Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-14 / 132. szám

határozták, hogy az összes nyugdíjas közalkal­mazott egy nagyszabású gazdasági szövetke­zetbe fog tömörülni. A nyugdíjasok a gazdasági szövetkezetet minden politikától mentesen kíván­ják megvalósítani, melyben részt venne több mint százezer nyugdíjas és elbocsátott állami és városi alkalmazott. A lé'esiendő szövetke­zetnek önsegélyző jellege lesz, amennyiben munkaalkalmat, illetve kenyeret fog nyújtani nagyszámú nyugdíjas, B-listás és nyomorgó tisztviselőnek. Az értekezleten elhatározták, hogy a szerve­zést természetesen a vidékkel karöltve fogják elvégezni és a hirek szerint, megfelelő formá­ban támogatást fognak kérni a kormánytól is. Ugyancsak megalakították a végrehajtó bizott­ságot is, amely még ezen a héten ki fogja dolgozni konkrét formában azokat a terveket és javaslatokat, amelyek megvalósulásuk esetén hivatva vannak megszüntetni az emiitett alkal­mazottak siralmas helyzetét. A gazdasági szö­vetkezet megalakulása meg fogja szüntetni a nyugdijasok egyes csoportjainak nem megfele­lően működő egyesületeit, amelyek csak hátrál­tatják helyzetük rendezését. Értesülésünk szerint még a jövő héten, előre­láthatólag 21 én a régi képviselőházban meg fogják tartani alakuló gyülésüket, mely után azonnal hozzá fognak a vállalatok megterem­téséhez. A KANSz legújabb javaslata a tisztviselők érdekéken. A pénzügyminiszter elfogadottnak tekinthető javaslatával szemben a KANSz azt kérte, hogy a kedvezményes ellátás fenntartásával egységes illetményül a békebeli illetmények egynegyed­része engedélyeztessék aranykoronában évi 600.000 korona létminimum kimondása mellett. A KANSz-nak ezt a javaslatát, amely különösen a magasabb fizetésű osztályokban szolgáló tisztviselőkre nézve jóval kedvezőbb megoldást jelentett, — az illetékes pénzügyi körök nem honorálták. Elkeseredett hangulat a fővárosi alkalmazottak között. A fővárosi alkalmazottak nemzeti szövetsége a jövő hét közepére rendkívüli választmányi ülést hívott össze, amelyen a fővárosi alkalma­zottak egyre súlyosbodó gazdasági helyzetéről tárgyalnak. A jövő hét közepén megtartandó \ rendkívüli választmányi ülésen a Fővárosi Al- . kalmazottak Nemzeti Szövetsége kéri, hogy ugy, mint az állami tisztviselőknek, a fővárosi alkal- . mazottaknak is utalják ki juniusra visszamenő­leg a rendkívüli segélypótlékot. A Fővárosi Al- j kalmazottak Nemzeti Szövetsége különben a segélytől függetlenül kéri az aranyparitás ötven százalékántik megállapítását, ami a fővárosi tisztviselőket megilleti. A vezetőség is aggoda­lommal látja, hogy a fővárosi alkalmazottak között mind elkeseredettebb lesz a hangulat. A rendkívüli választmányi üiésen a rendkívüli segélypótlékok kiutalását és a fizetés sürgős megállapi'ását kéri a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége. Pántokén lesz a Sándor Pál—Benárd-párbaJ. Mint ismeretes Benárd Ágoston és Sándor Pál nemzetgyűlési képviselők között felmerült lovagias ügy elintézését Benárdnak Rassayval vívott kardpárb3jban szenvedett sérülései követ­keztében, elhalasztották. Mint halljuk, Benárd­nak Sándor Pállal függőben lévő lovagias ügye pénteken kardpárbajban nyer elintézést. Az indemnitás a pénzügyi bizottság előtt. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma dél­után Ráday Oedeon gróf elnöklésével Örffy Imre előadásában tárgyalás alá vette az indem­nitásról szóló törvényjavaslatot. A kormány ré­széről jelen volt az ülésen Kállay Tibor pénz­ügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf kultusz­miniszter és Nagy Emil igazságügyminiszter. A javaslat általános vitájának megkezdése előtt Szilágyi Lajos a bizottság engedélyével indítványt nyújtott be aziránt, hogy az indfem­nitási javaslatnak ama szakaszait, melyek nem tartoznak szorosan az indemnitáshoz, vegyék ki és külön javaslat alakjában terjesszék elő. Az indítványhoz