Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-14 / 132. szám

Egyes laeám ára 40 korona Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6. (Próféta­szálló, I. emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 30 lo­rona. Előfizetési árak: Egy kónapra Szegeden 800, Buda­pesten és vidéken 850 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 14, CSÜTÖRTÖK. Hirdetési ársk: Fé hasábon 1 mm. 14, egy hasábon 24,más­fél hasábon 36 K. Szövegközt 25 százalékkal dráf ább. Apró­hirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. SzCvegközti közlemények soi ónként Í50 K. Nyilttér, csa­ládi értesítés 2>(1 K. Több­szöri feladásnál árengedmény 132-ik szám. A korona. Hét és háromnegyed cen'ime volt a korona mai 2ár!ala Zürichben. A magyar korona foko­zatos leromlásának egy ujabb mélypontjához jutott el. Megmaradt kis értékének tizedrészét vesztette el egy nap alatt. Csökkent az a távol­ság, mely a lengyei márkától, az osztrák koro­nától és a német márkától elválasztja. Erre az ujabb zuhanásra már anticipando reagált a tózsde. Hetekig tartó lanyhaság után néhány nap elölt emelkedés kezdődön az összes érté­kekben. Még a derék, becsületes tanyai ma­gyarok is, akiket nem fertőzött meg a speku­lációm k destruktív szelleme, valami sugallat folytán megérezték a magyar pénz romlását. A csirke, főzelék, tej és egyéb közélelmezési értékek talán még a legviharedzettebb tőzsdét is megszégyenítő hossz tombol már napok óta. Az egyszerű ember pedig, aki szenvedő alanya a korona romlásának és az összes életszükség* leti cikkek viharos drágulásának, kétségbeesve, vagy talán már nem is kétségbeesve, h nem egykedvűen nézi a hullámokat, melyek össze­csapni készülnek fölötte. Március derekától kezdve, mikor a 017 centimeos árfolyamról egyszerre 10-re zuhant, nagyjából ezen a 10—12-es árfolyamon tartotta magát a korona. Kállay pénzügyminiszter az akkori zuhanás után ki is jelentette, hogy sikerült a koronát tizen stabilizálni. Hogy most mi következik, nem tudjuk. A pénzügyminiszter nem nyi'atkozott. Sejtelmünk sem lehet róla, hogy mikor és hol van az a pont, mikor ismét sikerül a koronának a stabilizálása. Addig csak a legnagyobb nyugtalansággal nézhet ipar, kereskedelem és fogyasztás az elkövetkezendők­nek elébe. Nem malicia mondatja velünk ezeket a meg­állapításokat, bár lehet benne némi irónia, hotty pénzügyeink egymásután következő vezetői mindig akkor használták a siker kifejezését, mikor a leromlás során egy ujabb mélypontra jutottunk el. Nem lehetünk ugyanis maliciozusak, mert az ügy vészesen komoly és mert okai között olyan tényezők is szerepelnek, amelyek a magyar kormányzati rendszertől és belpoliti­kától teljesen függetlenek. Ezeket a tényezőket, sajnos, nem is ismerjük. Most is csak talál­gatnunk kell, hogy a koronával szemben Zürich­ben néhány nap óta mutatkozó fokozott bizal­matlanságnak, mely az árfolyam mai jegyzésé­ben jut kifejezésre, mi lehet a magyarázata. Valószínűleg az okok egész sora játszhatik benne szerepet. A fokozódó infláció, az állam­jegymennyiség szaporítása, az indemnitás során a hatvan millió arany koronára szóló felhatal­mazás előzetes bejelentése, Bethlen és Kállay külföldi utjának eredménytelensége, a francia politika agresszív irányban való ujabb eltolódása, a külföldi kölcsön meghiúsulása és a jóvátétel egyre jobban hangoztatott fenyegető veszedelme. Talán ujabb lökést adott a romlási folyamatnak még a bolgár forradalom is, amely nyugtalan­ságokat vált ki Európaszerte és bizalmatlan­ságra készteti a pénzügyi köröket a gyengékkel szemben. Lélektanilag érthető ugyanis, ha azt hiszik, hogy azok, akikkel amúgy is igazság­talanság történt, akiket megcsonkítottak, akik