Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-15 / 133. szám

E^ygg mmém mrm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Prúfet..•zálló, I. emelet 6.) Telefon S3-33. A „Szeged" megjelelik hétfő kivételével minden «ap. Egyes szám Ara 40 korona. Előfizetési árak: Egy fcónáprn Szegeden 800, Budapesten és vidéken K50 kor. SZEGJED Hirdetési irak : FcVhcsátion 1 mm. 14, egy hasábon 24,B>áslél bi.sáboi) 3b K. Szüvejjküzt 25 százalékkal dri^ább. Apróhirdetés 12, kövér hetükkel 24 K. Szüvegkilzti ktizleniények soronként >50 K. Ny ilttér, családi értesítés 2 ÁJ K. Többszöri feladásnát árengetíinény ^rnnmimiim IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 15, PENTEK. 133-ik szám. Hamu. Van Jókainak valami exotikus novellája, amelyik arról hires, hogy még Gyulai Pál is megdicsérte valamikor. Gupa fantázia pedig az egész. Arról szól, hogy a Kordfllerák vulkáni hamuja hogy temetgeti bé szép lassú, de megállíthatatlan hullásával egy inka-törzs országát. Szitál, egyre szitál könyörtelenül és szakadatlanul a hamueső, nem látni töle se eget, se földet, az inkák népe pedig fásultán, közömbösen botorkál á hamuban és hideg nembánomság^al várja, hogy a rettenetes szemfedél mikor borítja el mindenestől. Persze hogy mese ez az egész. A Kordillerák közt alszanak a vulkánok és az inkák népét nem a természet haragja ette meg, hanem a fehér ember civilizációja. A hamuesőért, amely & halál szürke fátyolát teregeti szét mindenen, nem kell exotikus vidékre menni a nagy mesemondóval. Maradjunk szépeit itthon: ez az á resznitért ország, amelyben hull, hull, szakadatlanul és könyörtelenül hull a drágaság himuja és elnehezít és megfojt minden életet. E?, sajnos, már nem novella. Ez a mi napjaink története, amely, ki tudja, nem vész-e el megíratlan velünk együtt?! Ki tudja, lesz-e még f magyar jövendő és lesz-e abban történetíró, aki ugy kezdi majd e napok történetét, ahogy a tatárjárás után való időkét kezdték a mi gyerekkorunkban a népsrerüsitő történeti könyvek: — Iszonyúan elhallgatott minden. Csak az éhenhalók nyöszörgése hallatszott és az egymást ksrapdosó házőrzők mérges csaholása ... Most is iszonyúan elhallgatott minden. Pedig soha ennyi várandósággal nem volt viselős az idők méhe, mint most s a magyar közélet soha ilyen lomha, a nemzeti lélek soha ilyen közönyös és eifásodott nem volt. Akkora feladatoknak ütött az órája, aminőket a honfoglalás óta nem látott ez a föld és mi nem látjuk ezeketa feladatokat. A nagy gondolatok villámai sürün cikkáznak végig Európán: idáig nem ér belőlük semmi. Volt idő, amikor egészen kicsi kérdések, igazán semmiségek lázbahozták az országot. Ma a torkára tett kés problémája se izgatja. Nem érdekli más, csak a rettentő hamu, amit egyre vastagabban szitálnak a drágaság égig érő Kordiílérái. Hónapok óta 82t számítgatja, hogy meddig ér már a ezemfödö, amely kulturát, tudományt, művészetet már eltakart, mikor még csak térdig ért. Most már derékig ér, most már az ipar és kereskedelem is bukdácsol benne. Őszre, vagy télre fog-e a szánkig érni: ezt találgatja mindenki és minden más kérdésre vállat von és ezt a gesztust is fáradtan és unottan csinálja. Itt már nemcsak nem lelkesednek, de már nem is káromkodnak az emberek, csak ásítanak s a helyzetnek ez a leghitelesebb fokmérője. Az a mérges csaholás, amit az elvadult házőrzők, sajtó és parlament véghez visznek, ne csaljon meg senkit, mert az ma egyik se közvélemény a régi értelemben. Ugyan kit izgat fel az, hogy a nemzetgyűlésen hogy skalpolja íreg egyik képvhelő a másikat? Hiszen ebből élnek, — mondják az emberek és megnézik, hogy mennyivel lett ma drágább a buza. Hogy a belügyminiszter az elismerés pálmáját nyújtotta át a lelkes soproni fiataloknak, akik szétterrorizálták a soproni ellenzéki népgyűlést, mint az ellenzéki képviselők panaszolták ? Nono, hát hiszen csakugyan nem ütöttek agyon a fiuk senkit s?, holott utóvégre ilyesmi is megesett már, — hogy is áll ma a korona? A háború előtt a Désy-pör napján akkora volt az ízga om az egész országban, mintha az mindenkinek személyes ügye volna, — kit érdekel ma a Károlyi Mihály ügyének történelmi levegőjű tárgyalása? Mi közünk hozzé, mikor hol- , naptól kezdve negyven korona lesz egy skatulya i gyufa I És lehet Bulgáriában annyi forradalom, ahány ellenforradalom Oroszországban és Curzon lord beszé'het a német jóvátételről, amit akar, mi közünk nekünk mindahhoz, mikor a gazdák már arról kezdenek beszélni, hogy hírül se Tesz o'yan jó a termés, mint amilyennek Ígérkezett! Mi már tudjuk, hogy ez úgynevezett barátságos diplomáciai- lépés, e'ökészitője á hadüzenetnek, amely negyvenezer' koronás búzaárban fog végződni, ha nem ötvene>resben. Csuda-e, hogy ilyen körülmények közt az se keltene nagyobb érdeklődést a magyar közvéleményben, ha Lenin ötvenedik meghalása alkalmából Vilmos császárt ajanlaná utódjául a szovjeteknek ? De nini, mégis egy kis hir, amely egy pillanatra tüzostorként villámlik át a drágaság hamufelhőin. Bécsben az árvizsgáló bizottság leszállítja a kenyér árát. Mindegy, hogy csak 110 kori nával kilónkint, mindegy, hogy a zsemlye ára még 10 koronás olcsóbbodással is 410 osztrák korona lesz, — de olcsóbb les*. Mitor volt az, hogy a ml árvizsgáló bizottságaink leszállították a kenyér árá ? Holott a ml földünk termi a kenyeret és mitőlünk veszi a szomszéd, nyomorúságunk koldusiársa. Legalább eddig az volt s mi gúnnyal, vegyes szánalommal beszéltünk róla. Félünk, hogy a szerepek meg fognak cserélődni. Ausztria már kezd kimászni a nyomorúságnak abból a pernyésgödréből, amelyikbe mi' most kezdünk igazán belesülyedni. Ausztria nem egészen a maga erejéből kezd felkapaszkodni és mi nem egészen a mások bűnéből csuszunk le az ö helyére. Ujabb kérelmünk a jóvátételi bizottságtól. A Megy bt Távirati Irodával közlik illetékes helyről: A jóvátételi bizottság 1923 május 23-áh hozott határozatában elvben nem ellenezte Magyarországnak azt a kérelmét, hegy a trianoni békeszerződés 180. § ábin a n agyrr állam bizonyos jövedelmeire megállapított általános zálogjog időleperen felfütgesztessék, de hozzájárulását oly feltételekkel tette függővé, melyek pénzügyi kirök kifejezésre jutott véltménye szerint a tervbevett nemzetközi kölcsön felvételét az adott helybeiben ntm tennék lehetővé. A msgyer kormány eire való tekintettel a jóvátételi bizottságban képviselt vp ánfertiyi állam torirányához ázoroé szövegű jegyzéket intézett, melyben utalással á fenti lörü'ményte és Magyarország sutyep pénzügyi helyzetére, arra kéri a szövetséges hatalmákat, hossorak cda, hegy a jóvátéieli biz ottlóg fentemiitett határozatát tegye ujabb megfontolás tárgyává és olyképen médotiita, hogy Megyatorszagnak lehetővé tétessék a számára szükséges kölcsön mielőbbi felvétele. Megszűnt Sztambulinszky ellenállása. A bolgár események i?5! fióió hirek még mindig ellenmondóak, de mn már megállapítható, hogy a Sz'amburinszky mellett szóló hirek, melyek harcokról és az uj „forradalmi" kormány gyengeségéről szólanak, valamennyien a kisántánt sajtőfőnökségeitől kerültek ki. A pártatlan forrásból érkező hirek szerint Bulgáriában Cankov kormánya szilárd és az egyetlen csapatot, amely megkísérelte az ellenállást, — Sztambulinszky narancssárga gárdáját — már szintén megsemmisitették, ugy hogy a volt bolgár kormányfő most a hegyekben bujdokol. Ugy látszik, a kisántánt tendenciózus híreivel egy bizonyos célt szolgál: ürügyet akar találni a beavatkozásra. A kisántánt hlrel. A C«eh Sajtóiroda jeleni!: Ma érkezett magánjelentéseh arra vallanak, hogy a bulgáriai forradalmat az összeesküvők a koronával egyetértöleg hajtották végre és az uj kormány csak fegyveres hatalom erejével tud megmaradni. Kétségtelennek tartják, hogy nem sokáig msrad helyén s bukásával a koronát is magával rántja. A Cseh Sajtóiroda jelenti: A legújabb bulgáriai jelentések szerint a parasztok ellenállása a tüzérség hiánya miatt lanyhulni kezd. Sztambulinszky azonban még nem adta fel a harcot. Belgrádból jelentik: Magánjelentések szerint Sztambulinszky, aki ezidőszerint Stara-S'gora városában tartózkodik, korlátlan ura EszakBulgáriának. A bolgár parasztpárt képviselői minden választókerületben fegyveres csapatokat alakítanak, amelyek nemsokára elindulnak Szófia felé. Sztambulinszky kimondta Szófiára a gazdasági blokádot. A szerb minisztertanács ülése után dr. Nincsics külügyminiszter kijelentette, hogy Bulgáriában ma két kormány van: Sztambulinszky törvényes és Cankov forradalmi kormánya. Az uióbbit azonban a kisántánt államaiban levő bolgár követségek nem ismerik el. Belgrádi diplomáciai körökben kifejezést adnak annak a felfogásnak, hogy a Balkán és Európa békéje érdekében idejekorán preventív intézkedéseket kellene tenni. Ellenzéki körökben kijelentik, hogy a P;sics kormánya a parlament egyértelmű állásfoglalására számithat: a Balkán békéjének fenntartására irányuló intézkedések Sz egész nemzet helyeslesével fognak találkozni. Trgovinszki Glasznik, a kereskedők lapja azt a felfogást képviseli, hogy a Balkán békéié csak akkor tekinthető teljesen biztosítottnak, ha Bulgária a szerbhorvát szlovén királysággal államszövetségbe lép. A jugoszláviai mozgósításról szóló hirek bizonyos nyugtalanságot keltenek az olasz sajtóban. Az Idea Nacionale azt irja, hogy lehetséges, hogy Jugoszlávia a bolgár eseményeket alkalmul használja fel arra, hogy mozgósítsa egész hadseregét. Feltétlenül meg kell hiúsítani, hogy Jugoszlávia cselekedetekre ragadtassa magát, mielőtt a nagyhatalmak hozzájárulását megkapta volna. Győzött a forrada'om. A Bolgár Távira'i Ügynökség viszont kijelenti, hogy az érdekelt külföldi körökből származó céizatos híresztelésekkel szemben egész Bulgáriában jelentős rend uralkodik. Sztambulinszky híveinek gyenge ellenállási kísérletét végleg megtörték. Figyelemreméltó a leva értékének állandó emelkedése, amely az uj kormánnyal szemben megnyilvánult, bizalomról tesz tanúságot. A Berliner Tagblatt szófiai külön tudósítója is azt jelenti, hogy a bolgár forradalom minden vonalon győzött. Sztambulinszky minirzterelnök csapatának megsemmisülése után, ugy látszik, a hegyek közé menekült. A bécsi bolgár követség számos hozzáintézett kérdésre válaszolva kijelenti, hogy Bulgáriába és Bulgária felé az utazási forgalom minden korlátozás és zavaró momentum nélkül bonyolódik le. Azok a hirek, hogy Bulgáriában zavarok vannak s az idegenek vagyona veszélyben forog, koholtak. Az útleveleket természetesen láttamozzák. Boris herceg junius 8-án Sztambulinszky meghívására Szlalovicában volt. A miniszterelnök rá akarta birni a királyt, hogy mondjon le a trónról. Szófiába visszatérve, Boris király értesítette a dologról híveit, mire még éjszaka idején elhatározták, hogy a palptából el keli távolítani Sztambulinszkyt. Borii királynak nem volt nehéz magát erre eltökélni, mert