Sándor Pál, Rassay Károly, Iklódi Szabó János és Wolff Károly szóltak hozzá. Elnök Szilágyi indítványát szavazásra bocsá­SZEGED totta, melynek eredményeképen a bizottság az indítványt 8 szavazattal 6 ellenében elvetette. Ezután megkezdték a javaslat általános vitá­ját. Elsőnek Sándor Pál szólalt fel. Azt a ké­rést intézte Wolff Károlyhoz, dolgozzanak együtt, vállvetve az ország talpraállitása érdekében. Ezután Wolff Karoly szólalt fel. Reflektált Sán­dor Pál fejtegetéseire. Nagy Emil igazságügyminiszter tegnap érint­kezésbe lépett a pénzügyminiszterrel és ennek eredményekben a részletes tárgyalásnál három Szeged. 1923 junius 14. rendbeli pótló-beszúrást fog a törvényjavaslat megfelelő helyén indítványozni, abban a re­ményben, hogy ezzel a birák és ügyészek ér­dekeit előmozdítja. Ezután általánosságban szólt a javaslathoz Rassay Károly, Iklódi Szabó János, Vanczdk János és Paupera Ferenc. A pénzügyminiszter az általános vitában elhangzottakra holnap fog válaszolni. Ezzel az indemnitás általános vitáját a mai napon be is fejezték. Holnap áttérnek a javaslat részletes tárgyalására. Az angol-francia tárgyalások. Ang ia és Franciaország között a jóvátételi és a Ruhr-vidék kérdésében megindult tárgya­lások során felmerült nehézségek még mindig élénken foglalkoztatják a lapokat. Elterjedt hirek szerint az angol kormány tegnap este nem határozott vegleg a német memorandumról és a francia kormány kifogásairól. Londoni mértékadó helyen kijelentik, hogy az angol kormány még nem szövegezte meg végleges formában azokat a határozatokat, amelyekre tegnap este figyelmét irányította. A miniszterek részben együ tesen, részben külön­külön igen kedvező szellemben és azzal a forró kívánsággal folytatják a kérdések meg­vizsgálását, erre a körülményre súlyt helyezned, hogy Franciaországgal és Bilgiummal kielégítő megállapodásra jussanak. A tegnapi minisztertanács egyébként a kér­désnek caak egyik oldalával foglalkozik és ez csak a német memorandum tekintetében köve­tendő eljárásra vonatkozó angol álláspont meg­erősödését jelenti. Az angol sajtó a kérdés megoldása tekintetében általában pesszimisz­tikus, csak néhány lap közölt estefelé olyan kommentárt, amelyből arra lehet következtetni, hogy az Angolors<ág és Franciaország közötti szakítás küszöbön á l. A Pali Mail Gazette értesülése szerint Baldwin a legkomolyabban azon fáradozik, hogy a szövetségesek Német­országnak együttesen válaszoljanak és a válasz a nagyántántot semniesetre se gyengítse. Az angol kormány megegyezést igyekszik létrehozni azon az alapon, hogy Németország szüntesse be az ellenállást éi ennek fejében a következő engedményeket kapja j 1 A katonai megszállásnak ipari megszállássá való átváltoz­tatása 2. A német javaslatok komoly megvizs­gálásának biztosítása. A berlini lapok jelentésa szerint nem ad|ák fel azt a reményt, hogy Anglia és Francia­ország közö:t létrejön a megegyezés, amely lehetővé teszi az együties válasz elküldéséi. Jaspar külügyminiszter a belga kamarában kijelentette, hogy Németországnak mindent jóvá kell tenni. Mihályt Németország felhagyott az ellenállással, tárgyalni fogunk vele, — mon­dotta J spar, — Németország második memo­randuma elkerülhetetlen; kívánatos, hogy a nagyhatalmak kollektív jegyzéket intézzenek Németországhoz. Rajta leszünk, hogy közeledést hozzunk létre a nagyhatalmakhoz, mert ha ezt kivittük, akkor ismét léírehozíuk azt az egysé­ges frontot, amely né'kül a jóvátételi kírdást megoldani nem lehet. Franciaországhoz hason­lóan el vagyunk szánva, hogy mindaddig a Ruhr-vidéken maradunk, amig a jóvátételeiét meg nem kaptuk. • A francia hadi'örvényszék halálra itélte a werdeni antlin gyár egyik mérnökét, akit szabotázskisérletnél leptek meg és akinél rob­banó anyagokat találtak. Korteskedés a torony alatt. (A Szeged tudósítójától.) A városházán már erősen érzik a juniusi választó közgyűlés köze­ledésének