Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-18 / 211. szám

Egyes siáiti ára 200 korona Hirdetési árak: Félbasáboi l mm. 50, egy hasábon 100, mastél hasábon 150 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró* hirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttéi, családi értesítés 1400 K. Többszöri leiadásnál árengedmény •KrtMtzUteeg ét kiadóhivatal; Kölcsey-utca 6. (Prótetaöái.ú, 1. emelet 6.) Telefon W-3ÍJ. A .Szeged' megjelea& héttő kivételével minden •Kp. Egyes szám ára 200 koma. Elötizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 400U,Budapcsten és vidéken 4100 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 szeptember 18, KEDQ. 211-ik szám. Friedrich, az önzetlen. Friedrich és társai vasárnap Szegeden is előkészítették azt a jobb kort, amelyet talán Friedrich István másodszor cimü fejezetében méltat majd a történelem. Csak talán, mert nem bizonyos még, hogy a fejezetet meg kell írnia a hálás utókor történetírójának s mert sz sem lehetetlen, hogy másik név, például Gömbös Gyuláé szerepel majd a címben. Az utóbbi eshetőség Friedrich szemében bizonyára csak kisebb baj volna, hiszen maga mondta, hogy Onzetlenttl harcol a keresztény magyarságért és „yagy győz, vagy elsülyed". Mi hiszünk az idézett — vagylagosság őszinteségében. A kockázat utoljára nem olyan vakmerően nagy, mint első pillantásra tetszik. Ma mindenki tudja, hogy Friedrich már egyszer elstllyedt. A politikai színpad sülyesztöje egészen elnyelte és ime most egészségesen, tele harci kedvvel eltttünk áll, testvéti szövetségben azokkal, akik elsülyesztették. Ez kétségtelen bizonyítéka államférfiúi ügyességének, aminek ha nem is legfőbb, de nem is lényegtelen kelléke, hogy a státusfirfiu Önmagát is adminisztrálni tudja. Nem lehet tudni, miért nem hozta meg Friedrich a forradalmak után már beígért jobb korszakot néhány évvel ezelőtt, amikor a friedrich István először cimü történelmi fejezetnek volt a főszereplője. Talán az idő rövidsége miatt nem. Barátai talán hamarább sülyesztetlék el, mint ahcgy ezt Friedrich és a közérdek kívánatosnak tarthatták. Igen, de a rövid idő alatt, ameddig kormányon volt, olyan hatalom gyűlt össze a kezében, hogy akár csodákat is műveltetett volna; mert bizony az ember méltán furcsálhatia máma, miért nevezték akkor — Gömbös Gyulát kis Napoleonnak, még a b:csi lapokban is és miért nem Friedrich Istvánt. Napoleon pedig a francia forradalom után hamaroson nagyszerű rendet teremtett s noha szintén diktátor volt, színién jogforrás volt és ámbár soha még csak eszébe sem jutott, hogy magát önzetlennek nyilvánítsa, a gyakorlatban ajándékozta meg nemzetét a polgári demokráciával, a forradalomnak annyi vét be került eszményével. Nem engedte magát elsülyesztetni, pedig ezt sokan és igen komolyan óhajtották s igy volt aztán ideje arra, hogy anyagi jólétet teremtsen a lerongyolódott Franciaországban, hogy kitűnő közigazgatást és törvénykezést alkosson, nem is beszélve világbirodalmáról, amelynek ma már csak egy szomorú mínusz a dicső emléke, az elsö nagy mínusz a francia nép rég megakadt szaporodásában. Igaz — s ezt Friedrich István mentségére mondjuk — Napoleonnak nem volt baja a zsidókkal. Friedrichnek, Gömbösnek, a fajvédőknek pedig éppen ezt a súlyos bajt kell orvosolniok. Ez náluk az úgynevezett sarkalatos programpont, amelyben benne van a többi: az a kevés, amiről beszélnek, nehogy a sarkalatos programpont társtalanul lézengjen és az a sok, amiről hallgatnak, talán azért, mert ami titok, az többnyire érdekes. Az integritás, a megszállott részek gyors visszahóditása — ne féljen a kisántánt! — nem sarkalatos. Nem azért