Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)
1923-08-07 / 178. szám
Fgyes saeára 120 korona |w ketzlteég és kiadöhivaíe:: KSlcaey-utca 6. (PrófétaI. emelet 6.) Telefon IV33 * „Szeged' megjelenik betfő kivételével minden nsc. Eiyes szám ára 120 korona. Előfizetési arak t Egy Mnaprs Szegeden 2250,Buda*cs»<« és vidéken 2300 kor. Hirdetési Irak: l-e hasában 1 n»m. 23, egy hasábon 5(1,másfél hasábon 75 K. Síövegk'lzt 25 százalékkal drlig ábh, Ap.-Ahirdetés 50, kr,vér betűkkel 100 K. StOvegki -ti kfl?'cménye* suror.kem 50 K. Nyilttér, családi értesít,és S i K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 7, KEDD. 17f--ik szam. Az igazi reálpolitika. Gömbös Gyulának, az osztrák-magyar hadsereg volt vezérkari kapitányának a nevével sürün talá'koztunk az utolsó négy-öt évben, még pedig elég változatos eseményekkel kapcsolatban. A fiatal vezérkari kap tány neve 1918 novemberében bukkant fel először az ismeretlenség homályából, amikor az összeomlást és a forradalmat követő hetekben, — amelyet ő és elvbarátai most oly szívesen nevezgetnek .lázadásnak" és a „csőcselék uralmának" —, Balta Aladárral, a függetlenségi párt egyik ismert politikusával Zágrábba utazott, mint a „lázadó* és a „hatalmat bitorló" Károlyi-kormány megbízottja, hogy a Jugoszlávia ehzakadásával előállott viszonyok folytán Magyarország és Szerbia között felmerült vitás kérdéseket barátságos szellemben intézzék el, hiszen Balla Atadár és Gömbös Gyula akkoriban nem egyszer hangsúlyozta, hogy Magyarország és az uj délszláv királyság között ezer olyan történelmi és politikai szál van, amely a két fiatal országot összefűzheti, de egy olyan sem, amely elválasztaná őket. Balta Aladár ezekhez az elvekhez 1918 novembere után is hü maradt és változattanul azt vallotta, hogy déli szomszédunkkal meg kell egyeznünk, mert tőlak választ el legkevésbé a gyűlölet és a „reváns" szelleme és éppen ezért velük lehetne legkönnyebben megegyezni. Gömbös Gyula már nem bizonyult ilyen elvhünek és nem nagyon szívesen emlékezett vissza a zágrábi kirándulásra, sőt a sohanemfeledés és a visszafizetés elvét hirdette éveken át, mint politikája egyik alappillérét. Annál meglepőbb az a ma nyilvánosságra került tárgyalás, amelyet Balla Akdár folytatott Gömbös Gyula megbízásából a budapesti szerb követtel. Eszerint mintegy két héttel ezelőtt, közvetlenül azután, hogy nyilvánosságra került, hogy Sinajában a magyar kérdésben a kisántánt-államok külügyminiszterei értekezletre fognak összegyűlni, Balla Aladár a jugoszláv követség budapesti Andrássy-uti épületében felkereste a budapesti jugoszláv követet és a következő kijelentést tette: Egészen rövid idő, úgyszólván napok kérdése, mikor veszi át a hatalmat Gömbös Gyula. Gömbös Gyula kormányra jutása a kisántánt számára nem jelent semminéven nevezendő veszedelmet, sőt ellenkezőleg, sok szempontból határozott könnyebbülést jelentene Gömbös Gyula, aki a maga személyében adja meg azokat a tárgyi természetű biztosítékokat, amelyeket Jugoszlávia, illetve a kisántánt a szerződéseken nyugvó jó viszony kialakulásának feltételéül a Bethlenkormánnyal szemben támaszt és amely tárgyi garanciákat a Bethlen-kormány nem képes megadni. Másfelől ö ismert közjogi felfogásánál fogva éa eddigi tevékenysége alapján a maga személyében feltétlenül garanciáját nyújtja minden Habsburg-propaganda kísérlet megakadályozásának. Az államforma tekintetében egyébként nem zárkózna el a köztársaság valamely formájától sem. Hajlandó ezen biztosítékok ellenében Jugoszlávia, illetve Jugoszlávia révén a kisántánt egy, a Q)mbös kormány által felveendő külföldi kölcsön tekintetében a kedvező álláspontot elfoglalni, il etve a jóvátételi bizottságot ebben az