Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-03 / 147. szám

Egyg saám ára 50 korona^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Prófétamiálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged* megjelenik hétfő kivételével minden Mtp. Egyes szám ára 10 »orana. Előfizetési árak: Egy Msapra Szegeden 1000,Budapesten és vidéken 1050 kor. Iluttetéíi árak: Fcihasábon 1 mm. I4.ee)> hasábon 24, máslé! hasábon 36 K. Szövegközt 2'J százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szjivegközti közlemények soionkéni íöü K-^ij ilttér, családi értesítés 2)0 K. Többszöri Jeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 3, KEDD. 147-ik szám. Kenyérgondok. Lillám, lullám, megint itt a drágasági hullám. Szép tarajosan feltornyosulva közeledik, vagy már itt is van és elöntéssel fenyeget. Ismerni nsgyon jól ismerjük; évek óta már a drágaság hullámaiban fürdőnk a Balaton, vagy az Adria helyett; évek óta a drágaság jelzőoszlopai állandó dagályt mutatnak; mosi az egyszer azonban az Összes eddigi fiók-hullámocskákat megcsúfoló hatalmat özönvizben van részünk, melynek Noé bárkájára ceak a nagyon kevés kiválasztottak tudnak felkapaszkodni. A menekvés Ararát hegyére szeretnének ugyan mind többen eljutni, de a bárkán kevés a hely, a jegyet pedig még kevesebben tudják megA drágaság jelzőszáma a mult esztendő elején nyolcvanat mutatott, nyolcvanszor annyiba került a megélhetés, mint a háború kitörésének időpontjában. Ez a szám az év -végéig háromszázharmincra emelkedett. A rekordot az emelkedésben a most lefolyt hat hónap érte el. Ot hónap alatt a megélhetés költsége ezerszeresére drágult, a most lefolyt egy hónap alatt pedig Hegedűs Lóránt kifejezésével élve ezerötszázszorosára tornászta fel magát. Nincs az az olimpiai világbajnok, aki ezt a tornászási rekordot a drágaságnak utána tudná csinálni. Talán nem is a rémülettől, hanem a legőszintébb csodálkozástól kábultan veszi a közönséges halandó tudomásul, hogy a buza 44.000 korona, a marhahús 2500, a sertéshús 3300, a zsir 5200 korona, sőt még a közönséges felbarna kenyér is, amelyből pedig meglehetősen sok kell, hogv a többi hiányzó tápszereket mind pótolja, 562 korona. Ha ezeket a számokat látja az egyszerű polgár, akire a puszta élet megőrzésén kivül még a családfenntartás gondjai is nehezednek, akkor méltán mondhatja, hogy mi még nem éltük ál a háborút, hanem ellenkezőleg most vagyunk benne a háborúnak a kellős közepébe. A legirtózatosabb és legkeservesebb háború ez, amely az életért, az exisztenciáért, sőt ami a legsúlyosabb, á jövő generációnak a megmentéséért folyik. Rettenetes háború ez, melyben élő és élettelen dolgok nagy- és kisántánttá egyesülve szövetkeznek ellenünk. Szövetkezik a tyúk a meggyfával és a cipővel. Az egyik nem adja a tojását száztizén alul, a másik hatvanezer koronát áruitat ki a terméséből, a harmadik pedig húszezer koronán alul nem akar az embernek a lábára simulni. Ha pedig rajta van is, hónapokon keresztül szőrit és sajog. Sajátságos véletlen — mondjuk, hogy véletlen —, hogy tavaly is, meg az idén is az esztendő nagy drágasági hulláma és a koronának zürichi lecsúszása pontosan összeesett az aratás kezdő időpontjával. A kaszák megvillanása, a cséplőgépek kattogása és pöfögése nemcsak a termés betakarítását, hanem a termés árának uj alapokon való alakulását is jelezte. Mintha csak azt az igazságbeli ténykörülményt bizonyította volna, hogy az üres magtár tulajdonosának közömbös az ár; fontos azonban akkor, ha van mit eladni. Az egyszeri boltos is egy koronában szabta