nem, mert Balla Aladár csakugyan biztosította róla Gömbös nevében a szerb követet; de azért nem, mert a mielőbbi visszahóditás egyszerűen nincs is a programban. Friedrich csak példálózva beszélt róla, igaz, hogy igen érdekesen. Önzetlenül elárulta Kemal pasával való beszélgetésének egy részletét és elmondta, hogy Kemal megkérdezte tőle, mit cselekszik a nyolcmilliónyi, magyar földön maradt magyarság annak tudatában, hogy elszakított vérei szenvednek. Friedrich — nem tudott válaszolni. Ahires török vezér a választalanságra megjegyezte, hogy ez a nemzet tehát megérdemli sorsát. Pedig, ugy hisszük, Friedrich felelhetett volna; csupán azt nem mondhatta, hogy Csonkamagyarország már is támadó hadjáratra fegyverkezik. S ezt aligha mondhat'" akkor is, ha nem a jövő héten, vagy a jövő hónapban, hanem csak egy-két év múlva következnék el miniszterelnöksége másodszor, vagy Gömbös Gyuláé először. Mert Friedrich a nemzetért élő-haló, csak a magyarságért győző, vagy elsülyedő önzetlenségében — meg vagyunk gyézfdve róla — aktiv, sőt reaktivált miniszterelnöksége esetén többszörösen meggondolná, hogy a megmaradt Magyarországot is kockázatba vigye-e. Egyebekben persze utálja az aranyközéputat és Mussolini valószínűleg épp ugy eszménye a belső ellenség megfékezésében, mint Gömbös Gyulának és fajvédő társainak. A belső ellenséggel való harc nem látszik olyan megerőltető feladatnak, sem olyan nagykockázatnak, vakmerőnek, költségesnek, nint például egy támadó hadjárat a kisántánt ellen s emellett annak a tömegnek, amelynek szeméről Friedrichék szokták leszedni a hályogot, határozottan tétszetősebb. Ez a tömeg szivesen elhiszi Friedrichnek, hogy a lerongyolódott magyarság birtokában még megmaradt tiz százaléknyi nemzeti vagyont meg kell menteni a zsidóktól. Ez a tömeg Friedrichnek fél százaléknyi maradékot is elhinne smeg sem kísérelné, hogy ellenőrző statisztikát készítsen róla, memiyi nemzeti vagyont, mennyi előnyös pozíciót kellene megvédeni a lerongyolt magyarság számára azokiól a német és tótfaju .imperialistáktól*, akikről a Friedrichnél, Eckhsrdtnál, Lehnernél desztilláltabb fajmagyarvérü Szebó Dezső irja szigorú és haragos cikkeit. A hadjárat a belsé' ellenség ellen azonban kétségkivül igen előnyös színben tünteti fel Friedrich István önzetlenségét. Csak sejtjük ugyan, hogy a „belső ellenség" alattomban zsidónak értetődik, mert Friedrich, valószínűleg szintén az idő rövidsége miatt, részletesen nem határozta meg a fogalmát, de alighanem helyesen sejtjük. Hogy Friedrich ellenük akar győzni, vagy elsülyedni, az nem kis önzetlenség a lerongyolódott magyarság javára, mert Friedrich István nem lerongyolódott fajmagyar, hanem multimilliomos, mai valuta szerint talán multimiltiárdos, továbbá mert nem is fajmagyar. S végül tündöklőnek, példásnak, rómainak látszik Friedtich önzetlensége, mert nincs a világon megmondhatója annak, hogy az értekes pozíciókat és a nemzeti vagyont mentő munkájában megáll-e a zsidó birtokokon tul a fajvédelem, vagy tovább is elmegy-e néhánylépéssel — Szabó Dezső jelzése nyomán. A spanyol feloszlatta a parlamentet. A király rendeletet irt alá, amelyben a parlamentet feloszlatja. Madridi jelentés szerint rendelet jelent meg, amely szerint Primo de Rivérát a direktórium elnökévé nevezik ki. A rendelet valamennyi miminiSzteri állást megszüntet a hadügyi államtitkárság kivétélével. Feltűnést keltett Barcelonában, hogy a liberális vezérek felkeresték Primo de Riverát és felajánlották neki támogatásukat. Madridból jelentik, hogy a spanyol tábornokok között nagy az egyenetlenség, ami szélesebben kiterjed. Több tábornok, akiket a direktóriumba nem