Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-24 / 165. szám

Eggy&s ss^ám éra 50 korona. ízcrke-iztőség és kiadóhivatal: Kölesey-utca 6. (PrófétaMálló, J. emelet 6.) Telefon ti-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 50 kojona. Előfizetési árak: Egy hönapra Szegeden 1000, Budapesten és vidéken 1050 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 24, KEDD. Hirdetési árak: Fé.hasábon t mm. 14, egy hasábon 24,mástél basáhon 30 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként '.'50 K. Nyilttér, családi érlesités 2rfJ K. Többszöri feladásnál árengedmény 165-ik szám. A vasút. Holnap ismét megdrágul a vasút. Kerek száz százalékkal lesz drágább az utazás és ötven százalékkal a teherszállítás. Tizennégy hét alatt ez a harmadik nagy tarifaemelés. Ebben az esztendőben először április 13 án emelte a vasút a viteldíjakat duplájára, azután junius 15-én duplázott rá az első emelésre, most harmadszor emel ugyanolyan arányban. Alapul véve az április 15. előtti állapotot, ez kerek hit száz százalékos emelésnek felel meg. A békebeli állapottal összehasonlítva a vasút meghaladta a megélhetés drágulásának arányszámát. A vasút vezet az árak emelésében. Az eddigi tarifaemelések előtt a kormány megkérdezte a szakértők véleményét. Igaz, hogy a szakvélemények adásában nem volt sok köszönet és még kevesebb volt az eredmény. A legutolsó tarifaemelés elölt Tolnay Kornél, az államvasutak volt elnökigazgatója és a vasúti .tarifapolitikának tényleg európai nevű szakértője szedte szét megsemmisítő kritikával a tervezetet és mutatott rá az emelés várható végzetes hatásaira. Szavainak annyi lett a hatása, hogy egy sor változtatás néikül megcsinálták a mar előre elhatározott emelést. Ezúttal a kormány még a hiábavaló kritikák faradságától is megkímélte a szakértőket. Kiadott egy nyilatkozatot, hogy a vasútnak még mindig deficitje van, tehát emelni kell. A közönség vagy fizessen, vagy ne utazzék. Nincs tovább. Punktum. Lehet, hogy a vasút szempontjából csakugyan ez az eset, de az ügyet mégsem lehet ilyen egyszerűen befejezettnek tekinteni. A vasul ugyanis nemcsak hasznothajtó vállalat, hanem a közgazdasági életnek is egyik elsőrangú fontosságú eszköze. A kerek százalékokban való emelés lehet nagyon egyszerű és nagyon kényein es metódusa a deficit eltüntetésének, még a gondolkozó szervét se kell annak megerőltetni, aki kitalálja, de hatásában végzetes és veszedelmes. Az ilyen lineáris emeléseket nem minden cikk birja el, különösen nem bírják el pedig a termelés fenntartásához szükséges nyersanyagok s igy a termelő munka ketül válságba, amely az egész országot, sőt magát a vasutat élteti. A nyugtalanító ezeknél az évek óta állandóan ismétlődő tarifaemeléseknél az, hogy az étdekeltek egyszetü nyilatkozatokkal kénytelenek megelégedni, hogy az áremelésre szükség van, de számszerű adatokat nem láthatnak, üzemi és üzeteredmény-kimutatásokat, melyek a bírálat alapjául szolgálhatnának, az államvasút hosszú évek óta nem tesz közzé. A vasútnak egész kereskedelmi tevékenysége el van vonva a parlament és a nyilvánosság ellenőrzése alól. Nem lehet tudni, hogy a hiányt nem olyan befektetések okozzák-e, melyeket nem a folyó bevételekből szokás fedezni, hanem évekre kell elosztani és nem lehet tudni, hogy nincsenek-e a rendszerben olyan hibák, melyek túlságosan drágává teszik a vasútnak az üzemvitelét. A kimutatások hiánya miatt azt sem lehet tudni, hogy a mai forgalom miként viszonylik a békebeli forgalomhoz. Csak gyanítani lehet, hogy sokkal kisebb és a látottakból lehet arra következtetni, hogy a forgalom minden tarifa* en.e és után