hatása. A pályázó jelöltek megkezdték a talaj előkészítését, a korteskedést, moso ygós izgalommal kopogtatják végig a vokssal biró főtisztviselők hivatalszobáit és biztató ígére­tekért, támogatásért esedeznek. A sarokba szo­rított választó tisztviselők nem térhemek ki a válaszadás eli, de a válaszok diplomatikusak, Ígérnek is, nem is, de semmi eseti e sem alkal­masak arra, hogy a jelöltek komolyan építsenek rájuk. Azért mégis komolyan építenek, mert hát a várakozás izgalmában határozott Ígéretnek vélik a bizonytalan kétértelmüs get is. A végén aztán megelevenedik a jószívű és jóindulafu kanonokok, meg a rosszindulatú káptalan örök legendája, a kanonokok igére ét a döntő pilla­natban nem respektálja a káptalan és igy a szegény kandidált ait sem tudja, hogy kire haragudjék. A kanonokok közül a legdíplomatikusabb a polgármester. Atyai jóindulattal vereg ti meg az előtte szerénykedő pályázó jelöllek vállát. — Ha ugy érzed fiam, hogy megérdemled az állást — mondogatja biztatóan —, hát csak nyújtsd be a pályázatodat. Én mindenkit támo­gatok, aki megérdemli. — A jelölt természe­tesen rózsás reményekkel távozik. \ A választásokon tanúsítandó magatartást egyébként ősrégi gyakorlatból kijegecesedett elv szabályozza a torony alatt. A szerzett jogokat szigorúan respektálják. A tisztviselők között van bizonyos hallgatólagos rangsor, amely a szol­gálati idő nagysága szerint elsőbbségi jogokat biztosit. Aki megsérti ezt a rangsort, arra köny­nyen rásütik a „könyökös" bélyegét, ami nem igen növeli viselőjének népszerűségét. Kivételes esetekben azért megbocsátják a „könyöklőst", de embere válogatja, hogy mikor. Csak azok nem bocsátják meg, akik alulmaradnak a vá­lasztási küzdelemben. Mint mindenben, itt is a siker szentesíti az eszközöket, a személyi nehez­telések lassan bár, de idővel mégis elkopnak, hogy a legközelebbi választáson annál nagyobb erővel ujuljanak fel. j A kc rleskedés egye őre csak a torony alatt j folyik hivatalosan és nyíltan, de azért már künn a városban is megkezdődtek a látogatások, a nagy küzdelem taktikai előkészítése irányában. A városatyák népszerűsége ilyenkor növekszik. Rég nem találkozó ismerősök keresik egymást. Nagy és hangos köszönések történnek az utcán és csendes megkörnyékezések kisériik a kisér­tendőket. Bályámuraméknak természetesen jól­esik a megtiszteltetés, az orcák mosolygósra szélesednek és a biztató igéret olyan könnyen röppen el arra a néhány szerénykedő, kedves szóra. . • A választási mozgalom homlokterében mégis a belvárosi kántor egyelőre láthatatlan személye áll. A kántorválasztás a belvárosi polgárok privát ügyeként kezeltetik, mint ahogy Alsóváros is saját maga választotta meg a mult évben kántorát. Ez helyés is ilyenképen, mert hát mi köze a belvárosi kántor személyéhez például a rókusi hívőnek. Törődjön mindenki a saját kántorával és ne avatkozzék bele az idegenek dolgába. Valószinüleg ez a kántorválasz lás — amely gyakran egyes családok élet-halál harcát jelenti —, lesz a juniusi választó-közgyűlés fénypontja. Még senki sem tudja, hogy kik pályáznak erre a diszes lisztségre, a számba­jöi ető neveket csak halkan emlegetik. Pártok még nincsenek, csak most vannak alakulóban. Választó közgyűlések idején igy kavarodnak a dolgok és az emberek, de legalább a kava­rodás elevenséget lop ebbe a tetszhalott, nyári életbe. — Svédországban is négyszeresen túlje­gyezték az osztrák feö'csönr. Az osztrák köl­csönök svédországi részletét a déli órákban már négyszeresen túljegyezték. — Lengyelországban la terjeszkedik Stin­nes. A Lodzi Republika megbízható helyről arról értesül, hogy a Síinnes csoport tárgyalásokat folytat több lodzi nagyiparossal, főleg a textil­szakmabeliekkel részvényeik átvétele ügyében. Stinnes ily módon a textiláruknak Oroszországba való kivitelét is hatalmába akarja keríteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom