú idő attól, hogy az Áüami Jegyinlézet jóval csendesebb és kényelmesebb elnöki székével cserélje fél a miniszteri bánonyfotőjjt. Alighanem rövidesen távozik Klebelsberg Kunó gróf is a kultuszminisztérium éléről, tki sógora tehetsegének, ugy látszik, tuiságos bámulója és méltányotója volt. Rakovszky Iván távozásáról is, mint befejezett tényiől beszélnek, mert benne sem a parlament bal, sem jobboldala nem bizik meg. A jelentéktelenebb miniszteri tárcák körűt is változásoktól suttegrak, láthatjuk tehát, : hogy a kabinet alapos rekonstrukciójára van szűkség még akkor is, ha a koncentrációs ka• binet alakításától szóló külföldi újsághírek i ctupán légből kapott ráfogások is. A „fajvédők" kétségbevonhatatlanul ügyesen rendezett propagandája is megkívánná, hogy végre maga a kormányfő vegye kezébe az [ ügyek vezetését, mert alvezérei bizony igen ügyetlenül vezetik az egységes párt ellenpropaganda akcióját. A fajvédők eltén vezetett harcban már csak azért is szükség lenne Bethlen Iütván személyes vezérletére, mert ha más nem is, de kétségtelenül elsőrangú taktikus a miniszterelnök és igy egytdül ő akadályozhatja meg Gömbösök 'megegyezését a kisgazdákkal, kik kétségbevonhatatlanul közelednek a fajvédőkhöz a földbirtokreform megoldásának folytonos halogatása miatt. A második nemzetgyűlés az erőknek mai megoszlása mellett is munkaképtelen már, de ha még tiz tizenöt kisgazda képviselő c adakozik Gömbösékhez — és ma ennek a veszélye feryeget — ugy igazán nem marad más hátra, mint a végső eszközhöz való folyamodás: a házfeloszlatás. De a második nemzetgyűlésnek van még egy feladata, mielőtt átadná helyét a harmadik nemzetgyü'ésnek: a választási törvény megalkotása, mely valóban figyelembe veszi azokat a ragy alapelveket, melyeken a modern demokráciában egy ilyen nagyjelentőségű kérdésnek nyugodnia kell. Nem említjük most a még megoldásra váró ezer más kérdést, nem szólunk az alkotmányjogi kérdések megoldásának sürgősségéről sem, hiszen az eddigiekből is világos, hogy a miniszterelnöknek ma helyén kellene állani, mint vihar idején a hajóskapitánynak a kormányhidon. De Bethlen Istvánnak ugy látszik, mindez nem fontos és mindennél előbbrevaló a rsdványi magány. Nos, mi nem akarunk ünneprontók lenni és- nem akarjuk pihenésében megzavarni a fáradt miniszterelnököt, sőt kívánjuk, mulasson nagyon jól odafent Rfdványbsn; még ha azalatt el is temetnék a háborgó hullámoK mindazt, ami megmaradt még, minden vész és vihar dscára is, az állam roncsolt hajójából. Demars a karcagi beszéd miatt. akinek kérdésére gróf Bethlen kijelentette, hogy nem tudja. mikor fog a fővárosba visszatérni. Ennek folytán visszautazására intézkedés még nem is történt. A Magyar Táviraii iroda hivatslossn jelenti: Románia, az SHS. állam és Cseh-Szlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a m. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó ur öfőméítóságának, valamint a magyar kormánynak szomszédaival szemben táplált békés szándékairól, barátságos módon fe hívták a m. kir. kormány figyelmét arra, bogy a kormányzó ur Őfőméltósága karcagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott híreket a külföldön, nevezetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A m. kir. kormány VŰSS József miniszterelnök-helyettesnek a nemzetgyűlésen szeptember 6-án a kormány nevében tett kijelentésére megadta a kért felvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az emiitett beszéd a kisántánt államai ellen bármilyen felfogást tartalmazott volna, semmiféle alapja nincsen. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. Gróf Bethlen Sátoraljaújhelyre utazott. Gróf Bethlen István miniszterelnök a vasárnapi nap folyamán még nem vette át a hivatalát. A miniszterelnökségen legelőször a sajtó képviselőit tájékozhatta bizalmasan az ország külső politikai helyzetéről. Ezután a pénzügyminiszterrel tanácskozott hosszasan. Este 11 órakor elutazott a fővárosból Sátoraljaújhelyre. Az elutazó miniszterelnököt a pályaudvaron Hajdő fölügyelő, állomásfőnök helyettes fogadta, Megszűnik a népjóléti és a közélelmezési minisztérium. Politikai körökben az a hir terjedt el, hogy a kormány a létszámcsökkentéssel és a közigazgatás egyszerűsítésével kapcsolatban két minisztériumot is megszüntet és pedig a népjóléti és a közélelmezési minisztériumokat. Az igy megszüntetett minisztériumok egyes ügyosztályait a megfelelő rokon minisztériumok kebelébe fogják áttenni. Igy a népjóléti minisztériumnak a rokkant ellátásra vonatkozó ügyosztályait a miniszterelnökségbe helyeznék át, e minisztérium többi ügyosztályait pedig a belügymin sztérium venné át. A közélelmezési minisztérium osztályainak legnagyobb részét a földmüvelésügyi minisztérium, kisebbik részét pedig a kereskedelemügyi minisztérium venné át. A népjóléti minisztérium lakásügyi osztályát egyik minisztérium sem akarja átvenni. Minden valószínűség szerint ez az ügyosztály a belügyminisztérium alá fog tartozni. Gömbös és Friedrich programja. Vasárnap Budapesten, a régi képviselőház termében beszámolót tartott Friedrich István. Kívüle Gömbös Gyula és Lendvai István is beszéltek. Friedrich beszámolójának érdekessége az volt, hogy ujobb leleplezéseket ígért, mert szerinte egyes főtanácsosi kinevezések nehéz