csökkenő irányzatot mutat. A7, hogy elegen vannak a vonatokon, ne tévesszen meg senkit. Csak arra kell gondolni például, hogy a békében a budapest—szegedi vonalon hány vonat közlekedett. Ugyanakkora vonatszám. mellett ma a személy vpnatokon lézengenének az utasok, a tehervonatok pedig félig üresen robognának. Alkalmasint itt van a százszázalékos tarifaemelések számvetési hibája. Az emelést a publikumnak mindig*kisebb és kisetb rétege birja el. A szomszédos forgalomb n a szekérverseny lekonkurrálja a vasutat. Nagy távolságokról, mint például a mcst választási lázban égő Ceglédről, vasúti Eláilitás helyett lábon hajtják a marhát a fővárosba. A százszázalékos emelés nem jelent egyúttal ugyanakkora jövedelemszaporulatot is, hanem a várt eredménynek csak bizonyos, még pedig mindig csökkenő hányadát. A vasút évek óta azt csinálja, mint a rossz kávés, aki napról-napra emel, mert kevesebb a vendége. Amit azelőtt száz vendégen nem tudott behozni, nyolcvanon akarja megkeresni. Ha nyolcvan sincs, megint emel, hogy hatvan fizesse meg a rezsijét és teremtse elő az ő polgári hasznát is melléje. Az okoskodás végéti ködbe burkoltan lebeg annak a kanadai milliomosnak az alakja, aki megfizeti mindazt, amire a lerongyolt magyar pub'ikumnak már nem telik, vagy pedig kibérli szőröstől bőröstől a kávéházat, vasutat és országot egyaránt. A szociáldemokraták vasárnapi népgyülése. (>l Szeged tudósítójától.) Vasárnap délelőtt a szegedi szociáldemoktaia párt a Korzó Mozi nyári helyiségében nagyszabású népgyűlést tartott, amely alkalomból a fővárosból Szegedre érkeztek a szociálden okrsta párt parlamenti frakciójának kiküldöttei: Györki Imre és Kítajka Lajos nemzetgyűlési képviselők. A szervezett munkások nagy csoporiokoan vonultak fel a gyűlésre és már 10 óra előtt zsúfolásig meglelt á hatalmas helyiség. A hallgató-ág között nagy számban jelenek meg a polgárság köréből ir, uey hogy mikor néhány perccel 10 óra után Valentin Ágoston megnyitotta a népgyűlést, az egyre szaporodó hallgatóság közül soknak már nem jutott hely a szűknek bizonyult Korzó Moziban. A népgyűlés azt a célt szolgálta, hrgy a szociáldemokrata párt isrr ertesse a nyilvánossággal a msi politikai és aktuális kérdéseket, valamint a párt parlamenti működését és felfogását. Az elnöki megnyitó után Györki Imre nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra. A hallgatóság többször szaki:otta félbe beszédét, hogy tűntessen a kormány politikája ellen és ünnepelje a szónokot. Oyörki beszédét a kormány egyéves működésének ismertetésével kezdte. Kijelenti, hogy ez a nemzetgyűlés nem képviseli a nemzet akaratát, mett részint nyilt szavazással, részint ped g másfélmillió szavazat• jog megvonásával jött létre. Az egy szociáldemokrata pártot kivéve, nincsen olyan párt, amelynek kitűzött céljai lennér.ek. Az egységes pártban helyet foglal a nagy banktőke, a nagybirtok, kisbirtok, törpebirtok és a fajvédelmi párt. Az ilyen politikai Noé bárkája az összeütközés után darabokra fog törni. A Wolff párt vezére, Wolff Károly a parlamenten belül támogatja a kormányt, kivül pedig a legféktelenebb gyűlöletet és uszítást szítja ellene, ö most a főváros koronázatlan királya, de a változás elkerülhetetlen, amely elsöpri az útból. A polgári ellenzék küzd ugyan a kormány ellen, de nincs egy erős kéz, amelyik összetartsa őket. — Négy év előtt — folytatta beszédét — megindult a jelszavak politikája és ezalatt a négy év alatt látjuk, hogy mennyit vétettek a kereszténység ellen, mert a keresztények soha nem szenvedtek annyit, mint éppen most, a keresztény kurzus alatt. Nem mernek hozzáfogni a községi és