meg a gyertya árát, ha nem volt, de nyomban kettőért adta, ha szép gyertyakötegek sorakoztak a pult mögött. A tavalyi termés közepes volt; az idei jő közepesnél jobb. Mintha a magyar termésjelentések hivatalos szótárából hiányoznék a nagyon egyszerű és nagyon közönséges jó kifejezés. Ilyen viszonyok mellett, ha a korona értékcsökkenése részben magyarázatul is szolgál az árak emelkedésére,mégis némi jogosultsággal lehet felvetni a kérdést, hogy van-e a mostanihoz hasonló áremelkedésnek jogosultsága? Fel lehet vélni azt a kérdést is, hogy a liszt árának nálunk é3 Bécsben egyezni kell-e, mikor oda még szállítási költség is terheli és hogy Csehországban miként lehet a kenyér olcsóbb, mint az agrárius Magyarországon ? Kérdések ezek, amelyekre alkalmasint sohasem jön meg a felelet. Még burkoltan sem akarjuk ezzel a drágaság ódiumát csak a mezőgazdaságra hárítani. Ezen a téren nálunk nagyon sok ember nem vethet egymásnak semmit a szemére. De igenis meg lehet és meg kell állapitanunk, hogy valami a közgazdasági élet szervezetében nincsen rendjén. Túlzás nélkül megállapíthatjuk azt is, hogy mindazok a fogadkozások, melyek beígérték a drágaság letörését, hiúknak bizonyultak és semmiféle Országos Központi Árvizsgáló Bizottság, vagy más hatósági szerv nem tudott a bajokon segítem*. Az árvizsgáló bizottságok nem árakat állapítanak meg, hanem legfeljebb árakat vesznek tudomásul és nem a drágaságot törik le, hanem utólagosan jelzik a már meghaladott árszinvonalat. A működésük olyan, mintha vízmérő cölöppel akarnánk az árviz emelkedését meggátolni. Látván a drágaság jelenségeit, ilyenforma furcsán kavargó gondolatok jutnak az embernek eszébe. Mire pedig feleszmél az elmélázásából, megállapíthatja, hogy közben a zsir megint drágább lett, a kenyér is drágább lett, a cipő is drágább lett. Akkor aztán nekikeseredéséoen elénekelheti: Lillám, lullám, megint itt a drágasági hullám ... Engedékenyek a franciák? A pápa tegnap délután fogadta Jonnard francia nagykövetet. Az audiencia ötnegyed óra hosszáig tartott. Mint a Messagero értesül, a nagykövet a pápai államtitkárság megkerülésével közvetlenül kért audienciát a pápától. Mint a lap megjegyzi, ez azt bizonyítja, hogy Franciaország a nézeteltérést lehetőleg gyorsan akarja elintézni, még pedig engesztelékeny formában. Essenből jelentik: A francia csapatok tegnap reggel 6 és 7 óra között megszállották a Kruppféle gyártelep északi részében a nagy szén- és koksztelepet nyilván azért, hogy a szén és koxkészleteket elszállítsák. A Lokalanzeiger jelentése szerint a franciái által megszállott területről junius hó közepéi;; 23080 tisztviselőt családostól, összesen 65.712 személyt űztek ki otthonukból. A német birodalmi gyűlés ma ismét összeült. Löbe elnök az ülést annak bejelentésével nyitotta meg, hogy a Ház egyik tagját, dr. Mosz» duisburgí főpolgármestert a franciák faszul letartóztatták a duisburgi vasúti szerencsétlenség miatt. (Pfuj I kiáltások.) Az elnök hozzátette, hogy ez ellen tiltakozott, de nem reméli, hogv az ellenfél, aki csak nemrég hét halálos Ítéletet hozott, az igazságosság álláspontjára tudna helyezkedni. Nagy Emil politikai elvei. I (A Szeged budapesti tudósitijától.) Vasárnap I

