Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-12 / 130. szám
4 SZBQBD „A jóvátételi probléma válságos helyzetbe jutott." Ere Nouvelle a diplomáciai helyzetről a következőket Írja: Poincaré abban a jegyzékben, amit Londonba küldött, kifejezi azt az óhaját, hoey az angol kormány csatlakozzék a brüsszeli és párisi kormányhoz és követelje szin'én a ruhrvidéki passziv ellenállás megszüntetését. Ha Franciaország és Belgium ezt az elégtételt megkapja, akkor a francia kormány hajlandó részt venni egy szövetségközi konferencián, amelynek az volna a hivatása, hogy a jóvátétel kérdését megvitassa. Sajnálatosképen Poincaré nem volt hajlandó belámi, hogy a legnagyobb előzékenység szükséges és miután az emiilett lépésbe beleegyezett, most különböző fenntartásosai igyekszik ezt a lépést megmásítani, amit azonban az angol kormány nem fogadhat el. A Times mai vezércikkében ezt írja: Kétségtelen, hogy a jóvátételi probléma fejlődése rendkívül válságos helyzetbe jutott. Mielőtt közeledés történhetnék a gazdasagi és pénzügyi kérdések gyakorlati megvitatására, melyek a német ajánlat tartalmát adják, Franciaországnak és Angliának meg kell egyeznie a közeledés feltételeiben. A Ruhr-vidék megszállását azonban akár közvetve, akár közvetlenül egyetlen angol j kormány sem helyeselheti. A Times washingtoni tudósítója szerint az amerikai kormány elhatározta, hogy a jóvátételi problémáktól távol tartja magát, de réméi, hogy Anglia példájára a szövetségesek tartozasaink megfizetésre nézve külön megegyezések jönnek létre. Harding elnök tegnap Washingtonban beszédet mondott, amelyben kifejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok támogatni fogják a világot a béke helyreállításában. A ma délelőttre összehívott angol minisztertanács, amelyen Curzon lord be fog számolni a szövetséges főhatalmak nagyköveteivel folytatott tanácskozásairól, döntő jelentőségű lesz. Ma fog eldőlni, hogy miként fog alakulni a jövőben az angol francia viszony és milyen magatartást kiván elfoglalni Anglia a jóvátételi probléma terén. Dortmundban tegnap este a Wilhelm-strassen ismeretlen tettesek agyonlőttek két francia tisztet. Az egyik azonnal, a másik egy órával később a kóiházban meghalt. A franciák letartóztattak két német polgárt, akik látták a merényletet és a francia parancsnokságon jelentést tettek róla. Az agyonlőtt tisztek a 159. gyalogezred adjutánsai voltak. Az egyiket a lövés fején találta s azonnal megölte, a másik később halt meg. Tisztviselőket választ a juniusi közgyűlés. (A Szeged tudósítójától) A belügyminiszter még az év elején értesítette a város hatóságát, hogy a minisztertanács engedélyezte a megür°edett városi tisztségek választás utján való betöliését. A leiratot annak rendje és módja szetint beiktatták, de azután mindenki megfeledkezett róla. Az is lehetséges azonban, hjgy a polgármester azért halogatta a pályázatok kiírását, mert az uj közigazgatási törvényt várta. Mivel pedig a közigazgatás régen esedékes reformja még mindig csak törvényjavaslat és bizonytalan az idő, amikor töivény lesz belőle, a polgármester megunva a várakozást, végre kiírta a pályázatokat. A pályázati hirdetmény szerint a következő állasok kerülnek választás utján betöltésre : Egy IX. fizetési osztályba sorozott jogi képzettséghez kötött községi bírói állás; a községi birói állás betöltésével esetleg megüresedő X fizetési osztályba sorozott közigazgatási fogalmazói, I osztályú adótiszti, külterületi községi birói, segédvámfelügyelői állás; a XI. fizetési osztályba sorozott egy, valamint az I. oszt. adótiszti állás betöltésével esetleg megüresedő még egy II osztályú adótiszti, két, esetleg a segédvámfelügyelöi állá? betöltésével megüresedő, ezenkívül még egy vámkezelői, egy javadalmi segédkönyvelői, egy számtiszti, egy külterületi községi birói állás betöltésével megüresedő ezenkívül még egy irodasegédtiszti, esetleg megüresedő egy irodatiszti, továbbá öt, ezenkívül esetleg megüresedő még két írnoki állás; az altisztek részére szervezeti sz&bályrendeletileg megállapított III. fizetési osztályba sorozott egy belterületi és négy külterületi szülésznői állás A polgármester felhívja azokat, akik a felsorolt állások valamelyikére pályázni óhajtanak, hogy páyázati kérvényüket az előirt minősítést igazoló okmányokkal kellőképen felszerelve junius 23 án déli 12 óráig nyújtsák be a főispáni hivatalnál. Az elkésve, vagy hiányosan felszerelt kérvények figyelembe nem vehetők. A város szolgálatában álló alkalmazottak okmányok nélkül nyújthatják be pályázatukat. A megválasztandó községi biró és fogalmazó megbízatása a legközelebbi általános tisztujitáskor lejár. A többi állás élethossziglani. A betöltésre kerülő állások javadalmazása a mindenkori kormányok rendelkezéseinek megfelelő állami javadalmazás lesz. A közgyűlés mult évi határozata alapján a VIII. és IX. fizetési osztályba sorozott tisztviselők ugyanabban a fizetési osztályban eltöltött és a fokozatos előlépés alapjául beszámítható öt szolgálati év után, az állásra megállapított fizetési osztályt közvetlenül követő fizetési osztály legalacsonyabb fokozatába, a szabályszerű várakozási idő eltelte után pedig a magasabb fizetési fokozatba lépnek elő. A választást minden valószínűség szerint már ű juniusi közgyűlés megejti, amely előreláthatólag junius 27 én, a hónap utolsó szerdáján lesz és így a törvényhatásági bizottság két hónapos nyári szünetét választási küzdelemmel kezdi meg. ItMlWIWIWIW^^ A hatósági Az állami munkaközvetítő hivatal a napokban tette közzé a hivatalnak és a felügyeletére bízott hatósági munkaközvetítőnek 1922 évi tevékenységéről szóló jelentését. Magyarország gazdasági helyzetének legválságosabb öt esztendejét (1918-1922) érdekesen tükrözik azok az adatok, melyeket a jelentés közöl a munkapiacról és a közvetítési eredmé"yekről. 1918 ban, mikor még 16 intézet volt 96.531 munkahelyet, 45.493 munkakeresöt tartottak nyilván s 33 742 embert helyeztek el; 1919 ben már csak hat intézet működött 90.657 munkahelyet, 114.179 munkakeresőt tartott nyilván 48.393 elhelyezéssel; 1920-ban ugyancsak hat intézet 92.381 munkahelye*, 109.588 munkakeresőt tartott nyilván 54.224 elhelyezéssel; 1921-ben nyolc intézet 87.081 munkahelyet, 115.827 munkakeresőt tartott nyilván 54 764 elhelyezéssel; 1922-ben szinten nyolc intézet 103.012 munkahelyet, 115.860 munkakeresöt tartott nyilván 60402 e helyezéssel. Ezek a számok kicsinyben mutatják az ország gazdasági helyze ének leromlását, a munkahelyek száma csökkent és a munkakeresőké emelkedett. özvetités 1922-ben. A budapesti és a hét vidéki (debreceni, győri, miskolci, pécsi, soproni, szegedi és szombathelyi) hatósági munkaközvetítő 1922-ben 103.012 munkahelyet és 115.860 munk kere őt tartottak nyilvln Közvetítettek 60.402-öt. Az előző évi adatokkal szemben a munkahelyek száma 18 százalékkal, a közvetítések száma 10*3 százalékkal emelkedett, a munkakeresőké lényegeden nem változott. A munkapiac a munkakeresőkre nézve általában passziv eredménnyel zárult ugyan, de az előző év piacánál valamivel mégis kedvezőbb volt. Száz munkahelyre ugyanis 1922 ben 112, 1921 ben 133 munkakereső esett. A munkapiac, amely kicsiben rendszerint letükrözi az országos képet, a különböző munkáskategóriák szerint nagy változatosságot mutatóit. Legrosszabb helyzetben a férfi szakmunkások voltak. Száz férfi szakmunkás munkahelyre ugyanis 173 munkakereső (1921-ben 201) jutott. Kedvezőtlen volt a helyzet a háztartási állandó alkalmazás kivételével a női segédmunkásokra is. Itt 100 női munkahelyre 104 (1921 ben 132) munkakereső esett. Ellenben kedvező volt a helyzet a női szakmunkáSz eged, 1923 junius 12 nál, 100 munkahelyre 73 munkakereső és férfi segédmunkánál 100 munkahelyre 86 munkakereső jelentkezett. Foglalkozási ágak szerint a piac kedvező képet mutatott a faipar, (főleg a kádár és bognár szaknában), bőr- és bőráru-ipar, kő , agvagés üvegipar, az építő-ipar, fonó, szövő, kárpitos ipar terén, továbbá a gyári segédmunkások és napszámosok, valamint az állandó háztartási alkalmazottak szempontjából. Nők részére igen kedvező volt a piac a ruházati iparban, ahol 100 munkahelyre 44 munkakereső esett, ami a női munkaerőnek sajnálatos húzódását mutatja e nőnek való foglalkozástól. Az elközvetitett 60.402 munkásból 39.344 (65 1 R?ázalék) férfi, 20390 (33 százalék) nő és 668 (1.1 százalék) tanonc volt. A közvetitéseRnek a 33.9 százaléka a szakmunkára, 66.1 százaléka pedig a segéd (napszámos) munkára esett. Ami végül a tanoncközvetitést illeti, a hatósági munkaközvetítők 1922-ben 668 tanoncot (leginkább iparostanoncoi) helyeztek el. Az eredmény némileg alatta maradt az előző évi eredménynek, mert a tanulók zöme ellátással egybekötött helyet keresett, viszont a mesterek, a nehéz megélhetési viszonyok miatt, ilven helyeket aránylag keveset kínáltak, örvendetes jelenség, hogy a budapes'i intézet megfigyelése szerint a középiskolát járt tanonchelykeresők száma ebben az évben is emelkedett. Nagyjában ennyit mond az állami munkaközvetítő hivatal jelentése. Az adatok természetesen nem világítják meg az ország munkaviszonyainak hü képét, mivel a szervezett munkásokat a szakszervezet közvetíti és igy azoknak a száma nem is kerülhetett az állami munkaközvetítő jelentésébe. Ludendorff és az orosz szovjet együttműködése, Bukarestben a rendőrség letartóztatta Kic*únau német ügynököt, ski román tiszti egyenruhát viselt. A nála lefoglalt okmányok bizonyítják, h^gy Kichirtau összekötő szolgálatot teljesített Németország és Szovjetoroszoiszág között. Az okmányok között találtak egy táviratot, melyet Ludendorff tábornok intézett a szovjet főhatóságokhoz. Kiderült, hogy a szovjetek zavarok keltése cí-jaból fegyverekkel és pénzzel látják el a német monarchistákat. •MMM/MMMMMMMMMMMMMMMI Az osztrák kormány megszünteti az indexrendszert. Az osrtrák kormány az eddigi pénzügyi politikájával szakítva olyan irányú rendelkezéseket kiván megvalósítani, amelyek a mai hónapíólhónapra megállapított ind x zámok helyett általános és hosszabb időre szóló fizetésmegállapitást fog biztosítani a tisztviselőknek. A tisztviselők nem tartják megfelelőnek a kormány által kilátásba helyezett intéíkedé eket, ragaszkodnak az indexszámokhoz és igy azon a tárgyalások, amelyek ebben az irányban a kormány és a tisztviselők képviselői között folyamaiban vannak, nem vezettek eredményre. A kormánynak az az álláspontja, hogy az indexrendszer megszüntetése elkerülhetetlenül szükséges, mert minden egyes index zám megállapítását nyomon követte egy nagyobb drágasági folyamat, amely lényegesen felülmulta azokat a különbőzeteket, amelyek az előző idexszám és az utóbbi indexszám között voltak és attól tart az osztrák kormány, hogy a folytonos indexszám növekedése a végtelenségig menő drágulást fog eredményezni, amit a szélsőséges inflációs pénzügyi politikával sem lesz képes ellensúlyozni. Igy például a tisztviselőkkel folytatott meddő tanácskozások helyett rendeletileg fog intézkedni az indexszámok megszüntetéséit és a hosszabb időre megállapított fizetési fokozatokat minden tárgyalás mellőzésével kötelezővé teszi az összes állami tiszviselőkre nézve. Egyébként a népszövetség megbízottja a szanálási feltételek közé vette be az indexrendszer megszüntetését és igy a tiszviselőkkel szemben az osztrák kormánynak nem csak azért kell az indexrendszer ellen állást foglalni, mert annak fenmaradása az osztrák pénzügyi helyzet szanálását tenné lehetetlenné, hanem, mint a népszövetség egyik követelését teljesítve kell rendeletileg megszüntetnie az indexrendszert.