védtelenségre vannak kárhoztatva, fogják viselni bármely nemzetközi természetű bonyodalomnak a következéseit. Ezeket a külpolitikai természetű találgatáso­kat egy belső jellegű pénzügyi természetű meg­állapítással lehet és kell kapcsolatba hoznunk. Egészen a mult hónap elejéig a kormány fenn­tartotta azt a fikciót, hogy a közalkalmazottak­nak a békebeli fizetést adja és a többletet, ami a tényleges megélhetéshez szükséges, különböző pótlékok formájában utalványozza. Ennek a rend­szernek nagyon sok kellemetlen következése volt a számvevőségi adminisztráció szempontjából, mert komplikált számításokat tett szükségessé, néha a kifizetést is késleltette és nevetséges aránytalanságot idézett elő a fizetés és járulé­kai között. A javadalmazásnak ez a rendszere azonban úgyszólván fátyol volt, mely a remény­telenséget takana. Azt a hitet látszott fenntar­tani, hogy a korona még valamikor javulhat és ha nem is teljesen, de valamelyes elfogadható bárison ké-őbb vissza lehet térni a rendes java­dtlmazátokrs. Ma azonban, mikor a pénzügy­miniszter kijelenti, hogy a különböző cimen adott segélyeket, pótlékokat egységes fizetéssé változtatja á?, megtörtént a kényszerű belenyug­vás a megváltó- hatatlanba. A javadalmazások emeléséről időről-időre mostanáig is kellett gon­doskodni. Mikor azonban a kormány bejelenti, hogy a minisztertanács hónaptól hónapra fogja megállapítani a fizetések mérvét a drágasághoz képest, ez nem más, mint bu:kolt index-rend­szer, aminek kényszerűségét a korona további sorsától való aggodalom okozza. A korona sorsa, ugy látszik, meg van pecsételve. Nagyon sötét kérdések ezek, de elérkeztünk oda, hogy teljes nyíltsággal kell beszélni róluk. Meg kell mondani ezt is, hogy mikor ilyenek a perspektívák, a segítségnek az a része, amely raj unk áll. csakis a nemzet preduktiv erőinek a teljöf összefogása lehet. Nem elég, hogy a politikában kihirdessék a treuga deit a minisz­terelnök külföldi utjának tartamára, hanem meg kell szüntetni sz üszkök éa csóvák hsjigálását és a gyuj!ogatásnak a sportját egy olyan hely­j zetben, mtkor esetleg oltásra kell felkészülnünk, hogy még a koronánál is nagyobb ériékeinket megmenthessük. Harcok Bulgáriában. A Grazer Togespost-nsk jelent k Belgrádból: Egész Bulgáriában erős harcok vannak a kor­mány csapatai és parasztpártiak között. Külö­nösen Pievna és Philippopolis környékén foly­nak heves harcok. A teljes döntés még sehol sem tortént meg. Mindkét oldalon máris több h lőtt és sebesüit van. Elesett többi között Obov, a Sztambulinszky-kabiret tagja is. Viszont Bécsbe érkezett bulgáriai utasok megerősítik, hogy ott teljes a nyugalom. Azok a hírek, hogy parasztokból álló csapatok vonul­nak Szófia ellen, már csak azért is valótlanok, mert az uj kormány valamennyi vasutat és távíróvonalat a kezében tart. A parasztság maga komoly munkával foglalatoskodik. Szóliábói jelentik: Sitamtuiinszky még sza­bad. Parasztjai között a Pizardzikban van, «mely helység Szófia és Pilippopolis között fekszik. Ott szervezi az ellenállást a kormány­csapatok ellen, amelyek az ő elsáncolt hadállá­sait bekerítették. Sztambulinszky felfegyverzett harcos parasztjait 1000-re, mások 2000 főre becsülik. A vasuífcrg tlom teljesen rendes. A vasútvonal mentén a psraszt nép mindenütt a földön dolgozik. A megszokott módon látja el munkáját, sehol semmi nyoma az izgalomnak, katonai csapatok nem mutatkoznak. Szófiában is teljes nyugatom van. Az uj kormány felül­kerekedett és tökéletesen ura a helyzetnek. A Sztambulinszky-kcrmány miniszterei majdnem mind le vannak tartóztatva. Csak szombaton értesültek a forradalmi eseményről, amely éj­szakának idején észrevétlenül játszódott le. Az a körülmény, hogy