Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-12 / 130. szám

w Egyts át* a 40 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Prófétanálló, L emelet 6.) Telefon 13-38. A „Szeged* megjeleBfc hétfő kivételével minden mp. Egyes szám ára 30 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 12, KEDD. Hirdefésijársk: Fé hasábon Tmm. j4) egy hasAbon 24,másfel hasábon 36 K. Szövegközt 25 százalékkal drágáhb. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szővegközti közlemények soi ontíént i50 K. Ny iltlér, családi értesítés 250 K. Többszöri feladásnál árengedmény 130-ik szám. A parasztpárt bukása. Félreértések és sértődések elkerülése szempontjából sietünk megjegyezni, hogy nem a magyar páratztpártról irunk. Magyarországon egyébként is, mint a Nagyatádi már haragosan megáll pitotta, nincsenek parasztok, csak kisgazdák. Pár juk pedig volt ugyan a magyar kisgazdáknak, de az nem bukoti meg, csak elsorvadt és most próbálnak megint azok. akiket politikai ambiciők fűtenek, radikális földreform formájában életelixirt szivattyúzni beléje. A megbukott parasztpárt Bulgáriának volt az uralkodó pártja és Bulgáriának úgynevezett államfenntartó elemét reprezentálta. Akárcsak nálunk a kisgazdapárt. A bolgár parasztpárt is a báboru és a belső forradalom után jutott hatalomra. Annyira hatalomra jutóit, hogy mindent elsöpörve tabula rasat teremtett a bolgár politikában. A király leköszönt és országát e hagyni kényszerült. Az uj királyt árnyék-uralkodóvá d gredálták, aki jóformán el sem hagyhatta szófiai palotáját és minden tevékenysége az elébe tett okmányoknak ellentmondás nélküli aláírására szorítkozott. Radoszlavov miniszterelnök és a régi rendszer számos tagja külföldre menekült ; a többieket letartóztatták, biróság elé állították és a háborúban való vétkesség cimén bebörtönözték. A külföldi lapok tudósítóinak megállapítása szerint Bulgária a teljes para^ztdiktatura állapotába került. A politikában való érvényesülésnek előfeltétele lelt, hogy aki szerepet akart vállalni, csizmát, azaz, hogy epankát viseljen, vagy iegalább is együtt szavaljon a hatalmon levőkkel. Megdönthetetlennek látszott a parasztpárt uralma. Bulgária produkálta azt az ideális állapotot, hogy a néhány hónap előtt megej ett választás alkalmával ellenzéki képviselő még irmagntk *e került be a szobrenjeba. Ez a nagyhatalmú parasztpárt, amelynek kezében volt a hadsereg és a közigazgatás egész apparátusa, bárom napja meglepetésszerűig megbukott. Szóf ában forradalom tört ki, amely a szűkszavú híradások szerint a fővárosban teljesen diadalmaskodott. Ahogy a forradalmak recipéje szerint történni kell, a főváros népe egyhangú lelkesedéssel állott az uj emberek mellé, a katonaság és hivatalnoki kar fenntartás nélkül hűséget fogadott és a hűséget bizonyára meg is fogja tartani, ha egy esetleges ellenforradalom viszont az uj kormányt el nem találja söpörni. A fővárosban kitört és első nekilendülésében diadalmaskodott forradalom alkalmasint a parasztpárt vezérét, Sztambulinszki miniszterelnököt lepte meg legjobban, aki éppen agitációs körúton volt az országban, mikor a váratlan esemény elzárta előle a hatalom székhelyére való visszatérés útját. A szófiai forradalom azonban nemcsak a forradalmak általános lélektana szempontjából tanulságos, hanem érdekes az erők szempontjából is, amelyek benne és mögötte működtek. Amint a táviratok mondják, a forradalom élén szófiai egyetemi tanárok állanak é3 főleg a szocialisták támogatják őket. Távolról megítélve igy ez a balkáni revolució az intelligencia és a vátosi lakosság mozgalmának látszik, amely le akarja magáról rázni a falunak önzö és csak közvetlen érdekeket ismerő diktatúráját. Egyben pedig ugy látszik, hogy a forradalom kitörése annak az elégedetlenségnek is, amely azzsl a politikával szemben nyilatkozott, amelyik belenyugodni látszott a békeszerződések intézkedéseibe, a bolgár nemzeti aspirációknak elfojtásába, Macedónia s az Égei-tengerpart elvesztőibe és Bulgária balkáni pozíciójának megnyirbálásába. Erre látszik vallani az a belgrádi hir, hogy a szerb kormány élénk figyelemmel kiséri a szófiai eseményeket, amelyek a békeszerződés felbontására irányulnék. Hogy ezt a rejtelmes nyilatkozatot mg lehessen magyarázni és meg lehesstn érteni, hogy egy belső forradalom miként irányulhat a külső viszonyok megváltoztatására, ahhoz ismerni kell a bolgár intelligenciának az összetételét. Macedónia, amelyet a győzelmes ántánt Szerbiának ítélt oda, nemzetiségére nézve nyolc tizedrészben bolgár. A macedón inteiligencia már a török időkben nem tudott szűkebb hazájában elhelyezkedni, tehát a faj'okon Bulgáriában keresett elhelyezkedést. A kis ország felvevő képessége természetszerűleg korlátozva lévén, az elhelyezkedni nem tudók szolgáltatták az irredenta politikusait, a tett embereit, a bandavezéreket. A macedóniai bandavezérek nagyrésze ugyanis diplomás, képzett emberek közül került ki s mesterségük bolgár nemzeti szempontból éppen nem voit megbecstelenítő foglalkozás. Volt akárhány macedón bandavezér, aki később katedrát kspott a szófiíi eeyetemen, vagy mint miniszter fejezte be politikai pályafutását. Most, hogy ez a menekülésre kényszeritett, elhelyezkedni nem tudó és elégedetlen elem nyomja megint a bolgár társadalmat, természetszerűleg ki kellett robbanni a lefojtott indulatoknak egy olyan kormányrendszerrel szemben, amely nem törődik a nemzeti célokkal és megelégszik azzal, ha a paraszt drágán tudja etadni terményeit és a lövészárok nem sz ő földén vonul keresztül. Ez a vérnélküli szófiai forradalomnak a valószinü háttere s ezek a vonatkozások késztetik a szerb kormányt arra, hogy „figyelemmel kisérje" a szófiai eseményeket. Ugy latszik a Balkánon, ahonnét a vi'áuháboru kiindult, érik a dolog. A szófiai forradalom nem lokális jelentőségű ügy, hanem egy általános erjedési processzusnak a szimptomájn, amelynek még messze kiható következései lehetnek. Nagy Emilt kinevezték igazságügyminiszterré. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Ami hetek óta befejezett dolog volt, a mai nappal hivatalos meeeiősilést is nyert: a kormányzó ma Daruváry Gézát, kinek idejét a külügyminisztérium vezetése köti le, felmentette a? ig z ágügyi tárca viselésétől és helyébe dr. Nagy Emil udvari tanácsos, nemzetgyűlési képviselőt ne vezte ki főpecsétőrré. N sgy Emil Bethlen István kíséretében ma már kihallgatáson is volt a kormányzónál, akivel programját megismertette. Nagy Emil kinevezése — akinek liberális elvei közismertek — ma talán többet jelent, mint egy megürült kabinetmk a betöltését, hiszen tjömbösék tudval< vőleg elsősorban személyi garanciákat követe'tek mindig a kormányfőtől követeléseik teljesítésének zálogaképen, s íme nemcsak hogy a kabi< et libeiáús miniszterei nem válnak ki, hanem még egy miniszteri portefeuille került az Esterházy hitbizomány ügyészének kinevezésével liberális kezekbe, ha mindjárt Nagy Emil liberalizmusa erősen konzervatív liberalizmus is. Politikai kötökben ma Nagy Emil kinevezésével kapcsolatb n egyébként egy igen érdekes kombinációról esett sok szó, amely szerint az „egységes"• pártban Gömbösék és Bethlen között létrejött volna a megegyezés, még pedig olyaténképen, hogy Gömbösék nem kapják meg a személyi garanciákat, amiket állandóan követelnek és Bethlen nem szervírozza ezüsttálcán a kabinet öt liberális tagjinak fejét, sőt még Nagy Emilt is kinevezi igazságügyminigzterré, tehát kifelé é marad a győztes, ellenben a fajvédők elvi követeléseiknek minden garanciáját