délu.án Tiszavárkony község gazdatársadalma aratóünnepélyt tartott, melyen részt vettek Nagy Emil igazságügyminiszter, Almássy László, a nemzetgyűlés alelnöke és több képviselő. Először a községi bíró mondott üdvözIŐbeszéde*, majd megható beszéd kíséretében megáldották az aratókoszorukat. Etődi-Harrach Tihamér beszéde után az ifjúság a csárdást táncolta el. Este b&nkett volt. Számos felköszöntő után Nagy Emii igazságügyminiszter tartotta meg beszédét: — Ebben az országban, sajnos, az utóbbi időben, minden téren sok eszmezavart látunkHa az ember azt akarja, hogy hazája sorsán segítsen, akkor ennek az eszmezavarnak tisztázásával fel kell állítani egynéhány vezéreizmét, amelyekhez Magyarország ügyeinek intézésénél mindenkor szigorúan alkalmazkodni kell. Az első irányeszme az állam kormányzójának személye. Sokan akadtak az utóbbi időben, akik különböző jelszavak alatt az ő álelméletében való jelentőségét vagy kisebbíteni, vagy legalább is értékében csökkenteni kívánták, de különösen legitimista jelszavak képében dobtak ilyen gondolatokat bele a magyar népéletbe. — Már több hónapja bent van a miniszterelnöknél a házszabályreviziós indítványunk, amelyet egy bizottság támogatásával készittettünk. A parlamentárizmus kialakulásakor az volt a vezéreszme, hogy a parlament szuverénitását megvédjük felfelé sz uralkodóval szemben, ellenben nagyon vigyázzunk arra, hogy a parlament ne bukjék meg alulról az által, hogy a nép szélei rétege valósággal megutálja a parlamentárizmust azok miatt a visszaélések miatt, melyeket ott egyesek elkövetnek. De a két vezéreszmén, a kormányzó és a nemzetgyűlés tekintélyén kivül van egy harmadik momentum is, amire az országnak szüksége van, egyfelől erős kormány, másfelől erős többségi párt. — Nem árulok zsákban macskát, nem akarom azt állítani, hogy meg vagyok elégedve ezzel a keresztény politikával, amit nálunk háromnégy év óta csináltak. Nem vagyok ezzel megelégedve, mert azt tapasztaltam, hogy ez a politika nem vitt semmi egyébre, minihagy a magyar zsidóság értékes elemeit a szélsőségbe kergette, az egységes társcdalmi erőkifejtéstől és harmónikus munkáló! eltávolította, ellenben a isidóság értéktelenebb, harmadrangú elemeit oly hihetetlen módon meggazdagitotta, amire még alig volt példa a történelemben. Az a politika, amely csak a zsidóságot deitruálta a keresztény erők konstruálása nélkül, nem az a keresztény politika, amely már husz év óta él lelkemben, mióta politikával egyáltalán foglalkozom. — Az én keresztény politikám a keresztény fajmagyarság megerősítése. Nem ütni és igazoltatni kell a zsidót, hanem nemesíteni a keresztényt. Ne akarjunk megélni a zsidók által teremtett kész dolgokból, mert ez nem lenne más, mint fehér bolsevizmus. Inkább szoktassuk kitartó, alkotó munkához a keresztény elemeket. Ilyen beállítás mellett • a keresztény politikára óriási jövő vár, mig az, amit eddig nagyrészt keresztény politika neve alatt ismertünk, nem alkalmas arra, hogy annak révén fajunkat igenis felemeljük abban a hatalmas gazdasági versenyben, amely a közeljövőben minden élni és győzni kivánó népre várakozik. A Ház uj alelnök*. Az egységes párt elnöki tanácsa ma délelőtt a miniszterelnökség tanácskozó termében ülést tartott. Az ülésen a képviselőház betöltendő alelnöki tisztségéről és a közjogi bizottságban megüresedett uj állás betöltéséről tárgyaltak. Az értekezlet megállapodott, hogy a képviselőház alelnökévé Almássy László lemondása folytán Pesthy Pált jelöli, a közjogi bizottságba pedig, tekintettel arra, hogy sokorópátkai Szabó István lemondott, Rubinek Istvánt jelöli. Az adók vaforizáláaa. Kállay pénzügyminiszter ma délelőtt az adóbefizetések valorizálásáról a következőket mondotta : Az adóvalorizálás kérdésével behatóan foglalkozom. Még a nemzetgyűlés nyári szünete e'őlt törvényjavaslatot kívánok előterjeszteni a jövedelmi adózás valorizálásáról. Szükségesnek tar-