vettek be, mellőzöttnek érzi magát. A műszaki csapatok tisztjei elégedetlenek és számos egyesület és szervezet is az uj kormány ellen fordult. Mint a lapok Madridból jelenlik, de Rivera a madridi hírlapírók fogadása alkalmával kijelentette, hogy az uj marokkói bizottság minden felhatalmazást megkapott arra, bogy a felkelők ellen a legfelsőbb vezérkari terv szerint vezesse a hadmüveleteket. „De ha bekövetkezik a pogrom .. (A Szeged tudisitijától.) A keresztény ellenzék vasárnapi zászlóbontása nem okozott csalódást ebben a „bűnösen nyugodt" tiszaparti metropolisban és nem okozhatott csalódást az ország egyetlen községében sem, mert a Konó Mozi nyári helyiségének színpadáról elhangzott kinyilalkozát uk teljes mértékben kielégíthettek minden várakozást. Az alaposan bereklámozott .sláger" kisérémüsorával együtt tetszett annak a mintegy ezer főnyi tömegnek, amelynek nagyrészét testületileg Vonultatták ki a szegedi közhivatalokból, mig másik része különb és olcsóbb vasárnapi szórakozás hiján vetődött oda, de akadtak olyanok is, akik őszinte szívvel jöttek meghallgatni az .eszme titár jait — igy konferálta be a fajvédőket Libass Endre, nyugalmazott vasúti főfelügyelő, a szegedi ÉME elnöke — őszinte szívvel jöttek, hogy lelküket fölüditsék a titáni ajkakról folydogáló narkotikummal.14 Hat szónoka volt a vasárnapi zászlóbontásnak, Eckhardt Tibor, Anka János, Kiss Menyhért, Friedrich István, Lendvai István és Zsirkay János.. Bőséges szóáradattal mindent elmondtak, amit el akartak és el ludtak mondani; az elsö szónok óvatos megfontoltsággal, a második humoros formában, a harmadik merészszabadon, a negyedik allegórikusan, az ötödik szenvedélyes dühvel, á hatodik pedig „Tüzzei" öntötte ki lelke tartalmát. Sok mindent Ígértek a fajvédő szónokok, megígérték, — hogy abban az esetben, ha kormányra jutnak — visszaszerzik ez elrablott országrészeket és tejjel-mézzel folyó, de zsidómentes Kánaánná varázsolják ezt a koldus országot, csupán azt nem árulták el az eszme titánjai, hogyan valósítanák meg majd gyönyörű programjukat, ha egyszer, netalántán megkaparinthatják a fájó szerelemmel sóvárgotf hatalmat. Törikonzági Impressziók. A fajvédők vasárnapi szegedi szászlóbontását Friedrich István előadása vezette be, amelyet délelőtt 11 órakor tartott a Belvárosi Moziban, Törökországban szerzett impresszióról — ezerézerkétszáz koronás belépődíjak és jó félhác mellett. Amikor elegáns alakja megjelent a színpadon, a nézőtér tulnyomórészben asszonyközönsége frenetikus tapssal fogadta, Friedrich István bevezetésképen a török mozgalom történetét ismertettp, majd rátért a kisázsiai kirándulásain szerzett impresszióira. Tarka színekkel festette le a fölszabadított Törökország káprázatos gazdagságát. Beszélt a kivándorlási mozgalomról, de figyelmeztette hallgatóit, hogy addig ne vándoroljanak ki, amíg a magyar konzulátusokat fel nem állitják a török városokban. E< mondotta a diszkard regényes történetét és megnyugtatott minden kételkedőt, hogy a magyar nép ajándéka már régen Kemál pasa oldalát díszíti. Meggyőződése — úgymond —, hogy Magyarország csak is Törökszágtól várhatja fölszabadulását. A zászlóbontás. A tulajdonképeni zászlóbontás délután négy órakor kezdődött a Korzó Mozi nyári helyiségében, ahova már 4 óra előtt fölvonultak a különböző tisztviselő csoportok, vasutasok, postások és hivatalnokaik felügyelete alatt a dohánygyári munkásnők. Itt is az asszonyok domináltak, mint a délelőtti felolvasáson. A bejáratoknál és körösköiül a helyiségben rendőri uniformisok tarkították az eiegáns tömeget, amelyből csak elvétve tünt ki egy-egy odatévedt munkás idegenül ható alakja.