irányban befolyásolni. Hajlandó-e továbbá a határkiigazitó bizottság által Magyarországnak itélt területrészek átengedése tekintetében a Gömbös-kormány javára dönteni. A Balla Aladár által közvetített orientációra Belgrádból visszautasító válasz érkezett. A sinajai konferencia ezután összeült és azon a kisántánt államok képviselői közül Nincsics jugoszláv külügyminiszter volt az, aki a legmerevebb álláspontot tanúsította. Nem tudjuk, csodálkozott-e ezen a visszautasító válaszon Gömbös Gyula, de mi ezt természetesnek tartjuk, hiszen aki olyan sürün és szívesen váltogatja külpolitikai elveit éppen Jugoszláviát illetőleg, mint a zágrábi magyar delegáció vezérkari attaséja, ez valóban nem igen számithat az SHS állam külügyminiszterének bizalmára. De nem is ez a fontos az egész ügyben, hanem, hogy Gömbös Gyula hajlandó vállalni azokat a kai- és belpolitikai garanciákat az utódállamokkal szemben, melyeket Bethlen István neta adhat meg, éppen Gömbös Gyulának és elvbarátainak agitációja és propagandája miatt. Nem akarunk most arról vitázni, hogy szükség van-e ezeknek a garanciáknak a megadására, vagy sem, hogy juthatunk-e külföldi kölcsönhöz e nélkül is, de annyi bizonyos, hogy a nyilvánosság előtt ma Gömbösék a legnagyobb ellenzői az utódállamokkal való megegyezésnek éí hogy jórészt emiatt nem határozhatja el magát döntő lépésre a kormány. És teszi ezt Gömbös akkor, mikor a kulisszák mögött tárgyal is már azokról a garanciákról, melyek megadásának becstelenségére nem is talál elég erős szavakat, ha a nyilvánosság előtt szól ró uk. Ugy látszik, Mussolini példája lebeg most is a sikertelen magyar fascio, a MOVE megalapítójának a szeme előtt, aki annak a Mussolininek a példája, aki szintén homlokegyenest ellenkező elveket vallott, mint demagóg népvezér és mint kormányrajutott miniszterelnök. A Mussolini és Gömbös-szerü politikusok nagy szavakért és szépen hangzó mondatokért nem igen mennek a szomszédba mindaddig, mig azt felelősség nélkül tehetik, de mihelyst elérik vágyaik netovábbját, a miniszterelnöki bársonykarosszéket, ugyanott folytatják, ahol elődük elhagyta, vagy pedig megteszik azt, aminek ellenzésével őket megbuktatták. Ezek az urak csak addig politikai kalandorok, mig az nem jelent semmit, de egyszerre józan és megfontolt reálpolitikusokká válnak, mihelyst arról van szó, hogy a nagy szavak és szép ígéretek beváltása esetleg bársonyszékükbe kerülhet. Megvonták A Nép kolportázsjogát. A Magvar Távirati Iroda jelenti: A magyar kir. belügyminiszter augusztus 6 án kelt 129.800. 1923. VI. sz. rendeletével a Budapesten A Nép Lapkiadó R.-t. kiadásában és Anka János felelős szerkesztésében megjelenő A Nép cimü időszaki sajtótermék országos utcai terjesztését 1923 augusztus 6-tól augusztus 11-ig bezárólag betiltotta, minttiogy a szóbanforgó sajtótermék ez évi augusztus 5 én megjelent 176. számában L°ndvai Istvánnak „Levél a ceg édiekhez" cimü közleménye a nemzetgyűlés tekintélyének aláásására és a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására alkalmas és ezzel ugy az ország közrendjét és közbiztonságát, mint külpolitikai érdekeit is veszélyezteti. A szélső Jobboldal szélsőséges lapja, az A Nép, amelynek kolportázsjogát a kormány most felfüggesztette, diktátori hangon követelte állandóan más, neki nem tetsző lapok betiltását és a magyar sajtóban mindeadeig ismeretlenül kíméletlen, demagóg hsngon. itélt élők és halottak felett, bizva mögötte alló ismert és ismeretlen hatalmak támogatásában. Most munkatársának, a Cegléden képviselővé választott Lendvai Istvánnak szombati cikkével durva támadást intézett a nemzetgyűlés ellen, amelyet „"ngiitanglinak" nevezett. Ez a cikk végre minden párton olyan