törvényhatósági választásokhoz, mert a nép tudatára ébredne annak, hogy hova kell csatlakoznia. A kormámyelnök most az aranyközéputat hirdeti, de se a gondolkodásuk, se a politikájuk nincsen aranyparitáson. Nem kell az olyan aranyközéput, amelynek kövezete ekrazit és gránát. — A rendtörvénnyel egy börtönt akartak ebből az országból csinálni, ahol nerccsak a szó, de a lélegzet se lett volna biztos és hogy ezt nem sikerűit megcsinálni, az a szociáldemokrata párt érdeme. Qyenge a kormány, nincs elég erő benne, hogy a felelőtlen elemeket letörje, mert bűnös közósség köti össze őket és hiába akar tőlük megszabadulni, azok belekapaszkodnak kabátjába és nem eresztik el. — Most már ütött az utolsó ór», hogy végre valahára az igazi demokrácia útjára kell térni. Ezt a politikát látjuk mindenütt az európai nagyhatalmaknál, ha még mindig nem hajlandó a kormány erre, akkor megfulladunk. — Kun Bélának nem sikerült Ht proletárdiktatúrát cdnálni és nem sikerül a Bethlen féle reakció sem. A kormány kénytelen volt külföldi uijáról üres tarisznyával visszajönni, mert a külföld kijelentette, hogy ilyen viszonyok melleit nem adnak semmit. — Szálljanak végre magukba, mig nem késő és lássák be, hogy ez a politika csak katasztrófára vezet. Nem kell külföldre menni kölcsönért, van itt nemes valuta, a dolgozók munka ereje, ezt kell megbecsülni, ezzel kell talpra áhttani az országot és nem pedig az nErgerBerger" himnusszal és gummibottal. Qyörki beszédét hatalmas taps és éljenzés követte, majd Kítajka Lajos nemzetgyűlési képviselő állott fel, aki ismertette a mai lehetetlen gazdasági viszonyokat. — Nem csoda — mondotta —, hogy itt mindenki tőzsdézik és nem a keze munkája utján keresi meg kenyerét, amikor a kereseti lehetőségek nem állanak arányban a drágaság rohamos emelkedésével. A megélhetés 1000— 1200 percenttel emelkedett, míg a fizetések alig lettek nagyobbak 400—500 százalékkal. A gyűlést Valentin Ágoston zárta be, majd a tömeg a legnagyobb rendben széjjeloszlott. A Bethlen—Prónay lovagias ügy. (A Szeged budapesti tudósít ójától) A politikai érdeklődés középpontját az a lovagias ügy foglalja el, amely Prónay Pál nyug. alezredesnek a miniszterelnökre vonatkozó ceglédi súlyos kijelentései következtében keletkezett. Az ügy csak tegnap terelődött végérvényesen lovagias útra. Bethlen István gróf miniszterelnök megbízta Csáky gróf honvédelmi minisztert és Bánffy Miklós gróf volt külügyminisz'ert, akik, mint a miniszterelnök megbízottai, elégtétel kértek Prónay Pál bárótól, a miniszterelnökkel szemben elkövetett szóbeij sértéséit. A két f :I megbízottai még a mai napon tárgyalásra ülnek össze. Az ügy súlyosságára való tekintettel előre láthatólag fegyveres elintézést nyer. A lovagias ügy részletei — m nt ismeretes — a ceglédi korteskedésre nyúlnak vissza. Prónay Pál ugyanis a ceglédi választási küzdelem során I

egyik beszédében többek között a következőket mondotta Bethlen István gróf miniszterelnökről: , Csak annyit mondhatok, hogy az a Bethlen gróf nekem egyszer valamire becsületszavát adta, de azt nem tartotta meg. m Prónay Pálnak erre a példátlan kijelentésére Be hlen sajtó utján csak a következő mondattal válaszolt: Prónoy Pálnak kijelentésére vonatkozóan megtettem azokat a lépéseket, amelyeket oz ilyen nyilatkozatok szükségessé tesznek. Vasárnap délelőtt Prónay több újságíró előtt, akik erre vora kozóan hozzá kérdést intéztek, kijelentette, hogy nem nyilatkozik arról, miért tette Bethen Istvánra súlyos megjegyzését. Bethlen Istv n gróf miniszterelnök még szombaton este megbízó tai, Csáky gróf honv delmi miniszter és Bánlfy gróf utján provokáltatta