megkapják. Ez állítólag az indemnitás vitájának folyamán deklaráció formájában a nemzetgyűlés elé is kerül, amennyiben hivata los kormánynyilatkozatok fogják hangsúlyozni azt, hogy a miniszterelnök és a szélső jobboldali fajvédők politikája között semmi ellentét nincsen és igy a konstruktív politika és a köz érdekében továbbra is együtt kell haladnia minden keresztény és nemzeti alapon álló politikusnak. Ez a beállítás azonban általában" nem igen akadt hivőkre, — habár sok jel is mutat erre a megegyezésre — és politikai körök azt remélik, hogy Nagy Emil kinevezése Bethlen Jelfelé és lefelé való győzelmének jele, ami egyben azt is jelentené, hogy talán most végre határozott és erélyes lépésekkel fog megindulni a miniszterelnök azon az arany középúton, melyről másfél év óta annyit beszélt, de amely eddig bizony csak szép szólásfofma volt nála. Megjelent a választók összeírásáról s óió uj rendelet. Bethlen István gróf miBisz'erelnök valamennyi központi választmányhoz rendeletet intézett az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének összeállítására nézve legutóbbi kormányrendeletben előirt intézkedéseknek helyes értelmezéséről. A rendelet többek között ezeket mondja: Az 1922. évben összeülő nemzetgyűlés tagjainak választásától szóló 2200—1922 M. E. rendelet értelmében a váiaszói jogosultság szempontjából meglevőnek kell véleményezni a rendelet 1 § áhan előirt 10 éves magyar állampolgárságot mindazoknál, akik Magyarország területén születtek, ha csak leszármazás szerinti magyar állampolgárságuk tekintetébe alapos kétség nem forog fenn. Amennyiben olyan választók, akik az első összeírás alkalmával a választói névjegyzékbe felvétetlek, a folyó évben kés2ü'ő ideiglenes névjegyzékből e!t ö.'tözés cimén hagyatlak ki, azok a központi választmányok, melyek hatásköre csupán városra terjed ki, ha a kérdést eldöntő bizonyíték rendelkezésre nem áll, a székhelyükön levő bejelentő hivstal adatainak felhasználásával tartoznak megállapítani azt, vájjon az illető tényleg elköltözött e a központi választmány hatáskörébe tartozó területről. Az eleni népiskola IV., illetve VI. osztályának, vagy ezzel egyenértékű tanintézetnek, vagy tanfolyamnak sikeres elvégzését vélelmezni kell akkor, ha az illetőről köztudomásu, vagy állásából (foglalkozásából) nyilvánvaló, hogy a négy, illetve hat elemi iskolai képzetséggel feltétlenül rendelkezik. Amennyiben tehát az előző év összdrásánál a névjegyzékbe felvett választók a képzettség hiánya miatt hagyattak ki, a folyó évben készülő ideiglenes névjegyzékből való kihagyást, amennyiben az előző bekezdésben körülirt vélelem alá e ik és amenynyiben a központi választmány rendelkezésére a kérdést eldöntő bizonyíték nem áll, hatálytalanítani kell. Ha az előző pontban körülirt vélelem esete nem is forog fenn, azonban az illető választópolgár annak idején a választójogi rendelet 25. §-ban irt módon az általa kitöltött számlálólapon világosan megjelölte, vagy egyéb uton megjelöli, t>ogy az elemi népiskolát, vagy ezzel egyenértékű, vagy magasabb tanfolyamot melyik községben, tanintézetben és időben végezte el, a központi választmány abban az esetben is, ha az érdekelt a hivatkozott kormányrendelet idézett szakaszában körülirt kérelmet elő nem terjesztette' volna, hivatalból kell hogy meggyőződjék, hogy az iskolai képzettség kelléke fennforog- e vagy nem. Amennyiben tehát az előző év névjegyzékbe felvett választó iskolai képzettség hiánya cimén kihagyatott volna a folyó évben készülő ideiglenes névjegyzékből és a központi választmány a számlá ól p in megjelölt tanintézettől a kérdést eldöntő értesítést nem tudná beszerezni, vagy a beérkező értesítés sz előirt képesítés fennforgását megerősíti, a kihagyást hatálytalanítani kell.