felháborodást keltett, hogy a megtorlás el nem maradhatott. Lendvai ellen a képviselők között igen nagy a felzudulás. Nagy Emil igazságügyminisztert sürgetik, hogy kérien felhatalmazást a nemzetgyűléstől bűnvádi eljárás megindítására. A legszélsőségesebb kurzus emberének, Lendvainak támadása szóba kerül a nemzetgyűlés keddi ülésén s alighanem vihart támaszt, annál is inkább, mert Lendvainak vannak védői az általa lekicsinylően és brutálisan megsértett nemzetgyűlésben is. De remélhető, hogy az igazságügyminiszter nem fog meghátrálni. A pénzügyi blzottaág elfogadta az adóvalorizáelós javaslatot. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor a képviselőház 1. sz. bizottsági termében Ráday Gedeon elnöklésével ülést tartott, melyen Temesváry Imre előadásában részleteiben is letárgyalta a pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot. Wolff Károly, az u'onnan keletkező vagyonok és jövedelmek megadóztatását a törvény szerint nem tartja kivethetCnek és a pénzügyminiszter ezirányu intézkedését kéri a javaslatban. A pénzügyminiszter az indítványt elfogadta és a bizottság uj szakaszban gondoskodott az ujon* nan keletkezett vagyonok megadóztatásáról. Wolff Károly kérte, hogy kivételesen méltánylást érdemlő esetekben a javaslatban kontemplált szorzószámoktól a pénzügyminiszter eltérhessen. A bizottság az indítványt elvetette arra való tekintettel, hogy a pénzügyminiszter intézkedni fog arról. A törvényjavaslat többi szakaszát a bizottság módosítás nélkül fogadta el. > Törvényjavaslat az építkezés megindítására. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága hétfőn délután az építkezések alkalmával adható adóügyi kedvezményekről szóló törvényjavaslatot is tárgyalta. Az általános vitánál Haller István kijelentette, hogy a törvényt helyesnek tartja, mert hiszen a lakásínségen kiván a kormány ezúton segíteni. Kifogásolta fzonban azt, hogy az állam nem a saját rezsijében építi a házakat, hanem ahelyett az ipari vállalatoknak és bankoknak ad jegyintézeti kölcönt az építkezési költség 60 százalékának erejéig. Kifogásolta továbbá, hogy az állam csak az érdekeltségeknek ad kölcsönt és a magánosoknak nem. Biró Pál kifejtette, hogy az építkezési akció tulíjdooképen nem más, mint az érdekeltséuutinucBcniui o&uiu tüi v^iiyjavaoiaiui, • lunjutuab^vii axwiij BUCID, uiiiii at A jövedelmi és vagyonadó felemelésére vonat- [ gekre rákényszeritett tevékenység. Az érdekeltkozó szakasznál Wolff Károly az árva-vagyo " —: I L'""*"'L —~~ x~*"—* nokról szólott. Kállay pénzügyminiszter hozzájárult ahhoz, hogy az értékpapírban elhelyezett, nem növekedő árva-vagyonokat a jövedelmi- és vagyonadó alól mentesitsék. Wolff Kéroly és Sándor Pál kérték, hogy a saját jegyzésű hadikölcsönökkel lehetsen a jövedelmi* és vagyonadót fizetni. Kállay pénzügyminiszter az indítványt elfogadta. Biró Pál indítványozta, hogy az előirt adóhelyesbítése iránt benyújtott kérelem esetén csak az előirt adó 60 százalékát kelljen befizetni a kijelölt határidőig. A pénzügyminiszter a javaslatot elfogadta. • ségek szívesen áthárítanák ezeket az építkezéseket az államra, mert ez rájuk nézve igen nagy terhet je ent. Paupera Ferenc kijelenti, hogy a népjóléti miniszternek zseni-tlisüz'e i tehetsegéről tesz a javaslat tanúságot. A miniszter az államról áthárítja az érdekeltségekre azt a kötelességet, amelyet tulajdonképen iz államnak kellene teljesítenie. Vass József népjóléti miniszter válaszol az észrevételekre. Kijelentette, hogy ez a törvényjavaslat igen hosszú és beható tárgyalások eredménye. Azokban az adókedvezményekben, melyeket a törvényjavaslat az építők részére biztosit, a mai viszonyok közt tulajdonképen minden építtető részesülni fog.