megszállották a középülete­ket, a hivatalos teendők ellátásában még fenn­akadást sem okozott. A közigazgatási szervezet rendben dolgozik, csak egyes hatóságoknak politikailag exponált vezetőit cserélte ki az uj kormány. A Reuter Iroda szófiai jelentése szerint Sztambulinszky t gy faluban tartózkodik, ame­lyet 1200—1300 főnyi parasztgárda védi. Csa­patok körülvették a faut és szerda reggelig adtak Sziambulinszkynek haladékot, hogy adja meg magát a vérontás elkerülése céljából. A Bolgár Táviraii Ügynökség jelenti: A teg­napi minisztertanács után a külügyminiszter az újságíróknak kijelentette, hogy az országban mindenütt teljes nyugalom uralkodik. Sztambu­linszky hivei helyenkint elszigetel ellenállást kíséreltek meg, de a mozgalmat könnyű szerrel elfutották. Párisi és prágai jelentések szerint Daskalov prágai bolgár követ a többi európai városban lévő bolgár követhez táviratot intézett, amelyben felszólítja őket, hogy ne szolgálják az uj kor­mányt, amely különben az országban is telje­sen elszigelten áll és rövid időn belül amúgy is elkerülhetetlenül meg fog bukni. A Times athéni tudósítója jelenti, hogy a görög, román és délszláv kormány megegyezési kötött, amely kiterjed a bolgár forradalmi it­alakulás minden eshetőségére. A götög minisztertanácsban a külügyminiszter kijelentette, hogy Görögország figyelemmel kiséri Bulgária helyzetét és a Bulgáriához való viszonyt ahhoz képest szabályozza, milyen magatartást | tanúsítanak a hatalmak és a Balkán-államok. Gömbös és Eckhardt a kormányz (A Szeged budapesti tudósítójától.) A főváros politikai köreit a mai nap folyamán leginkább az a tegnap délutáni kormányzói audiencia foglal­koztatta, amelyen Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor együttesen jelentek meg. Az audiencia nem érte váratlanul a valóban jól értesült po­litikai köröket, hiszen már napok óta suttognak arról — és a Szeged a sajtóban egyedül meg is irta —, hogy legmagasabb kezek egyengetik Bethlen Istvánnál annak az útját, hogy Göm­bös Gyula elvbarátaival ne legyen kénytelen kilépni az „egységes" pariból. Az audiencián történtekről természetesen semmi sem szivárgott ki, de az „egységes" párt liberális tagjai ugy tudják, hogy Gömbös okvetlenül bekövetkező kilépésén még ez az audiencia sem változtat. Viszont ugyanaz az informátorunk, ki már na­pokkal ezelőtt tudatta velünk Gömbös és Eck­hardt tegnap valóban bekövetkezett audienciá­ját és aki mindig jól értesült politikai kérdé­sekben, ugy tudja, hogy az audiencia sikeres volt és Gömbösék kilépését az egységes párt­ból most már a kormányfő sem jorszirozza, dacára az ellenkező nézeteknek. Informátorunk valószínűnek tartja, hogy Gömbösék most még pozíciójuk tegnap bekövetkezett jelentősebb megerősödését nem fogják felhasználni, hanem mindadd'g csendben megvonulnak a háttérben, mig legközelebb alkalom kínálkozik rá, hogy nagyobb eséllyel kíséreljék meg pártrobbmtásí akciójukat, miután ma még ennek nem jött el az ideje. Nagyszabású gazdasági szövetkezetet alakítanak a nyugdíjas tisztviselők. Az utóbbi hetekben az ország közvéleménye előtt a parlamenti felszólalások alapján egyre több­szőr esik szó az állami alkalmazottak helyzeté­ről és ennek kapcsán itt-ott felmerül a nyug­díjas és elbocsátott tisztviselők siralmas helyzete is. "A nyugdijasok eddig némán szemlélték a drágaság növekedését, csak néha hangoztatták illetékes helyeken egyre fokozódó nyomorúsá­gukat, mig most döntő lépésre határozták el magukat, amely megvalósulása esetén egy csa­pásra megszünteti nehéz helyzetüket. Tegnap a fővárosban egy népes ér'ekezletet tartottak a nyugdíjas tisztviselők, ameíyen el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom