Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-11 / 154. szám

nmhtm ára 50 korona. fxerkeiztöség és kiadóhivatal : Kölcsey-utca 6. (PrófétaKalló, I. emelet G.) Telefon 13-33. A .Szeged" megjelelj* hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 korona. Előfizetési árak: Egy bónapra Szegeden 1 (XX),Budapesten és vidéken 1050 kor. Hirdetcsi Arsk: Féihasábon ! mm. 14, egy hasábon 24,máslíl hasábon 36 K. Szövegközt 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként 250 K. Ny ilttér, családi értesítés 2=0 K, Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 11, SZERDA. 154-ik szám. Pótválasztások. Két kerület üresedett meg a legutóbbi időben: az egyik a ceglédi, a másik az egyik debreceni. Cegléden a tavaly juniusi választáson Haller Istvánt választották meg, de miután Haller még kél mandátumot szerzett, erről a mandátumáról is lemondott. Hogy ez a lemondás csak most törtérit rreg, annak az az oka, hogy ceglédi mandátumát petícióval támadták meg s így annak elutasításáig nem határozhatott szabadon. Az' előjelek után ítélve Ceglédnek istrét keresztényszocialista jelöltet keltene a Házba küldenie, hiszen tavaly Haller Istvánt meglehetősen nagy többséggel választották meg. A tavalyi nagy többséget véve csak figyelembe, arra kellene következtetni, hogy kevés ellenje öiije fog csík akadni annak a politikai iránynak, melyet Haller István vallott tavaly macáénak és amelyet most Dinich Vidor hirdet Kossuth Ferenc egykori kerületében. Aki azonban ezt hitte, az alaposan tévedett, mert a ceglédi mandátumért oly példátlanul heves küzdelem indult meg, mely még a pótválasztások történetében is ritkítja párját, pedig hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy ilyenkor az általános választásokon kibukott jelöltek különösen erélyesen szoktak megpróbálkozni a törvényhozásba bekerüléssel. Haller István legitim örökösének, Dinich Vidornak ellő ellenjelöltje testvér programmal lépett fel, hiszen Lendvai Istvánnak szélsőségesen demagóg antiszemita programja nem állott sem a múltban, sem a jelenben túlságosan messze attól a politikától, amit a numerus clausus megalsotója és pártja a magáénak vall. Prónay Pál és Héjjas Iván ajánlólevele és az abban kifejtett közismerten gyengéd és finom érvek bizonnyal megteszik majd hatásukat Cegléden és hihetőleg Lendvai István oldalára fogják állítani a volt Haller-választók intranzigens elemeit, ugy hogy Dinich Vidor minden bizonynyal nagyon hálás elvbarátjának, kitől tempóban és módszerekben is csak árnyalatok választják el legföljebb. Azért, hogy elveszi szavazói jó részét. A volt kurzuskerületre, mint látjuk, két kurzisia jelölt is akadt, kiknek gyizelmi esélyeit a mult tanulságai alapján nehéz volna lekicsinyelni, de legutóbb olyan hirek érkeztek Ceglédről, melyek arról beszélnek, hogy időköziién sok minden megváltozott Haller István kerületében és hogy ma már bajosan lehetne Cegléden kur^usjelölfnek győzni. Ezek a hirek bírták rá Fóthy Vilmost — aki a főváros törvényhatósági bizottsági ülésein tűnt ki néhány merész gandolatmenetü, bátran elmondott beszédével, akkor, mikor azoknak elmondása még nagyobb személyes veszélyt jelentett, mint ma —, hogy 4*-as Kossuth párti programmal fellépjen Dinich Vidor és Lendvai István ellen és megpróbálkozzon a mindig függetlenségi, hires ceglédi kerületet visszaszerezni a a Kossuth-pártnak. Hir szerint erre Fóthy Vilmosnak alapos reménye is van és ha a mostani pótválasztáson elmaradnak azok az ismert atrocitások, melyek a tavalyi általános választásokat jeílemeztík, ugy valószínűleg ő is lesz Cegléd város képviselője. A kormánypárt eleinte nem akart Ccgládm jelöltet állítani, mert azt hitte, hogy a ké' szélső kurzista jelölttel szemben nem sok kilátással venné fel a harcot, de mikor Fóthy fellépésével kapcsolatban hozzá is eljutott Írre a ceglédi mentalitás megváltozásának, az Esterházy-utcában is elkezdtek képviselőjelölt után nézni, ami nem is olyan nehéz feladat. PAlfy Dánielt jeiöl;ék igy a mult héten, akit nem .teil Szegeden külön bemutatni, hiszen eléggé ismerik eddigi szerepléséből is. Páify az iparosság al való mxusait igyekszik hasznosítani Cegléd n, azonban ebben meglepetésszerüieg nagymértékben akadályozza az, hogy a szociáldemokrata párt is állitolt egy helyi jelöltet dr. Szabó személyében, aki a maga oldalára (udta állítani a kisiparosok jó részét. M nt látjuk, a ceglédi választás sem lesz valami könnyű dolog, de itt legalább a liberális pártok mrg tudtak egyezni egy közös jelölt személyében, ha mindjárt a szocialisták külön jelöltet is állítottak. Sokkal nehezebb a helyzet Debrecenben, ahol ugyan még egészen bizonytalan, hogy lesz-e egyáltalán pótválasztas, hiszen mint éppen mára kiderült, Jánossy Zoltán mandátumát nem volt joga a Wolff Kárely elnöklete és Eckhardt Tibor előadása mHIett mükfdő igazoló bizottságnak megsemmisíteni, de ahol valószínűleg mégis rövidesen választani fognak, mert hogy az annyin fájó Jánossymaadáiumot meg fogják semmisíteni, az nem igen kétséges. Az egységes párt jelöltjének a'ighsnem most sem lesz sokkal több szavazata, mint tavaly, de mig az általános választás; kon az ellenzéki pártok meg tudtak egyezni Jánossy Zaltán személyében, addig az idén a legnagyobb káosz uralkodik a jelölt személyét illetőleg. Ábrahám Dezső lépett fel elsőnek a debreceni III. kerületben, mint a 48-as Kossuth párt jelöltje és ezideig azt lehetett hinni, hogy minden ellenzéki párt őt fogja lámogatni. Et aionban nem sokáig maradt igy, mert rövidenen megkezdődött a legáldailanabb testvérharc, amennyiben szinte szóról-szóra ugyanazzal a programmal fellépett Fényes László és Nagy Vince is. Hosszas tárgyalások indultak meg persze az ellenzéki pártok között, hogy ki is legyen a hivatalos jelöl', de sajnos, ezek nem vezettek eredményre, mert mikor a polgári pártok megállapodtak már Ábrahám Dezső személyében, váratlanul kijelentették a szocialisták, hogy ők minden körülmények között Nagy Vincét támogatják, aki tudvalévőleg aaután, hogy Batthyány Tivadar már nem tudta többé elveivel összeegyeztetni a kabinetben való részvételt, belügyminisztere lett a Károlyi-kormánynak, annak legutolsó heteiben. Ilyen körülmények között Átnahám Dezsé természetesen visszalépett a jelöltségtől, jól lehet, kétségtelenül az ő közbcc9üiésnek örvendő egyénisége lett volna legalkalmasabb az ellenzéki pártok egy táborba való tömörítésére. Nagy Vince helyzete Ábrahám Dezső visszalépésevei természetesen lényegesen javult, de azért a fiatal kegyelmes urnák nincsen ezzel még csupa rózsára vetve az ágya, mert a kormány és a keresztényszocialisták jelöltjein kivül meg kell még küzdanie valószínűleg Fénves Lászlóval és dr. Magoss Györggyel, az OMKE tehetséges fiatal titkárával, akinek atyja Debrecen város főügyésze és aki szintén párionkivüli liberális programmal lép fel. Jánossy Zoltán igen nagy többséggel jött be tavaly a választáson és a liberális szavazók száma tavaly óta nem hegy fogyoltj^olni a civis városban, hanem ellenkezőleg, lényegesen szaporodott, ugy hogy ha ma is csak egyetlen liberális jelölt lépne sorompóba Jánossy Zoltán mandátumáért, pillanatig se lehetne kétséges annak megválisztása. Miután azonban a széthúzás, ez a tipikusan magyar átok Debrecenben is felütötte r*ár a fejét, aggodalommal kell tekintenünk a debreceni pótváiasztás felé. Inter duos litigantes tertius gaudet, mondja a latin, hát még ha nem is ketten, hanem mindjárt négyen akarják ugyanarról a rókárél lehúzni annak egyetlen bőrét 1 Igazak a francia követelésiekről szóló hirek. (A Szeged tudósítójától.) Budapesti jelenlés alapján mai számában megírta a Szeged, hogy a francia kormány a magyar kormányhoz benyújtotta a szegedi francia megszállás költségeiről szóló számlát, amely ötvenmillió frankril, vagyis több mint huszonötmilliárd magyar koronáréi szól. A budapesti jelentés szerint a kormány a franciák számláját közölte a szegedi hatóságokkal is, hogy számszerűleg állapítsák meg szokat a károkat, amelyek a francia megszállás folytán érték a várost és a város lakosságát. Ugyancsak közölte a Szeged a polgármester nyilatkozatát is, amelyben kijelentette, hogy a város hatóságához mindezideig a francia követelésre vonatkozó kormányleirat nem érkezett. Kedden délelőtt ismét érdeklődtünk ebben az ügyben a városházán. Meg'udluk, hogy a leirat még mindig nem érkezett meg. Ettől függetlenül azonban a város hatósága közvetlenül a francia megszállás után már pontos kimutatást készített a megszállás akozta köz- és magánkárokró', éppen ugy, mint a szerb és a román megszállás kárairól. A kárösszeirásnak az volt a célja, hogy a magyar kermány a jóvátétel kérdésének tárgyalásánál pontos adatokkal rendelkezzen. A városházán egyébként hihetetlenül túlzottnak tartják a franciák számláját, sőt nem csak túlzottnak, hanem jogtalannak is, hiszen a franciák az utódállamok érdekeit szolgálták Szegeden és igy a megszállás költségei egyálta • Iában nem irhatők Magyarország terhére. Soka i ugy vélik, hogy ez a huízonölmilliárdos költségszámla csak arra való, hogy ellensúlyozza a francia megszállás álti okozott kár összegét, amelyet a magyar kormány bejelentett a jóvátételi bizottságnak. A városi hatóságok tehit n^m tudnak semmit a franciák számlájáról, viszont a Szeged budapesti tudóíitóia abszolút megbízható helyről nyert értesülései alapján jelenti, hogy a franc a kormány ötvenmillió frankos számlája tényleg megérkezett a magyar kormányhoz. Ez a jegyzék Franchet d'Esperay tábarnoknak azokra az ismeretes pontozatnira támaszkodik, amelyeket, mint a fraacia keleti hadsereg főparancsnoka Károlyi Mihálvnak adott át a belgrádi tárgyalások során. Franchet d'Esperay jegyzéke szerint az ántántnak jogában állott Magyarország déli részét a Maros vonaláig megszállni, sőt egyes stratégiailag fontosabb pontokat még a Maros vonalán tul is magszállhalott. Mivel itt egy teljesen katonai jeliaga megszállásról volt szó — budapesti tudósítóik jeleitése szarint — etyelőre nem a polgári hatóságok végzik a francia jegyzék felülvizsgálását. A francia jegyzék a megszállás összes költségeit Magyarországra akarja hárítani, halott ezzel szembei Magyarországnak, de különösen Szegednek van föltétlenül joga arra, hogy számlát állítson fel azokért a károkért, amelyeket a francia csapapatok Szegednek okoztak. Kétségtelennek kell tekintenünk azt is, hogy az ellenszámla benyújtása alkalmával a magyar külügymiaiszter rá fog mutatni arra a körülményre is, hogy a jegyzékben felsorolf összes csapatok költségeit nem lehet Magyarország terhére írni, mert az úgynevezett szegedi rayonhoz, amely az Újszegeden székelő hsdosztályparancsaokság vezénylete alatt állott, déli irányban, egészen Kikindáig és Hargosig olyan területek is tartoztak, amelyek a békeszerződés értelmében Jugoszláviához kapcsoltattak. Ezeknek a csapatoknak ellátási költségei tehát Magyarországot semmi esetre sem terhelhetik. Hasonlóképen nem terhelheti Magyarországot a francia vonalparancsnokság költsége sem, mert a szegedi üzletvezetéségben működő vonalparancsnokság a balkáni harcterekről hazatérő francia csapatok szállítását is intézte. A Romániából és Szerbiából hazatérő katonák sjsáüiiási költsége szintén nam irha é Magyarország terhére, mert ezt egyáltalában nem indokolja az, hogy a francia vonalparancsnokság székhelye történetesen Szegeden volt.